Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1*64. december 9. 5 Szerda siker Befejeződött a Rajkó-zenekar turnéja Tizenegy nap alatt tizenkét előadást tartott megyénkben a KISZ Központi Művészegyüttesé- | nek Kajkó-zenekara és négy szó- listája. Mindenütt telt ház tap- ' sóit a fiataloknak, előadásaikat j csaknem ötezer ember látta. Gyimesi Kornél, a csoport ve- j zetője és (az együttes iskolásainak) pedagógusa elégedetten mondotta tegnap: — Nagyon sikeres turné után búcsúzunk Békéstől. A fiúk igyekeztek művészi erényüket csillogtatni, szívvel, lelkesedéssel játszottak és a közönség méltóképpen honorálta produkcióikat. Szeghalmon vasárnap két előadást is tartottunk, Méhkeréken szinte nem akarták leengedni a színpadról az együttest, de nagy siker volt a gyomai, gyulai, bélmegyeri előadás is... A fiúk egy része nemrégen tért haza háromhónapos távol-keleti turnéjáról. Japánban, Kínában egyszerre négy-ötezer ember látta, hallotta a művészegyüttes műsorát. Megvallom, hogy egy kicsit féltem: nem adnak bele mindent a játékba, ha csak három— négy—ötszáz főnyi közönség előtt muzsikálnak. Mindannyiukban kellemesen csalódtam. Kiemelném közülük Lendvai József vezető prímást, aki nagyon szug- gesztíven, ugyanakkor líraian vezette a zenekart, s vezényelte Csermák: Andalgó és friss-ét, Hubai: Helyre Kati-ját, Liszt: II. Magyar rapszódiá-ját és Dinicu virtuóz művét, a Pacsirtá-t. öcs- cse, a tizenhét éves Jenő a spanyol Sarasate: Cigányosan című feldolgozásának vezénylésével jeleskedett Dicséretet érdemel Bakos Kálmán és Berki Béla is, mindketten vezényeltek egy-egy számot és — ráadást... A szólisták közül Balogh Katalin és í Pálfi Csaba táncosok különösen cigánytáncukkal remekeltek, mint ' ahogy Urbán Katalin a cigány- ‘ dalokkal. Bencze István zárt te- ! norja mindenütt jól érvényesült, j A két konferanszié közül Bod- nár Gábort említeném az első he- I lyen ... — A másfél hetes turné idején újabb meghívásokat kaptunk. Remélem, hogy januárban vagy februárban teljesíteni tudjuk a kívánságokat. örömmel jövünk Békésbe, amint lehet... I (pallag) / Pesti pillanatképek Amióta rendszeresen sok külföldi látogat el országunkba és őszinte elismeréssel méltatja fejlődésünk különféle tényeit, mi magunk is felfedézünk egyet-mást eredményeinkből, örök emberi tulajdonság, hogy a sok fától nehezen látjuk meg az erdőt. Ráadásul a változásokon mérhető fejlődés igen gyakran „apróságokban” nyilatkozik meg. Márpedig a szó szoros értelmében rohanó életünkben nem mindig vesszük szemügyre éppen az „apróságokat”. Pedig ezek, sorozatban és összességükben, hangsúlyossá vál. nak. Tessék csak megnézni azt az „apróságot”, ami a József Attila utca, a Népköztársasá; Bajcsy-Zsilinszky út nál jött létre. Régebben galmi dugóval közlekedés sok ezernyi autósa és sok tízezernyi gyalogosa. A környék városrendezői — a lehetőségeknek megfelelően — megoldották ezt a problémát. Házakat bontottak le, mert ezek különben is végképpen elöregedtek. Kiszélesítették a József Attila utca úttestét, árkádos megoldással biztosították a kényelmesebb és biztonságosabb gyalogosforgalmat. A Népköztársaság útjáról most Ez is Ideológiai in ti nka már nem éles szögben, hanem a Lánchíd felé a járművek. G„. közlekedés igényeinek megí ' saság, biztonság — ez volt a cél lekerekítéssel haladhatnak a és ezt el is érték. (Első képünk.) Ismeretes, hogy a budapesti villamosok jelentős része elavult. Általában maga a villamos sem korszerű többé. De addig is, amíg megépülnek a főváros valóban korszerű — földalatti, troli- és autóbuszvonalai — a villamosok korszerűsítésével igyekeznek könnyíteni a helyzeten. Második képünkön bemutatjuk a pesti utca egyik új színfoltját: a sebes járású, kényelmes és tetszetős kocsimodellt. Ez mind a berendezését, mind pedig használhatóságát illetően jobban megfelel a nagyvárosi követelményeknek. Képünk a Szabadság-híd előtti megállót, s az új kocsit mutatja be — azon a ponton, ahol jól bevált és népszerű aluljárón lehet megközelíteni a másik népszerű vonalat, a Duna- parti 2-esét. Harmadik képűnkön az első budapesti önkiszolgáló aido’^’a bolt belseje látható. Ez a Lenin körúton nyílt meg, s a jövő egyik üzlet-típusát ismerteti meg a pestiekkel. Ebben a reggel 0-tól este 11-ig nyitva tartó boltban kon- zerveket, süteményeket, előre elkészített tízórai csomagokat, gyümölcsöt, valamint édességeket és dohányárut kaphatnak a vevők. Mintegy 50 automata kiszolgáló áll a vevők rendelkezésére. Az intézmény jól bevált, nagyon népszerű. Íme, három „apróság” a so’ közül, s ezek egyre szaporodnak Szerény gazdagodásunk bizonyí ' 'kai ezek. A pesti és a fővárosb' lé'-zató vidéki ember egyarár’ érül nekik. (fy-> Cok sző hangzik el manapság az ideológiai munkáról nemcsak értekezleteken, hanem egyszerű embereik körében is. Legfrappánsabb meghatározásban ezt K. Gy. ruhagyári munkás a napokban a következőképpen fogalmazta meg: „Ahogy nő a gyerek, úgy hagyja el régi ruháit, szokásait. A mi egész életünk is kinőtte már a régi kereteket, nem gondolkozhatunk hát a régi módon vagy, hogy a hasonlatnál maradjak, a felnőtt nem játszhat gyerekjátékokkal”. Persze, minden hasonlat sántít, de ebből a hasonlatból Is kitűnik azért a mondanivaló, az, hogy megváltozott életkörülményeink követelik egyenesen a gondolkodás változásait is. A szocialista építés sajátossága, hogy miután a munkásosztály kezébe kerül a politikai hatalom, ’.ehetőség nyílik arra, hogy lépésről lépésre kiterjessze a tervgaz- lálkodást társadalmi tulajdonba, és ellenőrzés alá vonja a népgazdaság valamennyi ágazatát. Következésképpen a szocialista gazdaság megteremtése előbb következik be, mint az emberek szocialista gondolkodásának kialakulása. Sokáig azonban nem maradiját fenn ez a kettősség. Nem maradhat fent, mert a népgazdaság szocialista továbbfejlesztését már a régi üzemeikben dolgozók vagy a kis parcellákon gazdálkodók gondolatvilágával nem lehet előre- vinni. Éppen e kettősség megszüntetésének szükségességére mutatott rá a párt a VIII. kongresszuson, amikor megjelölte, hogy a gazdasági építő, és szervező munka mellett az osztályharc fő feladata most a kulturális, nevelő, más szóval ideológiai munka — a szocialista tudat kialakítása. A z ideológiai munka nem valami kézzel foghatatlan feladatot jelent, teszem azt csupán párt. is állami oktatás szervezését, ki. terjesztését azt a felnőttekre, előadássorozatok tartását városban és falun. Hadd húzzuk még egyszer alá, nem csupán ezit jelenti, mert hiszen akkor a felsőbb szervekben, a párt propagandistáin kívül nem lenne senkinek sem feladata az ideológiai munkában. Márpedig ez közös ügy, az egyszerű párttagoknak éppen úgy kötelessége részt vállalni a VIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, mint a propagandistáknak vagy a városi, járási, megyei pártbizottságok munkatársainak. Az ideológiai tevékenység a szocializmus építésében összegyűjtött tapasztalatok mindennapos terjesztését, ismertetését is jelenti, amelynek célja, hogy a gyakorlat által felvetett kérdésekre egyértelmű, marxista—leninista nézőpontból kialakított választ kapjanak mindenre a dolgozók. A szocializmus teljes felépítésének politikáját érvényre juttatni, a szocialista forradalmat előrevinni a jelenlegi körülményeink között csak ügy lehet, ha a népgazdaságban lépünk mindig előbbre és előbbre. Ennek felismerését izonban elő kell segítenünk. Ez ■okrétű feladat, de összefoglalva 'em mást, mint az ideológiai mun- a folytatását jelenti. Épper. ebben a sokrétűségben éjük, hogy az egyszerű párttagoknak is ki lehet és ki kell ven- j ni részüket az ideológiai munká. j ból. Hogy miként, arra hadd mondjak el egy példát. IVemrégen az egyik üzemben jártunk, ahol érdeklődtünk a párt- és társadalmi szervek vezetőitől: hogyan, mi módon oldják meg helyileg az ideológiai munka feladatait? Az elvtársak kimutatásokat vettek elő és számokkal bizonyítottak. Elmondták, hogy az üzem párttagjainak 55 százaléka vesz részt politikai oktatásban, de ezenkívül 20 pártonkívüli is jelentkezett az oktatás különböző formáira. Elmondták, hogy a szakszervezet is szervezett tanfolyamot, amelyen harmincötén vesznek részt. Beszéltek arról, hogy a természettudományi társulat előadóinak igénybevételével a télen több előadást tartanak világnézeti kérdések népszerű ismertetésére, összefoglalva leszögezték, hogy jól megy üzemükben az ideológiai munka. Aztán más iránt érdeklődtünk. Megkérdeztük a titkár elvtársat, van-e sok későn jövő? Azt felelte, bizony az még akad. Nem olyan formában ugyan, hogy a műszakkezdéseknél késnek, hanem inkább úgy, hogyha például két órakor fejező, j dik be a délelőtti műszak, akkor két óra után öt perccel már ott vannak a blokkolóóránál párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Mire lehet ebből következtetni? Arra, hogy bizony ezek a munkások nem dolgozzák le a nyolcórás műszakot. Ha ugyanis két óra után öt perccel már a gyár kapujában vannak, akkor nyilvánvaló, hogy fél és háromnegyed kettő között hagyják abba a munkát, mert hiszen még mosakodniuk, öltözniük kell, s a gépektől a kapuig való út is időbe telik. Egyszóval, ha kettő után öt perccel kilépnek a gyárból, akkor ez azt jelenti, hogy naponta 3—400 ember átlagosan negyedórás munkakiesést okoz a népgazdaságnak, vagyis 80—100 munkaóra vész kárba egy műszak alatt. Nos, eb- ! ben az üzemben akárhány szemi- í náriumot is szerveznek — az ide- ' oiógiai munka sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen éppen az ideológiai munka révén kellene megértetni a dolgozókkal, hogy milyen fontos tényező a szilárd munkafegyelem a szocializmus építésében. Naponta 100 munkaóra kiesése nem erősíti a népgazdaságot, hanem éppen ellenkezőleg, gyengíti és messzebb menve, akadályozza azt is, hogy minél előbb érjünk el árubőséget. M indebből pedig az következik, hogy ennek a tudatosságnak a mélyítését nemcsak a szemináriumokon kell szorgalmazni, hanem a munkapadok mellett is, ahol kommunisták és nem kommunisták dolgoznak egymás mellett. Lehet, hogy ez kényelmetlen, mi több, kellemetlen dolog, hiszen néha úgy adódhat, hogy az embernek éppen a legjobb komáját kell figyelmeztetni a munkafegyelem betartására. Ám, ha úgy figyelmezteti, hogy abból nem sértődés következik, hanem megértés, s az illető a beszélgetés után világosabban látja, hogy helytelenül cselekedett, akkor elmondhatja, aki szót emelt a munkafegyelem betartása mellet*, hogy ő is kiveszi a részét az ideológiai munkából. V. D.
