Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

1964. december 30. 6 Szerda Herman Ottó Zsadányban A világhírű tudós, az utol­só magyar polihisztor 50 év­vel ezelőtt, 1914. december 27-én halt meg. Hegyessi Gergely Zsadányfoan volt tanító 1888—1928-ig, aztán nyugdíjba ment és itt lakott ha­láláig, 1941-ig. Nemcsak ő, ha­nem id. Forrás Ferenc, R. Balogh István is hasonlóan emlékeznek a kiváló etnográfusra, aki ország­járó útján, 1890 körül Zsadányba is elvetődött. — Amikor idejöttem, pár évre rá egy nyári alkalommal a tölgyfás erdő sűrűjébe mentünk ki R. Ba­logh Istvánnal és egy Tar Jancsi nevű iskolát hagyott suttyó-fiúval — mesélte még Hegyessi Gergely tanító. Ügy hallottuk, hogy egyik nagy tölgyfának odvábán hatal­mas vadméh család lakik. Sejtet­tük, hogy sok mézet találunk. Tar Jancsit megbiztattuk, hogy mássza meg a fát és nézzen szét. Vittünk kosarat és edényt a méz­nek. Fejvédőfélét már akkor árultak Váradon, úgyhogy ezzel felfegyverkezve álltunk meg a fa alatt. Alig időztünk valamit, amikor Győrössi István tanító kollégám is megjelent. Ügy látszik, neki is ez volt a célja, mint nekünk. Megtaláltuk a sok mézet. Sze­rencsénk volt, hogy a vadméhek a szép napos időben a közeli me­zőt dongták. Itt az erdőben ta­lálkoztunk két ötven év körüli férfivel. Az egyik kezében hatal­mas bádogdoboz, másikéban egy légycsapóhoz hasonló valami volt, ami egy vékony kis rúdból és fejből állt; sűrű hálóból, rákötve vékony zsineg. Rögtön láttuk, hogy a két ember nem lehet akár­ki. Távolabb az erdő szélén egy okányi szekér állt, abból szálltak ki. Megismerkedtünk. Az idősebb, szakállas, tudós ki­nézésű ember megszólalt. — Ne­vem Herman Ottó, ha hallották kigyelmetek híremet? — A má­sik tudós is bemutatkozott, hogy ő a Nemzeti Múzeum tudósa. A nevét már elfeledtem. Megkövül­ve álltunk, hogy hazánk egyik legnagyobb tudósát láthatjuk ma­gunk között. Győrössi is bemu­tatkozott. — Nevem Győrössi Ist­ván, zsadányi tanító vagyok, mel­lettem kollégám Hegyessi Ger­gely — *fgy sorra bemutatott ben­nünket Herman Ottónak, aki szí­ves barátsággal rázott kezet ve­lünk. Herman Ottó jókedvű volt. — örülök, hogy önökkel megis­merkedhettem. Most már én is megmondom., milyen célból jöt­tem ilyen messze. A Sárrétet is­merem, többször jártam ezt a csodálatos, madarakban gazdag vidéket. De bizonyára hallottak arról, hogy bogarakat gyűjtök, nemcsak madarakat. Ügy hallot­tam kollégáktól, hogy ezen a tá­jon lehet megtalálni a neves cse- lőpókot, amely hazánk legna­gyobb pókja, latinul trochasar singoriensds a neve, amit máskü­lönben szongáriai cselőpóknak is nevezünk. Ezt keresni jöttünk ide. Nagy tisztelettel vettük körül a kiváló tudóst. Győrössi kollégám azonnal feltalálta magát. Nemhi­ába volt talpraesett ember min­den helyzetben. Megszólalt. — Kérem a tudós urat, ha elfogadja őszinte és szívbeli segítségünket, mi keresünk itt önnek annyi cse- lőpókot, hogy abban a dobozban nem fér el. Sőt, holnap az iskolás gyermekekkel bejáratom a határt ezért a furcsa pókért, amit mi nem sokra becsülünk, legfeljebb annyiban, hogy fogja a legyet. Elindultunk cselőpókot keresni. Két-három órai keresés után egy tölgyfához közel, hatalmas gala­gonyabokor tetején Balogh István pókhálót vett észre. Odahívta Herman Ottót. Ö a szeméhez illesztette a nagyítóját és felkiál­tott: — Ez az, ő az a szép, derék cselő! — kiáltott fel izgatottan, majd kesztyűs kezével tapintato­san megfogta a hatalmas, sárgás­barna színű pókot és gyors moz­dulattal a dobozba tette. Aztán társával együtt megmérték a bo­kor magasságát, szélességét. Meg­vizsgálták a talajt, a környezetét. Írtak, rajzoltak, vizsgáltak. Majd a gallyat Herman Ottó letörte és óvatosan egy táskába helyezte. Mi csak ámultunk, bámultunk, hogy ennyire