Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-18 / 41. szám
1965. február 18. s Csütörtök. Még 440 hold dohány várja gazdáját Á termelőszövetkezetek 1965. évi összesített tervének 1200 hold dohány termesztését kellett volna mutatni. Ezzel szemben február első feléig 860 hold termesztésére vállalkoztak a közös gazdaságok. A gyomai és a békési járás eleget tett a népgazdasági tervmegbízatásnak — említette Szabó László, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának vezetője. Viszont a szarvasi járásban a 40 holdas járásban pedig 200 hold helyett eddig 126 hold dohány termesztésére írták alá a szerződést. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben tavaly 20 holdon termesztettek dohányt. Február első napjaiig még egyetlen hold termesztésére sem szerződtek. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz tavaly 21 holdon termelt dohányt. Ennek a tsz-nek már 1964-ben is 40 hold tervelőirányzathoz képest 27, a dohánytermés befogadására alkal- mezőkovácsházi járásban 385 | más pajtája volt. Február első holddal szemben 274, az orosházi napjaiban még nem szerződött. Felülvizsgálják a vetőmag minőségét Néhány év óta árnyékként kíséri a gyulai járás termelőszövetkezeteit a termesztésre kapott és vásárolt vetőmagvak szabvány alatti minősége. Több szövetkezet tavaly és azelőtt is a nem fajtaazonos vetőmagból előállított termékért — minőségi kifogás címén — nem kapta meg a tervezett összeget. Kötbérigényüket a [ szerették volna érvényesíttetni, de nem rendelkeztek kellő bizonyítékkal. így a tárgyalások elmaradtak. A tapasztalatokból a gyulai járási tanács végrehajtó bizottsága olyan következtetést vont le, hogy I a vetőmagvak minőségét a szövetkezetek vetés előtt vizsgáltassák meg. Ehhez a szükséges inEgy brigádvezető elmondja. •• Év közben senkinek sem jut eszébé irigykedni a brigádvezetőre, aki nap mint nap kora reggeltől késő estig hol kerékpárral, hol gyalog járja a határt vagy pedig az utcákat éjszakába nyúló órákig, hogy bekopogjon azokhoz, akik tegnap is, azelőtt is elfeledkeztek arról, hogy mennyi munka vár rájuk a közösben. Zárszámadás után aztán összesúgnak né- hányan s megkérdezik: miért kapott ennyivel, annyival többet a brigádvezető, mint ők, akik fizikai erővel dolgoztak egész esztendő, ben? termeltető vállalattal szemben | tézkedéseket megtették. Intézkedési terv a szarvasi járás sertéstenyésztésének fellendítésére Tavaly a sertéshizlalásban a zottsága 1964-ben több alkalomvártnál gyengébb eredményt produkált a szarvasi járás — közölte Hegedűs Pál, a járási tanács vb-elnöke. A tervezett 20 500 hízott sertésből mindössze 16 150-et értékesítettek. A járás termelő- szövetkezeteiből 1964-ben 13 625 hízott sertést vásárolt fel az állatforgalmi vállalat. Járási szinten elért teljesítményükkel az árutermelő tsz-ek és háztáji gazdaságok ranglistáján az helyre kerültek. A járási tanács végrehajtó bi mai vizsgálta a sertéstenyésztés helyzetét. A vb határozatai alapján a mezőgazdasági osztály intézkedési tervet állított össze a kocalétszám növelésére. A tsz-ek és a háztáji gazdaságok a múlt év második felében száznál több kocát állítottak tenyésztésbe. A járási tanács vb elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy utolsó 1965-ben a sertéstenyésztésben és i hizlalásban a korábbi évek ered- | menyénél jobbat várnak. Az emberek nem változnak meg egy csapásra. Vajon irigylésre méltó-e a bri- gódvezető? Erről beszélgettünk nemrégiben Murvai Sándorral, akit négy évvel ezelőtt választottak erre a posztra a vésztől Arany, kalász Tsz-ben. Három évig 35— 40 tagú növénytermesztési brigádot irányított. Egy éve pedig egy 18 tagú fogatosbrigád vezetésével bízta meg a szövetkezet vezetősége. Miután ezt megtudtuk, nyomban megkérdeztük: a kettő közül melyik brigádot vezette szívesebben? Rágyújt, elgondolkozik és csak ' aztán válaszol: — A növénytermesztési brigád, dal több bajom volt. Egyrészt azért, mert még egyszer annyian voltak. Másrészt azért, mert nehe. zek voltak a kezdeti esztendők. Első évben 15, másodikban 16, a harmadikban pedig 17 forint érték jutott munkaegységenként, s ez bizony nem növelte, hanem csökkentette a munkakedvet, szította az elégedetlenséget. Meg aztán az emberek nem változnak meg egy csapásra, miután a szövetkezetbe léptek. Ott is igyekeznek a maguk könnyebbségét és a maguk nagyobb hasznát kiverekedni, ha tehetik. — Volt-e összetűzés emiatt néhány brigádtaggal? — Hát, ha nem is fajultak ezek égig hallatszó veszekedéssé, de azért akadt egy néhány. Voltak akik reggel ugyancsak megkésve érkeztek ki a földre s délben már haza akartak menni, erre-arra hivatkozva. Persze, hogy nem engedtem és összeteremtettem őket, mert hiszen sok volt a munka. Előfordult az is répaszedésnél, hogy egyesek zsebpénzt, itékát ígértek a fogatosoknak, ha elsőnjjt az ő répájukat szállítják be. En visszarendeltem a fogatokat az igazgatóság által megszabott hely. re, hogy folyamatosan haladjon a beszállítás, s mielőbb mehessenek szántain! a traktorok. Az egyik brigádtag szinte nekem rontott: Persze, aki zsebébe nyomja a pénzt, annak soron kívüliséget is enged, Sándor bátyám! — kiáltotta, s még most is csodálkozom raj. ta, hogy csupán néhány kemény szóval észhez tudtam téríteni. vagy 300 holdon kint állnak kukoricaszár-kúpok, aztán sok még a kihordanivaló trágya is. —■ „Igyekszünk” — mondta a két ember — aztán estefele dalolva érkeztek meg az egyik lóápoló társaságában. — Aztán milyen büntetést kaptak? — Töprengtem én- a fülem tövét vakarva, hogy mit csináljak velük, de hát én se, a vezetőség se büntetheti őket, mert amint mond., tam, otthagyják a gyeplőt, aztán legjobb esetben növénytermesztőnek vagy traktorosnak menne:. A gépkocsi csak nehezen jut ide ki a tanyára, az ö birodalmába. Itt tolulható az évnek mind a 36S napján az „elnyűhe- tetlen” öregasszony, akiről azt mondta az elnök: ha mindenki úgy dolgozva, mint ő, 100 forintot is fizetnének egy munkaegységre! De hát nem is öreg. Bár 62 éves, sokkal kevesebbnek látszik. Erős és törékeny egyszerre. Ott áll a havas udvar közepén, a jószágai között. Kilencszáz rajnai liba van a keze alatt Szereti a jószágait. Sá- pítozik, milyen feketék most a madarak. „Ha majd egy kis eső esik, hófehérek lesznek.” Ügy tartja, a libák egymással is meg vele is beszélgetnek. ö is szól hozzájuk, hol szépen, hol rájuk kiabálva. Most épp otthagyja őket. „Ügy, úgy, csak mondjátok a magatokét!” — s legyintve elmegy. Megkérdezem, hogy tanult bele ebbe a munkakörbe? „Megtanultam én már ilyen kisgyerek koVasárnap nélkül, táskarádióval romban — s mutatja a kezével — dolgozni!” Négy holddal lépett be, már özvegyen, a fel- szabadulás után a termelőszövetkezetbe, mert annak idején a házasságába két hold földet vitt ő, kettőt a férje. Dolgozni kellett nagyon akkor is. Amikor mások hitetlenkedtek, mondván, nem lesz fizetés a közösben, azt felelte: az nem lehet, hogyha dolgozunk, ne keressünk. Az elmúlt évben átlag havi kétezer forintot tett ki a jövedelme. Sokszor mondja, nem bánná már, ha nyugdíjba mehetne. Mert itt még vasárnap is be kell járni. (A többi tsz-tag kételkedve hallgatja: aztán mit csinálna •akkor, Er-' zsi néni? „Ne törődjetek ti azzal, találnék én munkát!”) De még nincs ki a tíz éve, mert ötvenhatban, amikor a szikhátiak otthagyták a szövetkezetei, ő is velük ment, mert hát ott volt az ő régi négy holdja is. Egy év múlva aztán visszalépett. A szoba, ahol leülünk, nagyon kicsi, nehezen fér el benne a vaskályha, a két lóca, az asztál, a hétszáz tojást őrző állvány, a kis öregasz- szony meg a segítsége, a 17 éves lány, aki már maga is tsz-tag. Az öri- onton táskarádióból cigányzene szól. ősszel vette Erzsi néni a rádiót. Még útközben — beidé gyalogolva, mi tagadás, már szakadozó gumicsizmájában, a Bogár- zóból, ahol lakik —még akkor is bekapcsolja. Tavaly fejezték be az építkezést a megvásárolt háromszobás házban, ahol a fia családjával lakik. Külön szobája van neki, be is rendezte mindennel. Jó anyós, mert nem szól bele sem abba, hogyan főz a menye, sem másba. Csak örül csendesen, ha gyarapodnak a fiatalabbak, akár cipőt, kardigánt vesznek a gyereknek, akár autót mindannyiuk- üak, akár televíziót, mely feloldja az ő magános estéit is. Az autóval már felvitték többször Pestre a lányát meglátogatni. Kimegy megint a jószágaihoz az öregasz- szony, akiről azt mondják, ha mindenki így dolgozna, 100 forintot is fizetne egy munkaegység itt, az orosházi Űj Életben. összeszedi a tojásokat. Most kétévesek ezek a libák. Még két esztendeig tartják őket, azután a húsukból meg a tollúkból lesz jövedelem. Megkérem Erzsi nénit, tanítson ki, miről ismerjem meg a piacon: egyéves vagy négyéves a liba? Jó hangosan felnevet: nem lehet azt megállapítani! Mikor becsukom magam mögött az udvar Nálunk nagy urak a fogatosok. — És a mostani brigádja, a fogatosok? — Kevesebben vannak, emiatt kevesebb velük a baj. De csak emiatt. Nálunk nagy urak a fogatolok. Azért, mert kevesen hajlan. dók a gyeplőt megfogni. Akik megfogják, azok tudják, hogy szinte nélkülözhetetlenek és megpróbálják ezt ki is használni. Most a télen is azt mondja az egyik idősebb és fiatalabb fogatos: Sándor bácsi, bemegyünk a faluba vasaltatni. Azzal engedtem el őket, hogy menjenek csak, de aztán igyekezzenek vissza, mert még Huncut ember is akad. rosszabb esetben pedig az Isten tudja hányadik határban kötne’,- ki. A minap is elindult az egyik fogatos, hogy hordja kifelé a trágyát. Érdemes, mert minden kivitt mázsa trágya után 30 fillér prémiumot kapnak a fogatosok a rendes munkaegység-járandóságot felül. Emellett, ha nyáron napi 10, télen napi 8 órát ledolgozik, akkor napi 10 forint a prémium. De vannak, akik rá se fütyülnek a prémiumra, hanem megállnak a kocsma előtt, vagy pedig a közöt szállítanivalók helyett saját maguknak fuvaroznak. Ez történt a minap is. Az egyik ember elindult, hogy megy trágyát hordani. Ehelyett azonban egy fél napig rozsét hordott valahonnan a saját udvarába. Az volt a büntetése, hogy aznapra nem kapott munkaegységet. Nekem meg az, hogy akkor este nemcsak mások, hanem az p lakására is be kellett kopog nőm: nehogy elfeledkezz, reggel ezt meg ezt kell majd fuvarozni. — Aztán csak egyedül bajlódik a 18 fogatossal? — Nem egészen. Van két csapatvezető is, de hát mindössze 18 fogat van a szövetkezetünkben s az egyiknek erre, a másiknak arra kell mennie, emiatt aztán nehéz az ellenőrzés, legtöbbször csak másnap szerzünk tudomást arról, hogy ez vagy az homlok- egyenest mással foglalatoskodott, mint amire megbízatást kapott. Sok mindent elmondott még gondjáról, bajáról Murvai Sándor, de ennyiből is kitűnik: nem irigy, lésre méltó brigádvezetőnek lenni. Cikkünk nyomán Nyolcvanegy ezer 355 forint beruházási kedvezmény Lapunkban 1965. február 4-én Egy építkezés és a paragrafusok címmel a dévaványai Aranykalász Tsz nóvendékszarvasmarha- drótos ajtaját: — Csak istállójának felújítási körülmé- tavasz lenne már, hogy nyeiről írtunk. Az építkezés észkerékpárral járhassak be szer^ volt. A tsz-t mégis kire— sóhajt fel búcsúzóul. Padányi Anna késztették az engedélyezett hitelből, sőt év végén a sajáterő-beru- házás után járó kedvezményből is. A hitel és a kedvezmény megvonása körül egész bonyodalom gyűrűzött. Közleményünk alapján a megyei szervek tettek az ügyben rendet. A dévaványai Aranykalász Tsz-nek 1965. február 15- én a sajáterő-beruházás alapján 81 ezer 355 forint állami kedvezményt folyósítottak.
