Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

1905. Január 24. 2 Vasárnap Nagy-Britannia kommunista pártjának nyilatkozata a munkáspárt politikájáról London Nagy-Britannia kommunista pártjának politikai bizottsága nyi­latkozatban közölte: — A munkáspárti kormányzás első száz napjának eredményeként sok munkáspárti választó tartóz­kodott a szavazástól két időközi válásztásom. A nép várakozásai nem teljesültek. A nyugdíjak eme­lését elhalasztották, nem állítják meg az árak, a jelzálogos kölcsön­kamatok és a viteldíjak emelését, ugyanakkor a kormány egyik fő­célja a bérek befagyasztása. A nagytőke, az iparbárók, a bankok, a lakásépítő vállalatok minden kö­vet megmozgattak, hogy még sú­lyosabbá tegyék a helyzetet. A kormány ellentámadás helyett egyezkedik velük. — A munkásmozgalom forduló­ponthoz érkezett. Csak a „toryk” malmára hajtaná a vizet, ha e mozgalom vonakodnék politikai hantot indítani a kormány politi­kájának gyökeres megváltoztatá­sáért. Az összes baloldali erőknek, a szakszervezeteknek, a munkás- és szövetkezeti szervezeteknek kö­vetelniük kell, hogy kényszerítsék a kormányt katasztrófához vezető politikájának feladására. Üj poli­tikára van szükség, hogy a pépet a monopóliumok ellen tömörítsék. — Követeljék a kormánytól a következőket — folytatja a nyilat­kozat — az árak és a jelzálogos kölcsönkamatok leszorítását; eré­lyes intézkedéseket a nagy cégek Moszkva (TASZSZ) A szovjet fővárosban szomba­ton befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség háromnapos elnök­ségi ülése, amely Renato Bitossi elnökletével megvitatta a VI. árdrágítása ellen; a béremelés elő­mozdítását az alacsonyabb fizeté- sűek számára; a nyugdíjak azon­nali emelését, a katonai költségek erőteljes csökkentését; valamennyi NATO atomhaderő-terv elejtését, a gyarmati háborúk beszünteté­sét; a tőkekivitel korlátozását; az ipar korszerűsítését az állami el­lenőrzés és az államosítás • kiter­jesztésével; valamint a hadiipari munkások munkabérének szavato­lását. (MTI) szakszervezeti világkongresszus előkészületeit. A kongresszust ez év október 8-ra Varsóba hívták össze. Az el­nökség kidolgozta a kongresszusi előkészületek alapelveit és a kongresszus napirendjét. Befejezte munkáját az SZVSZ elnökségi ülése Kongó „leprás” embere be demokratikus választást ígér Kongó népének, mihelyt a rend helyreállott; jobb oldalt — vérben hever az a kongói választó, aki so­ha többé nem fog má* választani... Ezért a fajirtásért azonban nem­csak a hóhér felel, hanem a fel­bujtói is.~ A nyugatnémet STERN riporte­re eredeti felvételekben mutatta be, miféle „nemzeti egység” és „megbékélés” vezérli Csőmbe mi­niszterelnököt, a léopoldville-i kormány fejét. A STERN riportere ezt az igaz­ságot három párhuzamos képpel illusztrálja. Első két képünk: bal oldalt az álszent módon vigyorgó Csőmbe, amint azt állítja, hogy 3 hónapon belül rend lesz Kongó­ban; jobb oldalt látható e rend­csinálás egyik mozzanata. Máso­dik két képünk: Csőmbe sziláján bizonygatja, hogy jót akar Kongó népének, s krokodilkönnyeket hullajtva állítja: „Fölemelem a népet, ha követ!”; jobb oldalt e „fölemelés” éppen „folyamatban” van. Harmadik két képünk: Csőm­Egységben közös céljaikért A szocialista országokat a kö­zös világnézeten, a jövőért ví­vott közös küzdelmeken és az együttes nemzetközi fellépése­ken túl a barátságnak és együtt­működésnek ezer meg ezer szála fűzi össze. Az együttműködés­ben igen nagy jelentősége van a kétoldalú kapcsolatokat rög­zítő szerződéseknek, amelyek között az elsők egyikét a szocia­lizmus építésének útjára lépett Magyarország éppen a szocialis­ta jövendőt építő Romániával kötötte. Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1948. január 24-én ír­ták alá ünnepélyesen Budapes­ten a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezményt. Az oly sok vonásban rokon történelmi múlt és a mindkét néppel, mindkét szocialista or­szággal szemben azonos követel­ményeket támasztó szocialista jelen és jövendő természetessé teszi, hogy a tizenhét esztendő­vel ezelőtt aláírt szerződés szel­leme és szaval szerint igyek­szünk egységünket és barátsá­gunkat még jobban erősíteni. A kor parancsa ez: a szocialista közösség országainak, az egész nemzetközi haladó mozgalomnak eddigi sikereit is az egység segí­tette és az elkövetkező idők­ben bonyolult feladatok egész dandárja áll előttünk. Csak a minap állapították meg a Var­sói Szerződés tagállamai Politi­kai Tanácskozó Testületének ülésén — ahol a Román Nép- köztársaság és hazánk képvise­lői is ott voltak —: „A* 'mpe- • rializmus fenyegetéseivel szem­ben a szocialista országok telje- , sen egységesek és szolidárisak, és az Imperialista körök próbál­kozásai, hogy ezt az egységet aláaknázzák, kudarcra vannak ítélve.” Baráti szívvel tekintünk a szocializmust építő román nép­re. örülünk annak, hogy a gaz­dasági építésben esztendőről esztendőre újabb sikereket ér­nek el, s annak Is, hogy a szo­cialista építés sikereivel egy- időben — s természetesen éppen e sikerek alapján is — szünte­lenül növekszik a Román Nép- köztársaság nemzetközi tekin­télye. A szocializmus eszmél, a kö­zös célok népeink barátságának szilárd alapjai. Együtt törek­szünk a békét akaró emberiség nagy vágyainak megvalósításá­ra; együtt állunk szocialista vív­mányaink, országaink békéjé­nek védelmében. Ezt foglalta össze szavakba a tizenhét esz­tendővel ezelőtt aláírt szerződés, s ezt jelképezi a két nép fiai­nak ezer meg ezer szálon kap­csolódó testvéri barátsága. Mindenfelől — mindenről Hivatalos washingtoni közle­mény szerint Johnson elnököt szombat reggel légcső- és hörghu­ruttal kórházba szállították. Házi­orvosa azért tartotta szükségesnek a kórházi kezelést, mert az elnök­nek a múltban hörgtágulása volt, amelyet a második világháború idején szerzett, amikor nagy ma­gasságban repüléseket hajtott vég­re Űj-Guinea felett * Az ecuadori katonai junta négy tagja visszaküldte a Francia Be­csületrend kitüntetéseit, amelye­ket De Gaulle elnöktől kaptak, annak ecuadori látogatása alkal­mával. Az ecuadori külügyminisz­térium szóvivője újságíróknak ki­jelentette, a visszautasítás oka az volt, hogy a junta tagjai egy- gyel alacsonyabb fokozatú ki­tüntetést kaptak, mint a dél-ame­rikai országok köztársasági elnö­kei. * E héten sem vezettek ered­ményre az osztrák koalíciós pár­tok tárgyalásai az olajipar újjá­szervezéséről. A szocialisták egye­síteni kívánják az állami tulaj­donban lévő olajipari és kereske­delmi vállalatokat, míg a Néppárt a magántulajdon részleges helyre­állítására, az úgynevezett repriva- tizálására törekszik. Az olajipari vállalatok szakszervezeti bizottsá­gai most pártállásra való tekintet nélkül bejelentették: ha jövő szer­dáig nem születik megegyezés a vállalatok egységes állami irányí­tására, sztrájkba lépnek. A szo­lidaritás jeléül sztrájkra készül­nek más nagyipari üzemek, köz­tük a bécsi Siemens-művek dolgo­zói is. • Mint a Ny Dag közli, a svéd kommunista párt parlamenti frak­ciója követelte, hogy a svéd kor­mány mielőbb vegye fel a kap­csolatot az NDK-val. * Janusz Gumkowski, a Lengyel- országban elkövetett náci bűncse­lekményeket kutató bizottság igazgatója nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben többek között kijelentette: Lengyelországban sok ezer okmány, hiteles bizonyí­ték áll rendelkezésre a háború alatt elkövetett náci bűntettekről. A bizottság számtalan esetben fel­ajánlotta ezeket a dokumentumo­kat a Német Szövetségi Köztársa­ság igazságügyi szerveinek. Saj­nos, azok teljes érdektelenséget tanúsítottak. • Massemba Debat kongói (Braz­zaville) elnök bejelentette, hogy kormánya a szocialista út mellett döntött, minthogy ez a legjobb módja az ország előtt álló gazda­sági, társadalmi és politikai fel­adatok megoldásának. Massemba-Debat elnök bejelen­tését örömmel üdvözlik Afrika és a világ haladó erői. Megfigyelők rámutatnak, hogy a brazzaville-i elhatározásnak nagy jelentősége van: szilárd népi rendszer jön lét­re az imperialista befolyású Kon­gó (LéopoldviUe) tőszomszédságá­ban. Ez komoly erkölcsi és politi­kai támaszt biztosít az imperialis­ták és bábjaik ellen harcoló kon­gói felszabadító erők számára. • Az Egysült Államok keleti part­vidékén és a Mexikói-öbölben 350 teher- és utasszállító hajó veszte­gel. Már második hete tart hat­vanezer amerikai dokkmunkás sztrájkja, amely naponta mintegy hatvanmillió dollár veszteséget okoz a vállalkozóknak. Mindeddig hiábavalónak bizonyult a munkál­tatók és a szakszervezeti vezető­ség minden olyan erőfeszítése, amellyel visszavonulásra próbál­ta rávenni a sztrájkolókat. A sztrájk tovább tart, mivel régi ha­gyomány, hogy a sztrájkolók csak akkor veszik fel újra a munkát, ha a munkáltatók és a munkavál­lalók konfliktusát minden kikötő­ben rendezik, Maine államtól egé­szem Texasig. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom