Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-20 / 16. szám
1965. január 20. Szerda Essgéhm új zsoldosok érkeztek Leopoldville A kongói kormány dél-afrikai zsoldosáit európaiakkal váltja íel. Megbízható hírforrások szerint az elmúlt két hét folyamán 200 európai zsoldos érkezett'Kongóba. A belga, francia és olasz katonákat azonnal az ország északkeleti vidékére, valamint a katangai Kamilla légitámaszpontra szállították. Csőmbe külföldi zsoldosai egyébként néhány órás „villám- sztrájkot” tartottak. Arról panaszkodtak, hogy nem kapták meg november és december havi illetményüket. A sztrájkban — jelenti a Reuter — csak az angol anyanyelvű zsoldos katonák vettek részt. Kijelentették, hogy amíg nem látnak pénzt, nem indulnak őrjáratba, legfeljebb állásaikat tartják. A furcsa munkabeszüntetésnek úgy vetettek véget, hogy a katonákat ünnepélyesen összegyűjtötték és megmutatták nekik a november és december havi pénzutalványokat. A közlegények 130 font stealing havi alapfizetést kapnak, a harctéren ehhez napi őt és fél font veszélyességi pótlék járul. *, Rómából jelentik, hogy Adoula volt kongói miniszterelnök, aki jelenleg önkéntes száműzetésben Olaszországban tartózkodik, interjút adott az AFP hírügynökség tudósítójának. Elmondotta, hogy Csőmbe közvetítőket kért fel, akik megpróbálták rábeszélni, hogy lépjen be ismét a kongói kormányba. Erre azonban Adoula nem volt hajlandó, mert nem vették figyelembe feltételeit. A volt miniszterelnök néhány nappal ezelőtt ’négypontos tervet vázolt fel „a kongói helyzet rendezésére”. Ennek értelmében Csombét ki kell rekeszteni a kongói kormányból és meg kell kezdeni a tárgyalásokat a felkelőkkel, képviselőiket be kell vonni a kabinetbe. Adoula interjújából kitűnt, hogy nem akar ezekről a kérdésekről Csombéval megbeszélést Rambouíllet-ben megkezdődött De Gaulle és Erhard tanácskozása Párizs Léderer Frigyes, az MTI tudósítója jelenti: A Párizs közelében lévő Ram- beuillét-i kastélyban kedden délután megkezdődött De Gaulle tábornok és Erhard kancellár tanácskozása. A tárgyalásokat szerdán szélesebb körű értekezlet fejezi be. Ezen Ponipidou, Couvede Murville és Schröder is részt -vesz. Az angolszáz beállítottsága miatt francia kormánykörökben kevéssé népszerű bonni külügyminiszter gyakorlatilag nem folyik be a tárgyalásokba. Kedden délután Couve de Murville francia külügyminiszterrel másodrendű kérdésekről értekezett Párizsban. A francia megfigyelők nem várnak látványos döntéseket a Ram- bouillet-i találkozótól. Kompromisszumra számítanak, amely enyhíti a Párizs és, Bonn közötti 'eszültséget és elodázza a problémák megoldását. Néger polgárjogi önkéntesek Alabama államban Selma Az Alabama állambeli Selmában hétfőn több száz néger tűntető, gyűlt össze, hogy megpróbáljon érvényt szerezni a polgárjogi törvényben biztosított jogainak és felvétesse magát a választói névjegyzékbe, Martin Luther King Nobel-díjas néger vezetőt szállodájában megtámadta és tettleg bántalmazta „Az Államok Jogaiért Küzdő Országos Párt” elnevezésű szélsőjobboldali szervezet egyik tagja. „Támadóm iránt — mondotta később Martin Luther King egy sajtóértekezleten — csak szánalmat és részvétet érzek. Társadalmunk rossz lelkiismeretének jelképe, a gyűlölet és az erőszak légkörének áldozata ő.” A Mississippi állambeli Meridiánban hétfőn letartóztatták az elmúlt év júniusában meggyilkolt három polgárjogi önkéntes ügyében vád alá helyezett két utolsó személyt is. A 18 vádlott közül 16-ot már a múlt héten őrizetbe vettek, de óvadék ellenében mind- annyiukat szabadon bocsátották. Mississippi államban a fajüldözők gyűjtést indítottak a 18 vádlott ügyvédi költségeinek fedezésére. (MTI) Az ENSZ-szabvány szerint korszerűsítik a járművek világítását Az E—7-es jelzés garantálja a jó minőséget Az ENSZ európai gazdasági bi- ottságának közlekedési albizottsága kidolgozta a nemzetközi forgalomban lévő gépjárművek alkatrészeinek és tartozékainak főbb követelményeit, amit a többi tagállammal együtt Magyarország is elfogadott. A jövőben a hazánkban készülő gépjármű-reflektorok, reílektorlámpák, villogok, rendszámtábla-világítók minden új sorozatának mintapéldányát megvizsgálja