Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Katona Judit: Fák Alinak. A törzsük karcsú dermedés, már mind emelné szép fejét az égnek s lombkoronát képzel rá mind reménynek és soknak álma friss gyümölcsszedés. Élnek, a nyár zöld rétjéről kiűzve de béna válluk bízón összehajlik ereikben lappangva fény morajlik felcsendül a szívemben csendesül le. Oláh Éva: fegyelemmel Furcsa vereségek és furcsa örömök építőkockáiból késeitek neked egy házat, amit majd otthonnak nevezel, és berendezed a te vereségeid és örömeid apró értéktárgyaival és a könyveiddel, amelyekben számon tarthatod őket... Nem lesz különös ház: Csupa-csend szőnyegein nem térdel aszkéta különcség, de az aktképek fáradozását sem állítom ágyad elé; Két évtizedet és az élet izgalmas derűjét őrzi a testem, szerelmemben is szép fegyelemmel, Ss mindent el fogsz hozni magaddal egyszerű utcán férfikönnyek és gyermeknevetés közt; Mert furcsa vereségek és furcsa-örömök építőkockáiból készítek neked egy házat, amit majd otthonnak nevezed~ — Eh —szakad ki belőle a vontatott sóhajtás — ve­led indultam ugyan, hogy szerencsét próbáljak még a hajógyárban is, de hidd meg, legszívesebben lefe­küdnék ide, a híd közepére, és lesz, ami lesz... Valami bénító lomhaság szivárog át a hídpadlóból a lábainkba s elhallgatunk mind a ketten, ki-ki magá­ba roskadva. v E pillanatban megre­meg érezhetően a híd, mint­ha eresztékeiben lazulna va­lami s tartóoszlopán, alat­tunk éppen, megszakadt volna, s most süppedezik. Ekkor búgnak fel hirtelen a tehergépkocsik dudái. Barna néz szét elsőnek s látja, hogy a forgalom du­gót kapott a hídon. Figye­lem én is és látom: az alig néhány lépésnyire veszteg­lő teherkocsi okozta a bajt. Sofőrje arca merő verejték, haja kócos, amint azon fá­radozik, hogy betolja, s beindítsa a kocsit. Barna rám sandít s pillan­tásában érezni a szándékot: tenni akar valamit, de tüs­tént. Nekiiramodik s már ott áll a kocsinál. Pezseg a tennivágyástól, s vállalko­zástól, ami sajátja azoknak, akik két kezük erejének és ügyességének köszönhetik fennmaradásukat az élet­ben. — Hé, barátom! — kiált A Dongóról ­szubjektív alapon Szellemes vígjáték a televízióban ■«■■•«■■■■■■MaaaBaaBaiaaMaiaaaaaaaaiinlMMBMHvaflMaiitt oda a sofőrnek — gyújt a motorod? — Gyújt — hallom a zi­hált hangot —, csak meg kellene lökni jó erősen. Ülj be és ragadd meg a kormányt. Te meg — fordul hozzám — veselkedj neki túlsó oldalán. A nekirugaszkodás azon­ban meddő kísérlet marad A kocsi egy darabig gördül, majd leáll és áll, mint cövek. Barna kiegyenesedik megvákarja tarkóját: — Nos! — tárja szét eset­lenül a karját — gyújtott de kj is aludt?! Vállat vontam: — És most? — Ugyan k4rlek — gerjed be Barna — csak nem hagy­juk itt a bajban ezt az em­bert. Kisvártatva a motor megberren s a kocsi mint puskából kilőtt golyó, el­süvölt tőlünk s bele azim bolygó ködfátyolba, melye vitorlaként lebegtet fölöt tünk az erősödő nap suga ra. Barna csap egyet utána tenyerével, leveri válláróla port, rám néz: arca sugár zik a hirtelen támadt bel ső napocskától. — No, pajtás — bök uj jával a túlsó hídfő felé — ott túl már látni is a hajó gyárat. S megindul előttem. Fordította: Dudás Kálmán Végre egy jó tv-játék, amely bősMÍtedik szellemes ötletekben, jelenetekben, gyorsan pergő mondanivaló­ja pedig — mintegy mellé­kesen — kifigurázza, .lelep­lezi mai életünk vámszedőit, a nyerészkedőket, spekulán­sokat, a más kárán hasznot kereső svihókokat. Mindezt egy komikus történet kap­csán, mely Tóth Miklós tol­lából került az elmúlt va­sárnap este a tv-nézők elé. A vígjáték főszereplője, egy jámbor mérnök, eskü­vőre készül, amikor egy méhcsípés áldozatává, en­nek révén pedig egy „bűn­tett” gyanúsítottjává válik. Ugyanez # a méhcsípés az okozója annak is, hogy menyasszonya, aki addig feltétlenül megbízott ben­ne, hallani sem akar többé ai esküvőről. Miért? A vé­letlenek összetalálkozása a forrása minden bonyoda­lomnak. A menyasszony ba­rátnője ugyanis örömmel újságolja el, hogy végre révbe ért, megismerkedett egy mérnökkel, s együtt is voltak Budakeszin, de saj­nos, nem sikerült az autó- kirándulás, mert egy dongó megcsípte a mérnök orrát és odaveszett a jó hangu­lat. Ekkor érkezik ' meg a másik mérnök, az igazi, orrán a méhcsípéstől eredő daganattal. Hiába mondja, hogy Felsőgödön volt, s egy adósától akarta megkéijii eladott házának árát, és ott csípte meg a méh, — a menyasszony nem hisz ne­ki, azonosítja őt barátnője „mérnökével”, s vérig sért­ve elrohan. A mérnök két­ségbeesésében Tádé szent­nek gyertyát éget, hátha az segít és rendbe hozza a dol­gokat.* (Szent Tadeus azon­ban nem segít, sőt, nagy bajba keveri mérnökünket, aki ezért többször szemre­hányást is tesz neki a ké­sőbbiek során.) Ugyanis amikor hazaér, már nyomo­zók várják, akik fejére ol­vassák, hogy hol volt és mit csinált az inkriminált ■ időbejj. Még azt üs, hogy a felsőgödi látogatásakor az orrát megcsípte egy méh. Először önfeledten örül mindennek, hiszen hivata­losan sikerül majd bebizo­nyítani menyasszonya előtt, hogy nem Budakeszin, ha­nem Felsőgödön volt az adósánál. Igen ám, de ezt az adóst ismeretlen tettes, ismeretlen okból leütötte és a rendőrségnek egyelőre csak azt sikerült megtudnia, hogy a tettes autón jött és orrát, egy eléje tartott zseb­kendőről ítélve, megcsípte a méh. A rendőrség mindenkit előállított, akinek orrán az­nap méhcsípéstől származó daganat volt. A dagadt or- rúak — kezdve a vagány szén hordótól, aki rendsze­resen meglopja fuvarozta­tott, a minden hájjal meg­kent műanyagkisiparosig (aki azonos a barátnő ál­mérnökével) — kitűnően megrajzolt és megjelenített figurái a különböző ember­típusoknak, s .mivel egymás előtt nincs" mit titkolniuk, hűen kimutatják gondolat­világukat, s rejtenivalóju- kat. Mindegyikük tart va­lami miatt a rendőrségtől, s megkönnyebbülnek, amikor rájönnek, hogy nem a lopott szénért, az eldugott Napó­leonokért, a fekete csator­nákon elúsztatott műanya­gokért stb. állította elő őket a rendőrség. Mert ter­mészetesen a végén aztán minden kiderül, kivéve a nyerészkedők kisebb-na- gyobb tizeiméit, amelyek — hiszen egy meghatározott * „bűntett” tárgyában fo­lyik a nyomozás — rejtve maradnak a rendőrség előtt... Az adóst a harcias szomszédasszony ütötte le, aki ellen azonban nem mer feljelentést tenni a felépült áldozat. Az álmémök ügye viszont mégsem fordul jóra, mert a kiszabadulása után két harcias amazon is várja őt: a felesége meg a barát­nő. Káló Flórián, Kazal Lász­ló, Kállai Hona, s vala­mennyi szereplő kitűnően jelenítette meg a hús-vér figurákat. A szellemes víg­játék egy igazán derűs órát adott a tv-nézőknek. Éppen ezért nem értjük a Dongó­ról írt dörgedelmet egyes fő­városi lapokban. Nem tud­juk, mi okozhatott e tv-játék megnézése után bosz- szúságot a kritikusnak. Bi­zonyára a szubjektivitás. .Talán az, hogy miért tet­szett a Dongó mindenkinek, amikor őneki nem tetszett. A néhány, szinte becs­mérlő hangú, szubjektív bí­rálatból inkább az vehető ki, hogy a kritikusnak — aki maga is égetőnek tartja a vígjátékhiányt — elsősor­ban az nem tetszett, hogy en­nek ellenére mégis írt va­laki vígjátékot. És* éppen Tóth Miklós, akinek való­színű nincs még rangja a a kritikusok listáján. Varga Dezső V árjuk háromtól ötig — mondotta a telefon­ba Thomas Vaughan, a londoni Unity Theatre titkára, s bár rögtön ebéd után útra keltem, délután ötkör még halvány i fogalmam sem volt, merre lehet a Goldington Street, | ahol ennek a színháznak lennie kell. Háromórás bo- j lyongás, teljes reménytelenség közepette rendőrségi ! riadóautó mentett meg s tett le egy öreg templomocska I előtt, amelynek homlokzatán legnagyobb meglepeté- ! semre ott a tábla: Unity Theatre. Ebben a templomban játszanak Brechtet, Katajevet? í Ez a templom lenne a szocialista színpad remeklései- I nek londoni otthona? i Bármilyen furcsa, a tények erről győztek meg. A tár- ! sulat titkárával és néhány tagjával folytatott beszélge- ! tés nyomán három évtized céltudatos szocialista mű­sorpolitikája bontakozott ki előttem, s egyedi a mőd is, ahogyan a kapitalista tengerben a hetenként három es­tén játszó amatőr társulat fenntartásáról, a színház működtetéséről gondoskodnak. — Harmincezer munkás és tisztviselő klubtagdíjai biztosítják létezésünket —mondotta Vaughan. — Har­minc éve alakult a klub, akkor vettük ezt a kápolnát is: Célunk? Az egyszerű londoni emberek művelése. Az intézményes népművelésnek attól a formájától, vívmá­nyaitól, ami önöknél Magyarországon természetes, saj­nos, mi még messze állunk. A színtársulaton kívül egyébként buszon járó népművészeti csoportunk, iro­dalmi, színjátszó, technikus stúdiónk is van mintegy 300 taggal, s az utánpótlás mindig innen kerül ki. Az Unity pedig a nagy londoni társulatoknak ad évről év­re fiatal tehetségeket. Nálunk ismerkedett a színpad­dal Alfie Bass, Lionel Bart, Davis Kossoff, Ted Villis, Bil Owen, s bár ma máf ünnepelt színészek, soha nem feledkeznek meg rólunk. Most indítottunk akciót egy új, modem színház építésére, 50 ezer fontra lenne szűk. ségünk, s ők az elsők, akik több ingyen fellépéssel a gyűjtést megkezdték... Az Unity mögött hősi kezdet áll. Mert nem volt egy- szerű dolog a burzsoá kispolgári ízlést kiszolgáló írók­kal, színházakkal felvenni a versenyt. De a munkás- osztály legnagyobb írói a társulat segítségére siettek. Az írek nemrég elhunyt nagy drámaírója, O. Casy írt nekik darabot Nyolc hétig játszották Brecht: Szecsu- áni jó ember-ét, majd a Courage mamá-t. Sőt Háy Gyula személyében magyar író is eljutott a londoni külváros kápolnaszínházába. Félszabadulás után írt A híd című művét játszották.. Az utóbbi években kialakult olyan elképzelés, hogy csak a legfrissebb művekhez nyúlnak, azok megszolal- tatója lesz az Unity. Aztán kompromisszum született. Az újak, az újabbak mellett — megmaradni Brecht- nél! — Miért? Mert Brechtet Londonban, a nagy színhá­zak negyedében nem lehet játszani — kapcsolódott a beszélgetésbe Frank Gold, a társulat másik rendezője. — Nem értik vagy nagyon is megértik. Az Unity Theatre legújabb darabját Ephraim Kischon izraeli író írta, s Miriam Arad fordította an­golra. Címe Az igazolvány. Meséjének hátterében az 1926-os angol általános sztrájk áll. A színpadon, a 150 éves templomocskában éppen ehhez rendezkedtek. Né­hány bútordarab került a deszkákra, egyelőre inkább csak jelzésként, hogy a mozgások alaprajza kialakul­hasson. Thomas Vaughan szerényen el is köszönt tő­lünk. Hívta a pódium. Mert az új darab új feladatot is jelentett neki. A titkán teendők mellett rendez. Napi gyári munkája után, fizetés nélkül, ahogyan a többiek teszik, harminc éve'immár... Kifelé arra figyelmeztettek, ha szerdán még London­ban leszek, feltétlen látogassam meg ismét őket. Nép­dal-est lesz, mint a hét minden szerdáján, pontosan este 8 órakor. Merthogy az is nagyon fontos e klubnak, hogy az angol néplelket tükröző dal, muzsika se merüljön el ?z óle1 ro’-ienó sc-’rában. Hoev Featles-zene, musical ellenében felszínen maradjon az angol népdal is. Sajnálom, hogy nem várhattam meg ezt a szerdát! Moldvay Győző : : : i ■■•■••■■•■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa” Mikes Ferenc Egzotikus nö

Next

/
Oldalképek
Tartalom