Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-11 / 264. szám

1964. november 11, 5 Szerda Békéscsabán 1700 kiszista vesz részt a november 16-án kezdődő KISZ-oktatásban November 16-án megyeszerte megkezdődik a KISZ-oktatás új évadja. Fiatalok ezrei gyarapítják ismereteiket a politikai tanfolya­mokon, előadássorozatokon. Csak Békéscsabán 1722 KISZ-tag jelentkezett a különféle oktatási formák köreibe, öt kör 123 fővel a politikai alapismeretek, 13 kör 290 fővel a nemzetközi kérdések, 10 kör 196 fővel a társadalmi is­meretek, 7 kör 187 fővel a mező­ 43 gazdasági kérdések tananyagát dolgozza fel a jövő év májusáig. Fórumot 12 üzemben, vállalatnál, iskolában szerveznek 400 fiatal részvételével, önálló ifjúsági párt­szemináriumot 36 helyen indíta­nak, több mint félezer kiszista részvételével. A megyeszékhelyen összesen 83 tanulókörben tanulnak a KISZ-szervezetek tagjai. Min­denütt szívesen látnak szervezeten kívüli fiatalokat is. Jorzy Edigey; A csekk Fordította: Bába Mihály 43. — Megértem Önöket, uraim — mondta az őrnagy. — Én az ügyész úrral ellentétben, szkep­tikus vagyok: nem hiszem, hogy a hirdetés eredményt hozhat. De, mint már mondottam, az ügy specifikus jellegére és a sürgősségre való tekintettel nem hanyagolhatjuk el ezt a lehető­séget sem. Azért javaslom, hogy a hirdetésből hagyjuk ki az ügyészséget é^a rendőrséget is. A hirdetést egyszerűen adja fel a „Budex” és kérje: hozzá küld­jenek be minden információt, amelyek segíthetnek a csekk felderítésében. Így az ügynek nincs szenzáció íze. — Mi pedig a „Budex”-hez delegáljuk egyik emberünket. A központ tisztviselőjeként fog dolgozni és minden információt, ami ebben az ügyben beérkezik, ő fogad majd. — Nagyszerű! — egyezett bele a külker, képviselője —, sőt eb­ben a hirdetésben megírhatjuk azt is, hogy a csekk a tulajdonos számára nem jelent értéket, mert letiltottuk a bankban. Ha a csekk tulajdonosa beugrik a a hirdetésnek, joggal azt gon­dolhatja: jobb kisebb, de bizto­sabb összeget kapni a bizonyta­lan dollárok helyett. — Uraim, erre a cselre ne szá. mítsanak — az őrnagy továbbra is pesszimista volt —, az, aki olyan ügyesen meg tudta szer­vezni a csekk ellopását, bizto­san jól ismeri a bankjogot és tudja, hogy a letiltást csak a bíróság hajthatja végre. A ban­kot a csekk felmutatása kötele­zi a kifizetésre. Különben is, eb­ben az esetben nemcsak a csekk birtoklása szüksége®, hanem Lisewski meghatalmazása is. Csak ez a két okirat ad a tu­lajdonosnak jogot arra, hogy be­inkasszálhassa a pénzt. Tehát sem az osztrák bíróság, sem a bank nem fogadná el a letiltást a meghatalmazás nélkül. A mi emberünk jól tudja ezt. Ezzel a horoggal nem fogjuk ki a ha­lacskát. Természetesen ilyen irá­nyú letiltási eljárást meg lehet indítani. A jutalmat illetően úgy gondoljuk: a javaslatokat a rendőrség tegye az ügyészség beleegyezésével. — Helyes, — mondta a „Bu­dex” képviselője, és indítvá­nyozta a hirdetés megfogalma­zását. Minden varsói lapban már másnap megjelent a hirdetések között szerényen elhelyezve a következő szöveg: A „Budex” külker, hivatal magas jutalmat fizet az egyik osztrák bank elveszett dollár­csekkjének visszaszolgáltatásá­ért, vagy a csekk hollétét illető minden felvilágosításért. Fel­hívjuk a figyelmet arra is, A meg nem tartott ígéret Még kerékpárral is hosszú az út Kevermesen a községi tanácstól a falu széléig. Itt él idős Túró Zsig- mond, akinek neve elé az „idős” szó inkább csak azért szükséges, mert az egyik fiát is így hívják, ö maga azonban nem idős. Barna arcú, csillogó fekete hajú ember, öt keressük, de csak három kis­lánya játszik a kis épület előtt. — Szüléitek itthon vannak? Egymásra néznek, kicsit zavar­tan. Mindegyik szívesebben ven­né, ha a másik válaszolna a kér­désre. Végül a „legidősebb” — még 10 éves sincs — bizonytalan félénkséggel mondja: — Nincsenek itthon. — Hol vannak? Félszeg mozdulatot tesz, ránt egyet a vállán, aztán most már határozottan feleli, s talán egy kis büszkeséggel is: — Dolgoznak a tsz-ben. — Mikor jönnek haza? — Ügy estefelé. Közben egyre többen jönnek kíváncsiskodni a szomszédos há­kodnak, s így nevelésük veszé­lyeztetve van. Az apa fellebbezett. Fellebbe­zését elutasították. Az apa ez év április 28-án ismét panaszt jelen­tett be, s kérte az állami gondo­zás rpellőzését, és ígéretet tett ar­ra, hogy munkaképes családtag­jaival együtt a termelőszövetke­zetben munkát vállal. így a csa­lád nagyobb jövedelemhez jut, a gyermekek felnevelése biztosítva lesz, s a nagyobb jövedelemből a gyermekek otthoni környezetét megfelelővé teszik. A panaszt követően a megyei tanács igazgatási osztálya felfüg­gesztette határozatának végrehaj­tását, hogy alkalmat adjon a szü­lőknek ígéretük beváltására. Szelezsán György, a Kevermesi Községi Tanács V. B. elnöke ezután több hónapig figyelte a cigány- család életét, körülményeit. — A család 13 tagú. A tíz gyer­mekből 8 kiskorú. A lakás egyet­len helyiségének berendezése hiá­nyos, a gyermekeknek kellő fek­zakból, s bár nem tudják, kik va- helyük sincs állapítja meg je­gyünk s mit akarunk — megszó- j Mentésében. Majd szól arról, hogy lalnak, bizonyítani akarják, hogy a család sem élelemmel, sem ru­milyen rendes ember idős Túró hával, sem ágyneművel nincs el- Zsigmond, s hogy sokat és jól dől- látva. Az apa keresete havi 600 gozik munkaképes családtagjai- (forint körül van, foglalkozása ze­nész. A két nagyobb gyermek al­kalmi munkát végez s az ebből val együtt. Az ígéret szép szá Egy régóta húzódó ügy befejez- tére lenne már szükség Keverme­sen. Az ügy végtelenül bonyolult, s nehéz a döntés. Túró Zsigmond nyolc kiskorú gyermeke közül öt­ről, Magdolnáról, Vilmáról, Sán­dorról, Zsuzsannáról és Editről van szó. A Mezőkovácsházi Járási Tanács V. B. igazgatási osztálya az öt kisgyerek állami gondozás­ba vételét rendelte el erkölcsi ok­ból, mert a szülők a gyermekek ellátásáról kellően nem gondos­eredő jövedelem csekély. A 84 éves, csaknem állandóan fekvő nagymama havi 150 forint köz­segélyt kap. Ez év áprilisától a család mun­kaképes tagjai a kevermesi Lenin Tsz-ben vállaltak munkát. Ápri­lisban 5,56, májusban 84,21, júni­usban 28,60 munkaegységet ért el a család. Júliusban az apa 4,47 munkaegységet teljesített, augusz­tusban pedig semmit, tehát nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a család kellő ellátásáról gondos­kodik. így az öt kiskorú gyermek állami gondozásba vételének fel­tételei továbbra is fennállnak. „Rendesen dolgozunk mi, kérem!” Amíg hazaérkezik idős Túró Zsigmond és felesége, a község vb-elnökhelyettesét, Mag Pált ke­ressük fel, s tőle érdeklődünk. — Hiába ezeknek minden segít­ség, minden jóakarat és enged- ! mény — mondja és sajnálkozóan I legyint egyet. — Majd, ha bemen­hogy a banknál történő le­tiltás után, a csekk semmiféle értéket nem jelent a birtokosá­nak. Amint az őrnagy sejtette, a hirdetés nem keltett különö­sebb érdeklődést a sajtóban; egyedül csak megjegyzéseket vál­tott ki: „mi mindent tudnak el­veszíteni az emberek!” Ugyan­akkor a rendőrség egyik fiatal tisztviselője megkezdte hivatali munkáját a „Budex”-ben: min­den telefonhívást hozzá kapcsol-, , . tak, minden jelentkezést ő £o. | nek hozzájuk, látják, milyen tart- gadott ebben az ügyben. Sokan telefonáltak, és tettek fel kér­hatatlan körülmények között nek. él­déseket, de olyan emberek tele­fonáltak, akik semmit sem tud­tak az egész ügyről; ellenkező­leg, ők maguk voltak kíván­csiak, milyen csekkről van szó, milyen összegről szólt, hol vesz­tették el, és milyen nagy a ju­talom. Két nap múlva, a megismételt hirdetés után, minthogy ez sem volt eredményes, az őrnagy úgy határozott: megszünteti a „Bu- dex”-ban az őrneiyet. Ám Kur ügyész rendkívül cso­dálkozott, amikor egy reggel a portás névre szóló levelet tett le az asztalára; Jerzy Kur ügyész­helyettesnek. Vajdasági ügyész­ség. Varsó, Swierczewski u. 127, 483. szoba. Halina Wilska kíváncsian te­kintett előbb a levélre, aztán a főnökére. Az ügyész kelletlenül forgatta kezében a fehér boríté­kot. Nem szerette a hivatali cí­mére küldött magánleveleket. Feltépte a borítékot és egy gép­írásos kis fehér lapot vett ki be­lőle. Elolvasta a levelet, aztán odaadta Halinkának. (Folytatjuk) Bent, a lakás egyetlen kis szo­bájában teljes sötétség fogad, amikor a közben Y aérkezett apával és anyával belépünk. Az­tán gyufa lobban s egy gyertya világánál nézhetünk korül. — Itt laknak tizenhármán?! — kérdezzük hitetlenkedve, hiszen a falak mellett összesen négy meg­vetett ágy áll, rajtuk megszám­lálhatatlan apró gyerekkel. — Igen. Este a földet is leterít­jük, és így elférünk mindnyájan — válaszolja az apa s hellyel kí­nál, majd egy kis asztalra mutat, hogy lássuk: az ő gyerekei nem szenvednek hiányt élelemben, mert reggeltől estig ott vannak az asztalon a különféle ételek. — Nézze! Akkor esznek, amikor akarnak. Jól megvagyunk, rende­sen dolgozunk mi, kérem, s így lassan csak rendbe jövünk. De hiába minden, ha el akarják vin­ni a gyerekeket. Öt kisgyermek sorsa Az anya sír. — Már beleőszülök — mutat erősen szürkülő hajára. Ez azóta van, mióta el akarják vinni z öt kicsit. Jól megvannak azok itt. Nem engedem, hogy elvigyék őket Erre felzúdul a méhkas. Az apa próbálja csitítani a többieket. A legnagyobb fiú fenyegető szavakat mormol arra, aki el akarja vinni testvéreit. A zaj csendesed tével az apa pénzt ad az egyik lányának. Te­jért küldi, meg hogy hozzon va­lami csokoládét a legkisebbeknek. Talán ő is tudja: látjuk, hogy szá- nészkedik. Mi lesz az őt gyerek sorsa? Ha ennyire szeretik őket a szüleik, akkor vajon miért nem dolgoztak rendesen értük, hogy otthon ma­radhassanak, s emberibb körül­mények között élhessenek. Mert hiába mondja idős Túró Zsig­mond, hogy rendesen dolgoznak. Nem így van, s a kis épület mel­lett lévő vállig érő vályogfalat sem most építették, hanem az egész falból ez maradt már csak, mivel a többit lebontották, anya­gát eladták. A kis szobából — ahol tizenhár­mán laknak — a kis Magdolna, Vilma, Sándor, Zsuzsanna és Edit megfelelő, jó körülmények közé kerül. De vajon teljes egészében helyettesítheti-e a társadalom gon­doskodása a szülői szeretetből fa­kadó gondoskodást, a boldog csa­ládi kört, amelytől az öt gyerme­ket megfosztja egy teljesíthető, de meg nem tartott ígéret? A család most elköltözött Ke- vermesről Szabolcs egyik kis falu­jába. A kisgyerekek így legalább­is egy időre — maradtak a régi, rossz körülmények között. Csak az a kérdés, hogy meddig? Vitaszek Zoltán Vígjátékot tanulnak, klubdélutánokat endeznek, szakmunkásképzö-tanjolyamot szerveznek R müz^ySns és a geszti fiatalok tervei Mezőgyánban a Magyar—Bol­gár Barátság Tsz KISZ-szervezete TIT- és irodalmi előadásokat, vala­mint filmankétot rendez. A szín­játszók már karácsonyra készül­nék, elekor mutatják be a Jegy­gyűrű a mellényzsébben című háromfelvonásos vígjátékot. A terveik között szerepel, hogy a környező községekben is előad­ják a művet. Szorgalmasan gya­korolnak a népi táncosok, akik a színjátszókkal együtt lépnek fél. Vasárnaponként a KISZ-klubban szellemi vetélkedőt rendeznek. A geszti Egyetértés Tsz kisze- seinak téli programját az ifjúsági házban valósítják meg: itt mező- gazdasági, politikai és ismeretter­jesztő előadásokat tartanak. A va­sárnap délutáni jó hangulatot le­mezjátszó és televízió biztosítja, s érdekes Ki mit tud?-vetélkedők­kel szeretnék színesebbé tenni ezeket az összejöveteleket. Decembertől márciusig nyolc fiatal növénytermesztő szakmun­kásképző-tanfolyamon vesz részt, Sor kerül majd asztalitenisz- és, s a sikeres vizsga után bizonyít- eakk bajnokságra. 1 ványt kapnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom