Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
1965. január 13. 2 Szerda Mindenfelől mindenről ALGÍR Török parlamenti küldöttség érkezett Algériába. A küldöttség tagjait Bein Bella elnök fogadta. MSI LA Msila algériai városban földrengés volt, amely kisebb anyagi károkat okozott. A városon ugyanakkor nagy esőzés és vihar söpört végig. NICOSIA Nicosiában hétfőn a város török negyedében bomba robbant, amely egy szentélyt megsebesített és megrongálta az ENSZ ciprusi erőinek: főhadiszállását. Fél nap alatt ez volt a második robbanás a török negyedben. BUENOS AIRES Az argentin kongresszus palotájának második emeletén nagy erősségű plasztikbomba robbant. Sebesülés nem történt, mert a kongresszusi épület he’yisf'géiben senki sem tartózkodott. Egyelőre nincsenek adatok arról, hogy ki volt a merénylet elkövetője. BOGOTA Bogotától 240 kilométernyire északnyugatra, Medellin város, közelében egy autóbusz olajtartálya felrobbant. Nyolc személy meghalt, 25 súlyosan megsebesült. NAIROBI Mint már jelentettük, a Victő- rla-tavon a viharos időjárás miatt elsüllyedt egy kirándulóhajó. Az utasok közül hetvenen a vízbe fulladtak, eddig csak 45 személyt sikerült megmenteni. Kutatások még folynak további életben maradottak után. A szerencsétlenségnek ,oka volt feltehetően az, hogy a hajó túlzsúfolt volt. %ÍJNOSHA-bír-:*-, . a ,,a.b ■' . Az amerikai Viscortsin állambeli Kenosha városiban hétfőn négyes ikrek születtek. A kórházi jelentés szerint az anya és a négy gyermek — két fiú, két leány — jő egészségnek örvendenek. A 23 éves asszonynak a négyes ikreken kívül van már három gyermeke, egy hároméves kisfiú és egy egyéves ikerpár. LONDON , Angliában a hétvégi szünet után újabb 275 élelmiszer, és köz- j szükségleti cikk ára emelkedett, ' Szato Washingtonban Szato japán miniszterelnök, külügyminiszterének Simának társaságában hétfőn hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. A japán államférfiakat a repülőtéren Rusk külügyminiszter fogadta. A japán miniszterelnök Johnson önökkel kezdődő tárgyalásainak napirendjein a kelet—nyugati kapcsolatok, a dél-vietnami háború ős a kínai—japán viszony problémája szerepel. A TASZSZ washingtoni tudósítójának értesülése szerint a fő figyelmet az ázsiai problémáknak, elsősorban pedig a japán—kínai kapcsolatok kérdésének szentelik. E kérdésben ugyanis messzemenően eltér a két ország álláspontja. Japán természetes kereskedelmi partnerét látja a Kínai Népköztársaságban, s ezért a kölcsönös előnyök tiszteletben tartásán nyugvó kereskedelem fejlesztésén munkálkodik, az Egyesült Államok azonban arra akarja rávenni szövetségesét, hogy mondjon le a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelemről. Arab kormányfői Az arab kormányfők és külügyminiszterek kairói értekezletének érdemi munkája hétfőn este befejeződött — jelentik a nyugati hírügynökségek. A háromnapos konferencia résztvevői teljes mértékben egyetértettek abban, hogy az arab országoknak azonos álláspontot kell elfoglalniuk minden Izraelt segítő külföldi hatalommal szemben, s ez különösképpen Nyugat-Németországra vonatkozik. A miniszterelnökök abban is megegyeztek, hogy az Arab Liga minden tagállama csatlakozzék az arab közös piacot megteremtő gazdasági megállapodáshoz. Megoldották a napirenden szereplő kérdések legtöbbjét, közöttük azt, ami a Jordán folyó vizének eltérítésére vonatkozik. A libanoni kormány beleegyezik: libanoni területen építsék fel azt a szivattyúművet, amellyel a Jordán szabályozásának munkájához hozzákezdhetnek. Mint ismeretes, Izrael terveit dolgozott ki, hogy a Jordán folyó egyik mellékágát eltéríti és ennek segítségével teszi termékeny- nyé a sivatagot. Az arab országok ezt az érdekeiket sértő tervet akarják meghiúsítani. A probléma több katonai vonatkozású kérdést is fölvetett az értekezleten. Nasszer elnök személyes képviselője a kedd hajnali órákig tartó tanácskozást folytatott a jor- dániai vezetőkkel is, szintén a katonai vonatkozású kérdésekről. A konferencián ugyanis olyan javaslat szerepelt, hogy izraeli agresz- szió esetén szíriai csapatok védjék Libanont, egyiptomi csapatok vonuljanak Szíriába, szaúd-arábi- ai és iraki csapatok pedig Jordániába. Jordánia állítólag fenntartásokkal élt, míg Libanon hozzájárult a konferencián előterjesztett javaslatokhoz. Az Al Ahram című kairói napilap közlése szerint az arab miniszterelnökök 22 titkos határozatot fogadtak el, amelyek közül nyolc katonai kérdésekkel foglalkozik. A kormányfőik utolsó ülésére kedden került sor. Ezután adnak •ki hivatalos közleményt.. ... j Eldorado tiira í -hs Résztelei« a jugoszláviai bányaszerencsétteiisápi Belgrad Mint ismeretes, súlyos szerencsétlenség történt Jugoszláviában a Kralj evő környéki szénbányában. A tragédiát valószínűleg az okozta, hogy felrobbant egy kompresszor és a légnyomástól beomlott a bánya egyik föld alatti járata. Ezen a szakaszon 16 bányász és szerelő dolgozott, közülük csak kettőnek sikerült a felszínre jutnia. A mentőosztagok riasztása után azonnal megkezdték a betemetett szakasz tisztítását, de a munka igen lassan halad. A mentők tevékenységét ugyanis megnehezíti, hogy a szerencsétlenség színhelyéről füst és mérgező gázfelhő tör élő. Spanyolországban mintegy tizenötezer kubai emigráns él. Többségük gazdag ember, kapitalista, aki nemcsak családjával, de vagyonával együtt távozott Fidel Castro népi Kubájából. S hogy miért épp Spanyolországba? Először is: itt nincsenek nyelvi nehézségei, ugyanúgy spanyolul beszélhetnek, mint egykor odahazi. Másodszor: Spanyolország köztudomásúan Európa egyik legszegényebb országa, a fasiszta államrcnd támogatja a kapitalizmust, a nyomorgó és elnyomott milliók országa a tőkések paradicsoma. Mit csinálnak az emigráns kubai tőkések Spanyolországban? Befektetik tőkéjüket a szállodai szakmába — a gyönyörű spanyol tájak és az alacsony élet- színvonal miatti viszonylag olcsó árak állandóan növelik az idedenforgalmat —, a söriparba, a telekspekuláció virágzó „üzletágába”, a hirdetési szakmába, az ipar és a kereskedelem különböző ágazataiba. Valóságos eldorádó, aranyország ex a Kubából elfutott tőkéseknek... Kuba négyszáz éven át spanyol gyarmat volt. Egészen addig, amíg az amerikaiak ki nem verték a spanyolokat Kubából, hogy azután teljesen a maguk vadászterületévé változtassák a Karib-tenger gyönyörű szigetét. Azóta már nemcsak a spanyolok, de az amerikaiak órája is lejárt Kubában — s most a gazdag kubaiak próbálják „gyarmatosítani” a mai szegény, elnyomott és fasiszta uralom alatt nyögő spanyol népet. Vitathatatlan, hogy nem a spanyol, hanem a kubai nép járt jobban... (bt) Kongói helyzetkép Léopoldvllle A kongói felikelők kormányának katonai alakulatai, amelyek az utóbbi hetekben sorozatos rajtaütéseikkel megállították és sok helyen visszaszorították Csőmbe előrenyomuló zsoldosait, hétfőn egyszerre három irányból támadást indítottak Stanleyville külvárosai ellen. Az akció — mint a Reuter és az AP jeleníti — nem járt sikerrel: a támadók 18 rohamozó katonája elesett. — Igazságos harcot vívunk — mondotta többek között a TASZSZ jelentése szerint Kongó szuverenitásának és függetlenségének megvédéséért. Washington második Vietnammá akarja tenni Kongót. Érdekeik megvédésére az amerikaiak és a belgák állatias kegyetlenkedéseket követnek el a kongói néppel szemben. Ámde, sem a fehér zsoldosok, sem a nagyarányú fegyverszállítmányok nem törik meg a kongói nép harcát az idegen uralom ellen. A kongói forradalmi erők tovább harcolnak az imperialista kizsákmányolok ellen. Soumialot felszólította a sajtó képviselőit, utazzanak Kongóba, hogy a saját szemükkel győződjenek meg a támadók barbár tetteiről. Kijelentette, hogy kormánya az el nem kötelezettség politikájának híve marad, továbbra is Lumumba szellemében kíván munkálkodni. — Csombéval ellentétben nem toborzunk külföldi zsoldosokat, nincs szükségünk idegen fegyverek erejére, de igenis szükségünk van a bókeszerető államok erkölcsi támogatására — mondotta Soumialot. A kongói probléma rendezésének lehetőségéről szólva hangoztatta, hogy a polgárháborúnak csak úgy lehet véget vetni, ha Csombét elmozdítják miniszterelnöki tisztségéből és kivonják az országból a külföldi zsoldosokat. E -feltételek teljesítése esetén a felkelők kormánya hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a léopoid- ville-i hatóságokkal. Soumialot hangsúlyozta az afrikai országok fontos szerepét a kongói kérdés megoldásában. Mi nemcsak a léopoldville-i kormány ellen harcolunk, hanem egészében véve a gyarmati rendszer ellen is — mondotta. Az ADN hírügynökség jelentése szerint a Belga Kommunista Párt parlamenti csoportja nyilatkozatban tiltakozott Csőmbe kongói miniszterelnök keddre tervezett brüsszeli látogatása ellen. S ezzel 1964. december 16., azaz a jövedelempolitikai nyilatkozat aláírása óta 960-ra emelkedett a mégdrágult árucikkek száma, bár az említett nyilatkozatban a gazdasági érdekképviseletek az árszínvonal rögzítését ígérték. Lord Robens, ai angol országos széntanács elnöke sajtónyilatkozatában a -háziasszonyok kitartó bojkottját sürgeti az árdrágítók ellen. KAIRO A Szuezi-csatornán áthaladó hajók után fizetendő illetékekből származó jövedelem 1964-ben 77 089 876 egyiptomi font volt, szemben az 1963. évi 71 294 000 fonttal. A Szuezi-csatoma államosítása előtti legnagyobb évi jövedelem 32 233,000 egyiptomi fontra ingott. MOSZKVA A szovjet tudományos akadémián befejeződött négy szakosztály — az általános és ipari kémiai, az energetikai, fizikai, műszaki problémáival foglalkozó, az általános biológiai, valamint az általános é' alkalmazott fizikai szakosztály — rendes évi közgyűlése. (MTI) A munkaerőgazdálkodás és a termelékenység kapcsolata Hazánkban az utóbbi időben rendkívül sok szó esik a munka termelékenységéről s az ezzel ösz- szefüggő kérdésekről. A gazdaságvezetés valamennyi szintjén, a népgazdaság különféle fórumain a szakemberek, közgazdászok és üzemszervezők sokasága foglalkozik e kérdéskomplexum vizsgálatával, elemzésével. Érthető ez, hiszen az ország gazdasági struktúrája a felszabadulás óta eltelt két évtized, de, különösen a legutóbbi évek alatt alapvetően megváltozott s e körülmény teljesen új helyzet elé állította a rohamosan fejlődő termelés zavartalan biztosítására hivatott szakembereket, felelős vezetőket. Elegendő a rendelkezésre álló statisztikai adatok halmazából csupán néhány legjellemzőbbet kiemelni s máris — legalábbis vázlatosan — elénk tárul az emlí- ett, megváltozott kép. Tavaly például az iparban foglalkoztatottak száma csaknem kétszerese volt az 1949. évinek, míg az építőiparban ez az index-szám megközelíti a 400 százalékot. A szóban lévő időszak alatt csupán a mezőgazdasági munkaerők száma csökkent, össznépgazdasági szinten viszont mintegy 850 ezerrel többen dolgoznak, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Csak még érdekesebbé teszi a fenti statisztikát az, hogy ezen időszakban a foglalkoztatott nők aránya 29 százalékról 38 százalékra emelkedett. Ezek a számadatok híven tükrözik, hogy a népgazdaság hatalmas arányú fejlődésével párhuzamban a munkaerőigény is jelentősen megnövekedett. S ha figyelembe vesszük, hogy termelési volumenünk a továbbiakban, így a III. ötéves terv időszakában is — gondosan meghatározott ütemben bár, de — töretlenül tovább növekszik, akkor nyilvánvalóan további mumkaerőszülk- séglettel kell számolnunk. Ám a kérdés gyakorlati megoldása nem ilyen egyszerű. Az újabb és újabb munkaerőszükséglet biztosításának lehetősége — a még szerényebb számban meglévő munkaerőtartalékok munkába állítása után —‘ kizárólag a természetes népszaporulat adta munkaerőtöbbletre korlátozódik. Ez utóbbi viszont — a népmozgalmi statisztikák tanúsága szerint — lényegesen szerényebb, mint amennyit a gazdaságfejlesztés üteme megkíván. E helyütt csúcsosodik ki hát a kérdés: a korlátozott adottságok mellett hogyan biztosítható mégis az elengedhetetlenül szükséges munkaerő? Nos, e vonatkozásban elsődlegesen a még meglévő tartalékok munkába állítása jöhet számításba. E lehetőségeinket is azonban pro és kontra számos tényező befolyásolja. Harmadik ötéves tervünk mindenekelőtt még mintegy százezer háztartásbeli nő munkába állítása feltételeinek megteremtését irányozza elő. E célkitűzés megvalósítása számottevően csökkenti majd a 109 keresőre eső eltartottak számát, ami egyszersmind az életszínvonal emelkedésének egyik forrása is lesz, miután ezáltal csökken a családok eltartási terhe. A jelentkező munkaerőigények kielégítése szempontjából ugyancsak pozitív hatást gyakorolhat a nyugdíjazási korhatárt elért, de _ gyakorlatilag még munkaképes dolgozók munkában való meghagyása. E vonatkozásban illetékesek részéről megfontolás tárgyát képezheti majd a nyugdíjkorlátozó rendeletek felülvizsgálása. Az építőiparban például ilyen természetű megfontolások már a múlt évben is érvényre jutottak. A munkaerőgazdálkodás szempontjából — ha átmenetileg is — jelentkeznek negatív hatású jelenségek is. Ehhez tudni kell például, hogy a munkaképes korú fiatalok , továbbtanulási, lehetősége igen gyors ütemben • növekszik. A továbbtanuló fiatalok száma az 1961. évi 379 ezerről, 1966-ig tervek szerint mintegy 580 00ö-re nő, s a III. ötéves népgazdasági terv időszakában — ha lassúbb ütemben is — még tovább növekszik. Ily módon ezekben az években nem kevesebb, mint 200 ezer munkaképes fiatal termelésből való kiesésével kell számolni, bár a tanulási évek befejezése után m m
