Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
1964. december SS. s Péntek Új fények Szeghalmon A megye városai után Szeghalmon is megjelentek a modern higanygőzlámpák, (Totó: V. Cy.) Túlteljesítette idei felvásárlási tervét a Csorvás és Vidéke Körzeti Földrauvesszövetkezet Eldöntőit gjerelcelc s rossz szülők A Csorvás és Vidéke Körzeti Földművesszövetlkezet az éves fel. vásárlási tervét december 15-ig baromfiból 118, tojásból 158, ve- * • XVII. A LÁMPA KIALSZIK Balás ismét csengetett. A lépcsőház üvegablakán keresztül a szemben lévő házra lehetett látni, a kapubejáratra, amelynek két oldalán kő herkulesek tartották a cifra boltívet. Az utca zaja behallatszott. Balás elővette lakáskulcsát, bedugta a zárba. Lenyomta a kilincset. Szívdobba- násnyit még várt, aztán belépett. — Rozika! — kiáltott a sötétben, a villany kapcsolóját keresve. — Rozika! Nem jött válasz. Keze a kapcsolón volt, amikor sötét alakok ugrottak melléje. — Ne moccanjon! Oldalában érezte a revolver csövének nyomását. Lassan felfelé emelte karját. A következő pillanatban hátulról meleg kéz ragadta meg a tarkóját. Éles szúrást érzett a nyakán. Mintha hirtelen lámpát oltottak volna eL Még zuhanásának sem volt tudatában. • Abzinger Gyula a „8 órai újság” első oldaláról értesült barátja haláláról. A Szent István körút egy újságosbódéjából meredtek rá az óriási betűk: „Balás Jenő rejtélyes halála...” „Holtan találták a bauxit felfedezőjét! ...” Másik lapra nézett, onnan is ordítottak a sorok: „öngyilkos lett-e a neves kutató?” Abzinger azt hitte, mindjárt meg. fullad. Térdei megroggyantak, tá. maszték után kellett néznie, s csak később tudta részletesen elolvasni a hírlapi magyarázatot: „Rejtélyes haláleset történt a vár egyik utcájában. A hatszobás lakás főbérlője néhány hónappal ezelőtt kiadta Balás Jenőnek albérletbe egyik szobáját. Dr. Kiár Andráaék otthon sem voltak. A gyes zöldségből 122 százalékra teljesítette. Általában jó az eredmény a többi áruféléből is, csak a rossz termés miatt meggyből és babból volt kevés. cselédlány délelőtt benyitott a mérnök szobájába, de azt üresen találta. Az alkalmazott azt hitte, a mérnök már elment hazulról és ezért bement a fürdőszobába. Amikor benyitotta az ajtót, megdöbbent. A vízzel telt kádban ott ült Balás Jenő mozdulatlanul, feje oldalra billent. Hiába szólítok, ta, nem felelt. A cseléd a házmesternél: ez szaladt, aki rendőrt hívott a lakásba. Valószínű, hogy a mérnök öngyilkos lett.” „... Balás Jenő érdekes ember volt... A magyarországi bauxittelepek felfedezője..'. A bauxit felfedezése körül perbe is került az államkincstárral...” Abzinger csak forgatta a lapokat. Egy másik újság vizsgálatot követelt és a halálesetet többnek, mint rejtélyesnek tartotta. „Kiknek állt érdekében a felfedezőtől megszabadulni?” — tette fel a kérdést. Ezt azonban már nem olvasta végig, a Kaszinó utcába rohant. Klárákat már ott találta a lakásban, semmit sem tudtak, hirtelen hívták vissza őket a nyaralásukból. A rendőrségen minden felvilágosítást megtagadtak. — A koronaügyész foglalkozik az üggyel — mondták. A mérnöki kamarában dr. Árvái József vállalkozott arra, hogy delegáció élén felkeresi a Bauxit Trösztöt és pénzt kér a koporsóra, mivelhogy a család mégúgy sem tudja előteremteni. A trösztnél dr. Müller fogadta a küldötteket. — Sajnos, nem tehetünk semA hivatal folyosóján hangosan koppannak a megvasalt cipősarkak és a sötét benyílóba nem jut be a téli napfény. S akik az asztalok mögött ülnek, már a kinti lépésekből tudják, ki érkezik. Tudják, ki jön másodmagával, ki jön egyedül, s a bánat, amely idehozza az embereket, szívet facsaró. Gyerekekről van szó. Róluk, akiket kellő szigorral, de nagy szeretettel nevelni kell, róluk, kiket elhagytak vagy éppen elhagyni készülnek. A békéscsabai városi tanács gyámügyi szobájában mennyezetig érő polcokon akták, amelyekben a bánat az égig ér. Elhagyott gyerek és a levél Néhány napja történt. Telefonáltak a gyulai kórházból, hogy a három hónappal ezelőtt bes,állított kéthónapos kisgyermek meggyógyult. Közben az idő eltelt, már öthónapos. Testét nem borítják kiütések, bőre letisztult, hófehér és szeme már vidáman nevet... mindenkire. A kórházban mindenki gyereke lett. A három hónap alatt senki nem látogatta. — Szülei nem jönnek érte? — hangzott a kérdés a gyulai készülékben. — Nem, szóltak vissza Csabáról, majd hozzátették: másik intézetbe kerül. A telefon hallgatója még meleg volt attól, hogy az előadó erősebben szorította egy kicsit, mikor a mit — tárta szét karjait. — Ha most pénzt adnánk koporsóra, akkor ugye — olyan látszata lenne a dolognak, mintha mi még anyagi függőségben lennénk a megboldogulttal vagy a családjával. Ez azonban nagy tévedés. Nekünk már régen semmi közünk sincs Balás Jenőhöz. — De uram — mondta felháborodottan Abzinger —, Önök mégis milliókat kerestek a felfedezésen, Balás Jenő pedig koldusszegényen halt meg. Talán nem érdektelen közölnöm, hogy öt pengő negyven fillért találtak a rendőrök a zsebében. Ügy érzem ... — Kérem, bennünket nem kell kioktatni arra, mi a kötelességünk. Egyszerűen nincs pénzünk erre a célra! Nem volt mit tenni; a mérnök, kollégák hosszú tárgyalás után visszamentek a kamarába és gyűjtést rendeztek. Huszonnégy mérnök adta össze a pénzt, amiből megvehették a koporsót. A tetemet a törvényszéki orvosszakértő megvizsgálta, de Abzinger hiába kérte a leletokmányt, nem adták ki. „A vizsgálat még nem fejeződött be, nincs módunkban bárminő felvilágosítással is szolgálni a halálesetre vonatkozólag” — volt a rideg, elutasító válasz. Alice sokáig nem akarta elhinni a szörnyű hírt. Amikor elébe rakták az újságot, olyan rosszul lett, hogy orvost kellett hivatni hozzá. Balást a Farkasréti temetőben postás egy ajánlott levelet tett az asztalra. Abban ez állt: „Nyilatkozat: Megkérjük önöket arra, hogy mivel én és a férjem együtt élni nem tudunk, a gyerek gondozását biztosítani nem tudjuk, így szeretnénk, ha állami gondozásba vennék. Nekem nincs munkám, és így semmilyen támogatást felneveléséhez nyújtani nem tudunk.” A levelet az anya, a férj és két tanú írta alá. — A feleségem már másodszor hagyott itt, most is elment egy vidéki városba, valakivel összeköltözött. Mikor itthon volt, akkor sem törődött a gyerekkel — panaszkodik néhány nap múlva a fiatal férj. — Én hogy neveljem föl? — sír fel belőle, és a kisgyerek állami gondozásba került. És az anya? Űj város, új férfi s talán megint egy gyerek, aki nem tudja, hogy miért és minek jött a világra... Eljárás nélkül A rendőrség vizsgálatot indított egy anya ellen lopás miatt, amely tetéződött aztán azzal, hogy már több hónapja nem is dolgozik, viszont különböző szórakozóhelye, ken tűnt fel. Közveszélyes munkakerülés. A ház, amiben élnek, a város szélén van. És mikor a helyszíni szemlére került a sor, akkor szinte azt sem tudták, akik az anya kisgyermekét keresték, hogy odúban, vagy lakásban járnak-e. A lakás szoba-konyhás és kísérték utolsó útjára. Kisanya és Abzinger támogatta feleséget. A gyerekek kaptak ebből az alkalomból kölcsönkabátot, abban mentek a koporsó után. Zsuzsa már értelmes nagylány volt, sírt, Éva még csak annyit tudott, hogy „édesapa nincs itt, édesapa nincs