a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző' Intézet, s csak azoknak a gyártását hagyja jóvá, amelyek a nemzetközi minőségi szabványoknak megfelelnek. Az Egyesült Izzóban készülő reflektor- lámpák már sokszorosan kiállták a nemzetközi próbát, a legmagasabb igényeknek is megfelelnek. A nemzetközi megállapodás alapján a jóváhagyott sorozat valamennyi példányát' E—7-es jelzéssel látja el a gyártó üzem, ez jelzi a közlekedési szakembereknek, hogy a lámpák Magyarországon készültek és azok megfelelnek az ENSZ által megszabott követelményeknek. (MTI) folytatni. Adoula élesen támadta Kongó miniszterelnökét és azt állította, hogy tervével nem „közvetíteni” akar a kongói ügyben, hanem éppenséggel „ellenzékben van”. Mint ismeretes, az utóbbi időkben egyre több hír szól arról, hogy Csőmbe támogatóinak bizalma megrendült és Katanga volt diktátora helyett sokan most szívesebben látnák a kongói miniszterelnöki tisztségben Adoulát. Tito, Nasszer és Bandaranaike üzenete Ahmed Sukarndnak Belgrád Dr. Ahmed Sukamo. indonéz köztársasági elnöknek kedden átnyújtották Joszip Broz Tito jugoszláv elnök, Gamal Abdel Nasz- szer, az EAK elnöke és Szirimavc Bandaranaike asszony, ceyloni miniszterelnök közös üzenetét, amelyben felkérik Sukarno elnököt, vizsgálja felül Indonéziának az Egyesült Nemzetek Szervezetéből történő kilépésére vonatkozó határozatát. Tito, Nasszer és Bandaranaike, akik az el nem kötelezett országok kairói értekezeltének összehívói voltak, megértésüket fejezik ki afelett, hogy Indonézia elégedetlen az ENSZ-ben bekövetkezett helyzettel, ’minthogy Malays:át beválasztották a Biztonsági Tanácsba, ugyanakkor hangoztatják, ha Indonézia kilép az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, ez . veszélyeztetheti a gyarmati, uralom és a jogtalanság ellen .vívott harcot. A kairói értekezlet pedig amelyen Indonézia igen jelentős szerepet töltött be, félreérthetetlenül e harc mellett foglalt állást. Tito és Nasszer elnök, valamint Bandaranaike miniszterelnök egyidejűleg felhívással fordult a kairói értekezleten részt vett valamennyi országhoz, hogy támogassák Indonéziához intézett üzenetüket. (MTI) Újabb politikai gyilkosság Furcsa módon a világ az Egyesült Államok Burundiban állomásozó nagykövetének jelentéséből értesült arról, hogy pénteken meggyilkolták az ország miniszterelnökét, Pierre Ngen- dandumvet. Négy esztendő alatt ez már a második politikai merénylet, amelynek az alig ugyanennyi ideje független ország vezetője esett áldozátul. Akkor az alig egyhónapos miniszterelnököt, Uwagazori herceget, az uralkodó fiát gyilkolták meg. A gyanú akkor is a Kongóval kapcsolatos mesterkedéseket Irányító belga gyarmatosító körökre esett. Most is valószínűleg oda vezetnek majd a szálak. Burundit korábban Ruanda- Urundi részeként ismerte a világ. Német gyarmat volt az első világháborút lezáró versaillesi békéig. Akkor népszövetségi gyámság alá került, belga mandátummal. Kongóhoz csatolták. 1946-ban ENSZ-gyámság alá helyezték, de a belga fennhatóság változatlan maradt. Kongó függetlenné válása után nem sokkal Rwanda és Burundi néven a terület két független országgá lett. Rwandában a nemzeti konferencia a köztársasági államforma mellett döntött, Burundiban viszont a királyság fenntartása mellett. A két ország létrejöttét a hamis származású Volt rabszolgatartó vatuszik és a korábban szolgasorban tartott bantunégerek fegyveres harccá fajuló hagyományos összetűzése kísérte. A volt gyarmattartók igen kifinomult játékot űztek. Rwandában a hatalmat a bantuk kezébe juttatták, segítették a vatuszik kiűzését, s ennek árán megtartották befolyásukat. Burundiban viszont a feudális uralkodó körök a fontolva haladó belpolitikát, a törzsi ellentétek bonyolult egyensúlyozását összekötötték a határozottan gyarmatosítás-ellenes külpolitikával. Burundi földrajzi fekvéséből, a két ország korábbi közös sorsából következik, hogy a kongói politikai harcok és szenvedélyek mindig is át- meg átcsaptak Burundiba. Az ország kormánya határozottan kiállt a kongói szabadság- harcosok mellett, s az ENSZ mostani ülésszakán lezajlott kongói vitában a burundi külügyminiszter tartotta a legélesebben gyarmatosításellenes felszólalások egyikét. Mióta Csőmbe van hatalmon Leopoldvilleben, kongói részről nem egy merényletet követtek cl Burundi ellen. Csőmbe fejvadászai tavaly augusztusban barbárul feldúlták Burundi nagykövetségét. Csőmbe csapatokat vont össze Burundi határán. Egy Dar es Salaamban megjelent lap pedig nyilvánosságra hozta Csőmbe különféle, Burundi ellen irányuló mesterkedéseinek részleteit. Aligha vitás, az ország miniszterelnökének meggyilkolása ösz- szefügg azzal, hogy Kongóban újabb súlyos válság alakult ki, s azok, akiknek érdekük, hogy az afrikai független országok- kisebb figyelmet fordítsanak a tragikus sorsú országra, a Burundiban támasztott válsággal szeretnék ködösebbe tenni a helyzetet. Az UPI hírügynökség szerint washingtoni hivatalos személyiségek annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a jövőben Burundi „mérsékeltebb külpolitikai irányvonalat” értsd: kevésbé antiimperialista politikát kövei majd. A miniszterelnök gyilkosa után még folyik a nyomozás. De az már aligha kétséges, hogy milyen érdekek adták az ösztönzést a merénylethez. A magyar nőmozgalom nemzetközi kapcsolatainak mérlege Elkészült a magyar nőmozgalom nemzetközi kapcsolatainak 1964. évi mérlege. Az összegezésből kitűnik, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa 81 ország mintegy száz nőszervezetével — köztük több olyan haladó nemzetközi nőszervezettel, amely nem tagja a Nemzetközi N ószövetségnek — tart. fenn rendszeres kapcsolatot. Bonn — ajtó és ahlak között „Kidobják az ajtón — bejön az ablakon”. Az ilyen természetű ember akkor is kellemetlen és veszedelmes, ha pusztán egy lakás ajtajáról és ablakáról van szó, s a tolakodó szándéka nem több, mint megdézsmálni az éléskamrát. Az effajta kellemetlenség azonban a világpolitikában „nemzetközi életveszéllyé” válik, ha hívatlan látogató a kényes nemzetközi egyensúly házának ablakait, aj- . tajait ostromolja — s ha a „politikai éléskamra” polcain elhelyezkedő atomfegyverekre fáj a foga... Ennek a konok tolakodónak a szerepét játssza már évek óta a bonni politika, amely szinte megszállott makacssággal tör az atomfegyverek megszerzésére. A nemzetközi helyzetben a legkülönbözőbb változások következhetnek be, áramlatok tűnnek el a félszín alatt, ismét mások előtörnek. Adenauert felváltja Erhard. A francia—nyugatnémet „tengelyre" támaszkodó irányzat helyett trónra kerülnek az „angolszász változat” és az Amerikával való együttműködés hívei. Az atomfogú Strauss egy időre eltűnik a süllyesztőben, hogy felmerüljön helyette a sima modorú, kulturált von Hassel. Mindez a lényegen mit sem változtat, a bonni szemek változatlan sóvársággal csüggenek az atomfegyvereken... AZ áramlatok váltakozásával persze, változnak az atomfegyverek megszerzésére alkalmas lehetőségek. Strauss még az ajtót döngette: arról álmodott, hogy a dullesi atomfilozófia bűvöletének utóhatásaképpenWashington előbb-utóbb megajándékozza majd taktikai atomfegyverekkel a Bundeswehrt. Amikor fordult a szél és a „tiszta atomháború dullesi doktrínája feledésbe hanyatlott, az ajtó lassan csukódni kezdett. Ám Strauss változatlan elszántsággal gyömöszölte nem éppen karcsú termetét a szűkülő résen. Ez volt az az időszak, amikor a nyugatnémet stratégia a német származású amerikai stratégiai „csodagyerek” — Kissinger „atomküszöb” elméletére esküdött. Kissinger véleménye ugyanis az volt, hogy egy európai konfliktus nem rögtön és automatikusan válik atomkatasztrófává, ahogy Dulles gondolta —, hanem csak egy bizonyos határon, „küszöbön” túl. A Bundeswehr főnökei persze felismerték, hogy ennek az elméletnek a kulcsával is ki lehet nyitni az atoméléskamra ajtaját: Kissingerre hivatkozva követeltek atomfegyvereket a Nyugat-Németország keleti határain állomásozó előretolt hadseregcsoportoknak. A politikai szél újra fordult. Amerikában az „új stratégia” lett a divat, Bonnban pedig a De Gaulle iránti rajongás — persze abban a reményben, hogy a független francia atomhaderő asztalához leülhetnek a Bundeswehr bajor étvágyú tábornokai is. Amikor ez a délibáb foszladozni kezdett, kinyílt a sokat emlegetett „multilaterális atomhaderő” ablaka. Nyugat-Németország volt az első, amely lázasan rohant, hogy lerakja az asztalra a „belépődíj” dollármillióit
