Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

4 ■ Vasárnap 1965. január 24. ^pillanatképeU cl rpapur­b ^JIÍííaitijagpldőLf/őzó 3CUz-b'ói Évről évre több új és érde­kes társasjátékot, valamint kü­lönböző műanyag cikkeket gyárt a Szarvasi Papír- és Műanyag­feldolgozó Ktsz. Termékeivel hírnevet szerzett nemcsak az ország különböző vidékein, ha­nem külföldön is. A ktsz-ben a műszaki vezetők és a szakmunkások szívesen foglalkoznak az ipari tanulók oktatásával. Képünkön két ipari tanuló munkáját vizsgálja felül oktatójuk. A társasjáték dobozainak különböző színeit különleges szitá­kon át nyomják. Munkában a szitások. (Fotó: Malmos) Csökkent a panaszlevelek száma A Békés megyei Társadalmi Biztosítási Központ Híradójában olvastuk: 1964. január 1-től két­ezer ügyirat érkezett a hivatal­hoz. 1962-ben 994 panaszos levél, 1964-ben pedig már ez a szám csak 650. A hivatalban elbíráltak az elmúlt évben 1292 tbc segély­kérelmet és 251 esetben foglal­koztak egyéb szociális segéllyel. A levelezéshez tartozik még, hogy körülbelül 80 ezer levél érkezett a Békés megyei Társadalmi Bizto­sítási Központhoz és a kimenő le­velek száma is elérte a hetven­ezret Február 1-től a MÁV-nál bevezetik a személyszállítás társadalmi Az utóbbi időben az utazókö­zönséget is és a vasutas dolgozó­kat is mind jobban foglalkoztat­ja, hogy a vasút egyik legfonto­sabb feladatának, a személyszál­lításnak hogyan tehet közmegelé­gedésre eleget. A vasút a sokrétű feladatokat csak akkor tudja jól teljesíteni, ha valamennyi dolgo­zója átérzi e munkának jelentő­ségét. A személyszállítás társa­dalmi ellenőrzésének életrehívá- sát az teszi szükségessé, hogy a vasutas dolgozók széles rétegét bevonják a szocialista ellenőrzés rendszerébe. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez átvegye, illetve helyettesítse a vasút meg­lévő és jól működő ellenőrzési szerveinek munkáját. A személy- szállítás társadalmi ellenőrzése 1965. február 1-vel lép életbe az ország egész területén, így a MÁV Szegedi Igazgatóságának területén is. A társadalmi ellenőrzésbe az igazgatóság párt-, szakszerveze­tének és gazdasági vezetőinek irányításával azokat a dolgozókat vonták be, akik eddig végzett munkájukkal, szaktudásukkal és példás magatartásukkal a vezetés és dolgozótársaik megbecsülését kiérdemelték. Ezek a dolgozók a felhívásra önként vállalták a sze­mélyszállítás társadalmi ellenőr­zésében való részvételt. így a szakszervezetek megyei bizottsá­ellenőrzését gai létrehozták ezeket az ellen­őrzési szerveket, amelyeknek fel­ügyeletét az igazgatóság forgalmi és kereskedelmi osztálya látja el. Az ellenőrzésben részt vevők az állomásokon, a személyszállító vonatokon minden személyszállí­táshoz tartozó feladattal — mint az állomások és szerelvények tisztasága, a menetrend szerinti közlekedés, az utazóközönség ki­szolgálása — törődnek és foglal­koznak. A MÁV Szegedi Igazga­tóságának területén tizenkét góc­ponti helyen hozták létre ezeket az ellenőrző szerveket. Mindegyik gócnál egy ellenőrző közeget ösz- szekötő feladattal bíztak meg, aki az ellenőrzésekről a jelentéseket az igazgatóságnak továbbítja. Az igazgatóság területén a külszol­gálatnál a vizsgáló főkalauzokkal együtt 68-an, a központi szolgálat részéről 13-an, a vasútforgalmi technikum tanárai közül hatan, tehát összesen 87-en látják el ezt a feladatot. A békéscsabai MÁV-állomásról és a fűtőházból tizenketten vesz­nek részt a társadalmi ellenőr­zésben, a vésztői állomásról és fűtőházból pedig hárman. Bízunk abban, hogy a február 1-én életbe lépő személyszállítás társadalmi ellenőrzésével sok probléma megszüntethető. En­nek pedig elsősorban az utazókö­zönség látja majd hasznát. Sziládi Sándor, Szeged Járásonként megtartják a kereskedelmi társadalmi ellenőrök értekezletét A Minisztertanács tanácsszer­vek osztályának irányelvei alap­ján, a megyei tanács kereskedel­mi osztályának szervezésében né­hány héten belül valamennyi já­rásban értekezletre ülnek össze a kereskedelmi és vendéglátóipari társadalmi ellenőrök. Békés me­gye mintegy 500 ellenőrét von­ják így be munkájuk értékelésé­be és megvitatásába. A jövőben az ellenőrök javaslataival nem­csak a tanácsok és az érintett kereskedelmi vállalatok foglal­koznak majd, hanem a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Dolgo­zók Szakszervezete is; a revíziós észrevételeket a szakszervezeti bi­zalmiak is eljuttatják a szóban forgó kereskedelmi, vendéglátó­ipari egység dolgozóihoz. Juraj Spitzer; HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András Nagy fizikai erőt kíván a fröccs­öntő kezelése. 1. A Duna melletti tér, amelyen a festőművészeti főiskola áll, egyik napról a másikra kizöl- dült. A színház előtti térség a szökőkút körül tele lett babako­csikkal. A folyóparton az első turisták sétáltak, nézték a nagy víziutat, a hajókat, amelyek lassan fújtattak Bécs felé és in­tegettek, üdvözölték a hajóso­kat. A város feléledt, de Peter Gal most ez egyszer nem vette ész­re. A hallgatókkal közölte, hogy nem lesznek előadások és gya­korlatok. örültek neki, mert a régi iskolai épület árasztotta a hideget, kint pedig tavasz volt. Meleg tavasz a hosszú tél után. Megállt a portán és megmond­ta az altisztnek, hogy jöjjön fel a műterembe, képet visz el a postára. Azt akarja, hogy a cím­zett minél előbb megkapja. Fáradhatatlanul ismételgette Repta táviratának a szavait: ERNEST AGYONLŐTTE MA­GÁT A BASKI VÖLGY FÖ­LÖTTI TÖLGYFÁNK ALATT. STOP. A részleteket a telefonbeszél­getésből tudta meg. Ernest mind­végig várta, hogy tisztázódik az ügye, hogy feleletet kap terje­delmes levelére, amelyben meg­írta, miképp történt, hogy bele­keverték a szélesen szerteágazó összeesküvő csoportba, hogy szörnyű vádakat és tetteket vallt be, amelyekért halálra ítélték, majd kegyelmet kapott, de hosz- szú időre bebörtönözték, tette­ket, amelyeket sohasem követett el. Az utóbbi időben mind gyakrabban járt el hazulról, a bátyjánál lakott, a Vtácnikon barangolt, azokon a helyeken, amelyeket Peter Gal jól ismert. Mit keresett ott? Talán azt, amit nem talált meg az embe­rekben. Repta mindig tudta, hol keresse, amikor Emest test­vére felhívta, hogy Emest me­gint eltűnt hazulról. Akkor is, amikor a szerencsétlenség tör­tént, Emest bátyja telefonált Reptának. Repta a Vtácnikra ment, de már késve érkezett. Emest meghalt. Már felesle­ges elmerülni a szemrehányá­sokban — törődnünk kellett volna vele, mellette kellett volna lennünk, segíteni kellett volna neki, hogy ne legyen egyedül, hogy ne gondolhasson mindig ugyanarra. Késő, de a szemrehá­nyások egész életen át elkísér­nek. Ezt pontosan tudta Gál. Még egyszer elolvasta a leve­let, amelyet a képpel együtt kül­dött el Reptának. „A képen közönséges fa. Tere­bélyes öreg tölgy. Az, aki nem tud semmit erről a helyről, azt gondolja, tájkép, semmi több. De nekünk sokat jelent, nagyon sokat. Te tudod, hogy van ez: amikor a kiránduló nézi a Vtác- nikot, a nagy kiterjedésű hegy­séget, bozontos meredek lejtőket, csendes hegyi réteket lát. De mi másképp vagyunk vele. Amikor arra járok, mindig felindulok, s halványuló emlékeimből régmúlt események törnek fel. Most sza­porodtak ezzeh Szomorúval. A képet vidám színekkel festettem. Hogy tudtam volna, hogy éppen ezen a helyen történik a szeren­csétlenség. (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom