Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

1965. január 27. 2 Szerda Diplomáciai viharok Aphrodite szigete körül 0 Vörös Brigád partizáncsoport Moszkva Pirityi Sándor, az MTI tudósí­tója jelenti: A szovjet parlamenti küldöttség törökországi látogatásának kedve­ző légköre, majd Törökországnak az MLF-terwel kapcsolatos ne­gatív álláspontja érthető ingerült­séget keltett azokban a NATO- körökben, amelyek a Földközi- tesnger keleti medencéjét jö híd­főállásnak tartják a szocialista Kelet-Európa ellen irányuló kato­nai és politikai terveik megvalósí­tásához. Ugyanezek a körök a szovjet— török közeledés kapcsán most hadjáratot indítottak a hagyomá­nyos szovjet—ciprusi jóviszony el­len. Ismeretes, hogy Gromika szov­jet külügyminiszter ez év január 31-én három kérdésről külpoliti­kai interjút adott az Izvesztyijá­nak és egyebek között foglalko­zott a ciprusi helyzettel is. A szovjet külügyminiszter le­szögezte a szovjet álláspontot a leglényegesebb kérdésekben: 1. A Ciprusi Köztársaság füg­getlenségének, szuverenitásának, területi sérthetetlenségének támo­gatósa és védelmezése minden külföldi beavatkozással szemben; 2. Ciprus népének elidegenít­hetetlen joga az, hogy meghatá­rozza saját sorsa alakítását füg­getlen államán belül; 3. Elsőrendű fontosságú Ciprus biztonságának kérdése, ezért te­rületéről minden külföldi csapatot ki kell vonni és Cipruson nem le­het idegen támaszpont. A Szovjetunió ciprusi görög és török nemzeti közösségek létéből indult ki, s mindig az olyan ren­dezés mellett szállt síkra, amely a független és integer Ciprusi Köz­társaságon belül biztosítaná mind­két közösség törvényes jogainak érvényesítését, békés életét és együttműködését Ciprus függet­lenségének megszilárdítása érde­kében. Hivatalos szovjet megnyilatko­zások mutattak rá, hogy a ciprusi Ben Bella nyilatkozata Moszkva A Pravda tudósítójának jelen­tését közli arról, hogy Algírban tartózkodik a Béke-világtanács küldöttsége, amely körutat tesz az afrikai országokban a béke, a nemzeti felszabadulás és a lesze­relés ügyében idén nyáron Hel­sinkiben megtartandó világkong­resszus előkészítésével kapcsolat­ban. Vasárnap Ben Bella elnök fogadta a küldöttség tagjait és a beszélgetés során az algériai köz- társasági elnök nyilatkozatot tett. A kongói eseményekről szólva ki­jelentette, hogy ebben az ország­ban a legdurvább formában vég­rehajtott erőszakos külföldi be­avatkozásnak vagyunk tanúi. — Ügy vélem, hogy a kongói prob­léma megoldását elsősorban ma­guknak az afrikaiaknak kell ki­dolgozniuk — mondotta az elnök — és rámutatott arra, hogy az Af­rikai Egység Szervezetének kell megtalálnia a megoldást minden külső nyomás és beavatkozás nél­kül. — Úgy értem, hogy az im­perializmus részéről történő be­avatkozás nélkül — tette hozzá. A Béke-világtanács tevékenysé­gével kapcsolatban Ben Bella hangsúlyozta, hogy a béke ügye elválaszthatatlan napjaink politi­kai problémáitól. Állandóan ke­resni kell a problémák békés megoldását. (MTI) törökök nemzetiségi kérdését ne- okolonialista célokból élezik ki bizonyos nyugati hatalmak, ame­lyek az „oszd meg és uralkodj”-elv sikerében reménykednek. Gromiko külügyminiszter inter­jújában hangoztatta, hogy Ciprus népe önállóan és szuverén módon választhat bármilyen államberen- dezkedési formát, amely lehető­vé tenné a két nemzeti közösség sajátos helyzetének figyelembe­vételét, így választhatja a föde­ratív formát is. Ez a megjegyzés váltott ki dip­lomáciai vihart^ jóllehet Gromi­ko nyilatkozata egyértelműen ki­mondta, hogy ez a forma is felté­telezi az egységes központi kor­mányt, az egységes honvédelmi szervezetet, valamint a központo­sított közigazgatási és igazságszol­gáltatási rendszert. A „föderatív forma” nem azo­nos azokkal a korábban vázolt török tervekkel, amelyek lénye­gében Ciprus kettéosztását céloz­ták. Gromiko fenntartásai ezt egyértelműen megmutatják. A Szovjetunió mindenféle külföldi beavatkozást igyekszik távoltar­tani a fiatal független államtól, egyben a belső problémák valami­féle megoldását ajánlja a ciprusi kormánynak éppen a külföldi be­avatkozási veszély teljes elhárítá­sára. Ciprus belső békéje hasznos a szigetországnak és hasznos a tér­ség minden államának. (MTI) . ■■■•»* »„ -íí Moszkva' Az Indiái Köztársaság kikiáltá­sának 15. évfordulója alkalmából Koszigin, a szovjet miniszterta­nács elnöke üdvözlő táviratot küldött Sasztri indiai miniszterel­nöknek, Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pedig Radhakrisnan indiai köztársasági elnöknek. Gromiko szovjet külügyminisz­ter Szingh indiai külügyminiszter, nek küldött üdvözlő táviratot. • Az Indiai Köztársaság 15. évfor­Ismeretes, hogy második ötéves tervünk befejező esztendejének kulcsfeladata a termelékenység emelése: a termelésnövekedésnek 70 százalékát kell ily módon biz­tosítani. Hogyan lehet ilyen ma­gas termelékenységi arányt elér­ni? — kérdezték az egyik üzem­ben. — Hiszen nem kapunk be­ruházást, sőt a felújítási összeget is megnyirbálták. Kétségtelen, a beruházási összegeknek a félig kész nagylétesítményekre történő koncentrálásával átmenetileg a szükségesnél kevesebb pénz jut a meglévő üzemek korszerűsítésére, a termelékenységemelés techni­kai megalapozására; a gépesítés, a kemizálás, az automatizálás fej­lesztésére. Ezért az idei termelé­kenységi eredményeink nem szár­mazhatnak a műszaki színvonal ugrásszerű emelkedéséből. Első­sorban a meglévő technika jobb hasznosításában, a munka- és üzemszervezés javításában rejlő Részyéfnyilvánítás sir Winston Churchill halála alkalmából Dobd István, az Elnöki Tanács elnöke II. Erzsébetnek, Nagy-Bri- tannda királynőjének táviratiban fejezte ki részvétét az Elnöki Ta­nács és saját nevében sir Winston Churchill halála alkalmából. * A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa megbízta Incze Jenő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, hogy sir Winston Churchill temetésén különleges megbízottként képviselje a Ma­gyar Népköztársaságot. Részvétlátogatás a budapesti angol nagykövetnél Szilágyi Béla külügyminiszter- helyettes, Házi Vencel rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Külügyminisztérium 5. területi osztályának vezetője, valamint Gergely Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium protokoll osz­tályának vezetője látogatást tett Nagy-Britannia budapesti nagy- követségén, s részvétüket fejezték ki sir Ivor Thomas Montague Pink Nagy-Britannia renkívüli és meghatalmazott nagykövetének sir Winston Churchill elhunyta al. kaiméból. A Kulturális Kapcsola­tok Intézete nevében Rosta Endre ügyvezető elnök és Vályi Gábor osztályvezető fejezték ki részvétü­ket. (MTI) dulóján a szovjet sajtó meleg han­gon kommentálja az ország fej­lődését, a szovjet—indiai együtt­működés eredményeit. A sajtó egyöntetű annak megállapításá­ban, hogy India és a Szovjetunió álláspontja sok nemzetközi kérdés ben hasonló. Mindkét állam támo­gatja a békés együttélés eszmé­jét, síkraszáll az általános és tel­jes leszerelésért, a gyarmati rend­szer megszüntetéséért, a vitás kér­dések tárgyalások útján való megoldásáért. (MTI) nagy tartalékok feltárására van szükség. Az idei terv a gépiparban 21 millió normaóra megtakarítását írja elő. Nem kisebbek a felada­tok más iparágakban sem. A sok milliós normaóra-megtakarítás — tekintettel a létszámhelyzetre — nélkülözhetetlen. De a lehetőség is megvan hozzá, hiszen üzemeink tekintélyes részében a napi 480 perces munkaidőnek 20—25 száza­léka, vagyis másfél—két óra ve­szendőbe megy. Az állásidők na­gyobb hányada a munkástól füg­getlen tényezőkből adódik. Szer­számra, rajzra, anyagra, TMK-la- katosra és beállítóra vár a dolgo­zó. A veszteségidők másik, kisebb részét okozza csupán a munkás hibája, fegyelmezetlensége. A fe­gyelmezetlenséget és a szervezet­lenséget egyébként nehéz élesen szétválasztani. A rajz-, az anyag-, s a szerszámhiányt nemegyszer a raktáros, az anyagbeszerző, a disz­pécser stb. fegyelmezetlensége 1945. január 26-án, a Vörös Bri­gád partizáncsoport ifjú hősei közül gyilkosság áldozata lett Braun Éva, Rónai Ferenc, Füredi László; Füredi Lászlóné, Absolon Sarolta, Fuhrmann Vilmos, Dál- noki Nagy. Ferenc, Nyeste Kál­mán, Vargha Károly, Bauch Sán­dor és Varga Ernő. Fiatalok voltak egytől-egyig és kommunisták. Elmondhatatlanul szerették, hazájukat és mérhetet­lenül gyűlölték a német és a ma­gyar’fasisztákat. Szabad Magyar- országot akartak, szocialista jö­vendőt, békét. Igen jól tudták, hogy a hitlerizmus győzelme a vé­gét jelentené mindannak, ami az embert emberré teszi. Ismerték a nemzetközi erőviszonyokat, a szí­vük mélyéig hittek a Szovjetunió hős katonáinak legyőzhetetlensé­gében és a humanista módon gon­dolkodó emberiség szolidaritásá­ban. Fegyvert ragadtak tehát. Siettetni akarták a nemzetron­tó, emberellenes erők vereségét. Ügy érezték, minden nap, amely- lyel megrövidíthetik a magyar nép és a főváros lakosságának szenvedéseit — hozzájárulás a jö­vendőhöz, egy új honfoglaláshoz a szocializmus építésének szolgá­latában. Elsősorban Kőbánya és Zugló területén tevékenykedtek, minde­nekelőtt a gyárak környékén, a munkásnegyedekben, de igyekez­tek kapcsolatot teremteni kivétel nélkül mindenkivel, aki a népi és nemzeti összefogás jegyében haj­landó volt antifasiszta érzelmeit tettekkel is bizonyítani. Azt akar­ták elérni, hogy a lakosság legkü­lönfélébb rétegeiből mennél töb­ben forduljanak szembe a hitleris­ta megszállókkal és cinkosaikkal. Történelmi tény: hősies fellépé­sük hatására Kőbánya és Zugló lakói közül igen sokan — sokféle­képpen, kiseb b-nagyobb antifa­siszta cselekedetekkel — valóban ráébredtek történelmi kötelessé­gükre. A fegyverforgatás mellett igen hatásosan terjesztették a felvilá­gosító, mozgósító, tettekre ösztön­ző röpirataikat, felhívásaikat és szóbeli agitációt is folytattak. Bá­tor magatartásuk nem maradt ha­tástalan, s az úgynevezett KIS- KA-alakulatok keretében számos — névtelenül maradt — követő­jük akadt. Füredi László esett el közülük először a Garai téren, ahol az őrizetével megbízott csendőr is el­okozza. Nyilvánvaló, a szervezet­lenség is fegyelmezetlenséget szül a termelőműhelyekben. Szinte le­hetetlen pontos munkakezdést megkövetelni ott, ahol például a dolgozó eleve tudja, hogy délfe­lé elfogy a munkája. Ahol viszont a dolgozóra és a gépre előre lebontják a havi prog­ramot, s megfelelően előkészítve, időben biztosítják a rajzot, a szer­számot stb. — ott a fegyelemmel aligha van baj, a munka serkenti az embert. A legfontosabb tehát, hogy a vállalatok konkrét veszte- ségidő-tanulmányok alapján javít­sák meg a szervezettséget, gon­doskodjanak a zavartalan munka- feltételekről. A normák felülvizs­gálása és kiigazítása is csak ak­kor párosulhat tényleges, tartós termelékenység-emelkedéssel, ha azt hatékony műszaki és szervezé­si intézkedések is megalapozzák. Az elemző, s a műszaki szerve­ző munka persze nem szorítkoz­hat csupán a munkás állásidejé­re, hiszen nála is többet áll a gép. Amíg a munkás szerszámot élez, gépet állít be, anyagot fog fel és így tovább, a gép „türelmesen vár”. A műszaki vezetők viszont nem lehetnek türelmesek a nagy pusztult. A többieket Budán vé­gezték ki, Horthy rezidenciájának terraszán. Akkor már a főváros pesti oldala a felszabadító szov­jet katonák kezén volt. Haláluk időpontjában, egy ködös, késő dél­utáni órában, éppen szünetelt a tűzharc. Az átmeneti nyugalom­nak ezt a rövidke pillanatát hasz­nálták ki a csendőrök és a nyilas karszalagos bestiák. A Vörös Bri- gár valamennyi tagja hős módjá­ra halt meg, bátran, az utolsó pil­lanatban is a szabad Magyaror­szágot éltetve. A Vörös Brigád partizáncsoport két kimagasló alakja volt Braun Éva és Rónai Ferenc. Braun Éva már kora ifjúságától részt vett a baloldali diákmozgalmakban s 1939-ben az Országos Ifjúsági Bi­zottság tagja lett. A munkásifjú­ság e vezető szervében mind ko­molyabb feladatokat vállalt. 1940 tavaszán, súlyos betegen feküdt, amikor rátörtek a „Def’-nyomo- zók és a hírhedt alagi kínzókam­rába hurcolták. Nem tudták meg­törni. Csak a teste volt törékeny, az akarata azonban nem. Nem vallott, nem tudtak meg tőle sem­mit, sőt még a társait is 'lelkesí­tette. Miután kiszabadult börtöné­ből, 1942 májusában ismét letar­tóztatták és másfél évre internálp- táborba zárták.. Innen 1944. .már­cius 19-én, a fasiszta megszállás napján keletkezett pillanatnyi zűrzavarban — kiszabadult. Ettől kezdve teljes illegalitásban dolgo­zott. Munka közben fogták ei. Rónai Ferenc hasonlóképpen ko­ra ifjúságában ismerkedett meg a baloldali mozgalommal. A nyári szünidőben a diósgyőri vasgyár­ban és más ipari üzemekben dol­gozott. Érettségi után a főváros­ban vállalt munkát. 1944 márci­usában elfogták a német fasisz­ták, de sikerült megszöknie. A legpuskaporosabb időkben Serült a Vörös Brigád partizáncsoportba, s annak legjobb harcosai közé emelték bátor tettei. A Vörös Brigád valamennyi tagja egyaránt rászolgált az utó­kor tiszteletére. Eggyéforrasztotta őket a közös cél és a rettenthetett len bátorság. Gyilkosaik örök gyalázatával szemben tündöklőén ragyog az ő dicsőségük. Történel­mi tanulságtevésük pedig abban áll, hogy minden tisztességes hon­fitársuknak az alkotó nemzeti egység szükségességét hirdették, mégpedig a szocialista jövendő platformján. előkészítési és egyéb mellékidők­kel szemben. Kisgépesítéssel, ké­zi emelőkkel, pneumatikus befo­gókkal, a központi szerszámélezés megteremtésével helyenként 10—15 százalékkal is növelhető a gépek üzemideje. És minden befektetés nélkül a töredékére szorítható a mellékidő jó szervezéssel: a mű­szakon belüli munkáátállások csökkentésével és a szérianagyság növelésével. Kiszámították példá­ul, hogy egy marógépen ha ugyan­azt az alkatrészt 6—10 darabos té­telekben munkálják meg, akkor az egy munkadarabra jutó átlagos időráfordítás 84 perc. Ha viszont a 300 darabos éves szükségletet egyetlen sorozatban legyártják, akkor egy darab megmunkálási ideje három percre csökken. Megtörténik, hogy a magas ter­melékenységű, korszerű gépet nem használják ki megfelelően. Főleg azért, mert nem győzik kiszolgál­ni a berendezést és időnként leál­lítják, hogy a korszerű gép nagy étvágyát és az elavult anyagmoz­gatási módszereket összehangol­ják. Máskor meg, a korszerű szer­számok és a meglévő technológiai előírások hiányában úgy használ­ják, mint valami régi, elavult ma­Koszigin és Mikojan üdvözlete az indiai vezető államférfiakhoz (F. M.) Igényesebben — szervezettebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom