Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

1N4. december i

5

Péntek

f 9

Nemegyszer foglalkozott már a sajtó, a rádió, a televízió az úgynevezett cigánykérdéssel, mely, hogy létezik, bizonyítja az élet, bizonyítják a dokumentumok, amiket a riporterek, operatőrök a közvélemény elé tárnak, s tárni fognak mindaddig, míg meg nem szűnik a kérdés maga. Rengeteg

bár mélyről jön a keserűség a filmben megszólaltatott cigányasszony szavaiból — „Nagymama, aztán mit szeretne az unokájából? Hogy ne legyen cigány ..

—, de ma már fellelhetők a változás első jelei, egy változásé, mely !a cigánycsoportokon belül, falvak, i városok közösségébe ágyazva zajírásos riport, a Cigányok című kisfilm, a rádió Így nem lehet élni című dokument összeállítása után a közelmúltban a televízió munkatársai készítettek ördög- szekér címmel kisfilmet erről a témáról, folytatva intézményüknek azt a szociológiai felmérő törekvését, melyet nemrégen a tanyai változásokról képet adó Bognár Anna világa c. tv-filmnél észlelhettünk.

Székpusztán, Devecseren, Badacsonytomajban, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Adorjánhá- zán forgattak mintegy négyezer méternyi anyagot az ördögszekér alkotói. Cigányokról, akik szokásaik és életmódjuk összes terhe ellenére — mert hiszen egyes hazai cigánycsoportok elmaradottságát száz évekkel, korokkal lehet mérni! — „valamivé már szeretnének alakulni”, hiszen ennek a társadalomnak tagjai, részesei.

Társadalmunk tagjai, kiknek problémáit a két évvel ezelőtti állami határozat mozgásba hozta. S

A FŐVÁROSI 3. SZÄMÜ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT

FELVESZ ÉPÍTŐIPARI

szakmunkásokat

és

A TÉLI IDŐSZAKRA FOG- ] LALKOZTATNI TUDUNK j TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOKAT.

Tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállás biztosítva. JELENTKEZÉS:

BUDAPEST, VIII. KÉR. CSOKONAI U. 6. MUNKAÜGYI OSZTÁLYON.

3751

ük, sokszor olyan nézetek közelében, melyek ma is vallják a cigányok megváltozhatatlan különbözőségét, „másféleségét”.

E tényleges változásról, a cigányok helyzetéről és mozgásáról, az őket körülvevő társadalmi közeg magatartásáról szól az Ördögszekér, melyet december 5-én, szombat este 18.45 órai kezdettel mutat be a televízió. írta és rendezte Kende Mária, szenkesztette Koós Béla.

m usóra

December 4-én, 19.30-kor Mezőhegyesen:

KISORSOLT MENYASSZONY December árén, 19.30-kor Végegyhá ztai

A SEBHELY

Közü/et

munkaerőigénye

A vízgépészeti vállalat gyulai gyárrészlege gyakorlattal rendelkező anyagkönyvelési csoportvezetőt keres. Jelentkezés: Gyula, Kossuth L. u. 11.

3425

Hirosima — húsz év után

Az atomkárosultak bizottsága, amelynek feladata, hogy figyelemmel kísérje a hirosimai és nagaszaki atomrobbanás mintegy százezer áldozatának egészségügyi helyzetét, megállapította, hogy állandóan emelkedik a fehérvérűség eseteinek száma. Boncolásnál egyre több emberről derül ki a myelofibrózlsos megbetegedés (a csontvelő fibrózus átalakulása). Az atomsérültek halálozási arányszáma nagyobb, mint az egyéb lakosságé; egyre több esetben állapítják meg a pajzsimirígy rákos megbetewedését és más daganatok képződését.

Mindenütt jó,

de legjobb Békéss

Fárasztó nap után azáal a szándékkal ülök Pesten a gyorsra, hogy hazáig, Békéscsabáig alszom. A fülkében, melybe benyitok, már egy idősebb férfi ül, feje felett a csomagtartóban három testes bőrönd terpeszkedik. Kölcsönös üdvözlés és szokványos bevezető szavak után útitársam — Csabáig tartó — szóáradattal lát szórakoztatásomhoz.

Három hónap Angliában

— Tudja kérem, milyen nagy útról jövök? Ugye nem tudja? Nos! Három hónapot töltöttem Angliában, a fiamnál meg a ve- jemnél és most vdsszaútban vagyok haza, Békéssámsonra. Alig várom, hogy otthon legyek. Három hónapig nem láttam az öregasszonyt. Hetvenhárom éves fejjel jártam abban a messzi, idegen világban. Képzelheti, mennyi élményem van.

— A fiam annak idején technikus volt Miskolcon, a vízügynél. Odakint is műszaki. Becsült ember! Nagyon szeretik arra a magyarokat. A vejemnek kint virág- kertészete van. Tudja, az angolok nagy virágkedvelők. Hogy ez a vállalkozás mennyit jövedelmez a vejemnek? Egyik nap magam is segítettem kiszolgálni, és este, kasszazáráskor mondták, hogy az aznapi bevétel magyar pénzre számítva, tízezer forint. A fiam sem panaszkodhat. Autón kívül házat is vett már háromezer fontért. Az angol családi házak egyemeletesek rendszerint. Alul három szoba, annyi az emeleten is meg fürdőszoba. A ház eleje meg elképzelhetetlen legalább tenyérnyi virágoskert nélkül. Látja, ezen a képen a fiam háza előtt vagyunk.

— Szóval, a magamfajta külföldi számára sok érdekes látnivaló akad Angliában. Olyan autósztráda van ott, amelyiken 120 kilométeres óránkénti sebességnél lassabban nem hajthat a vezető. A bankrablók is előbb gépkocsit lopnak, és csak aztán pénzt, utána úgy eltűnnek, hogy bottal üthetik a nyomukat.

Űtitársam közben savanyú cukorkával kínál. Minden szem nylonba van csavarva és az egész még külön egy műanyag tasakban sorakozik. A maga részére az egyik bőröndből narancsot szed elő világlátott hazánkfia, és miközben gonddal hámozza, ironikus mosollyal jegyzi meg:

— Nem is tudom, miként fogom megszokni idehaza újra, hogy az étkezést ne naranccsal fejezzem be...

Azután, még mindig a narancs fölé hajolva, mintha csak magának beszélne, elfényesedő szemmel, csendesen monologizálni kezd:

— Nagyon szép és jő odakint, Angliában, csak az a hiba benne, hogy mindez 'nem Magyarországon van... Mert mégis csak ez a mi hazánk, még a napi narancsadag nélkül is...

Közben már rég átrobogtunk a gyomai Körös-hídon és Csabához közeledünk. Ekkor döbbenek arra, hogy semmit sem aludtam az úton. Ám megérte. Az angol gazdasági jólét dicséretének hallgatása közben egy fénylő könnycsepp elárulta, hogy mindenütt jó, de idehaza, Békéssámsonon a legjobb!

Az érdekes történetet,

melyet egyik olvasónk jegyzett fel és küldött be lapunknak, nyilván helytálló, de így, önmagában csupán féligazságokat tartalmaz. Való az, hogy élnek kint nem cse. kély számmal olyan magyarok, akiknek egzisztenciájuk megalapításánál szerencséjük volt, különleges szaktudással, jól kamatoztatható szellemi képességgel, vagy rokoni, baráti kapcsolatokkal rendelkeztek és így tovább. A nyugati országokból kizárólag ezek a „biztos megélhetésre”, „jövedelmező foglalkozásra” szert tett, vagy a kis és középvállalkozók sorába szerencsével, ügyeskedéssel, ideg- és fizikumőrlő tülekedéssel, ritka élelmességgel feltörekedett kevesek írnak haza hozzátartozóiknak meghívást tartalmazó leveleket, vagy látogatnak el hozzánk látványos külsőség mezében. Természetesen mind a felszabadulás előtt, mind pedig azután, akadtak nyugatra távozottak közt, nem csekély számmal olyanok is, akiknek aránylag biztos átlagmegélhetésük van, azonban már fogukhoz kell verni minden centet, pennyt, cruzeirot, őrét, centime-ot ahhoz, hogy nagyritkán hazalátogathassanak.

„Befutott" kevesek

A kapitalista országokban a tömegek megélhetési körülményeit, így a köztük élő magyarok zömének anyagi helyzetét azonban nem a szerencsések, a „befutott” kevesek rendezett viszonyai és különösen nem néhányuk kimondott jó módja jellemzi. A tőkés társadalomban élők túlnyomó többségének gazdasági és politikai elégedetlensége; az amerikai, spanyol, francia, angol, dél-amerikai és a többi dolgozó osztályok, rétegek sztrájkjai, tüntetései is kézzel foghatóan bizonyítják, hogy más van lenn a mélyben, és hogy a békéssámsoni bácsika csak a felszín csillogását vette észre odakint.

Mert mi is a helyzet Angliában,

ha a legérdekeltebbeknek, a dolgozó tömegeknek a szemszögéből tekintjük a helyzetet? A Wilson- kormány most próbál ellenrendszabályokat hozni a kilakoltatások és a lakbéruzsora megszüntetésére. A krónikus jellegű munkanélküliség gyógyításának mikéntjével külön munkanélküliségügyi kormánybiztos foglalkozik, mindjárt meg is mondhatjuk, hogy tőkés viszonyok közepette reménytelenül. Az általános, de még a részleges társadalombiztosítás is (betegsegélyzés, nyugdíj és így tovább) más nyugati államokéhoz hasonlóan, még mindig megoldatlan kérdés. Mindezeken a súlyos társadalmi gondokon mit sem segít Anglia fejlett csomagolástechnikája, az, hogy a műanyag zacskón belül a cukorka még külön göngyölegben van, hogy az autó- sztrádon 120 kilométeren felüli sebességgel robognak a gépkocsik, és hogy vannak akik jól, sőt kitűnően élnek. Ennek ellenére a háziúr még vígan kilakoltathatja az állástalant, családostól. Az, hogy az Angol Királyság központjában reggel, délben, este narancsot ehet az ember és jóval olcsóbban, mint nálunk (hiszen a hajó olcsó vízi- úton közvetlenül a termelőhelyről

szállítja angol honba), meg hogy a bácsika fia tízezer forint értékűt keres naponta, mindez mit sem változtat a való tényen, a felszínes angliai jólét mögött lappangó súlyos társadalmi és gazdasági bajokon, melyekkel nem is titokban, hanem a világ szeme előtt próbál valahogy megbirkózni a jelenlegi kormány.

Nem valószínű, hogy a mindennapi narancsevés kedvéért a magyarországi dolgozó felcserélné állását a munkanélküliséggel, nyugdíját és betegbiztosítását a semmivel, olcsó bérű lakását lakbéruzsorával terhelttel, rendszerünk adta létbiztonságát az osztálytársadalom szülte létbizonytalansággal.

Ennek az igazságnak

az alátámasztására egy olyan ember írásából idézünk, aki semmiképpen sem gyanúsítható azzal, hogy a szocializmus, a kommunizmus híve. William Randolph Hearst, az ismert amerikai újságmágnás, aki a közelmúltban Magyarországon és Romániában járt, a New York Journal American hétfői számának első oldalán — többek között — így ír:

„Ezekben az országokban egyszer s mindenkorra gyökeret vert a szocializmus, és ezen a tényen semmiféle fecsegés sem változtat. Az egyszerű dolgozó most jobban részesedik az anyagi javakból és sokkal magasabb életszínvonalon él, mint korábban bármikor. A külföldi országokban utazgató gazdag földesurak rétege eltűnt.”

Hangsúlyozzuk: Hearst nyilván szemernyit sem vádolható osztálya részéről azzal, hogy kommunista propagandát folytat. Ö az üzletember reális meglátásával felfedezte a valóságot, a lényegeset, azt, hogy nálunk a tömegek jóval szilárdabb, biztosabb megélhetési alapon állnak, társadalmi, gazdasági helyzetük rendezettebb, stabilabb mint náluk, tőkéseknél, annak ellenére, hogy a narancs még nem mindennapi fogyasztási cikk mifelénk.

Senki sem vitatja, hogy szép számmal akadnának nálunk, akik ebben a pillanatban szívesen cserélnének a békéssámsoni öreg Angliában élő fiával és vejével, vagy ha messziről jöttnek a szavai ebben a konkrét esetben nem fednék mindenben teljesen a valóságot, hát általában azokkal, akik odakint úgynevezett karriert csináltak. A cserelétszám azonban hamar betelne, és vajon hányán pályáznának a fennmaradóknak, a létbizonytalanok millióinak a helyére innen mitőlünk? A tülekedés bizonyára rohamosan megszűnne. A hazaszeretet érzelmi vonatkozásain túl hazánkban a gazdasági, társadalmi alap sem utolsó „csábítási” tényező ahhoz, hogy ittmaradjon, vagy ide vágyjon vissza minden olyan magyar, aki nemcsak annak örül, ha magának, de annak is, ha az egész népnek boldog otthona a haza.

Mi azt kívánjuk a békéssámsoni bácsikának, hogy úgy legyen Igaz minden az ő angliai hozzátartozóinak helyzetében, ahogy a vonaton eldicsekedett vele és kívánjuk, hogy még sokszor utazzék ki élete folyamán rokonlátogatásra. Ám a dolgozó tömegek szemében a biztos megélhetés a legcsábítóbb állapot. Ezt a magabiztosságot és bizonyosságot nyilván nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus jelenti mindenütt a világon.

Huszár Rezső