Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

Ä65. január 21, 6 Csütörtök TvooMÁmr h’tttmwk VIIÁCÁBŐL A csodálatos ruhinrúd A rubinlas er legfontosabb al­katrésze a rubinrudat rejtő spirális alakú villanólámpa. Híradástechnikai információidat közvetítő laserberendezés. •A műit évi fizikai Nobel-díj nyerteseinek munkássága is az ér­deklődés homlokterébe állította a laserek kérdését. A technikának ez az új, rubinrúdból készített „varázspálcája” az elméleti tudo­mány számos eddigi „laboratóri­umi’’ eredményét a gyakorlatban hasznosíthatja. A laser viszonylag egyszerű szerkezet: rubin alumíniumoxid- rúd, melynek kristályrácsában minden kétezredik alumínium- atom helyén krómatom helyezke­uminiatűr laserberende- zés. Nyíl mutat rá a rubinru­das részre. A készülék nagy­ságát a gyufafej nagysága is érzékelteti. dik el. A rubinrúd lapjainak ezüstbevonata úgy készül, hogy az áthaladó fényt a laser-rúd egyik végén ne tartsa vissza. Az így előkészített rudat nagy telje­sítményű villanólámpa közelében helyezik el, ennek a fénye a krómatomokra olyan hatást gya­korol, hogy azokból fotonok in­dulnak el. A laser a keletkező fo­tonokat egy nyalábban tartja és felerősítve bocsátja ki. A lasersugarak rendkívül sok­oldalúan hasznosíthatók. A hír­adás céljára úgynevezett informá­ciókat lehet fény útján továbbí­tani. Ilyen módon történnek pél­dául a rádiós és a televíziós adá­sok közvetítései. Hegy milyen ha­talmas lehetőséget rejt magában ez az új metódus, arra talán ele­gendő egy adat: egyetlen lasersu­gár huszonötezer adást is sugá­rozhatna, tehát többet, mint amennyit a ma működő összes rá­dió- és televízióadás igényel. A laser-radarral a Holdról is pontosabb Információkat kapunk. A párhuzamos sugarak a Holdra A történészek körében nagy eseményt jelent, ha új ősemberi településeket fedeznek fel. Eddig elsősorban délen, jóval ritkábban Közép-Európában sikerült ilyen településekre bukkanni. Északon eddig még nem találkoztak az ős­ember nyomaival. Ezért is jelen­tősek azok az ásatások, amelyek nemrég értek véget a világ leg­északibb ősembertelepülésén, a Pecsora folyó partján fekvő Bizo- vaja faluban. Néhány évvel ezelőtt Jevgenyij Tyimofejev szovjet geológus nagy mennyiségű állati csontra és egy kőbaltára bukkant. Tyimofe­jev akkoriban úgy gondolta: ezek paleolit korabeli ember nyomai. 1963-ban a Szovjet Tudományos Akadémia földtani és régészeti részlege újabb ásatásokkal kimu­tatta, hogy valóban fennmaradt itt a régi kőkorszak településének a rétege: az agyagos homokréteg­ből 146 mammutcsontot és egy északi szarvas agancsának egy részét sikerült felszínre hozni és jegesmedvecsontokat is találtak. Ez a lelet különösen érdekes, hogy Ez a lelet különös érdekes, minthogy paleolit rétegekben ed­dig még soha nem bukkantak ha­sonló csontra. A jegesmedve nemcsak a zord éghajlati viszonyokat jelzi a je­lenlétével, hanem azt is bizonyít­ja, hogy közel volt a Jeges-tenger partvonulata, ugyanis ez az állat két kilométernél messzebbre nem hatol a tundrába. A Szovjet Tudományos Akadé­mia expedíciója Vjacseszláv Ka- nivecnek, a történelmi tudomá­nyok kandidátusának vezetésével még 14)61—62-ben ásatásokat kez­I dett a Komi Autonóm Köztársa­ság területén. Ekkor találták meg érve mindössze 3 kilométer suga­rú területről verődnek vissza és a viszonylag kis területet „letapogat­va” pontosabb értesüléseket nyúj­tanak, mint a másfajta mérések. A laser sugarával az energiaát- viteh kérdésében is nagy haladást értek el. Elméletileg tízezer Watt- nyi energiát 1500 kilométer távol­ságra is át lehet vinni. A megva­lósítás esetén nem kell az ener­giaforrások közelébe telepíteni a különböző üzemeket, hanem fény útján is megérkezhet az energia. Különösen jelentős ez klimatikus szempontokból szélsőséges helye­ken, a sarkvidékeken vagy hatal­mas sivatagok alig elérhető része­in, ahol a természeti kincsek ki­aknázásához és az emberi telepü­lések fenntartásához szükséges energia vezetékek nélkül, kisu­gárzott fény útján érkezhet a helyszínre. a régi kőkorszakbeli kultúra le­hetséges központját, egy száraz, la­kásra is alkalmas barlangot, ame­lyet medvebarlangnak neveztek eí. Primitív kőbaltákat, kaparó- kat, tűket és kést találtak itt. A leletek korát mintegy 30 000 évre becsülik. A múlt évben (a Pecsora folyó partján, a sarkkörnél) Lebjázs- szkoje falutól négy kilométerre keletre nagy mennyiségű agyag­cserepet találtak, gazdag díszí­tésű agyagedények maradványait. E leletek azt tanúsítják, hogy a fém nagyon korán eljutott észak­ra. Az ősi település ásatásai so­rán réz háztartási tárgyak, harci eszközök kerültek elő: különböző méretű nyílfejek, nagy mennyi­ségű szerszám — valamennyit a bőrök megmunkálására használ­hatták —, kaparok, lyukasztók és más tárgyak. A település korát négyezer évre becsülik. Ekkor él­le virágkorát a kőmegmunkáló ipar. A történészek azon a vélemé­nyen vannak, hogy ez nem ideig­lenes, hanem állandó település­hely volt. Berjozovka faluban két telepü­lést is találtak — az egyik a ko­rai vaskorszak végéről — időszá­mításunk első évezredének elejé­ről —, a második pedig a közép­korból, minden valószínűség sze­rint időszámításunk első évezre­dének második feléből maradt ránk. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a korai középkor­ból származó település, itt ugyanis sikerült felfedezni egy vashámor maradványait, egy nagy tűzhelyet korabeli salakkal. Ivan Grom (Dr. V. P.) Ősember a sarkvidéken A lakosság szolgálatában Hozzászólás a Néf A Békés megyei Népújság ez év január 9-i számában megjelent a Hogyan lehetne tökéletesebbé tenni a lakossági szolgáltatást? című közlemény, mely a szolgál­tató-javító tevékenység jobb, tö­kéletesebb végzése érdekében fejti ki véleményét. Az életszínvonal emelkedésével lényegesen megnövekedtek a dol­gozók igényei is. Az emberek ma már választékosabban öltözköd­nek, külön méretre szabott ruhát, cipőt csináltatnak maguknak. A technika óriási mértékben nö­vekvő fejlődése, a televízió, rádió és a különböző házimunkákat megkönnyítő gépek, a közlekedési járművek számokban szinte ki nem fejezhető szaporodása külön­böző következményeket von maga után. A lakosság egyre jobban igényli a különböző szolgáltatáso­kat, javításokat. A múlt év­ben országosan körülbelül 2,8 milliárd forint volt a lakossági javító-szolgáltató tevékenység s 1965-ben az előzetes felmérések alapján ez az igény meg fogja ha­ladni a 6 milliárd forintot. Ezeket az igényeket a szövetke­zeti iparnak, a helyiipamak, s kisebb mértékben pedig a magán­kisiparnak kell kielégítenie. Mivel a jelentkező igények nagy részét a szövetkezeti ipar hivatott ki­elégíteni, erre a tevékenységre a legmesszebbmenőleg fel kell ké­szülnie műszakilag és szakmailag. Az igények legnagyobb része épi- tőipari vonatkozású, az 1965. évi 85,8 millió forintos megyei helyi­iparpolitikai tervből 42 millió fo­rint értéket az építőipari tevé­kenység képvisel. Egyre többen vásárolnak öröklakásokat, épít- tettnek családi házat vagy alakít­ják, szépítik meglévő lakásukat. Ez maga után vonja a jobb felké­szülést, a megelégedésre történő és pontos határidőre vállalt mun­kavégzést. Sajnos, az elmúlt idő­ben még előfordultak különböző észrevételek a határidők be nem tartása, a költségvetésben vállalt összegek túllépése és a munkák hiányos elvégzése miatt. Az anyagellátásnál nagyobb előrelá­tással, pontosabb, körültekintőbb felméréssel kell eljárni a lakos­sági építőmunikák biztosításánál. Ezt a tevékenységet az anyagkész­letező vállalatok részéről megmu­tatkozó különböző ellátási prob­lémák gyakran rosszul befolyá­solják, ugyanis nem tudják határ­időre rendelkezésre bocsátani a szükséges építőanyagokat. Persze, itt a szövetkezeteknek is van sa­ját feladatuk és pontosabban, kö­rültekintőbb tervezéssel, jobb programozással kell a munkákat