Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
W88. január 8. 5 Péntek Budapesti séfa Látogatás a téli Állatkertben A Budapesti Állat- és Növény- kert lakói különféle éghajlatú tájakról kerültek hozzánk. Kíváncsiak voltunk, hogyan fogadják a telet, melyik örül az időváltozásnak, és melyik idegenkedik a szánéra szokatlan téltől. Utunk hát az Állatkertbe visz, ahol a zoológiának évtizedek óta fáradhatatlan kutatóját és ismerőjét, dr. Anghy Csaba professzort, az intézmény főigazgatóját kérjük meg kalauzolásunkra. Akik szeretik a telet... Szarvasbőgést hoz felénk a szél, és ennek irányában kezdjük meg sétánkat. A kifutókban sétáló, he- verésző szarvasok, őzek, és gidáik szeretik a telet, még a japáni és cínai szikaszarvas is jól bírja •ghajlatunkat. — A mérsékelt égöv szülöttei jól érzik magukat nálunk — nondja Anghy professzor. — A szarvasok, bölények, jakok, különböző juh- és kecskefajok, terek, lámák, vaddisznók kifejezetten „lelkesednek” a hűvösebb időért Velük szemben az úgyneve- :et vastag bőrűeket látogatjuk meg: az apaelefántot „kicsinyével”, amely az emberek tudatlansága miatt maradt árván. Anyja néhány hónapja pusztult el, mert 5t is, mint több más állatot, jóhiszeműen megetették. — Nem győzzük hangsúlyozni, hogy látogatóink ne etessék az álatokat, mert jóvátehetetlen károkat okozhatnak. Táplálásukat bízzák a szakértőkre. Egy ilyen elefánt ára 100—130 ezer forint, Kikapcsolás 200 forintért Talán helyesebb lett volna símnek azt írni, hogy 200 forin- on megváltott áramszolgáltató* Megyénkben néhány hét óta így jól fésült szőke fiatalember csönget be a házakba: — Az áramszolgáltatást és a vezetéket ellenőrzőm. Az ellenőrzés pedig a következőképpen zajlik le: a fiatalember megnézi a kapcsolókat, szúrós szemmel tekint a falra, vmely mögött ő bizonyára látja % vezetéket is, majd bölcsen jelenti ki: — Ezt át kell építeni, de adlig is kikapcsoljuk az áramot... Ahol ez a mondat elhangzik, >tt mindenütt következik a kérés, a könyörgés, hogy legalább még néhány hétig várjanak a kikapcsolással és minél gyorsabban javítsák meg, de a fia- ; talember hajthatatlan marad : mindaddig, még az engedékenység ára el nem éri a 209 forintot. Ha van 200 forint, nincs kikapcsolás. Ha nincs, akkor sem történik meg ez, de legalább megijedtek néhányan... Az igazság pedig az, hogy a DAV egyik községünkbe, de városainkba sem küldött hálózatot vizsgáló ellenőrt cs szó sincs likapcso’ásról, csupán arról, íogy egy magas, jól fésült, szőke fiatalember 200 forintokért szálhámoskodik. (—czi.) és nehezen pótolható — halljuk a főigazgató jogos panaszát. Az elefántházban az életmódjukhoz nélkülözhetetlen fürdőmedencében a nílusi vízilovak lubickolnak. Mint megtudjuk, télen is jól érzik magukat, hiszen a Széchenyi-fürdő idevezetett termálvizében fürödhetnek. Ez a termálvíz még eredeti hazájuk meleg vizénél is kedvezőbb, ezért kitűnően szaporodnak. Nem alszanak a medvék Igénytelenségüket bizonyítja, hogy ha Hévízen tartózkodnának, megelégednének a tündérrózsa fogyasztásával is — mondja tréfásan kísérőnk. — Budapesten azonban kénytelenek marhatakarmánnyal élni, ebből azonban 25 mázsás súlyukkal csak annyit fogyasztanak, mint a 10 mázsás szarvasmarhák. A lámák és tevék, majd a zebrák után az impozáns nagyszikla tűnik fel, amelynek oldalában az oroszlánok és medvék kifutóit helyezték el. A mackók — barnák és örvös medvék — éppen a szabadban tartózkodnak. A bocsok, a nézők nem kis szórakozására, éktelenül hancúroznak. A barnamedvék természetes környezetben téli álomra szenderülnek, de mivel az Állatkertben biztosítják takarmányellátásukat, téli álmuk itt elmarad. A medvesorral szemben a juhok kifutóit látjuk, ahol a telet kedvelő juhfajták között az ará- biai, perzsiai karakul juh, az értékes perzsabundát adó állat is jól megszokta már éghajlatunkat. A fekete és fehér magyar racka- juh, amelynek pödrött szarva a nevezetessége, sajnos, már kipusztulóban van hazánkban, egy- egy nyáj él már csak a Hortobágyon és Bugacon. A kényes csimpánzok Ösztönös szorongással, de elszántan lépünk be az oroszlán barlangjába. Olvasmányaink félelmetes. állatkirálya látható szelíden heverészik, hiszen nem éhes, itt jól táplálják. Egy-egy oroszlán — mint' kísérőnk mondja — té- len-nyáron egyaránt naponta öthat kiló friss húst eszik meg. Az oroszlánok, és a velük szemközti ragadozóházban élő nagymacskák: a tigrisek, párducok, pumák, hiúzok, ugyancsak trópusi állatok, télen különleges gondozást kívánnak. Biztosítják számukra a téli hónapokban is ,a megfelelő hőmérsékletet, és a fényviszonyokat műnapfénnyel, infravörös és ultraibolya besugárzással teremtik meg. Az Állatkert leglátogatottabb házába, a majomházba a legjobbkor érkezünk. A lakók éppen uzsonnáznak. A gyermekek kedvence, a két gambia csimpánz, egymás mellett ülve, bögréből isz- sza a tejet. A legmagasabb fejlettségi fokon álló emberszabású majmok állatkerti képviselői rendkívül kényes, igényes állatok. Az emberektől könnyen elkapják a betegségeket, például a náthát, ezért üvegfallal választják el őket a külvilágtól. Táplálékuk 28-féle növényi és állati eledel. Legváltozatosabb étrendjükkel szemben — mint megtudjuk — a szamáré a legszerényebb, de a teve is elélne csupán kórón, ennek hiányában azonban kénytelenek őket száraz abraktakarmánnyal táplálni. Az üres állatóvoda mellett elhaladva, a jegesmedvék kifutójának jégtáblákhoz hasonló sziklaihoz érkezünk.1 Az egyik — már nem egészen hófehér szőrű — medvekomát éppen a szabadban találjuk Anghy professzor szerint — szerencsénkre. A jegesmedve ugyanis aklimatizálódott, a közhiedelemmel ellentétben nem szereti a hideget, télen már fázik a szabad fürdőzéstől, nyáron viszont annál szívesebben lubickol a melegben. A madarak világa A madárosztály külön »világ. A jegesmedvék sziklái előtti tóban — a környezetnek megfelelően — élnek a víziszárnyasok, köztük a hattyúk. Szemben van a madártelelő, ahol a téli hónapokra helyet kapnak a meleget igénylő hazai és trópusi madarak. — Az Állatkert lakóinak téli ellátása minden évben biztosított — halljuk visszafelé jövet a megnyugtatást. — Élelmüket a nyári friss zöld után felváltják a csíráztatott gabonamagvak, a piacokon kapható zöldségfélék, a sárgarépa, takarmányrépa, az értékesebb állatok pedig különféle gyümölcsöt is kapnak. Két év múlva ünnepli centenáriumát a Budapesti Állat- és Növénykert, amely száz év alatt, de különösen a felszabadulás óta sokat fejlődött. — Hogyan készülnek a századik évforduló megünneplésére az intézmény munkatársai? — kérdezzük búcsúzóul. — Ma már nem annyira a különböző állatfajok bemutatása a fő célunk, mint az első évtizedekben volt, hanem a hazai tudomány gyarapítása kutatásainkkal, kiterjedt ismeretterjesztői előadói tevékenység, és nem utolsósorban a vidéki állatkertek pat- ronálása különböző állatfajokkal