Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

\ 1965. január 31. Vasárnap Lehet tanulni tőlük Sípos Sándor lakatosként került a Gyulai Harisnyagyárba. Negy­venéves volt már, amikor beirat­kozott az egyetemre és évekig tar­tó szorgalmas tanulással meg is szerezte a jogi doktori címet. Hogy miért éppen jogász lett? Akkoriban leginkább erre volt lehetőség. A tanulásnak csak hasznát látja — vélekedett —, de egyáltalán nem gondolt arra, hogy itthagyja a gyárat Mit is kezde­ne a régi munkatársak, elvtársak, barátok, na meg a kitűnően is­mert és szintén a szívéhez nőtt gépek nélkül. Főmérnök Dr. Sipos Sándor ma a gyár fő­mérnöke. Nem egy műszaki tan­folyamot elvégzett az egyetem befejezése óta, még textilmesteri vizsgát is tett. Tud németül és kedvenc „időtöltése” a német nyelvű szakfolyóiratok tanulmá­nyozása. A jogismereteinek nem sok hasznát veszi, annyi azonban bizonyos, hogy más szemmel né­zi a világot. Ma már 57 éves. Munkatársai közül legtöbben Sanyi bácsinak hívják és nem doktor úrnak, mint ahogy ezt gondolhatná valaki. A hasonló korúak persze a „bácsit” is elhagyják. A Békés megyei Népújság ko­rábban már megemlékezett róla, amikor az újításáról adott hírt, sőt a rádió is. Székely József fő­művezetővel együtt plüsskészítő gépet konstruált. Ezt a szerkeze­tet szeretném most megismerni és a lehetőségekhez mérten tá­jékoztatni róla az olvasókat is. Dr. Sipos Sándor nehezen áll rá, hogy erről beszéljen. Inkább másra próbálja a figyelmemet te­relni. Az újítási naplót mutatja: — Tavaly 32 benyújtott újítás­ból 23-at elfogadtunk, ezek közül 21-et már be is vezettünk... Ha már belekezdett, hadd foly­tassa — gondolom magamban —, ráérek vele később is „vitatkoz­ni”. Így aztán előbb egy három évvel ezelőtti újításról beszél. Teremmester IIIIIIHII A taps Diákelőadás Békéscsabán, a Bri­gád moziban. Középiskolásokkal zsúfolt a nézőtér. A „Rab Ráby” ke­rül vetítésre. A harmadikosoknak az azonos című Jókai-regény kőte­lező olvasmány, nem árt tehát a filmváltozatát is megtekinteni. Am ittvannak a többi tagozatúak is: el­sősök, másodikosok, negyedikesek. Az ifjúság szeret moziba járni. A műsor teljes, ami azt jelenti, hogy benne van: a fő film mellett- a híradó, a kísérőfilm, sőt az elő­zetes is. Nagy a kacagás, mikor a Ne hagyd magad Pitkin című angol filmvígjátékból kerülnek bemuta­tásra jelenetek. Ezután egy villanásnyi időre el­sötétül a vászon, majd gazdag szí­nekben pompázó meseváros tűnik a néző elé madártávlatból. Ha nem ismerné az ember, el sem hinné, hogy Budapest, olyan szép. Aztán egy hatalmas folyam sodrását lát­juk, partja mentén erdők, mezők. Közben egy szó vetítődik a vá­szonra: Együtt... Szerelem? — dobbannak meg az if­jú szivek. Csalódnak. A KGST-orszá- gok gazdasági együttműködését pél­dázó filmet látunk. £s mégis, a vé­gén a nézőtéren felcsattan a taps. Vastapsba csap át! Annyira szívkő- zelbe tudta hozni a művészi rende­zés a népek összefogásának termelő te alkotó szimfóniáját.