Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
MM. december 5. 4 Szombat ÍGY is lehet dolgozni időjárás az idén nemigen 7 kedvezett az építőanyag, iparnak. A hosszúra nyúlt tél, a késői kitavaszodás, majd a nyári és őszi esőzés gyakran hátráltatta a termelést, sőt nemegyszer a már legyártott nyersárut is veszélyeztette. A megye téglagyárainak munkásai, vezetői sok olyan nehézséggel találták magukat szembe, ami nemcsak megnehezítette munkájúkat, hanem olykor meg is keserítette hangulatukat. Az időjárás olyan tényező ebben az iparágban, amellyel örökös harcban áU az ember, akinek legfőbb törekvése, hogy felülkerekedjék az elszabadult elemeken. Bármennyire is nehéz a küzdelem, jól szervezett munkával úrrá lehet lenni a helyzeten. Ehhez azonban nem elégséges a puszta óhaj, egy jó adag szívósság, kezdeményezőkészség is szükséges. A majd csaik lesz valahogy hangulat, a belenyugvás teljes száműzése kellett ahhoz, hogy a békéscsabai I-es számú téglagyáriban a mostoha időjárás ellenére is olyan munkasikereket érjenek efl, mint amilyeneket elértek. Itt sem volt jobb az időjárás, mint másutt, az eredmények mégis olyanok, hogy szinte feledtetik a gátló körülményeket. Erről azonban éppen a jó tapasztalatok és módszerek végett kár lenne megfeledkezni, mert ez a nyitja a dolgoknak. Minek tulajdonítható, hogy a gyárban sikeresen feiülke. rekedtek a nehézségeken? A kiindulópont talán a helyes és időben megtett tájékoztatás volt, ezen félül az is, hogy Kiss Gábor mérnök, a gyár vezetője egy percig sem gondolt arra, hogy feladatuk megoldhatatlan. Ha pedig így gondolkodott, ez a hangulat kihatott az egész kollektívára is, amelynek segítségére nemcsak számított, hanem igénybe is vette, j A gyár tervét először szűkebb | körben, a műszakiakkal vitatta i meg. Kialakították a közös álláspontjukat, hogyan teljesíthető a terv, továbbá összegezték az erre vonatkozó elképzeléseiket is. S l «mikor mindez megvolt, utána fŰ. Gi/ermekcknek, felnőtteknek Csanádapácán, a földművesszövetkezet cukrászdájában november 30-tól bevezették a reggeli kiszolgálást. Tejet, kávét, kakaót lehet kapái, hozzávalónak pedig cukrászdái kalácsot. Az első nap harmincán reggeliztek, december 1-én azonban már hatvanketten. Különösen az iskolába és óvodába járó gyerekek körében terjedt el gyorsan a híre, de a felnőtték is mind többen használják ki ezt a kedvező lehetőséget. A gyerekek részére karácsony előtt játék- és mesekönjrv-bemu- tatót rendez a földszöv az ifjúsági házban, ahová a szülőket is meghívják. Ez alkalommal tombola is lesz, amelyen játékokat sorsolnak ki. A rendezésben közreműködik az iskola úttörő- csapata. tek le a rnunlk ásóikkal termelési tanácskozásra, hogy most már szélesebb körben beszéljék meg a terv. feladatokat. Enpek pedig olyan eredménye lett, amire talán nem is számítottak. Az alapos tájékoztatót a munkások nemcsak meghallgatták, hanem abból kihámozták a maguk feladatát is, vagyis élgondolkoztak a meghiúsítás módszerein és olyan javaslatokat tettek, amire ritkán akad példa. Az égetés folyamatosságának biztosítására javasolták, hbgy az I-es számú kemence füstcsatornáinak tisztítását és karbantartását üzemelés közben csinálják. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer kettős haszonnal jár, mint ahogyan járt is. A tisztítás és karbantartás idejére ugyanis nem kellett a kernen. Cét leállítani, s ez az idén kétmillióval megnövelte az égetett tégla mennyiségét. új a régivel való harcban születik, erősödik. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az új fejlődéséhez szükséges fettételek biztosítása, az alkotó kezdeményezés bátorítása, segítése. Vajon van-e erre jobb és eredményesebb fórum a termelési tanácskozásoknál, ahol a munkás rangjához méltóan az üzem gazdájának érezheti magát, gyakorolhatja a gyár vezetőjét megillető jogát. Az üzemi demokrácia érvényesülése csak így képzelhető el, csak így, ha a munkás teljes joggal és felelősséggel beleszólhat a vezetésbe. Ebből a talajból sarjadnak az igazi nagy tették és kezdeményezések. Csak az ilyen légkör szabadíthatja fel igazán a szunnyadó alkotó erőket. Aki érzi, hogy bíznak benne, aki tudja, hogy számítanak az ő javaslatára is, az másként cselekszik, mint akinek a véleményére sem kiváncsiak. Ebben van a jő termelési tanácskozások ereje: bizalmat sugároz, bizalmat kér. Ez volt az a forrás a békéscsabai I-es számú téglagyárban is, ami nagyobb tettekre sarkallta a munkásokat, akik nagy jelentőségű javaslatukat — éppen az alkotó légkör eredményeként — még egy sor kisebb-nagyobbal is kibővítették. A szorgalmas munka mellett ezeknek is köszönhető, hogy a gyár december elejéig 3 millió 200 ezer nyers téglával, másfél millió égetett téglával és 200 ezer égetett cseréppel túlteljesítette felemelt éves tervét. A termelési tanácskozások az üzemi demokrácia fórumai. Elsősorban a gazdasági és mozgalmi vezetőkön múlik, hogyan biztosítják ezt a lehetőséget, megles znék-e mindent azért, hogy valóban így is legyen. Nagy lehetőség, nagy tartalék rejlik bennük, amint azt a téglagyári eredmények bizonyítják. Vajon, ha ott is csak amolyan szükséges rossznak tartották volna a termelési tanácskozásokat (amire van is példa az építőiparban, mert akadnak olyan munkahelyek, ahol két év óta nem tanácskoztak a munkásokkal), akkor ott tartanának-e a termelésben, ahol jelenleg. Alig. ha, hiszen a tervek teljesítésének mélyreható, eleven és alkotó vitája nélkül a feladatok, a számok tisztes távolban maradtak volna az emberektől. Az ilyen gyakorlat viszont nem ösztönöz semmilyen kezdeményezésre, még kevésbé arra, hogy a munkások elgondolkodjanak afelett, hogyan lehetne jobban, eredményesebben dolgozni. Hogy ezt cselekedjék, ahhoz a legfontosabb: idejében tudják meg mit miért szükséges tenni, mert akikor lesz a módszer, a hogyan is teljes. így is lehet csinálni, és ez a helyes. Podina Péter ' flz MKT megyei csoportjának vezetőségi üléséről: Nehezek, de biztatóak az első lépések (Tudósítónktól) Alig egy-két hónappal ezelőtt — az országban sorrendben hetedikként — megalakult a Magyar Köz- gazdasági Társaság Békés megyei Csoportja. Az igen látogatott, nagy sikerű alakuló közgyűlésről annak idején hírt adtunk. A minap az ifjú közgazdasági csoport — amely máris száznégy tagot mondhat magáénak — vezetőségi ülést tartott, amelyen dr. Vrmössy Attila elnök és Budai Zoltán titkár számolt be a buda-. pesti elnökségi ülés, illetve titkári értekezlet tapasztalatairól. Dr. Vrmössy elvtárs többek között hangsúlyozta, mindenekelőtt az a cél, hogy már a jövő évi munkát is gyakorlativá kell tenni. A fővárosi ülés anyagából különösen kiemelte dr. László Imrének, az ELTE rektorának referátumát, aki franciaországi tervezési tapasztalatairól szólt. A beszédből egyebek között kitűnt, hogy Franciaországban az eddigi négy után az ötödik tervidőszak előkészítése folyik. Igen meglepő volt a franciák szinte minden részlet- kérdésre kiterjedő, rendkívül széles skálájú és precíz tervezési adattára. Ennek számos motívuma nálunk is hasznosítható lenne. Éppen ezért felmerült a gondolat, hogy több fiatal magyar közgazdászt tanulmányútra küldjenek Párizsba. A vidéki csoportok vonatkozásában kifejtette, hogy a központi elnökség nagyobb aktivitást vár azoktól. Felmerült viszont a vidék igénye is: erőteljesebb központi instrukciót kémek a munka, program kidolgozásához. Budai Zoltán elvtárs bejelentette, hogy a központ javaslatokat kér a jövő évben sorra kerülő közgyűlés anyagához. E cél érdekében külön négytagú bizottság foglalkozik a vidéki problémákkal. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a vidéki csoportoknál általában az egy helyben topogás a jellemző. Ezzel kapcsolatban viszont a titkár kifejtette, célszerű volna, ha a központ — más hasonló társadalmi szervezetek (MTESZ, TIT stb.) mintájára — intézményesen gondoskodnék a csoportok agyagi vonatkozású problémáinak megoldásáról. Ugyancsak gyakorlati' nehézségként jelentkezik a tény, hogy nincs megnyugtatóan meghatározva a fejlődés iránya. Másrészt: tisztázatlan a többi társadalmi szervezetekkel való kapcsolat, együttműködés jellege és mértéke. A felmerült óhajt megfelelő központi válasz követte: a havi tájékoztatókban szakosztályi szintre bontott irányelveket kapnak a vidéki csoportok. A napi ügyek megbeszélése során megtudtuk azt is, hogy a megyei csoport képviseltetni fogja magát a szegedi vándorgyűlésen, valamint, hogy emlékérem és közgazdásza vándordíj alapítására született központi határozat. Az i ifjú megyei csoportunk munkája iránti érdeklődésre egyébként jellemző, hogy hivatalos szervektől máris két jelentős közgazdasági tanulmány készítésére kapott megbízást. Ugyancsak megtisztelő Volt az országos elnökség megemlékezése a Békés megyei csoport megalakításának igen jó előkészítéséről. 3 az is megbecsülést tükröz, hogy három vidéki csoport — köztük a legjobbnak minősített győri — hívta meg az ittenieket tapasztalatcseréd re. Érdekességként tájékoztattak arról is, hogy a Győr megyei párt- sajtó Százalékok — ezrelékek címmel, kéthetenként rendszere, sen közöl mezőgazdasági írásokat. Kazár Mátyás A műszaki anyag- és gépkereskedelmi vállalat (műszaki bizományi) december 8-án (kedden) Békéscsabán, a MÉH Vállalat, SaJltá u. 6. sz. alatt gépek. motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. becslését, illetve lebonyolításét véozi. 96586 AZ „ÖNGYILKOSSÁG” 1938. március 6-a. Ezen. a gesztenyefák legyezőleveleit nyi. togató, kellemes tavaszi napon már a harmadik figyelmeztetést küldték Seyss Ingquart közbiztonsági miniszteren keresztül Schussnig osztrák kancellárnak: ha nem teljesíti* háromszor huszonnégy órán belül a német, követeléseket, akkor 200 ezer német katona lépi át a határt. . y Este 19 óra 30 perckor a berlini Wilhelmstrasse egyik komor palotájának „Gazdasági főcsoportfőnökség” feliratú ajtaján puha kalapod, fekete ballonfcabé- toe, ötvem év körüli férfi kopogtatott. Azonnal Hugentoerg elé vezették. Az idegen megállt a vastag húsú szőnyeg szélén és katonásan vigyázzba vágta magát. Minden előkészítve, még éjjel telefonhívást kell kapnom. — Rendben — bólintott Hu- genberg. — Nem csalódtam Schröderben. — Heil! Heil! — Egy pillanatra még, Brücke! Ha Budapest jelentkezik, azonnal kérek tájékoztatást. — Igenis, urarti! —> Ha nem lennék már itt, hívjanak fél a lakásomon, Hunke! tudja a számomat. — Igenis! *“ Egyébként, remélem kifejezte Schrődemek, hogy a Reich alumíniumtermelésénék 1940-re a legnagyobbnak kell lennie a világon. A programot talán már idén le kell zárnunk. Négyezer gép anyagának kell addig Magyarországról érkeznie. NyolcSZÜTS ISTVÁN: «4 Dokumentumtárán? százezer tonna bauxrtot várok. Értette?.. — Schröder úr tökéletesen osztja az ön nézeteit, Herr Hu- genberg. Heil! A fekete párnával borított ajtó végre becsukódott a „vendég” mögött. Ugyanebben az órában nagy vihar dúlt az angol alsóházban Chamberlain megnyugtatta a kétkedőkét: „Ófelsége kormányának véleménye szerint az osztrákoknak nincs mitől tartaniuk. Hitler elegét tesz a saint- germanihi szerződésben vállaltaknak”. Genfben, a Népszövetség épületének nagy üléstermében az angol Lord Halifax és egy kicsit később a francia Georges Bonnet „nem”-je ostorként csapott a halotti csendbe. Nem!! Franciaország és Anglia nem háborúzhat Ausztriáért. Posta Rozália, a Budapesten dr. Kiár Andráséknáá szolgáló alföldi cselédlány sem sokat tudott ezekről a „nagyvilági” ügyekről, öt a londoni alsóház viharának időpontjában inkább az érdekelte, hogy nem tud bemenni az Erzsébet körúti Royal Apolló filmszínházba, megnézni a Magdát kicsapják című filmet. Nem volt nála pénz, mert a pengőjét a Kaszinó utcai lakásban hagyta, — Nincs más, haza kell menni, mégpedig gyalog — határozta el magát És amíg hazafelé bandukolt, a pengő eredetére gondolt. Négy hónapja lakott náluk albérletben egy férfi, Balás Jenő. Este későn jött, reggel korán ment;' Rozika azt sem tudta, mivél foglalkozik. Mindössze arra jutott felismerésében, hogy nem sok borravalót fog kapni tőié, mert kopott a ruhája, lyukas a cipője, kis bőröndre való minden holmija. A napokban azonban, mielőtt elutazott, Balás a lány kezébe nyomott egy pengőt. — Az éjjeliszekrényre tettem, egészén biztos — mondta magának Rozika, mielőtt bedugta kulcsát az előszoba Zárjába. Már szobácskája ajtajának kilincsét nyomta volna le, amikór émelyítő szag csapott orrába. — Úristen! Csak nem hagytam nyitva a gázcsapot? — Rozi a konyha felé szaladt. A konyhában azonban rendben álltak a csapok, máshonnan kellett jönnie a gáznak. A gazdáék elutaztak két hétre a Mátrába, és ez megnövelte Rozika felelősségérzetét. — Itthagyják a lakást és máris baj van. — A konyhából a fürdőszoba félé rohant. Nagy lendületét a kád párkánya akasztotta meg, de ott aztán földbe gyökerezett a lába. A fürdőkádban ugyanis oldalra billent fejjel, üveges szemekkel — holtan feküdt az albérlő, Balás Jenő. A gázkályha csapjaiból pedig halk nesszel ömlött a géz. Posta Rozika arra ébredt, hogy ismeretlen markáns férfi- arc hajóit föléje. Parancsok pattogtak. « — Keljen fel! Szedje össze magáit! Jöjjön! Az előszobában egy másik sötét ruhás férfi csatlakozott hozzájuk. A cselédlányt bekísérték a szalonba, leültették a kanapéra és a pohárszékről hozott palackból konyakkal itatták. — Nem látott semmit! Érti?.,. Holnap délelőtt lemegy a házmesterhez, megmondja: albérlőjük öngyilkos lett. Értesítik a rendőrséget, maga meg azt vallja, hogy délelőtt talált a halottra. Ha nem tartja a száját, börtönbe kerül. Ha tartja, nem lesz többé gondja az életben. Másnap valóban megjelentek a rendőrök, de a rendőrfelügyelő nagyon kedves volt, még haját is megsimogatta. „Néfrt kell megijedni kislány, nem kell megijedni ...” Aztán újságírók is jöttek, de nekik már á közben hazaérkezett doktorék nyilatkoztak. Rozika akkor tudta meg — egy kövér, izgatott újságírótól *—, hogy ez a csendes albérlő, ez a Balás Jenő a magyar bauxittelepek felfedezője volt. Rozika nem tudta, mi az a ba- uxit, és mit jelent ezt felfedezni. Nem tudhatta azt sem, hogy még azon az estén tizenkét óra körül megcsörrent Hugenberg berlini lakásának telefonja; (Folytatjuk)
