Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

1964. december 23. 5 Szerda Az országutak hősei Jilodcrn ir o dalmi esi Qjikéiejuiődft Utasok várakoztak Szarvason, Kondoroson és az országút men­tén a közbeeső megállókon a Szentes felől érkező autóbuszra, melynek este 7 óra után néhány perccel Békéscsabára kellett vol­na érkeznie. A busz azonban késett, s ez Szentestől Csabáig hatványozó- dott. Szarvastól alig pár kilomé­terre még csak egy defekt volt az oka. örménykút határában már rugótörés, s Kondorost elhagyva alig félúton újabb defekt Mind­ez 5 és fél óra késést jelentett, s ez idő alatt hősök születtek az or­szágúton. Elsősorban Vodilla József, a GA 67—19-es autóbusz gépkocsi- vezetőjének és Bagyinka I. János kalauznak a nevét kell ideírni. Az első defekt még nem okozott ko­molyabb gondot, hiszen csak a ke­reket kellett kicserélni. A rugótö­rés azonban annál inkább s a két ember erejét megfeszítve több órát dolgozott, hogy üzemképessé tehesse a járművet A kondorosnak így már több mint 3 órát várakoztak a hideg­ben, míg végre feltűnt a kocsi lámpáinak fénykévéje. Mégis tü­relmesek voltak, hiszen hétfőn munkába kellett állniuk s más közlekedési eszköz híján, csak ez­zel az autóbusszal mehettek Csa­bára. ök a névtelen hősök, azok­kal együtt, akik az országút men­tén várakoztak — kukoricaszár lángja mellett Is melegedve —, hogy munkahelyükre jussanak s másnap reggel ne késsenek egyet­len percet sem. Az idegfeszítő várakozás és a kegyetlen hideg ellenére volt va­lami, ami a feltörni készülő zúgo­lódást, az indulatos szavakat visz­A Békés megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalattól nyert tá-, jékoztatás szerint a karácsony és : az újév előtt megszüntetik a ház­tartási propán-butángáz korláté-1 zását: a megszabott időtartalom1 szinte szünet nélkül szivarját rágva az aligazgató —, ajánlatot tenni jöttem Magyarországra. Jöjjön ki az Egyesült Államok­ba és kutasson! — De kérem! ' — Várjon, nem fejeztem be! Mi minden elképzelhető esz­közt, köztük a legmodernebbe­ket bocsájtanánk az ön rendel­kezésére. Geoszeizmikus műsze­reink legjobbak a világon. Olyan fúróberendezéseket ön még életében nem látott, mint amit a mi mérnökeink konstruáltak. Ön nagyszerű képességű, jó sze­mű és különösen jó kutatóérzék­kel megáldott ember. Ahová nyúl, ott arany van... — Sajnos, ezt még nem ta­pasztaltam — mondta keserűen Balás. — Kérem... Mi nagy nehéz­ségekkel küzdünk az alumíni­umipar területén, valószínű tudja, hogy igényeink 20 száza­lékát sem tudjuk a hazai készle­tekből kielégíteni. Mi főleg dél­ről, nagyon messziről hozzuk be. a bauxitot. Pedig tudom, hogy van nálunk is. De száz szónak is egy a vége, mennyi pénzt akar?... Kap, kérem, tízezer dollárt havonta és minden lelő­hely nyereségének mondjuk két százalékát... Nos? — De uraim, nekem csalá­dom van, gyerekeim... Két fiam, két lányom. — Értem. Ön most a második feleségével él, ugyebár?... Az el- at feleségével, ha nem tudná, szatartotta az emberekben. A fe­lelősségtudat, a lélekjelenlét és az összefogás szép példáját láthatták ezen az úton. Találkoztak szolgálatban levő rendőrökkel, akik többször fordul­tak kocsijukkal, hogy hazavigyók az országúton várakozó kisgyer­mekes édesanyákat. Megismerték a gépkocsivezetőt, aki az újabb — első kerekes — defektnél óvatos, erős kézzel fogta a volánt s foko­zottan lassítva biztonságosan meg­állt járművével, ezzel megmentve 60 embert a súlyos balesettől. Mindezek tetejében még volt né­hány biztató szava is, kedves mo­solya a kocsiban tartózkodókhoz, amikor türelemre kérte őket, míg a kereket kicseréli. És láthatták a húsipari vállalat hűtőkocsijai­nak vezetőit és kísérőit, akik egyetlen intésre megálltak s a baj láttán készségesen segítettek. Csak egy helyről nem tapasz­taltak segítséget. Az AKÖV ügye­leteseit a több órás késés egy csöppet sem aggasztotta. Pedig rendes körülmények között is el kelt volna egy mentesítő járat, hiszen nagyon is jól tudják, hogy a szarvas—kondoros—békéscsabai útvonalon vasárnap esténként mindig sokkal több az utas, mint amennyi egy járműre felfér. Most pedig a szó legszorosabb értelmé­ben mentett volna a mentesítő. Vajon nem lett volna helyes, ha az ügyeletes telefonon érdeklődik — ha másképp nem, a rendőrőrs útján — a közbeeső községekben a késés okáról és gondoskodik egy járat kiküldéséről? Operatív intézkedést várunk ilyen esetekben az AKÖV-től, hi­szen nem kisebb értékről, mint az emberek egészségéről van szó. Kasnyik Judit I előtt is ki lehet cserélni a palac­kokat. A kereskedelmi N vállalati összes gázlerakatában elegendő mennyiségű palack biztosítja a háztartások megnövekedő gázfo­gyasztását az ünnepekre. már beszéltünk és ők úgy dön­töttek, hogy kijönnek az Álla­mokba. Meglepődött?... A mi ke­zünk is messze elér. Ha kívánja, kivisszük lányait, mostani fele­ségét is, mindent elintézünk. Ha kívánja, itt maradhatnak és ön majd hazajön. De ez nem jó megoldás, mert Európában há­ború készül. Nem titok. A né­metek egész Európa átrendezé­sét kívánják, s fegyverkeznek tíz éve. A Ruhr-vidéken óriási ha­diipart teremtettek, ahol soro­zatban készülnek a legkorsze­rűbb fegyverek. Ha nem téve­dek, ön 1919-ben, a vörösök alatt túlságosan is... hogy úgy mond­jam... Tudom, nem politizál, de mégis, gondolja meg... Ha be­hívják?... Balás tenyerével végigsimított homlokán. Szédült, fejében ösz- sze-vissza ugráltak a gondola­tok. Mit tegyen?... Háromnapi gondolkodási időt kért, Mr. Waever megadta. A kóválygó Balás kézfogással búcsúzott az amerikaiaktól. Amikor elhagyta a szálló kert­jét, a portától egy ötven év kö­rüli, de rendkívül fürge mozgá­sú férfi kérte a repülőteret tele­fonon. — Mikor megy a legközelebbi járat Berlinbe? — Holnap reggel uram! Az idegen taxit kért és a vá­rosba hajtatott. Hugenbergnél pedig aznap éjjel megszületett a döntés: Balás nem juthat ki Amerikába. (Folytatjuk) Pontosan egy évvel ezelőtt je- jelentkezett első műsorával az Építők „Juhász Gyula” Irodalmi Színpada. A „Legkedvesebb ver­seink” és a „Klasszikus est” nagy sikerű műsorait most a harmadik követte: a „Modern nyugati iroda­lom”. És ahogyan a közönség lel­kesen tapsolt az első két alkalom­mal, most sem maradt el a műsor sikere. Ahogyan a bevezető szavakban Okolicsányi Zsolt, a műsorközlő elmondta, eddigi összeállításaikat és ezt a jelenlegit is bizonyos alapgondolat teszi egységessé. Most a nyugati modern írók mű­veiből olyan keresztmetszetet ad­tak, amelyik megmutatta: a béke és az emberi boldogság utáni vágy azokban az államokban is megvan, melyeknek vezetői a vi­lág méregkeverői. A közönség három nagy író művészetének. jellemző vonásai­val ismerkedhetett meg. Elsőnek a nagy drámaíró, Bertcit Brecht mutatkozott be — lírikusi minő­ségben. Megzenésített versét mu­tatta be az irodalmi színpad kol­lektívája, mely a háború körül­ményei között árván maradt gye­rekekről szól, akik a háború által feldúlt Lengyelországban boly.n- ganak és hazát keresnek maguk­nak. Bódi Margit, Mázsa Magda, Sutyinszki Katalin, Szávai Edit, Dudás Katalin szavalatait drá­maian színezték a Borbély Eszter által énekelt részek (a versek zenéjét szerezte: Holpert János, gitáron kísért: Sorbán Valéria és Tímár Béla). A versek kulturált előadásából, egyszerű eszközökkel történő bemutatásából a közönség Brecht mélységes humanizmusát érezte, tapasztalhatta, amit kri­tikusai írnak róla: ha nem lenne ilyen nagy drámaíró, akkor lírai alkotásai alapozták volna meg hímevét. A rendezés mindeneset­re a drámaíró Brechtre emlékez­tetett. A másik nagy klasszikus, Euge­ne O’Neill volt, a legnagyobb amerikai drámaíró. Nálunk is népszerű és sokat vitatott művé­nek, az Amerikai Elektrá-nak egy jelenetét láthattuk a színpadon. Kétségtelen, hogy a kiválasztott rész (a trilógia második részének harmadik jelenete) drámaiságá- val és tartalmával alkalmas arra, hogy az egész művet jellemezze, mindenesetre kívánatos lett vol­na egy hosszabb tájékoztató, amely bemutatja az egész művel, mert a mű hatalmas méretei mi­att a néző, aki az egészet nem ismeri, a bemutatott paránnyal nem sokra megy. Ilyen — nem színházi igényű — műsoroknál véleményünk szerint ez szüksé­ges, sőt nélkülözhetetlen. Feltét­lenül meg kell magyarázni azt, hogy a mű mintegy „hatalmas történelmi tablóban foglalja össze a válságba jutott amerikai de­mokratikus lelkűiét kórképét.. bemutatja, hogyan szabadulnak fel az adott rendszerben az elfer­dült szenvedélyek, sőt a gyilkos­ság ösztönei... Háromszéki Péter Orion-ja, Gazsó Erzsébet nagy gonddal és jó érzékkel megfor­mált Lavinia-ja, Dudás Katalin (beugrásos, de jó) Christine-je így is szép élmény volt. A legmaradandóbb élményt a műsor harmadik „szereplője”, Jean Anouilh Euridike-je jelen­tette a nézők számára. Problémá­jában is közel állt a közönséghez: olyan fiatalok életének tragédiá­ját elevenítette meg, akik ugyan a háború után születtek már, de a háború elpusztíthatatlan em­léke, nehezen eltüntethető követ­kezményei miatt — bizonyos élet­formák kényszerének hatására boldogtalanságra vannak kárhoz­tatva. A két részben (négy kép­ben) bemutatott történet fordula­tos drámaisága, az egyes részek finom lírája felejthetetlenné te­szik a két szerelmest: Euridikét és Orfeuszt. Sorsuk azt példázza, hogy ott, ahol a hatalom a pénz, az ember becsülete és egész éle­te csak áru, nem lehet boldog egymással két ember, csak a ha­lálban. A két főhőst megszemélyesítő Gátvölgyi Éva és Szentmiklósi Lajos produkciója az igazi szín­házat látogatók számára is kedves emlék marad. Az igen árnyalt já­tékot kívánó Euridike szerepéi bájosan, egyszerű, megható szép­séggel teszi vonzóvá Gátvölgyi Éva, akinek méltó partnere volt Szentmiklósi becsületes Orfeusza. Rajtuk kívül Háromszéki Péter esőköpenyes alakja, Dusik János kedves pincérje, Morauszki Mi­hály Dulac-ja, Gyöngyös Judit színésznője, Nagy István Má­tyása és Tímár Béla — néhol túl­játszott — pincérje dicsérhető, de jó volt Hegedűs Géza sofőr­alakja, és a színfal mögött hege­dülő Kovács Eszter teljesítménye is. És amikor elismeréssel szólunk a színpad műsoráról, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a körülményeket, ahogyan dolgoz­nak. Gimnazisták, „vízművesek”, vidéken dolgozó építőipari mun­kások, ipari tanulók szerepelnek a műsorokban. Nem könnyű do­log összefogni őket, összehangolni idejüket, munkájukat. Csak gra­tulálni tudunk Szoboszlai Sándor színművésznek, hogy lelkes mun­kájával együtt tartja a gárdát; sok jó szereplést kívánunk nekik, és sok jó műsort várunk tőlük. Beck Zoltán Az ünnepekre megszűnt a gázkorlátozás\ A Brecht-költemény előadói: Bódi Margit, Mázsa Magda és Sutyinszki Katalin, Jelenet az Euridiké-ből: Gát völgyi Éva, Szentmiklósi Lajos és Morauszki Mihály. Amerikai Elektra: Gazsó Erzsi és Háromszéki Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom