Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
% 1965. január 10. „Itt ne keressenek Amerikát!”, — önérzetes hétköznapi monológ — „Nézze, én szabad szájú vagyok. Lehet, hogy azért küldték éppen hozzám. Vigyázzon, egy kicsit arrébb álljon, mert ösz- szekulimászolja a hűtőfolyadék. Ott jó, isten fizesse meg... A gépet figyelem szives engedelmével, mert ugye piacról él az ember. No, tehát azt adjam elő körben-karikában, hogy mi a becses véleményem a munkafegyelemről, a lógásról, a lógókról, meg miegymásról... Azt a vacakot tegye el, nem szeretem, ha tollba kell mondani valamit. Legalább nem leszünk feszélvezettek... Életrajzot mondják? Ne? Jó. Az öreg Rostás biztosan beszélt rólam, mi? Hát idefigyeljen. Ígérem, hogy frázismentes szöveget fogok leadni. Hamarább is nekiveselkedhettek volna a Munka Törvénykönyvnek abban a magas minisztériumban, de ha már megcsinálták, nem szólok egy rossz szót sem. Nekem volt cérnám kivárni, és melóztam eddig is normálisan, de a sok vándorlegény dédelgetése sokba került ennek az országnak. Egyik-másik úgy váltogatta a cégét, mint a pénzét, vagy a fehérneműjét. Mindig az új helyen akarta megtalálni az Amerikáját, a sok lógást, nagy fizetést. Szavamra mondom, nem értem: ezek olyan korlátoltak, hogy azt hiszik, az amiknél nem kell melózni, csak megmozdítják a kisujjukat, aztán előáll egy pénzeszsák? Na, de eltértem a tárgytól. Szóval, ideje fehérneműbe rázni a mi munkaerkölcseinket... Várjon, kést cserélek... Folytathatjuk. Ha én személyzetis lennék, Isten őrizzen, de ha mondjuk az lennék, én még a felvétel előtt kioktatnám az új húsokat: idefigyeljen, szakikám, itt aztán ne keressen Amerikát, mert hamar levonom a becses konzekvenciát, aztán visszapergetem oda, ahonnan jött. Most gondolja meg, mert itt nem gyöngyfüzért kell morzsolgatni. Na, mit szól hozzá? Szóval, kevesebb udvarlást, babusgatást, itt <tz ideje. No, hát ez az egyik, amit el akartam duruzsolni. Ja, még annyit, hogy az elbocsájtá- soknál nem árt vigyázni. Nem. szeretném, ha azért mondanának istenveledet, mert nehéz ember vagyok, s jogosan kinyitom a számat néha. A mefomat nézzék, igaz? Persze, tudom, szocialista törvényesség is %van a világon, s aki nem trehánykodik, annak nem lesz baja. De megint eltértem a tárgytól... Azt akartam mondani, hogy az a határozat, amit most a párt hozott, rendes dolog. Nagyjából ismerem, dumcsiztunk róla a szomszéddal vasárnap, momentán a pincében, favágás közben. Nekem az a privát véleményem, hogy meglehetősen lagymatag a közszellem, elernysdt, mert sok a jóllakott ember, kevés a felelősségérzet úgy általában. Szegény ország vagyunk, de — hál’istennek — jól élünk, azaz túl jól élnek egyesek. A reprezentálás már- már nemzeti szokássá vált. Rendben van, vendégszerető nép vagyunk, de az már nem fér a begyembe, hogy miért iTell az üzemben reprezentálni. Nézze, ha én besomfordálok valamiért a főnökhöz, sose kínál meg semmivel. Nem is várom! Ha megkívánok egy fröccsöt, a fájront után bekebelezem a saját bukszám rovására. De az már nem tetsző dolog, hogy az előszobában érezni a kávé. meg konyakszagot, ha magas vendég méltóztatott leereszkedni. Kinek a pénzéből pipálnak? Na látja. Ha rajtam múlna, a páncélszekrényből is kitiltanám az italt, he kellene már szoktatni a vezetést erről a pazarlásról. Na már most, tovább megyek. Szerintem akkor lesz itt rend, ha hivatalból üldözik a naplopást, lógást, pazarlást, a nép- gazdasági érték sárba tiprását. Erről á sárba tiprásról jut eszembe: a KlSZ-Utkár mesélte, hogy a csabai konzervgyárnál az anyag szállítók tavaly sárba rakták a cementet, aztán lefedték, nehogy megázzon! Elmentek a rakás mellett isten tudja hányán, még igazgatók is, de nem vették észre. A megyei párttitkár vette észre! Na látja; hát ezt egy megyei párttitkámak kell észrevenni!? Köt a cement, de szép a prémium. Hát ez nem megy, engedelmével. Még valamit. Nézze, ha én mondjuk a fizetésemkor nem teszek asztalra valami sokat (kezem a szívemen: egy fillérig hazaadom a lényeget), akkor az asszony ugye egy kissé, hogy úgy mondjam — lebírál ... Mert nem jut mondjuk a gyereknek új cipő, vagy neki ruhára. Igaza van? De mennyire! Még meg is vonhatja a zsebpénzt. Hát nem lehetne ezt így „nagy méretben”? Ha egy vezető eltol valamit, nem kell menten „lebírálni’’? Túl nagy türelme van a népgazdaságnak, aztán az a vége, hogy ráfizet. Szerintem jobb megelőzni ezt a ráfizetést. Na. Hát ez lett volna. Tud ebből valamit használni? Használja egészséggel! A viszontlátásra, minden Jót” Lejegyezte: Pallag Róbert fíafvanöiféle folyóirat jár a szarvasi gimnázium tanárai és tanulói részére Megjelent a gimnázium 1962/64-es Évkönyve A napokban hagyta el a nyomdát a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Mezőgazdasági Szak- középiskola dr. Gábris József igazgató által szerkesztett Évkönyve, mely az 1963/64. tanév eseményeiről és eredményeiről ad tájékoztatást. A szerkesztő által „Az 1963— 64. tanév története” cím alatt közölt cikkből kiderül, hogy az elméleti mellett igen változatos, sokoldalú gyakorlati oktatás szerepelt a tanévben. A tanulmányi szintnek és anyagnak megfelelően áz első osztálytól a negyedikig a diákoknak korszerű gyakorló- helyek álltak rendelkezésükre. A gimnáziumban élénk kulturális élet folyik. A köny.-, az irodalomszeretet az iskoiakönyvtár nagy forgalmában és abban tükröződik, hogy az Évkönyv kimutatása szerint, a tanárok és tanulók részére nem kevesebb, mint hatvanötféle folyóiratot járat a gimnázium. Tizenhárom érdekes, hasznos és sok konkrét adattal alátámasztott cikk, tanulmány és ismertető (mind a gimnázium nevelőinek a tollából) teszi a szarvasi gimnázium 1963/64-es Évkönyvét az I eddigieknél is értékesebbé. A Miniszter Kollégiuma előtt 5 Vasárnap ság igénye is egészséges az ellátással szemben. Nincs nálunk Bu. dapesthez hasonló indokolatlan követelés, túlzott gyógyszerfogyasztás. Az viszont baj, hogy Gyulán a megyei kórház mellett a rendelőintézetre még jóindulattal sem lehet mondani, hogy kielégítő körülmények között dolgozik. Békéscsabán viszont korszerűbb felszereléssel, nagyobb „kapacitással”, jobb eredménnyel tud dolgozni a rendelőintézet. Azt állapította meg a jelentés, hogy a körzeti orvosi apparátus el tudja látni gyógyító feladatát. A lakosság panaszai alapján, sajnos, ilyen egyértelműen mégsem jelenthetjük ezt ki. Megnyugszunk, s közben van még mit tennünk bőven. Jelenleg 14 körzeti orvosa állás betöltetlen. Míg Békéscsabán — a megye legnagyobb lakosú helységében — a városi egészségügyi osztály minden körzeti orvosi státuszba biztosított orvost, addig a megyében több helyen ezt még ma sem tudták megoldani. Szerencse, hogy — a jelentés magyarázza: „a lakosság igénye a reális keretek között mozog’’. Nagyszerű viszont, hogy islkola- fogászati vándorautóbuszunk van, melynek orvosa és személyzete kitűnően látja el feladatát. Kihasznált és jó a körzeti ápolónők munkája is. Annak is örülünk, hogy a minisztérium egyetértett, hogy feltétlenül helyére kell tenni a gyulai rendelőintézet „rangját”; Szeghalmon egy 17 munkahelyes rendelőt kell építeni; Szarvason pedig szakrendelőt kialakítani. És — ennek is nagyon örülünk — Békéscsabán létre kell hozni — amint a lehetőségek engedik — a megfelelő nagyságú megyei kórházat. Itt kell beszélni — és vitázni is — a fekvőbeteg-ellátásról. Talán e tekintetben szorítanak legjobban a — kórházfalak. Van nekünk 2370 gyógyintézeti ágyunk. Az ideális — az ország viszonyainak megfeleljen — 10 ezer lakosra 73,3 ágy. Nálunk pedig ennyi lakosra csupán 28,8 ágy jut. Ez nemhogy nem ideális, hanem kétségbeejtően kevés. Az utóbbi években e tekintetben lényegesen nem változott a helyzet, önmegnyugtatók lennénk, ha azt mondanánk, hogy ezéirt egyedül a minisztérium a felelős. Igaz, hogy sok múlik, pontosabban sok múlott azon, hogy „f e n í” kissé a sarokban hagytak bennünket, de az is igaz, hogy az utolsó előtti helynek — megyei viszonylatban ágyszámok tekintetében így állunk — egy kicsit a megyeiek lelki ismeretét is furdalnia kell. Jártunk-e, kilincsel- tünk-e, csengettünk-e eleget, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe? A mi anyagi forrásainkat kihasználtuk-e— éppen saját érdé künkben? Lehet erre válaszolni így is, úg: is. Papírral is, meg — ez a fon tosabb — gyakorlattal is. Min denesetre a helyzet aggasztó. Kü lönösen érezni ezt akkor, ha sza konként nézzük az ágyainka’ Belgyógyászati ágyaink száma a vidéki átlagnak csupán 50 száza lékát teszik ki! Ezért az egye osztályokon az ágykihaszmáló 100 százalék fölé emelkedik. Nen ketten egy ágyon, hanem pót ágyakkal, meg rövidebb idejű kezeléssel. Vita. sőt hosszú ideig tartó vita a gyulai megyei kórház és a békéscsabai városi kórház viszonya. A jelentés szemére veti a csabai kórháznak, hogy orvosi és középkáderi ellátottságban magasabb fokon áll, mint a gyulai megyei kórház. A számok alapján jogosan. Orvosoknál: gyulai kórház 90,7 százalék; a csabai 105,5 százalék. Középkádereknél: Gyűl i 06,6 százalékos, Csaba 107,1 százalékos. Lehet, hogy túlzott az aránytalanság. De most ne nézzünk várost, egyik is olyan kedves, tnint a másik. Azt viszont, mi a valóságos helyzet, azt látni kell. Megyeszékhely Békéscsaba. Ennélfogva kórháza is — a gyakorlatban — megyei funkciót lát el. A közlekedési gócpontságia ugyancsak nagyobb terhet nyom rá, miint egy „városi” kórházra. És mondhatjuk, mert igaz, hogy Békéscsaba tehermentesíti az egyébként feladatát nagyon jól ellátó I megyei kórházat. Végső soron I mégsem az a probléma, hogy milyen az arány, hanem az, hogy — a jelentés így állapítja meg: „a legsúlyosabb ellátási nehézség a fekvőbeteg-ellátásban won”. Amiről nem elég csak beszélni, vagy a felelősséget tologatni, hanem cselekedni kell. Az egészségügyhöz tartozik még sok minden. Az anya. és gyermekvédelem, a járványügyi helyzet, a gyógyszerellátás, a szociális gondozás és sok más, melyekről már többször szóltunk lapunkban, s itt nem kívánjuk elemezni, mert csupán azt a gondolatot akartuk elmondani, hogy nincs okunk az elbizakodásra. A brigádvizsgálat jelentése, valamint a Kollégium is dicsérte egészség ügyi dolgozóinkat. A rtiindszte pedig így nyilatkozott: „örömmel állapítom meg, hogy a megye — o fennálló nehézségek ellenére — jó munkát végzett, komoly ered ményeket ért el”. Ha most a mieink erre a babérra ülnek, s megnyugszanak akkor nem jutunk sókkal előbbre ,a jövőben sem. Ezért mondtuk el gondolatainkat, vagyis azért, hogy tegyünk egészségügyünkért sokkai többet Varga Tibor Közületek munkaerőigénye Egészségügyünket az j év végén „terítette” asztalra a Miniszter Kollégiuma. Előbb a megyei tanács végrehajtó bízott-1 sága, majd szűk körben a Kollégium kereste a megye egészségügyének javítási lehetőségeit. Harminchárom oldalon jelenítette a minisztérium „brigádja“, hogy mi a helyzet nálunk. A két zártabb ülés után talán nem árt egynéhány dologról beszélni a nyilvánosság előtt. Részben azért, hogy az emberek ismerjék egészségügyünket, részben azért, hogy vitatkozzunk — a jelentés alapján — hogy legyen jobb az egészségügyünk! Mert — kezdjük is ezzel — nem állunk mi olyan jól, mint ahogy ezt a jelentés mondja: „Az egészségügyi igazgatás, vezetés, káder- gazdálkodás, személyzeti munka és etikai helyzet általában jónak mondható”. — Az összegezés első pontja állapítja így meg. Nem kákán csomót keresünk, hanem attól félünk, hogy udvari- askodó, vagyis olyan „szemérme- teskedő” ez a megállapítás. Csupán példának egyelőre: ha jó az etikai helyzet, akkor a dr. Szendi- féle ügy — amely a Népszava jóvoltából került napvilágra — hogyan juthatott el idáig? És akkor kezdjük rögtön a panaszügyekkel, melyekről kimutatást készített az ellenőrző brigád. A múlt évben 81 panasz érkezett a megyed egészségügyi osztályhoz s — a kimutatás szerint — ebből 33 a jogos és 48 a jogtalan. Orvos ellen 5 jogos, 8 jogtalan. Viszont megállapítja más helyütt a jelentés, hogy „ha a bejelentő hajlandó kiállni az általa közöltökért, abban az esetben a vétkessel szem. ben eljárnak”. Álliunk meg itt egy szóra, mert hisz’ az úgynevezett anya. gia s s ág lehetőségének egyik forrása egyébként is a beteg féléi, me. Már eleve azért ad pénzt, mert félti életért. Ha kérnek tőle, akkor is ad. Igaz, hogy — általában szóban — felgyógyulás után jelzi csak, hogy „nem volt díjtalan a kezelése”, mégis, amikor szembesítésről van szó — tisztelet a kivételnek —, hát ugyancsak félelem miatt nem áll a lábán ......mert, hátha legközelebb”... D e ezt így — mindenki tudja! Akkor miért nem elég a vizsgálathoz a betegnek vagy hozzátartozójának a puszta bejelentése? Éppen ezért gondoljuk, hogy kétes pontosságú lehet az úgynevezett „jogos” és „jogtalan” számok aránya is, már csak azért is, mert amit az emberek aláírással papírra vetnek, az igazat is takarhat többségében. S nem kevesebbében! Ha pedig a szóban elhangzott panaszokat is ideszámítjuk, akkor... — nem olyan rózsás a helyzet, mint: 33:48. Csak példaként és bevezetőként mondtuk el gondolatainkat a panaszügyekről. Azért, hogy jelezzük: nincs okunk és jogunk any- nyira rózsaszínesen beszélni az egészségügyi helyzetről, mint ahogy ezt a jelentés teszi, még akkor sem, ha óriásit fejlődött az elmúlt években egészségügyünk az egész országban. Beszélnünk kell a gyógyító és megelőző munkáról, amely alap . j a az egészségügyünknek. A járóbetegellátás nem rossz a megyében. Az orvosok lelkiismeretesen kezelik betegeiket, s a lakosA Felsönyomási Állami Gazdaság központi kerülete növendékmarha* gondozókat és éjjeliőröket keres azonnali belépésre. Lakást biztosítunk. x A Felsőnyomási Állami Gazdaság. Telekgerendás (Békéscsaba mellett) állandó munkára kőműves és ács szakmunkásokat keres azonnali felvételre. Bérezés az építőipari norma szerint. x A Békés megyei Növényvédő Állomás pályázatot hirdet 1 fő egyetemet végzett és legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkező körzeti agronómusi állás betöltésére. Fizetés a 2227 számú kulcsszám 'szerint. Jelentkezés a Békés megyei Növényvédő Állomás központjában, Tarhoson, naponta 8—12-ig. Űtiköltséget csak alkalmazás esetén térítünk. 29446 Boltkezelőt keres a Békéscsabá i Földművesszövetkezet tanyai boltjába. Szakképzettség, erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezni lehet, Békéscsaba, Szabadság tér 23. 29447 A Vizesfási Állami Gazdaság felvételre keres 1 fő magasépítőipari művezetőt, 1 fő magasépítőipari normás:, 15 fő kőművest. Fizetésmegegyezés építőipari akkordárak alapján. Jelentkezés az építésvezetőnél, Békés, Tangazdaság üzemegysége. 32