itt.” A temetésre több száz ember gyűlt össze. Geológus- és mérnöktársai mind eljöttek leróni a kegyeletet, de sokan, akik ismerték, még Gántról is felutaztak. Alice a búcsúbeszédből csak annyit értett meg, hogy azt mondják: „Utolsó jó szerencsét!” Mémöktársai a bányászköszöntéssel búcsúztak el tőle. Az újságok még egy ideig cikkeztek, de aztán elhallgatott mindenki. Lassan az esetről is elfeledkeztek. Balás felesége — megélhetésének biztosításáért segélyt kért az iparügyi minisztertől. A kérelmet azonban „költségvetési fedezet és kellő jogalap” hiányában elutasították. Ugyancsak minden kérelmet elutasított a kormányzó úr őfőméltósága kabinetirodája is. Balás Jénőné 19.39-ben, férje halála után egy évvel elhunyt, öt is Farkasréten hántolták el. A két árva gondozását „Kisanya” vette magára. Az öregasszony, minthogy a kis vagyona régen .elfogyott már, varrásból tartotta fenn magát. Balás Jenő sírján megsárgult, aztán megbámult, összeszáradt a fejfa. Addigra már kitört a második világháború és Hitler katonái végigmasíroztak Európán. És a csilogó dúralumíniumból készült stukák és junkersek bombákat hullattak a városokra... (Vége) le | ha fala fehérre volna meszelve, ha fapadlója tiszta volna, még szép lakásnak is mondhatnánk. De így nem. Itt kosz van, bűz és szemét. Az idős nagyapa elmúlt 65 éves, nyugdíjas. A nagymama is idős, s a lányuk nem dolgozik. A kisgyereken csak egy ing van, s a gyermekágy matraca olyan, mint a föld. — Azonnal el kell szállítani a gyereket az otthonba — hangzik a határozat. Gyulán, az otthon előtt a gépkocsivezető marad a gyerekkel, míg az előadó bent a felvételt intézi. Rágyújt egy cigarettára és a kisgyerek két kézzel elkezd kapkodni a cigaretta felé. sírva fakad. — Éhes — mondja a sofőr. A gyerek a gyermekotthonba kerül. S az anya most járja majd útjait. Eddig azért nem lehetett eljárást indítani ellene, mert „gyereket nevel”, de vajon a törvény holt betűjéhez lehet-e ragaszkodni ilyenkor...? Statisztika és szív Békéscsabán az elmúlt évben 24 gyereket vettek állami gondozásba, többségüket azért, mert eredeti környezetükben az erkölcsi züllés útjára léptek volna. 1964-ben ez a szám eddig 38. Rosszabbak lettek volna a gyerekek? Nem. Polcnyi aktát böngészgettünk át és az esetek nagy százalékában a gyerekek állami gondozásba vétele mögött ott állt az alkohol, a felelőtlenség, a szülői nemtörődömség. A nagyfiú, aki meglopta szüleit, aki ellopta a ház előtt álló robogót, majd baltát emelt szülőjére, s akitől a gyámügyi előadó megkérdezte: — Tízéves korodban kikaptál? — Nem mertek — vágta visz- sza. S az akták közt van olyan, mikor az anya sírva panaszolja el, hogy az elrontott házasság, a különvál- lan élő szülők a gyereket használják fel arra, hogy egymást bántsák. S a gyerek ott áll egyedül. A néhány hónapos csak sír, s kinyújtott kezével kapkod az égő cigaretta felé, amit valaki szájába tesz, mert egy falat kenyérnek hiszi. S a nagylány, aki az első szép szóra azt hiszi, hogy őt szeretik, bajba kerül, mert nincs otthon, amely megvédje, nem érez lába alatt a gyerek szilárd talajt. Nem a gyerekek a rosszak, hanem azok, akik azzá teszik. Szülők, akik felelőtlenül levelet írnak: „Nem tudjuk a gyerek gondozását biztosítani”, így, hideg fővel kigondolt, szigorú mondatokban. Pedig ők, a néhány hónaposak, és a felnövők szeretetre vágynak, emberségre, hogy emberek legyenek ,.. Dőczi Imre Kedves agyfeleinknek, megrendelőinknek KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÜJ EVET KIVAN a Szarvasi Építőipari Ktsz vezetősége és dolgozói 1913» ( SZŰTS ISTVÁN: dl Dokumentumregén?