és szakmai tanácsokkal. A századik évfordulóra szeretnénk még több eredményt elérni, hogy a nem zetközi tudományos ülésszakon biológiai kultúránk minél jelentősebb kiterjesztéséről számolhassunk be hazai és külföldi vendé-, geinknek — mondotta búcsúzóul | dr. Anghy Csaba professzor, 'Varga Aranka Érdekességek Majmok— emberek A Puerto Ricó-i trópus- kutató-intézet érdekes kísérletet folytatott az állatkertben. A majomketrecekbe embereket zártak, a majmokat viszont kiengedték. Az állatok pontosan úgy viselkedtek, mint az állatkert legtöbb látogatója: körülállták a ketreceket, ingerelték az embereket, banánhéjjal, gyümölcs-csutkával dobálták őket... Tízhetes éjszaka Az olasz Alpok négy falucskájában, Postené- ban, Barlascóban, Gltta- nában és Lezzenóban február végéig nem láthatják a napot: a magas hegyekkel körülvett keskeny völgy mélyén élő emberek december 2l-én búcsút vettek az éltető napfénytől, Csavargók kongresszusa Az Egyesült Államok egyik lowai városkájában tartották meg a csavargók kongresszusát, amelyre az Egyesült Államok minden részéből 15 ezer küldött sereglett össze. A csavargók főnökükké a már 20 éves „gyakorlattal" rendelkező, 43 esztendős Beefsteak Charliet választották meg. Égni és ^yiíjínni... Földes Mihály, /őzsef Attila-dljas író 60 éves Mivé lehetett a dolgozó kisemberek gyermeke a nehezen megszerzett középiskolai érettségivel a húszas években, amikor a diplomások ezrei is hiába kilincseltek munka után? Mint annyian mások, legfeljebb alkalmi munkából tengethette éveit, s ha netán valami köze volt a munkásmozgalomhoz, ebből a lehetőségből is kirekesztették. Az ifjú Földes Mihály is ilyen sorsra jutott. Alig tizenkilenc évesen elkötelezte magát a harcra övéiért, a kisemmizett kisemberekért: csatlakozott a forradalmárok csapatához. „Mi valamennyien — fogalmazta meg jóval később akkori elhatározását — egy szem homoknak éreztük magunkat a növekvő hegyben. De ki tudná megmondani, melyik egy szem homok felesleges ahhoz, hogy a hegy létrejöjjön?” Harcra, küzdelemre vállalkozott. „Akkor él az ember, ha verekszik az életért" — vallotta. S ebben a hitvallásban mindenkor a jövő várományosainak életét tartotta szem előtt, amiként egyik hőse mondja: „Forróság öntött el, mihelyt a gyárak és a földek seregére gondoltam. Az izzadóknak, a kemény- öklűeknek, akik továbbviszik az életet.” Ha munkásságának, a korán kibontakozó írói, újságírói tevékenységének és rétori működésének fő motívumát keressük, szembeötlően elénk tárul ez a harc és e küzdelemhez való hűség. A húszas-harmincas évek tókés társadalmát leleplező hosz- szabb írásait még csak illegálisam terjeszthette a gyárak kapuin kiözönlő munkások közt, röviddel később (1936-ban) azonban, mint a Népszava rovatvezetője, az újság hasábjain szólhatott hozzájuk közéleti kérdésekről, társadalmi, közgazdasági problémákról. Számtalan rövi- debb cikke mellett — ebben az időszakban — mintegy két kötetre való osztályharcos elbeszélést, novellát publikált és csaknem harminc egyfelvonásos színdarabot írt a legális és illegális munkásszínjátszó csoportok számára. Hány és hány csüggedőt gyújtott lángra tüzes szónoklataival és írásaival, példát mutatva, miként akart és tudott a közérdekeiért égni és gyújtani. A soksok csapás ellenére, amely a mozgalmat és saját életét érte, rendíthetetlenül bízott, és ezt a hitet plántálta másokba is. „Olyan az emberi természet, hogy minden bajban a vigasztalót keresi” — és máshol: „...látszólag még nem ért meg engem, de a szavak megmaradnak benne és meglásdd, egyszer váratlanul szárba szökkennek.” A felszabadulást követően különféle felelős posztokon (budapesti pártbizottság, írószövetség) és országgyűlési képviselőként ugyancsak a vállalt célokért küzdött. Most már azért, hogy a szavak mihamarabb szárba szökkenjenek, tettekké váljanak. A legnemesebb értelemben mozgósított. Hivatali elfoglaltsága, majd később szerkesztői megbízatása mellett, az irodalomnak, az újságírásnak úgyszólván minden műfajában tevékenykedett. Irt színműveket: „Mélyszántás”, amelyet 1950-ben József Attila-díjjal tüntettek ki; „Hajnal Pákozdon”, „Honvágy”, „Örök szerelem” stb.; regényeket, többek közt: „Felszállt a köd” (1959), „Hazatérés” (1962), „Viharos tavasz” (1963) és több ezerre tehető kisebb-nagyobb cikkeinek, humoreszkjeinek, tárcáinak, novelláinak, publicisztikáinak száma, amelyeket a fővárosi és vidéki napilapok, irodalmi és művészeti lapok közöltek. Irodalmi munkásságát 1954-ben másodszor jutalmazták József Attila-díjjaL Az élet izgalmas valósága iránti fáradhatatlan érdeklődés süt át az írásain, ábrázolva, és egyben formálva is azt, ami népünkben végbemegy. Mindig időszerűt adni törekedett oly módon, hogy a mához szóljon, de a holnapot is idézze. És ha a múltba nyúlt vissza, akkor is a jelennek szóló tanulságképpen teszi. Szóban és írásban a közösségi emberért munkálkodott és munkálkodik „korunk dúvadja, a magányos ember” ellen, aki „nem velünk él, csak közöttünk. Nem tudja odaadni szívét a világnak, s körülfalazza magát az önzésével... Egyénisége csak annak van, aki cselekszik és vállalja a néptömegek törekvéseit” Földes Mihály teljes szívét és energiáját a közösségnek szentelte. Immár több esztendeje a Központi Sajtószolgálat egyik vezető munkatársaként a megyei páxtlapokban is gyakran jelentkezik írásaival. Szüntelenül aszerint cselekszik, ahogy a Viharos tavasz c. regényének népszerűvé vált hőse, Béres János vallja: „Én csak addig akarok élni, amíg harcolhatok...” Hatvanadik születésnapja alkalmából kívánjuk: miként eddig, folytassa a harcot, erőben és egészségben. ( — tt — ) A járások TIT-titkárainak első idei értekezlete Békéscsabán Békéscsabán, a TIT Értemiségf Klubjában január 6-án, szerdán értekezletre jöttek össze megyénk nyolc járásának és három városának TIT-titkárai. A megjelentek előtt dr. Krupa András megyei titkár ismertette az országos titkárság határozatait. A napirendnek megfelelően a továbbiakban az 1964 szeptembertől decemberig tartó tevékenység értékelésére került sor. A végzett munkára vonatkozó jelentésből kiderült, hogy a különféle ismeretterjesztő előadások száma a múlt év utolsó négy hónapjában összesen 1415 volt, ami 411-el több az 1963 utolsó időszakában tartott előadások számánál. A tanyaközpontoktól a városokig a megye minden helységében végzett ismeretterjesztés — az értékelés szerint — szervezésileg és a tematika célirányos összeállítását tekintve az előzőeknél eredményesebben zárult. Az értekezlet másik felében a TIT országos központja képviseletében jelenlévő Hőhn József, a nemzetközi választmány, Bonta Jánosné, a filozófiai választmány és Dér László, a történelmi választmány országos titkárai az elkövetkező hónapok feladatairól beszélgettek a járások és városok TIT-szervezeteinek jelenlévő titkáraival, vezetőségi tagjaival.