kirészletezik a pók viszo­nyát a természettel. Több pókot nem találtunk. El­jött az este. Meginvitáltuk a két tudóst, hogy töltsék nálunk az éj­szakát, és majd holnap a gyere­kekkel kerestetünk több cselőpó­kot. Elfogadták meghívásunkat és velünk jöttek. Felültünk a kocsi­ra. Herman Ottó nálam, a pesti tudós Győrössinéi szállt meg éj­szakára. Másnap reggel aztán másfél száz gyerek rebbent szét a faluban pókot keresni, rferman Ottó megmagyarázta nekik, hogy néz ki a cselőpók. Majd meg is mutatta. Az iskolások minden há­zat, bokrot megtisztítottak a pók­hálótól. Össze is szedtek néhány ezret, de ezek legtöbbje közönsé­ges keresztes- vagy kaszáspók volt. Ezekre a tudós nem volt kíváncsi. Már későre járt az idő és a tudós kocsival Váradra készült nenni, Emikor berobogott izzadtan, lel­kendezve egy fiú: Tar Józsi ne­vezetű. Kezében magasra tartva egy skatulyát, kiáltotta: — Tudós bácsi, itt van az a nagy pók, a nagy sárga pók. Oda­nyújtotta a tudósnak. Herman Ottó feltette a szemüvegét, csi­pesszel kivette a pókot és elkiál­totta magát, mintha kincset lelt volna. — Ez még nagyobb, mint a másik. Most már ketten vagy­tok hékás!— Akis Tar fiú vállára csapott, aztán megölelte és arcon csókolta. — Hol találtad, édes kis fiam? — A kertünkben, a Korhány partján, egy mogyoróbokor tete­jén. Herman Ottó elment a fiúval a tetthelyre. Ott is mindent leírt. Milyen a hely, milyen a bokor, milyen nedves a talaj stb. A kis Tar fiúnak adott egy koronát, ami akkor három napszámnak felelt meg, majd kocsira ültek és men­tek tovább tudományos gyűjtőút- jukra. Még a kocsiról is integet­tek. Utolsó szavuk az volt, hogy jövőre is kijönnék a zsadányi és komád! halászokhoz. De bizony nem jöttek, mert máshol volt dol­guk. Herman Ottó pókiát sokáig em­legettük. Azóta sem jött senki pó­kot keresni. K. Nagy Lajos Jári-e /VIoMtesqíeu Ráckevén ? Vendégeskedett-e Charles Mon- tesqieu, a XVIII. század egyik legismertebb filozófusa Ráckevén — többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik most dr. Kovács Jó­zsef, a helybeli Árpád Múzeum igazgatója. A nagy gondolkodóról Évike, az abszolút önkiszolgáló Tegnapi történet... Az egyik csabai önki- szolgáló boltban, a teli árukosarakkal pénztárhoz igyekvők hosszú sorában áll­tam. Mögöttem fej­kendős nénike, előt­tem hatalmas terme­tű, bukósisakos férfi. Közte és köztem lévő szűk térben ott alant azonban még mocor- gott valaki; egy ap­rócska lányka. Mi- Icént a felnőttek, ő is árugyűjtő kosarat tar­tott, amiben azonban semmi sem volt. Job­ban szemügyre vet­tem a kosár alját, hátha rejtőzik ott egy csokiszelet vagy más édesség, hiszen lyíny- szor előfordul, hogy a gyerekek néhány fil­lérrel a kezükben, be­ugranak cukit vásá­rolni. Ám mit sem láttam az ürességen kívül. Lassacskán a pénz­tárhoz értünk. Az ap­ró vásárló szabadon lévő kezével pénzda­rabot tett az asztal­kára: — Kérek szépen egy forintért élesztőt. — Évikének forin­tért élesztőt — szólt oda az egyik eladónak a pénztáros néni, aki úgy látszik, név sze­rint ismerte már a vásárló „hölgyet”. A kislány, átvéve az árut, zsebébe süly- lyesztette, majd az üres kosarat felnöttes komolysággal téve a többi közé, körülné­zett, s ahol még a vásárlóktól szerteha- gyottakat látott, azo­kat is gonddal össze­szedve, a helyükre rakta, majd hangos „csókolommal” távo­zott. Hallottam már vic­cet az abszolút jó emberről, a rosszról, az idegesről, de ab­szolút önkiszolgálóról még soha. Az isme­retlen Évike ehhez adott ötletet, no meg arra az üzletszabály­zatra is felhívta pél­dájával a figyelmem, hogy a vásárló kosár nélkül, üres kézzel még akkor sem csel­lenghet a boltban, ha csupán élesztőt kér. —húr— ugyanis feljegyezték életrajzírói, hogy a közel két évtizedig tartó tanulmányútja során hosszabb időt töltött Magyarországon, ahol a politikai, gazdasági és társadal­mi viszonyokat tanulmányozta. Arról azonban, hogy hol járt és kikkel érintkezett hazánkban, úgyszólván semmi adat se maradt meg. Ráckeve történetét, a híres mű­emlék Savoyai-kastély múltját szenvedélyesen kutató dr. Kovács József levéltári keresgélés közben egy 1790-ből származó komáromi újságban olyan közleményre buk­kant, amely egyszerre két, eddig ismeretlen tényre derít napfényt. Az egyik az, hogy a törökverő Sa- voyai Jenő herceg — bár eddig úgy tudták, hogy sohasem lakott a ráckevei kastélyban — hosz- szabb időt töltött Csepel-szigeti birtokán. A herceg ittléte alatt korának sok hírességét látta ven­dégül. Az újsághír szerint — s ez a másik érdekesség — Savoyai Jenő meghívására Charles Mon- tesqieu is néhány hetet töltött nála. A múltat faggató múzeumigaz­gató, aki egyébként a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanára, ezen a nyomon elindulva, most a hírneves vendég itt-tartózkodásá- nak egyéb momentumait kutatja. UJ,r~~~****** Én és a gengszter Angol filmvígjáték: kötetlen, hangulatos szórakozás. (Bemu­tatja az orosházi Partizán mozi december 31-től 1965. jan. 1-ig.) Gazdát cserélt Mazarin bíboros gyémántja A londoni Sotheby árverési csarnokban rekordösszegért, 70 ezer fontért vásárolta meg a Van Cleet and Arples nemzetköri ék­szerész cég azt a 30,5 karátos, 22 milliméter hosszú, teljesen hibát­lan kékesfehér gyémántot, amely a XVII. században Mazarin bíbo­ros tulajdonában volt. (Mazarin XIII. Lajos király idején Riche­lieu halála után vette kezébe az államügyek intézését). A csodála­tos szépségű gyémántot egy ma­gát megnevezni nem akaró svájci gyűjtő adta el. Közület munkaerőigénye A Szarvasi Gépjavító Állomás azon­nali belépéssel felvesz képesített köny­velői oklevéllel vagy gyakorlattal ren­delkező anyagkönyvelőt (átíró köny­velői gyakorlattal rendelkezők előny­ben). Általános, műszaki ismeretekkel rendelkező férfi munkaerőt műszaki ügyintézői és műszaki adminisztrátori munkakörbe. Egy fő gépészmérnököt, egy fő felsőfokú gépipari technikumot végzett technikust, egy fő jogügyi elő­adót, két fő esztergályos szakmunkást. Fizetés megegyezés szerint. Jelentke­zés a gépjavító állomáson. 29344 MOZI DECEMBER 30. Békési Bástya: Karbid ás sóska. Békéscsabai Brigád: Megbilincseltek. Békéscsabai Szabadság: Csodálatos vagy Júlia. Békéscsabai Terv: Mese a 12 találatról. Gyulai Erkel: Altona foglyai. Orosházi Béke: Gázolás. A színház műsora December 30-án, 19.30-kor Csabacsű- dön: KISORSOLT MENYASSZONY December 30-ámij 19.30-kor Füzes­gyarmaton: SEBHELY A tv műsora DECEMBER 30-ÁN, SZERDÁN 9.30 Iskoia-bv. Földrajz, az ált. isk. V. oszt. számára. A Kis-Alföld, a Dm nátúli Középhegység és a Balaton (ism.). 10.00 Tv-híradó (ism.). 10.10 Filmmozaik. Kistfilmösszeállítás (ism.). 11.10 Selyemlétra. Olasz víg- operafiim (ism-). 17.23 Híreik. 17.30 A Magyar Hirdető műsora. 17.40 Tes­sék kérdezni, a nyelvész vá­laszol. Lőrincze Lajos műsora. 18.05 Vallomások. A televízió riportfilmje. 18.55 Esti mese. 19.05 Közvetítés a Nemzeti Színháziból. Darvas József: Részeg eső. Dránia 2 részben. (14 éven felülieknek! A szünetben: Tv-hír­adó — Napi jegyeztünk. Kb. 21.30 A Barangolás vendégkönyve. ,,Saluto da Roma”. Az olasz film napokra hazánk­ba érkezett küldöttség tagjaival be­szélget Nemesikürty István. 22.05 Tv- híradó — 2. kiadás. (MTI) Lakásának dísze a szőnyeg! AZ ÜJ ESZTENDŐBEN IS VÁSÁROLJON SZŐNYEGET A SZAKÜZLETEKBEN! KEDVES MEGRENDELŐINKNEK, ÖSSZES ÜGYFELEINKNEK, ÉS SZÖVETKEZETÜNK TAGSÁGÁNAK eredményes, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván » A BÉKÉSCSABAI SZŐNYEG- ÉS TAKÁCSÁRU háziipari termelőszövetkezet VEZETŐSÉGE V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom