Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-28 / 23. szám
S965. Január 28. 4 Csütörtök im Száztízezer megawattéra villamos energia egy év alatt — A DÁV idei iervei — Felújítások, rekonstrukciók — Hogyan növekedett megyénkben az elmúlt években a villa- mosenergia-fogyasztás? Tavaly mennyivel használtunk több áramot, mint 1963-ban? Hogyan teljesítette tavalyi tervét a DÁV békéscsabai üzletigazgatósága? Milyen feladatok várnak 1965-ben a 71 helység villamosenergi a-ellá tá- sát biztosító munkáskollektívára? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be a hét elején Adamik György elvtárshoz, a Dél-magyar- országi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzletigazgatósága tervgazdasági osztályának vezetőjéhez. — Ha az 1960. évi viüamosener- gia-fogyasztást vesszük alapul, akkor az derül ki, hogy 1964-ben a háztartások ennél 82 százalékkal, a nagyüzemek (tsz-ek, gyárak) pedig 186 százalékkal igényeltek több áramot. Az idén már — számításaink szerint — a háztartások a kétszeresét, a nagyüzemek a háromszorosát fogyasztják az 1960. évi elektromos energia mennyiségének. Tavaly összesen 109 ezer 921 megawattéra áramot szolgáltattunk csaknem százezer fogyasztónak, 28 százalékkal többet, mint 1963-ban. Egy fogyasztóra városokban 318, a falvakban 172 kilowatóra villamos energia jutott, más megyékhez viszonyítva, lakásfogyasztást illetően viszonylag kevés. Érdekességként említhetem azt, hogy a megye három városa annyi áramot használ, amennyit az összes község együttvéve. Korántsem lehet azt állítani, hogy villamosenergiaigényes megye vagyunk ... Tavalyi tervünket 98,7 százalékig tudtuk csak teljesíteni. Energiaszolgáltatási tervünk túl magasnak bizonyult, a szerelési munkák tervét 101 százalékra hoztuk. Az egész évi teljes termelési érték (a villaimosenergia-fogyasztás ellenértékével együtt) 193 millió 300 ezer forintot tett ki. — Üzletigazgatóságunknak az Idén megközelítően 42 millió forint értékű munkát kell végeznie. Saját rezsiben negyven, más vállalatok útján kétmillió forintos értéket. A felújításokra 14 millió 800 ezer forintot költöttünk, any- nyit, mint tavaly, a rekonstrukcióra négyszer többet, mint 1964-ben, összesen 8 millió 300 ezer forintot, a közvilágítás javítására viszont — Ügy tervezzük, hogy elkészül a békési, kunágotai, pusztaíöldvá- ri, kaszaperi, vésztői, reformátuskovácsházi, végegyházi, ezeken kívül Békéscsabán a Tessedik utcai. Gyulán és Medgyesegyházán két nagyobb trafó-állomást (35/20 kilovoltost) helyezünk üzembe. Megemlíteném még, hogy Medgy esegyháza és Kétegyháza között létesítünk egy 20 kilovoltos összekötő vezetéket a feszültségszint egyenlítésére, az üzemzavarok csökkentése érdekében. — Hogyan alakult tavaly a szövetkezeti majorok villamosítása és mit várhatunk 1965-ben? — Tavaly tízmillió forint értékű hálózatfejlesztési munkát végeztünk a szövetkezetekben, összesen 67 tsz majorjaiban villamosítottunk. Az idén 4,7 millióért 31 tsz majorjába visszük el az elektromos energiát. — Köztudott, hogy a niegye minden községe villamosított, ám akadnak kültelki részek, faluvégek, ahol szükség van a hálózat bővítésére... , — Igen. Községen belül Mező megyeren. Újkígyóson, Lököshá zán, Gádoroson, Körösladányban és Békésen bővítjük a hálózatot. Ami a külterületeket illeti, villanyt kap végre Zsadány mellett Bölcsipuszta, Mezőhegyes 46-os majorja, Csabaszabadi és Gyula mellett Sándorhegy. Ezeken túl, a központoktól távol eső helyeken — hogy a lakosoknak ne kelljen minden apró hiba esetén szerelő után gyalogolni — az idén 10 ezer kisautomatát szerelünk fék Tizenhatezret mór felszereltünk a villanyórák mellé. — Valamit a közvilágítás korszerűsítéséről is szerelnénk hallani. — A három városban tovább folytatjuk a korszerűsítést. Békéscsabán a Berényi utat, az Áehim utcát, Földvári utcát, a Lencsési utat vesszük sorra, s dolgozunk Mezőkovácsházán, Békésen, Kö- röstarcsán, Szeghalmon és Mezőhegyesen. (pailag) Ki a meddő viták vesztese? Ismét a Gyulai Kötőipari Vállalat dolgozóinak kedvezőtlen szociális körülményeiről A Népújság 1964. évi november 10-én megjelent számában Megoldásra váró feladat cím alatt arról írtunk, hogy a Gyulai Kötőipari Vállalatnál igen kedvezőtlenek a szociális körülmények. A városi tanács — a városrendezési távlati tervre hivatkozva elzárkózik attól, hogy az üzem területén bármilyen építkezés történjen. És bár nem valószínű, hogy 5—10 éven belül kitelepíthető lesz a vállalat, a tanács mereven ragaszkodik a határozatához^ Hogy jobban érthető legyen a kérdés, vessünk egy pillantást a vállalat néhány évvel ezelőtti helyzetére. Annak idején, amikor az új műhelyek épültek, az SZMT munkavédelmi bizottsága feltételhez kötötte az üzembe helyezésüket: csak ha a szociális ellátottságot is biztosítja a vállalat. Akkor az volt az elgondolás, hogy a meglévő épületben alakítanak ki öltözőt, fürdőt és más helyiségeket. Ez nem történt meg akkor, sem azután. Tavaly tavasszal a HVDSZ meelég keveset. A rekonstrukciókra | gyei bizottsága, majd az SZMT-elazért kell sokat áldoznunk, mert 1970-ig fokozatosain fel kell újítani azoknak a transzformá torkörzeteknek hálózatait, ahol a végpontokon nagy a feszültségesés. Az idén lecseréljük az utcai vezetékeket Dobozom, Csanádapácán, Eleken, Békésen, Gyulán a Béke sugárúton, folytatjuk a battonyai munkálatokat. Hálózatátéoítésre még Gyulaváriban, Magyarbánhe- gyesen, Almáskamaráson, Csa- nádalbertiban, Pusztaföldváron, Mezőhegyes néhány majorjában, Orosházán, Nagyszénásom, Mező- berényben, Csorvásom, Kaszaperen, Vésztőn, Kunágotán és Nagy- bánhegyesen kerítünk sort. Jelentősen javulnak majd ezekben a községekben a feszültségviszonyok. — Hol helyeznek üzembe űj transzformátor-állomást az egyenletesebb feszültség biztosítása ériekében? nökség is foglalkozott a kérdéssel. A munkavédelmi bizottság megbeszéléseket folytatott a megyei tanács ipari osztályával, amely biztosította a szociális létesítményekhez a szükséges pénzfedezetet. Gyula városi tanácsa azonban az építési engedély kiadását — a vezetőkkel több ízben történt tanácskozás után is — megtagadta. Így 1964-ben az építkezésre szánt összeg felhasználatlan maradt. A napokban a munkavédelmi felügyelő — a bizottság határozata alapján — intézkedést adott ki: az üzemeléshez csak 1965. július 1- ig járul hozzá. Amennyiben a meghatározott időpontig a vállalat a normális szociális körülményeket nem biztosítja, akkor a Munka Törvénykönyve 163. §-a 1. bek. alapján a további üzemeltetésre az illetékes minisztertől kérheti a munkavédelmi felügyelő határozatának a feloldását. De van egy másik megszívlelendő intézkedés is, amit a Könnyűipari Minisztérium 30/1964. számú rendeletéből idézünk: „Az ipari osztály gondoskodik arról, hogy — amennyiben a meglévő létesítmények áttelepülése 3 éven belül nem várható — a helyi anyagi források nagyobb hányadát irányozzák elő a munkavédelmi, szociális és egészségügyi kérdések fokozatos megoldására.” A rendelet — amely ugyancsak tavaly jelent meg — a városi és a megyei tanácsnak is szól. Mindezt félretéve azonban szinte már tragikomikusnak tűnik, hogy az évek óta tartó meddő viták vesztese a vállalat 102 nő- és 20 férfidolgozója. Könnyen érthetővé válik ez az állítás, ha néhány, létszámhoz kapcsolódó számadattal megvilágítjuk: a női öltöző alapterülete 17, a mosdóé (melyben 5 kézmosó van) 9 négyzetméter, a férfiöltöző alapterülete pedig 14 négyzetméter. Ez utóbbiban a mosdót egy lavór helyettesíti; A Népújság november 10-i számában a Megoldásra váró feladat című cikkünkben azt is megírtuk, hegy Enyedi G. Sándor, a városi tanács vb-elnöke, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével folytatott megbeszélések során kijelentette, mérlegelés tárgyává teszi a kérdést. Más szavakkal: engednek a merev álláspontból. Hogy azóta mi történt, nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy a városnak nem lehet közömbös egy olyan üzem sorsa, amelyben több mint kétszázan dolgoznak. Ha a városrendezési távlati terv közvetve a termelés akadályává válik, akkor kétségtelenül tenni kell valamit. A megoldás kulcsa a városi tanács veztőinek a kezében van. De a megyei tanács sem nézheti tétlenül, hogy ez a vita mikor, és hogyan dől el. Pásztor Béla Az emberek mércéje Téglagyári villanyszerelő. Fiatal ember, csak néhány éve szerezte meg a szakmunkásvizsgát, őszinte, becsületes ember, ami szívét nyomja, azt kimondja kertelés nélkül. Amolyan kemény gerincű munkás. Végül is azonban olyanná fejlődik majd, amilyenre környezete, munkatársai s a részlegében dolgozó kommu. nisták nevelik. Éppen erről a hatásról szeretnénk néhány szót szólni a fiatal villanyszerelővel történt beszélgetésünk után. E beszélgetésből ugyanis valamelyest le lehetett mérni az idősebb, tapasztaltabb munkások befolyását, amely bizonyos szemlélet kialakítását indította él a fiatal szakmunkásban. Csaknem egy órán át beszélgettünk, s K. J.-ből szinte ömlöttek a munkahelyéről mondott éles, bíráló szavak. Sőt, az általános elégedetlenség is az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban. Mindennek alapjául újságokban olvasott leleplező cikkek anyagát hozta fel példának, meg aztán olyan eseteket, amelyekről csak fél füllel szerzett tudomást idősebb kollégáitól, de azért készpénznek vette azokat. S voltak olyan példái is, amiket saját üzeméből mondott él. Úgyszólván nem is álltaik másból a mondatai, mint az özönnyi fogyatékosság felsorolásából, s mikor elváltunk, olyan érzésünk volt, mintha egy megátalkodott, rosszindulatú egyénnel találkoztunk volna. Pedig K. J. egyáltalán nem az. Amiket elmondott a különböző leleplezett, újságokban is közzétett sikkasztásokról, az mindenkiből felháborodást vált ki, vele együtt. És minden becsületes ember joggal kérdezheti az ilyen jelenségek után: hát hol voltak az ellenőrök, hogy ezeket a ga- ládságokat éveken át űzni tudták egész bűnszövetkezetek?! Ebből a felháborodásból azonban K. J. — és bizonyosak vagyunk, hogy nem önállóan — egészen hamis, ferde végkövetkeztetést vont le. Azt, ahol ilyen dolgok egyáltalán előfordulhatnak, ott „fejtől bűzük a hal”, vagyis rossz minden, de minden. Ez már szemléletbeli vakság, torz világnézet, amelynek kialakulásához „hozzásegítették” K. J.-t, a piszáicsáré ügyekből is nagyot kerekítő idősebb kollégái közül egyesek. Akadnak még olyanok szépszerivel mindenütt, akik életünkből kiszűrik a ténylegesen meglévő fogyatékosságokat, azokat csokorba gyűjtik, s lépten-nyomen csak ezekkel példálóznak. Mintha másból sem állnának hétköznapjaink, csak kisebb-nagyobb fogyatékosságokból. Ezek az emberek a fától nem látják az erdőt, sőt, valamilyen ok miatt azt szeretnék, ha más se látná. Pedig hétköznapjaink éppen- hogy nem a fogyatékosságoktól terhesek. Az elmúlt éveikre nem az a jellemző hazánkban, hogy az embermilliók üzemekben, termelőszövetkezeti földeken légvárakat építettek, s eredménytelenül töltötték á munkanapokat. Ellenkezőleg. Ha csak megyénk dolgozóinak munkáját tesszük mérlegre, akkor is a napnál világosabban láthatjuk, hogy milyen nagyszerű eredményeket értünk el ez idő alatt. Az ipari termelés megyénkben 1960 óta, az új üzemek belépésével, az országosnál 40 százalékkal nagyobb ütemben, mintegy 71 százalékkal növekedett. Csupán tavaly 18 százalékkal termeltek többet a megye üzemei, mint tavalyelőtt. Ugyanez idő alatt az exporttermelés 303 millió forint értékkel növekedett. Jelentősen nőtt a megye kőolaj- és földgáztermelése is. Az elmúlt év október elejéig a kőolaj- 16,3, a földgáztermelés csaknem 200 százalékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. A minisztériumi iparban a tervezett 263 millió forinttal szemben 268 millió nyereségre számíthatnak az elmúlt évi eredményes munka után. 1964-ben újabb 409 lakasba költözhettek be megyénkben és 358 lakás építését kezdték meg. Ugyanakkor jelentős építkezésekkel bővültek a megye üzemei. A munkások havi átlagkeresete a szocialista iparban 1964 januárjától októberéig 1,8 százalékkal több volt, mint 1963 hasonló időszakában, de az összes kifizetésen belül a munkabérek 13 százalékkal növekedtek. A termelőszövetkezeti tagok pénzbeli munkaegységelőlege pedig 32 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Ez érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hegy a megye termelőszövetkezeteinek állóeszköz-állománya 1960 óta mintegy 1250 millió forinttal nőtt, s jelenleg megközelíti a kétmilliárd forintot. Akik ezeket az eredményeket látják, hangoztatják és így türelmetlenek a fogyatékosságokkal közönnyel szemben, azok szemlélik helyesen az eletet Akik azonban állandóan csak hibákról beszélnek és elmennek szótlanul az új gyárak, lakóházak mellett, nem veszik észre a tömött és egyre sokfélébb árut mutató kirakatainkat, üzleteinket, napról napra szépülő, gazdagodó városainkat, községeinket, egész országunkat, azok szemléletbeli vakság „áldozatai”, s nem is tudják jói szolgálni a közös ügyet, hegy mi" " kevesebb fogyatékossággal találjuk magunkat szembe. Ezt a gondolatot fogalmazta meg a megyei pártbizottság legutóbbi kibővített ülése, amikor megállapította: vannak, akik a meglévő hibákat felnagyítják, nem veszik észre az eredményeket. Ezek az emberek még nem ismerik eléggé a párthatározatot, nem ismerik azokat az intézkedéseiket, amelyeket éppen az eredmények megóvásáért, a hibák megszüntetéséért hoztak a különböző szervek. K J. is másként, összetettebben s reálisabban látná a körülötte levő dolgokat, ha idősebb munkatársai, s a részlegében dolgozó kommunisták többet beszélnének arról a környezetükben, hogy valójában hol tart ma a népgazdaságunk az ötéves terv megvalósítása során, s a tényleges fogyatékosságok bírálata mellé odatennék: az emberek mércéje ma az, hogy ki mit tesz a maga munkakörében az eredmények növeléséért. Varga Dezső