beütemezni. Tárgyilagosan be kell valla­nunk, sok szövetkezet a lakossági javító-szolgáltató munkákkal szemben elsődlegesnek az új áru­termelést tekinti. Nem véletlen, hogy a Gazdasági Bizottság ko­rábban olyan határozatot hozott, hogy Budapesten és a nagyobb vi­déki városokban új árutermelés­től mentes, tisztán javító-szolgál­tató tevékenységeket folytató szö­vetkezeteket kell létrehozni. Az ilyen határozatokat alaposan fon­tolóra kell venni, és a területi adottságok figyelembevételével a szolgáltatás jobbá, eredményeseb­bé tételét napirendre kell tűzni. Megyénkben a jelenlegi adott­ságok szerint egy-egy járásban vagy városban teljes vertikalitású szolgáltatókombinátot talán még nem lehet létrehozni, ez még pil­lanatnyilag nem valósítható meg. újság javaslatához Ezért különböző községekben ti­zenöt szolgáltatókombinátot indí­tunk be rövidesen, melyben meg­lehetősen kultúrált körülmények között fogják a kisebb települé­sek lakosságát kiszolgálni, meg­mutatkozó igényeiket kielégíteni. A kombinátokban férfi-női fodrá­szat, kozmetika, férfi-női méretes és cipő méretes tevékenységet fo­gunk folytatni, mivel ezeket igényli a lakosság leginkább. Helyes lenne viszont a szövet­kezeti hálózatban bizonyos lakos­sági szolgáltatótevékenységnél „profiltisztítást!” végrehajtani. így például egy bőripari szövetkezet­nél nem rentábilis két-három sza­bó méretes és javítófiók fenntar­tása, célszerűbb lenne talán az ilyen fiókokat egy kizárólagosan szabótevékenységet folytató szö­vetkezethez átcsoportositani. Haj­ben az esetben jobb lenne a fió­kok irányítása, ellátása és talán a munka biztosítása is. Helyes volt a szakmai összevonás a személyi szolgáltatáshoz legszorosabban tar­tozó női és férfifodrászatban és így megyei szinten egy kézből történik az irányítás. De a mező­kovácsházi járásban van még kb. tíz férfi- és női fodrászat, mely egy bőripari szövetkezet irányítá­sa alatt tevékenykedik. A jobb ve­zetés és irányítás szempontjából helyes lenne ezeket a fodrász­részlegeket is a szolgáltató ktsz- hez átcsoportosítani. Jobban lenne biztosítva az anyagellátásuk, szak­mai fejlesztésük és talán teljes te­vékenységük is. További profil- tisztítás lenne, ha a bőripari szö­vetkezethez tartozó órajavító fió­kot ahhoz a szövetkezethez profi-* líroznák, amelyhez a megye többi órajavító részlegei (szolgáltató ktsz-hez) tartoznak. A szövetkeze­tek vezetőinek az emelkedő lakos­sági igényeket szervezettebben, jobb körülmények között, nagyobb választékok biztosításával kell eredményesebbé tenni. Sajnos, jelenleg a megye- kis­ipari szövetkezeteinek mérték utáni szabó- és cipészrészlegei­nek egy része még nem lett a mai idők emelkedett igényeinek meg­felelően kialakítva. A méretes és felvevő részlegekben nincsenek még ízlésesen berendezve a pró­bafülkék és az ülőberendezések nem kielégítőek. A közeljövőben beinduló kombinátok részlegei már egységesen szebben, jobban lesznek berendezve és meglesz a lehetősége annak is, hogy a meg­lévő részlegeket, azok berendezé­seit is átalakítsák. Még olyan szövetkezet is van a megyében, mely a javítórészlegeit és felvevőhelyét megszünteti és nem vállalja az ezek üzemeltetésé­vel, fenntartásával járó nehézsé­geket, gondokat. Az ilyen szövet­kezetét — különösen, ha egyéb­ként is túl kicsi létszámmal dol­gozik — (mint pl. a Battonyai Ve­gyes Ktsz) — helyesebb lenne egy hasonló profilú erősebb szövetke­zethez beolvasztani, amely szövet­kezetnek kialakult gyakorlati ta­pasztalata van. a helyiiparpolitH ka jó és eredményes végzéséhez. Minden törekvés arra irányul, hogy a szövetkezeti ipar megtalál­ja a megfelelő lehetőséget ahhoz, hogy a lakosság helyi igényeit közmegelégedésre, pontosan és jól végezzék el. Ehhez a helyi adott­ságoknak legmegfelelőbb utat kell választani, s azt kel] megkeresni. Káli József KISZÖV ellátási csoportvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom