Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
IMS. Január 17. 5 Vasárnap Kétemeletes ház építését kezdik meg az idén a ktsz dolgozói Békésen A Békési Építőipari Ktsz tavaly december végéig teljes létszámmal dolgozott. Megkezdték Békésen, a Körös alján öt egyemeletes, négylakásos OTP-sorház építését, amiből három már tető alá került és téliesíthetővé vált. Jelenleg ezekben belső falazás történik. Békéscsabán, a Mokri utcai tízlakásos emeletes OTP-építkezés- nél a földszint falazásáig jutottak, itt télen a munka nem. folytatható. Békésen cukrászműhely épül. Még az idén ugyancsak Békésen, a Körösaljon megkezdik három 18 lakásos, kétemeletes ház építését, sor kerül az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ Mézeskalács és Cukorkaüzemének a további bővítésére és a járási kultúrház tatarozására. Az idei termelési terv 9 millió 400 ezer forint, melyből ötmillió lakossági munka. A termelékenység növelésére a szövetkezet egy vagy két habarcskeverő gépet valamint egy toronydarut vásárol, amelyek a több szintes építkezéseknél elengedhetetlenül szükségesek. Szolgáltató kombinát épül Gádoroson Az Orosházi Építőipari Ktsz dolgozói a napokban befejezték Gádoroson a szolgáltató kombinát alapozási munkálatait. Jelenleg az építkezéshez szükséges anyagot szállítják. Az új létesítményben — amely 300 ezer forint értékben készül — férfi- és női fodrászat, valamint ékszerüzlet kap helyet. A tervek szerint az épületet november 7-én adják át rendeltetésének. Egfészségiíg’yi vizsgálat a konzervgyárban Szegfus üzenet ügyi osztály vezetője, a különböző „munkától felmentési” igazolásokkal kapcsolatban. Az üzem vezetői panaszkodtak, hogy rengeteg körzeti orvosi „felmentés?’ kap. nak papíron, amelyekkel sokszor nem lehet egyetérteni. Ehhez természetesen az járul hozzá, hogy a körzeti orvosok nem is ismerhetik az üzem munkafeltételeit, s emiatt akár szükség van rá. akár nincs, kiadják az igazolást. Mint a bizottság megállapította, az a helyes, ha az üzem orvosa ellenőrzi az ilyen felmentési igazolásokat, és a gyár ezt tartja mérvadónak. Szocialista szerződés a véradásban Okos tanáccsal látták el az üzem vörőskeresztes aktíváját azzal, hogy javasolták, kössenek a kórház valamely osztályával szocialista szerződést véradásra. Ehhez természetesen az kell, hogy a jelenlegi 56—60 véradólétszám 100—120-ra emelkedjék Bár a konzervgyárban különböző egészség- ügyi terveket alkottak a múlt év- de, de komplex, tehát vállalati és társadalmi intézkedéseket magáf ORDÍTOTTA: SASS ATTILA ban foglaló tervet — melyet rendelet ír elő — nem készítettek. Az üzem higiéniájával kapcsolatosan is sok hiányosságot állapított meg a vizsgálat. Igaz, a „fiatal” üzemben folyó építkezések eleve feltételezik a bizonyos fokú „rendetlenséget”, ennek ellenére a gyártelepet tisztábban lehetne tartani. Magyarán mondva: építőanyagtól a rossz cipőkig minden található az udvaron. Míg a készáruraktárban a rend elfogadható, addig a gyártóüzemben még higiéniai szempontból is igen nagy kifogások merülnek fel. Nyilvánvaló, hogy az igazgató mindent képtelen elvégezni, az viszont már hiba, hogy a függetlenített higiénikus munkáját sem az üzemrészekben, sem a gyár telepén nem nagyon látni. Ott, ahol élelmiszerrel foglakoznak, vagyis azt gyártanak, megengedhetetlen a higiéniai követelmények be nem tartása! Az egészségügyi osztály mindenesetre jegyzőkönyvben rögzítette tapasztalatait, és ebben tett javaslatot, illetve adott utasítást az üzem egészségügyi követelményeinek betartására. V. T. Gyékénytakaróval fedik be az üvegház ablakait, bogy védjék a virágokat. Az országos hírű Gyulai Kertészeti Vállalat 3 ezer négyzetméternyi területen nevel szegfűt, amelyből októbertől egészen júliusig rendszeresen küld az ország nagyobb városaiba. Mindenütt igen keresettek a nemesített óriás szegfűk, melyek 7—8 színben pompáznak. Az üvegházakat termálvízzel fűtik. Decemberben 15 ezer szálat juttattak el a megrendelőknek. Jelenleg szintén 15 ezer dugványuk van, melyek júniusban kerülnek az üvegházba. A téli hónapokban vattába, selyempapírba csomagolva szállítják és a gyulai virágokat így juttatják el az ország különböző tájaira, hirdetve ezzel a gyulai kertészet jó munkáját. Csomagolják az óriás szegfűket Fotó: Csapó László Ellenőrzést tartott a Békéscsabai Városi Tanács egészségügyi osztálya a konzervgyárban. A vizsgálat során több észrevételt állapított meg a bizottság, melyekről lapunkban is szólni kívánunk. A gyár mostani létszáma körülbelül 1260 fő. A csökkent munkaképességűek helyzetét nézve az egészségügyi osztály véleménye szerint Békéscsaba egyik legnagyobb üzemében több státuszt kellene biztosítani részükre. Ellentét a munkásvédelemben Szóra érdemes a munkásvédelem is. Mint a vizsgálat megállapította, igen nagy ellentmondás van esetenként a termelés és a munkásvédelem között. A gyár vezetői elmondották, hogy vannak új gépek, melyeknek már konstrukciós szerkezetük sem felel meg a munkásvédelmi szabályoknak. Jelenleg egy 0,7 tónnás daru üzembe helyezése körül folyik a vita, ugyanis a szakszervezeti munkásvédelmi tanács nem ért egyet az üzemeltetéssel. Érdekes: egy-egy gép konstrukciós vizsgálatánál már a gyárban munkásvédelmi szempontból is ellenőrzést tartanak, ugyanakkor a szakszervezetek szabályai más követelményeket támasztanak a gép üzemeltetésével szemben. Az említett daru a múlt év júniusa óta havonként megújított ideiglenes engedéllyel üzemel. Nem helyi probléma, inkább országos, de mindenképpen egyeztetni kellene a gép megfelelőségének vizsgálatát a munkásvédelmi szabályokkal. Sajnálatos, hogy az üzemben az elmúlt évben — ha számszerűleg nem is sok — súlyosságában aggasztó üzemi balesetek történtek. Sajnos, még halálos is! Feltétlenül jobb megelőző munkát kell végezni a Békéscsabai Konzervgyárban a balesetek elkerüléséért. Indokolatlan igazolások Furcsa ellentétet állapított meg dr. Maurer József, az egészségKorzeü KISZ-vezetöképzö iskolák A KISZ orosházi járási bizottságának szervezésében februárban Csorváson, Nagyszénáson, Pusztaföldváron és Tótkomlóson kerül sor a termelőszövetkezetek, KISZ-alapszervezetek és a községi bizottságok vezetőinek továbbképző tanfa’yamára. A körzeti KISZ-vezetőKépző iskolán a résztvevők megvitatják a KISZ VI. kongresszusán elfogadott határozatot és az ezekből adódóan a határozatok végrehajtásának módját. 13. — És ki fog rakodni? Mi ketten? — kérdezte Ljutyikov. — Mi ketten — mondta kedvesen Poluhin — a cementes zsákokat kihordjuk a partra, az üres vontatót is kihúzzuk, visz- szarakjuk a zsákokat és indulhatunk. Hát te mit gondoltál? Ha nem kötöm be a fejed, akkor nem dolgozik? Poluhin letette bundáját a földre, megvizsgálta csizmáit, majd megszólalt: — Vízhatlan anyag. Azért használom. A víz, a nedves holmi. Odament a vízhez, előbb egyik, majd másik lábát gyorsan belemártotta. — Láttad ezt a módszert? — kérdezte. — A vadászoktól tanultam. így aztán sehogy sem tud átázni, mert a teteje megfagy, és nem engedi át a vizet. Meglásd, a lábaim szárazak maradnak. Hosszú ideig hurcolták a cementes zsákokat a partra, majd kivonszolták a szánt is. De újra megrakni már nem volt erejük. Poluhin a tábortűznél feküdt, a leterített ponyván. Szemei, mintha celofánba lettek volna burkolva, betegesen fénylettek. Hogy felvidítsa Ljutyikovot, dörmögött neki: — Attól függetlenül, hogy fáj a gyomrom, a szívem és kopaszodom, nézd, milyen kopásálló vagyok. Élek! Élek és örülök, hogy nem fulladtam a vízbe. Ljutyikov az arcán megvető kifejezéssel hallgatta Poluhint, miközben a motorban babrált és néha az ujjara lehelt. A forrasztólámpával a motort igyekezett felmelegíteni. A tűz mellett egy veder állott, melyben víz volt a hűtő fel töltéséhez. Ljutyikov arca kék volt a hidegtől. A vontató úgy nézett ki, mint egy jégtömb. Később nagy erőfeszítéssel felrakták a cementes zsákokat a szánra. Minden zsákot ketten emeltek fel, mert egyedül már nem bírták. Ljutyikov Poluhin csizmáit viselte, az pedig vízhatlan köpeny darabbal csavarta be lábait. Gyakran elestek, és csak nagyon nehezen tudtak fel- tápászkodni. Kivérezte a kezüket, míg leverték a jeget a vontató futóművéről, majd újra nekivágtak az útnak. Az éj Ismét világos volt, csillagok és árnyék nélküli, mint a sarki éjszakák. Amikor végre feltűnt a település rádióantennájának árboca, Poluhin megsimította állát tenyerével és aggodalmasan jegyezte meg: — Jól kinőtt. A hajam is kemény és vörös. — Kivette a csomagból borotváját és hozzálátott borotválkozni. Hirtelen azonban abbahagyta és átnyújtotta LyuWikovnak: — Minek ie nekem szépft.keznl? Nincs kiért. — Átült a vezető helyére, hunyorgott a jég éles csillogásától, elgondolkozva mosolygott, majd ismét megszólalt: — Régen azért én is voltam boldog. Mentem például a kórház-sátorba, ő ott állt előttem, kezében a zászlócskákkal, mintha szárnyak lettek volna és integetett velük. Én össze-vissza harcoltam, sokszor megsebesültem. De ha megláttam őt, mintha elfújták volna minden fájdalmamat. Felkönyököltem a függőágyon, bámultam őt az ablakon át — és minden tisztre féltékeny voltam, akik szabadon járták a frontra vezető utakat, ott álltak meg, ahol akartak és bármely irányítótól érdeklődhettek. Összehúzta szemöldökét; — Egész életemben mindig emlékezni fogok rá. Amint megérkeztek a raktárhoz, Poluhin arca ismét felöltötte a felsőbbrendú, lenéző kifejezést, de mintha valamivel szomorúbb lett volna. Rekedtem kiáltott a raktárosnak: — Gyorsan gépkirakodót! Minden a legnagyobb rendben menjen! Ha csak egy zsák is tönkremegy, leszedem a fejeteket! Élénken leugrott a traktorról, de megszédült, hátával nekitámaszkodott a kabin oldalának, és megkérdezte: (Foktatjuk)