-ő­— Zsiga Ferenc és Braun Fe­renc teremmesterek az egyik ré­gi, 40 éves kötőgépet átalakítot­ták, amelyen modem, mintás kreppnylon fonalú férfizoknik is készíthetők. Ma már 32 ilyen gép dolgozik. De talán inkább menjünk fel a munkaterembe... Zsiga Ferenc egész aprólékosan megmutat, mindent, persze a lai­kus csak keveset ért belőle. De a végeredményt, a gépből kikerülő kockamintás zoknit látom. Ez pedig döptő bizonyíték, hogy jó a konstrukció. Űj gépnek nem mű­vészet, annak az ára azonban 200 ezer forint. De a régit, ezt a 40 évest úgy „megfiatalítani”, hogy az divatos, tehát keresett árut ké­szítsen — bizony a bűvészettel ha­táros. Ö ugyan egyáltalán nem tartja annak, ha csak nem azt, hogy sikerült magát átverekednie a legfőbb akadályon: az értet­lenségen, gáncsoskodáson. Egész halom akta lett belőle. Már régen alkalmazták, amikor végre elfo­gadták a budapestiek. Akkor még helyi ellenállás is tapasztalható volt. Egyes művezetők nem sze­retnek kizökkenni a megszokott- ságból. őket is meg kellett győz­ni... — El is ment a kedvem min­den újítástól — jegyzi meg rezig- náltan, de dr. Sipos Sándor el­árulja, hogy a két újítónak is­mét van valami jó elgondolása. Egyelőre még nemigen beszélnek róla, a főmérnök azonban számít rájuk és buzdítja őket. Lássuk most a plüsskészítő gé­pet! Dr. Sipos Sándor'enged az un­szolásnak. Huszonöt öreg kötőgé­pet alakítottak már át. Egy kor­szerű importgép ára 300 ezer fo­rint — Külföldi folyóiratok adtak hozzá támpontot Üj szemképző eszközöket kellett készíteni. A legnehezebb az úgynevezett „pla­tina” kialakítása volt ami nem nagyobb egy 2 forintosnál. (Elém is tesz egy ilyen kis lapkát.) Hóna­pokig dolgoztunk rajta, az ünne­peket is az üzemben töltöttük. Ezt 'Székely József főműveze­tő, a társújító magyarázza, miköz­ben az egyik gépen a gyártás | minden mozzanatát bemutatja. Megtudom azt is, hogy még nem került piacra az új cikk, amikor egy ácheni kereskedőtől levél ér­kezett Az egyik svéd üzlettársá­tól értesült, hogy Gyulán plüss- harisnyát gyártanak és szeretné a kapcsolatot felvenni. — A le­velet elküldték a központba. Azóta 20 millió forint értékű áru készült el. Az újítás drága importgépet pótol és exportra dol­gozik. A két újító ezért tavaly november 7-én megkapta a Kivá­ló Újító jelvény ezüst fokozatát. Most már a művezetők és a gyár többi dolgozói is megértették az újítás jelentőségét és segítsé­get nyújtottak a régi gépek át­szereléséhez. A termelésbe állítva arra törekedtek, hogy működjön a gép. Ha hiba keletkezett, gyor­san kijavították. Hatvan embert vett fel a vállalat, hogy a terme­lés három műszakban történjen. Dr. Sipos Sándor és Székely Jó­zsef azóta egy másik közös újítá­son töri a fejét. Igen szép, min­tás női -harisnyát szeretnének ké­szíteni, amilyen a világpiacon is keresett cikk. Ehhez ismét a meg­lévő gépeket kell átalakítaniuk. Az elgondolásuk már megvan, most a .kivitelezésen a sor. Per­sze idő kell -hozzá. Eltökélt szán­dékuk, hogy ezt is megvalósítják. A TMK-műhelybe vezet dr. Si­pos Sándor. — Látja, itt csaknem mindenki újító — mondja túlharsogva a gé­pek zaját. Öj itó egyik Az aktivitás és kezdeményezés forrása Találomra választom az lakatost, Csonka Józsefet. — A szárkötő gép automatikus megállítóberendezésén dolgozik — magyarázza a főmérnök. — Sanyi bácsi is segített — jegyzi meg Csonka József. — Ez munkaköri kötelességem. A műszaki rajzot minden fizikai dolgozónak mi elkészítjük és — ha az szükségesnek látszik — ja­vaslatot teszünk bizonyos módosí­tásokra is — egészíti ki a meg­jegyzést Sipos főmérnök. — Ki kapja az újítási díjat? — Kizárólag az, akit megillet: .Csonka József. Szántó József lakatos egyszerű sablont készített, amellyel gyor­san pótolni tudja a kötőgép egyik érzékeny és sokszor cserére szo­ruló alkatrészét. A saját munká­ját'könnyíti meg vele. Ügyes, öt­letes dolog Meg is kapta érte a jutalmát. Kiderül, hogy ez már a negye­dik újítása. Dr. Sipos Sándor szeretné, ha mindenkivel beszélnénk néhány szót legalább. Az újságban meg­jelenő cikk csak további ötletek, elgondolások megvalósítására serkentené őket, ami — vélemé­nye szerint — ma alapvetően fon­tos kérdés. Mert a két világrend- szer közötti verseny az üzemek­ben dől el. Ki tud jobb, korsze­rűbb, olcsóbb gyártmányokkal a piacon megjelenni. Minden újí­tás, ésszerűsítés e^f segíti elő, még ha csupán forintokról is van szó. Ebből halmozódnak fel a száz­ezrek, milliók. — Nekünk az adott viszonyok között kell ezt megvalósítanunk, s a milliók megteremtik a hatvá­nyozott mértékű fejlődés lehető­ségét Dr. Sipos Sándor főmérnöknek, az egykori lakatosnak ez a véle­ménye az újításokról, a technoló­gia- és a gyártmányfejlesztés­ről. És ha nem is beszélgettünk az újító kollektíva minden tagjá­val, azért azt mégis megállapít­hatjuk: lehet tanulni tőlük. Pásztor Béla Az utóbbi években és napjaink­ban is egyre határozottabban ala­kulnak ki azok a munkamódsze­rek, amelyek serkentik a kom­munisták érdeklődését á pártpoli­tikai ^ennivalók iránt. Többen vesznek részt a határozatok meg­vitatásában, végrehajtásában és gyakorlattá vált a fontosabb dol­gok szélesebb körű megtárgyalása is. Hogy példával éljünk, a párt békéscsabai bizottsága korábbi ülésén a munkásosztály helyzeté­ről szóló párthatározat végrehaj­tásának vizsgálatát tűzte napi­rendre. A napirend tárgyalását széles körű vizsgálat, közvéle­ménykutatás előzte''meg és a je­lentés készítői között, valamint a pártbizottsági ülés vitája során ott találtuk a társadalmi munka­társak népes seregét, köztük a munkásosztály helyzetét közelről és alaposan ismerő pártonkívülie- ket. Egyre jobban kezd tehát gya­korlattá válni, hogy gazdasági, po­litikai és kulturális kérdésekben ezrek — párttagok és pártonkivü- liek — mondanak véleményt, ja­vaslatot és hathatós módon se­gítik egy-egy jeladat megvalósí­tását. A pártvezetőségek újjáválasztá- sának időszakában és azóta is pezsgőbb, elevenebb a pártélet. Különösen a demokratizmus szé­lesedett, hiszen a választások elő­készületeiben sok-sok párttag te­vékenykedett és a taggyűléseken vagy az előkészítés során száz meg száz elvtárs mondta el véle­ményét, és észrevételeik, javasla­taik helyet kaptak a beszámolók­ban, határozatokban. Pezsgőbbé, lüktetőbbé vált a pártélet és most az a fontos, hogy állandósítsuk, továbbfejlesszük ezt Ügy ügyködjünk tovább, hogy ne lanyhuljon az emberek tettre- készsége, úgy formálódjon ez a légkör a jövőben is, hogy min­denki bántódás nélkül kifejthesse gondolatait. A pártdemokrácia helyes ér­telmezése és gyakorlati al­kalmazása segíti társadalmi rendszerünk demokratikus vo­násainak . további erősödését is. Nos, éppen ezért a kü­lönböző területeken munkálkodó párttagoknak ezt az elvet kell képviselni. Ezt az elvet kell érvé­nyesíteniük munkahelyeiken a törvényesség betartásában, az em­berek alkotóképességeinek kibon­takoztatásában, a kommunista köz­erkölcs kialakításában és a de­mokratikus vezetési és igazgatási formák továbbtökéletesítésében is. A Minisztertanács nemrég meg­jelent termelési tanácskozásokról és az üzemi értekezletek rendjé­ről szóló határozata messzemenő­en figyelembe veszi a társadalmi élet demokratizmusának fontossá­gát. Rendeletileg is biztosítja azt, hogy az emberek teljes joggal be­leszólhassanak napi gondjaink megoldásába, a szocialista jövő farmállásába. Ahhoz azonban, hogy ez ne csak írott malaszt marad­Müszaki továbbképző tanfolyamot rendez a Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szervezete A Gépipari Tudományos Egye­sület Békés megyei szervezete februárban a Gépjárművek el­használódása, kopása, élettarta­mának növelése címen műszaki tanfolyamot rendez. Az előadáso­kat 2-án és 9-én Békéscsabán, a Technika Házában délelőtt 11 órától délután 5 óráig dr. Balló Alfréd okleveles gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátu­sa tartja meg. A tanfolyam ön­költséges. jón, szükséges, hogy még tovább terebélyesedjen és állandósuljon a pártélet demokratizmusa és en­nek kisugárzása hassa át a közéle­tet. És itt még van mit tenni. Mert az állami, gazdasági és társadalmi szervek munkájában a demokra­tikus módszerek még nem törték át megfelelően a bürokratikus, oly­kor hivataloskodó kereteket. Nem, mert akad még olyan párttag, aki a pártban helyesnek tartja, meg is követeli a demokratikus mód­szereket, de környezetében nem számol ezzel, nem tiszteli a de­mokrácia szabályait. A Miniszter- tanács rendeletét olvasva, egyik üzemünk dolgozója epésen jegyez­te meg: no most már megveheti a vezető elvtárs a magnetofonké­szüléket. A megjegyzés első hal­lásra sutának tűnt. Vajon, mi kö­ze lehet a magnetofonnak a ren­delethez? Később kiderült. Ebben az üzemben gyakran megesett, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott jó javaslatok nem min­dig valósultak meg, s az elhang­zottakról nem készültek feljegy­zések. Amikor ezt szóvá tették, a vezető így ütötte el: majd szer­zünk egy magnetofont és szalagra vesszük az elmondottakat. Nos, a rendeletet olvasva és értelmezve, nem is árt, ha az említett vezető megveszi a készüléket. Az sem árt, ha esetenként lepergeti ma­gának, hogy melyek azok a hasz­nos ötletek, esetleges gondok, me­lyek a termelési tanácskozásokon elhangzottak és megvalósításra; megoldásra várnak, mert erről jog szerint is számot kell majd adnia. Megesik, hogy most egyesék a Minisztertanács rendeletében veze­tői tekintélyük „megnyirbálását'’ látják. „Nem túl nagy ez a de­mokrácia? Nehogy megadjuk as árát!" — mondják. Senki sem vonja kétségbe az egyszemélyi ve­zetés fontosságát. Kell és fontos. A hatáskörükben a vezetők élje­nek is törvényadta jogaikkal. De mégis e hangok hallatán úgy érzi az ember, hogy ezek a vezetők az egyszemélyi vezetés palástja mö­gé bújva nem értik eléggé, hogy a demokrácia és az egyszemélyi vezetés nefii zárja ki egymást. El­lenkezőleg, a kettő helyes kombi­nációja kedvezően hat a dolgozók egységére, mert azok, akik az üzem, a vállalat, vagy intézmény terveit, tennivalóit ismerik, azt rendszerint sajátjuknak is érzik, és minden tudásukkal segítenek a vezetőknek a tervek megvalósítá­sában, a gondok leküzdésében. A társadalomban munkálkodó em­berek ilyen tettrekészsége viszont csak úgy képzelhető el, ha a kom­munisták példát mutatnak a de­mokratikus jogok gyakorlásának érvényre juttatásában. Csak úgy, ha megfelelő kritikai légkört te­remtenek a munka megjavításá­hoz, ha őrködnek azon, hogy ez a gyakorlat állandósuljon az állami, vagy gazdasági élet különböző he­lyein. A demokrácia az aktivitás és kezdeményezés forrása. Hiszen a demokrácia egyenlő az emberek azon jogaival, hogy beleszólhassa^ nak sorsuk, valamennyiünk sorsa alakulásába. Ez teszi lehetővé, hogy a társadalom tagjait egyre inkább bevonjuk a vezetésbe és ezáltal magukénak érzik a párt, az ország ügyét, érzik, hogy mun­kájukra szükség van. Deák Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom