Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

MÍ5. január 21. s Csütörtök A „mienk” súlya A NAPOKBAN levelet közöl­tünk, egy olvasónk írását, aki szót emelt azért, mert lakása ab­lakából nap mint nap látta, hogy a malomba gabonát szállító von­tató pótkocsijáról kilószámra a sárba hullt a kenyérnek való ga­bona. Sokszor érkezik ehhez ha­sonló írás, bejelentés nemcsak a szerkesztőségbe, hanem a külön­böző szervekhez és hivatalokhoz is, amikor ilyen vagy olyan for­mában szót emelnek a pazarlás, a hanyagság, a nemtörődömség ellen a jó érzésű, becsületes em­berek, akik érzik a „mienk” szó Súlyét még akkor is, ha története­sen nem a saját munkahelyükön tapasztalnak ilyet, hanem éppen egy lakás ablakából, az utcán lát­ják. Termelőszövetkezeteinkben is sok már az olyan ember, aki tel­jes felelősséget érez a közösért, s a „mienk” szó igazi értelmében gondolkozik. Sajnos, az ellenkező­jével is találkozunk még és nem is olyan ritkán. Nemrég az orosházi járás egyik mezőgazdasági szakemberével be­szélgetve kérdeztem, található-e a járásban olyan tsz, ahol a közös vagyont bizonyos esetekben csá- kiszalmájaként kezelik. Szomorú, de tény, hogy nem kellett sokáig gondolkoznia. Példák sokaságát sorolta fel perceken belül. Nem kellett a korábbi évekből sem me­ríteni, nyújtott elég példát az Í964-es esztendő. MINDEN TSZ-TAG előtt isme­retes, hogy 1963-ban milyen nagy gondot okozott az alomszalma biztosítása. Sokszor komoly ősz- szegeket fizettek ki ezért. Szeren­csére az 1964-es év kárpótolta a tsz-eket. Lett szalma bőven. De ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a szó legszorosabb értelmé­ben véve csákiszalmájaként ke­zeljék. A nagysaénási Űj Élet Tsz földjén még év végén is ott ázott, rohadt a szalma a táblák szélén kazalozatlanul. Érték ment kárba? Igen. Kié? A mienk, a közösségé, a tsz gazdáié. Hasonló példa más­hol is van. Ez persze, csak a kisebb gondat­lanság. Sokkal nagyobb értékek mennek kárba egyes termelőszö­vetkezetekben a hanyagság, a nemtörődömség, a közömbösség miatt. A békési Kossuth Termelőszö­vetkezetben a tsz központjának udvaráról messzire virítanak a kukoricaprizmák. Több vagon- nyi csöves kukorica hever a sár­ban takaratlanul, varjak, galam­bok tetszés szerinti fogyasztásá­nak kitéve hónapok óta. Csak a felszedése után lehetne megálla­pítani, hány ezer forintos kár ér­te már eddig is a közösséget. A tsz vezetői különböző objektív okokra hivatkoznak. Lehet, hogy igazuk van, de más termelőszö­vetkezetben is voltak olyan okok, hogy nem volt megfelelő tároló­helyiség, nem volt hova rakni a termést, mégse hagyták úgy a sza­bad ég alatt, hogy bárki annyit vihessen el belőle, amennyit akar vagy, hogy a madarak prédája le­gyen. A PUSZTAFÖLDVÄRI Arany­kalász Tsz-t mintegy 200 ezer fo­rintos kár érte azért, mert a 25 hold dughagymából 8 hold termé­se a földben maradt. Ki a felelős mindezekért? Erre nem mi vagyunk az ületékesek és bizonyára a megfelelő felelősség­re vonás nem marad el. Annyit azonban mondhatunk, nem lehet egyértelműen csak a vezetőséget okolni mindenkor. Természetesen az ő felelősségük nagyobb, de a hiba sokszor ott van, hogy a tag­ság sem mindig érzi a „mienk” szó súlyát. BÉKÉSEN — különböző anyagi ösztönzéssel — addig csak elju­tottak a tagok, hogy a rossz idő ellenére is letörjék a kukoricát és behordják. De a szárat már nem vágták le, még annyit sem, amennyi elegendő lett volna ah­hoz, hogy a prizmákat betakarják. A pusztaföldvári tsz-ben a veze­tők idejében felhívták a tagok fi­gyelmét: gyomtalanítsák rendsze­resen a rájuk eső területen lévő dughagymát, mert csak így tudják géppel és időben betakarítani. Voltak egyesek azonban, akik nem törődtek ezzel a felszólítás­sal. A tsz vezetősége jót akart, nagyobb jövedelemhez akarta jut­tatni a tagságot, hiszen a dug- hagyma jól fizet. A hiba ott volt, hogy nem tudták mindenkivel egyértelműen megértetni a jó munka fontosságát. A nyolchold- nyi dughagyma így maradt a föld­ben, amikor bejött az esős idő. A KÖZÖS vagyon védelme nemcsak a vezetőség dolga, ha­nem a tagoké is, mindnyájunké. Kasnyik Judit Tökéletes istálló ez már nem lesz soha..«' §M i Teljesítette múlt évi tervét a Szarvasi Háziipari Szövetkezet A Szarvasi Háziipari Szövetke­zet az 1964. évi tervét jelentősen túlteljesítette. Különösen nagy si­kere volt egy új gyártmánynak, a rafia női divattáskának, ami­ből szinte korlátlan megrendelést kaptak. Ennek a készítését a II. fél évben kezdték meg és az elő­állított áru értéke meghaladta a 2 millió forintot. Sok megrende­lés volt a rafiából és csuhából készült figurákból is. Exporttervét 113 százalékra tel­jesítette a szövetkezet. Külföldre textiljáték, kesztyű, fonott kosár és hímzett gyermekruha került. A szövetkezet tagsága 75 száza­lékban csökkent munkaképességű dolgozókból tevődik össze. A lét­szám egy év alatt 500-ról 1000-re növekedett. A tavaly kifizetett munkabér összege 5 millió 600 ezer forintot tett ki. A közős mű­helyben lévőknek 1300, a bedol­gozóknak pedig 400 forint volt az átlagkeresetük. Az elmúlt évi jó munka alapján egyhavi kereset­nek megfelelő összegű nyereség- részesedésre lehet számítani. Az idén a termelési érték előre­láthatólag eléri majd a 20 millió forintot, ami csaknem 4 milliós növekedést jelent. Már az első negyedévben 5 és fél millió fo­rint értékű árut rendeltek a szö­vetkezettől. Az exportterv is ma­gasabb a tavalyinál. Még a múlt év végén Mezőtú­ron 2, Endrődön és Medgyesegy- házán pedig egy-egy részleg ala­kult, amely rafiatáskát, illetve textiljátékot készít. Szarvason, a központi telepen tavaszra fejezik be egy újabb közös műhely, át­vételi hely és raktár kialakítását. riiit egyenruhát találtam ott, amit magamra húztam. Töltény nél­küli puskát nyomtak a kezembe, majd a katonáik közrefogtak. így szálltunk fel egy dzsippre. Sze­rencsésen sikerült a hármas el­lenőrző állomáson keresztül min­den baj nélkül kijutni az utcára. Egyik rokonunknál találtam menedékre. Itt hallottam a rádió­ból, hogy Moszkvába akartam menekülni, ezért mint árulót no­vember 24-én kivégeztek. Borzasztó napok következtek. Állandóan kínzott a gondolat, hogy nem tudok Patricenak a se­gítségére sietni. Ismerőseimtől hallottam később, hogy mi tör­tént vele. Mindenképpen fel akar­ta kutatni kislánya koporsóját. Ezért barátai segítségével elhagy­ta Leopoldvillet. De Kaszavubu nagyszabású haj­szát rendéit el és zsoldosainak si­került november 30-án Mwéka- ban letartóztatni Patricét. Leo- poldvillebe szállították, kihallgat­ták, megkínozták'és végül börtön­be zárták. Bátyám hű barátai a következő napokban hat levelet adtak át nekem. Ezek közül az egyiket Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának írta. A főtit­kár meg is kapta a levelet, de sohasem válaszolt rá. Az utolsó levél, amelyet bá­tyámtól kaptam, 1961, január 4-ről kelteződött: „... Minden ennivaló, amit ad­nak, nagyon piszkos. Már többször kaptam gyomorfertózést. Gyakran 3—4 napon keresztül táplálék nélkül vagyok... Kértem, hogy ad­janak gyümölcsöt. A belga orvos beleegyezett, de a Kaszavubu-őr- ség tisztje elutasította. Elvették a cipőmet is. Az orvos ajánlotta, hogy sétáljak. Ismét nem engedé­lyezték. Amikor az egyik katona titokban gyümölcsöt szerzett ne­kem, letartóztatták és borzasztóan összeverték...” Tizennégy nappal azu tán, hogy Patrice ezt a levelet írta, január 18- án meggyilkolták. Mélyen meg­rendültem, amikor haláláról érte­sültem, s tudtam, hogy csak gyű­lölni lehet ilyenkor. Családi szo­kás szerint én lettem Patrice utó­da és négy gyermekének: Franco- isnak, Patricenak, Juliánénak és Hollandnak gyámja. Elhagytam rejtekhelyemet és az ENSZ főhadiszállásán kerestem menedékhelyet. Itt találkoztam Paulánevaü. és 47 másik hazafival. Az ENSZ parancsnoksága úgy döntött, hogy Stanleyvillébe szál­lítanak minket. Amikor Kaszavubu értesült a tervről, azzal fenyegetőzött, hogy lelöveti a bennünket szállító ENSZ felsógjedű repülőgépet. Ezért éjszaka repültünk új mene­dékhelyünkre. Gizenga, Patrice kormányának miniszterelnök-helyettese szívesen fogadott. Mellette dolgoztam mindaddig, amíg a családi tanács úgy döntött, hogy utazzam a Szovjetunióba tanulni. Levelező hallgatóként két félévet már vé­geztem a Sorbonne jogi karán. Gizenga megszerezte a szüksé­ges papírokat, s így 1961. március 2-án Kairón keresztül Moszkvába repültem. Azóta a Ieningrádi egye­temen jogot hallgatok. Évente felkeresőn Kairóban Patrice gyermekeit. Az idén, ami­kor szabadságon voltam, honfitár­saim felszólítottak, vegyem át az egyik miniszteri tárcát. De én előbb szeretném tanulmányaimat befejezni. Több tudással jobban tudok hazámnak segíteni. (Sz. L.) — Kesernyés hétköznapi monológ — ,,Kerüljön beljebb az elvtárs! A Népújságtól? Nahát. Régen jártak nálunk. Tessék, tessék helyetfoglalni, itt e. Vesse le a kabát­ját is, jó meleg van itt, bedurrantottunk, igaz? Foga van az ;dőnek. Hát igen, készülünk, készülgetünk mi is a zárszámadásra. Itt az ideje, ugye. De mi járatban nálunk? Az istálló ügyében? Ejha! A b-i pártértekezleten hallott róla az elvtárs? Hát nagy kalamajka ez nekünk, kéremszépen, igen nagy. Két és fél éve kezdték meg az építését, de még most sem használjuk. Nem tudjuk. Elmondjam elejitől fogva? Jó, szívesen. De aztán ne tessék majd kiforgatni, mert a múltkor is... Szóval, hogy az elején kezdjem, hatvankettőben állami beruházásként a mi kis tsz-ünk kapott egy 98 férőhelyes, szabadtartásos (szerfás) növendékistállót, azazhogy, ugye típusterv­dokumentációt először is. Ez ilyen nyitott elejű, karámmal ellátott épület. Most már tudjuk, hogy nem istálló, hanem kéremszépen ál­lattemető. De ugye, mi örültünk, hogy kapunk valamit. A tervet az efem hagyta jóvá annak idején. A kivitelezést a b-i ktsz vállalta, jó szándékkal, nem számított a bonyodalmakra Na már most, meg­kezdte az építkezést. Igen ám, de zúgolódni kezdett a községi ál­latorvos, a tanács vb, a járási mezőgazdasági osztály, hogy a rideg­tartás nem jó dolog, a szerfás épületek nem felelnek meg a köve­telményeknek, baja eshet a jószágnak. Erre a mi igazgatóságunk megkérdezte a megyei irodát, hatvanhárom második negyedévében: lehetne-e téliesíteni az épületet, aminek a csupasz falai fel vannak húzva? Az iroda helyt adott a kérelemnek, új tervdokumentációt adott. Eszerint a mozgó farácsú jászlak helyett beépített betonjász­lat kellett csinálni és az épületet meg kellett toldani gondozószo­bával, tejházzal, takarmányossal, mivel a téliesített épülethez ez dukál. A ktsz vállalta. Hatvanháromban alakítgatás ment. Az épület két oldalát ki kellett bontani ajtónak, hogy az ég roggyon rá. De ablak is kellett, az új terv szerint, olyan százszor-nyclcvan cen­tis, így vagy tíz helyen ki kellett verni a hátsó falat. Le kellett bon_ tani a takarmányait, ki kellett húzni a főidből a karám vasbeton tuskóit, mindet. Daruval húzták ki, kéremszépen. Na már most, megépítették elöl a pillérek közét, jobbanmcmdva beraktak egyso­ros téglafallal, majd a déli oldalon felhúzták a takarmányost, tej­házat, meg ami még kellett. Eltelt ugye hatvanhárom. Az átlaglét­szám a munkáknál négy-öt, nyolc fő volt. Hatvannégy tavaszán le­betonozták belül az istállót, a tákarmányosplaccot, körbe hatvan centis járdát csináltak. A harmadik negyedévben bepucolták a fa­lakat és felhúzták a tetőszerkezetet. A tetőpalás, olyan koporsófor­májú, biztosan teccett már olyat látni. A szarufák közét kézi veré­st! nádpallóval bélelték ki. Október utolján ezzel az anyag kime­rült, a ktsz elvonult. Most fel van húzva a tejház, szolgálati szoba, a takarmányos fala, de nincs teteje. Na. Most, január elején csú­nyán összevesztünk az egyezkedéskor, majd ki hajigáltuk egymást innen. Nádpállóhiány, födémvashiány, szivacslaphiány van, azt ■mondják. Itt állunk megfüródve, télvíz idején. A megyei iroda a ktsz-től nem vette át a félkész épületet, mert a fáink hőszigetelése rossz, ezt szivacstéglával kell pótolni. Az egysoros nádpálló a pala alatt vékony, nincs elég hőszigetelés, hogy roggyon rá az ég. Tár a tető még egyszer le lesz szedve. A szaruanyagok nem szabványo­sak, nem fűrészelt fenyőből készültek, hanem erdei gömbfából. Az összes pala fel van csavarozva. Most vagy felvarrjuk a második nádpallót, vagy felszedik a palát, aztán a szarufák közé ixukják a pallót, aztán visszarakják a palát. Micsoda fejetlenség, kérem! Tö­kéletes istálló ez már nem lesz soha... A takarmányos fedetlen, felszívja az esőt, sose szárad ki a fala. A vasbetonoszlopokat daru­val kellett volna lerakni, de kézzel rakták, mert nem volt daru. Az alapozás nem valami tökéletes, szabad szemmel is látni, a ré­gebbi fal öt-hat centire kifele dől. Ajaj! Azt mondják, hogy július­ra befejezik az egészet. Nekünk áprilisra kell az istálló, mert a ta­valyi szaporulatnak nincs helye, hova az égbe tegyük? így is nagy már a kárunk, de erről jobb nem is beszélni. Nem látják biztosí­tottnak az anyagbeszerzést. Jobb lett volna el se kezdeni, amikor se anyag, se elég gép, se szakember nincs. Az állami építőipar ta­valy tavasztól őszig felhúzott egy ugyanilyen istállót, már benne is a jószág! Hát így állunk, kérem. A gondozók szidják a tervezők fe­es felmenő rokonait, mert ott a nyakúkon a rengeteg állat, ötven­öt kisborjú. van most is, de jászol helye nincs! Ide jutottunk. Bí­rósági ügy lesz ez, meglátja... Azért én nem hibáztatom borzasztóan a ktsz-t. Küszködik az is, tudom én, de hát, ha nincs ereje, akkor ne vállaljon valamit. Így nem lehet építkezni, igaz? No, majd csak vége lesz egyszer. Örül­tem, hogy meglátogatott bennünket. Üdvözlöm az ismerősöket. A legjobbakat. Ha máskor erre jár, szívesen látjuk. Minden jót!” Lejegyezte: Pallag Róbert TSZ-TAGOK FIGYELEM! NAGY ZÁRSZÁMADÁSI VÁSÁR A MEDGYES EGYHÁZ A ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET ÖSSZES SZAKÜZLE­TEIBEN! Felhívjuk a termelőszövetkezeti tagok figyelmét, hogy szövetkezetünk szaküzleteiben RUHÁZATI CIKKEK, CIPÖFÉLESÉGEK, HÁZTARTÁSI GÉPEK, MOTORKERÉK- 'PÁROK ÉS KERÉKPÁROK, VALAMINT VILLAMOSSÁGI CIKKEK, ÉS KULTÜR- CIKKEK Bő VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK! Szeretettel várja kedves vásárlóit A MEDGYESEGYHAZI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom