Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
Koszta Rozália Földosztás KOROS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Emlékezz csak a sápadt férfira... — Húsz éve halott Radnóti Miklós — 9? „Nem zokogás leéli most békében írt gyöngybetűit rózsáktól fehérlenek... Pa- ide...” — idézzük egyik vagy... „vaksi hernyóként rányi gyertyavilágok pillog- Radnótit ízig-vérig szerető araszolgatván...” bukdácsoló nak, s Fanni, az özvegy Somai költőnket. Most, halálának huszadik évfordulóján, mintha látnánk, ahogy „...csont — és bőrtestét vonszolva, egy árva notesszel, s tán ceruzával a kézben; megsebzetten bukdácsol a halál útján a menetben...” csonk-ceruzájával, de ép lé- kunkkal lapozgatja a költő ’ekkel írt verssorait betűz- emiékét, morzsolgatja hal- ge Juk- kan magának, vagy harsogTeste megtöretett. Bukdá- ja hangosan a „novemberi csolva haladt a halál felé, s iomba egekbe” a nagy köl- tudta ezt. Ez érződik min- ^ mindjobban élő költeméden huszadik sorából melyet a né- nyeit, halálának Moszkva, WJta Roma és sok más világvá- mult, ésszé változott, teetet. ía; ^ költővé vált. „Látod-e ™íZ*’ZaE drága... a fegyveres’ őrszeJegyzet az önkéntes és hivatásos néprajzi gyűjtők szegedi konferenciájáról 75 éves Társaság jeléül a találkozó elnöksége megkoszorúzta a nagy Néprajzi tudós sírját a szegedi temetőben. Szegeden október 29-től november 1-ig négynapos konferenciára gyűltek ösz- sze az önkéntes néprajzi gyűjtők és hivatásos néprajzosok. Azért kell előre írni a társadalmi gyűjtődet, mert tulajdonképpen az ő találkozójuk volt ez elsősorban, hiszen most történt meg az ez évi országos néprajzi és . nyelvjárási gyűjtőpályázat eredményeinek kihirdetése is. Mint azonban az elmúlt évben Tatán, Szegeden is megjelent a hivatásos néprajzkutatók és néprajztudósok közül is mindenki, aki csak tehette, hogy ezzel is hangsúlyt kapjon, mennyire megbecsülik az önkéntes gyűjtők munkáját. Ez az ülésszak különösen ünnepi jellegű volt, hiszen az idén ünnepeljük a Magyar Néprajzi Társaság fennállásának 75. évfordulóját. Megnyitó beszédében Ortutay Gyula, a Néprajzi Társaság jelenlegi elnöke méltatta Hermann Antal hervadhatatlan érdemelt, aki fáradhatatlan munkával létrehozta korának Európában második néprajzi társaságát. Az ülésszak kegyeletének egy-egy sorára most, ezekben a napokban, töredékben maradt, de mégis teljes életművére. Szemüveges intellektuel arca, okos szerénysége, s az, hogy Kaffka Margitot választja doktori disszertációja témájául, már vallomás. Az is, hogy pogánysággal, istenkáromlással vádolják. Tudatosan látott, nem ösztönösen; hiszen hatalmas műveltsége széttört minden olyan elméletet, amely misztifikálni, elködösíteni akarta a valóság lényegét. Az erőteljesen harsogó életet jeleníti meg hangfogózott, finom lírájában, s kipirul csontos, sápadt arca, amikor a „Töredék”-ben eléje dobban a könyörtelenül előretörő fasizmusnak. Figyelmeztet: „Látod, mennyi a koldus és nyomorult és mennyi az úri rongy- szedő...” „a fák vörös virágokat lázadnak...” S aztán, amikor a fasizmus lélek nélküli gépemberei emberinek árnya lépdel a falra- vetődve az éjszaka hangjai közben...” Az egész emberiség életét beárnyékoló, a gondolkodásra éjszakát vetítő fasizmus őrszemeinek árnyéka vetődött az emberiségre; de ő ott is a békés életre, az őszben pirosló bogyókra, a csókok ízére asz- szociál, s bár tudja: neki el kell pusztulnia, mégis hiszi, hogy az igaz emberi életet nem lehet legyőzni. „Érezte, hogy eljön a kor, s ez a drága kis ország érteni fogja a hangját majd... ha kivirulnak az otthoni fákon a lombok...” Szerte az országban irodalmi színpadok és körök tágra nyílt szemű, modern diákjai; magyar és külföldi folyóiratok irodalmárai és művészetszeretői idézik a költőt ezekben a napokban, és mindig többen a jövőben. Grafikusok próbálják megrajzolni keskeny arcát, visz- szaadni egy-egy finom moz- — , . , _. dulatát, értelmesen villanó t élén hideg kegyetlenséggel szemüVegét. Ünnepli az or- koncentrációs táborba zár- szág Nem a halott Radnóti ják, akkor éri el kólte- Mikl6st hanem az egyre szete a legmagasabb csu- jobban él5 nagy költőt. csot- , És Fanni... az igazi társ, Láttam, s ha alkalmam aki halála pillanatáig vele van rá, újra meg újra meg- yoU minden mozdulatban, nézem, megnézzük a szege- akihez mint elfáradt testű, di Radnóti-kiállításf. Belénk nyilall az a közvetlen valóság, amit átérzünk a szegedi tudományegyetem folyosóin meg-megállva egy-egy olyan fényképe előtt, melyet „Szerbia vad de nem megrettent lelkű ember menekült a messzi távolból, ahol „üvöltött a csönd”... Fanni lapozgatja az ablaknál ülve a drága társ emlékét, s bánat-büszhegyei között” kotorásztak keség adta csorduló szívvel elő kihűlt teteme viharka- néz ki az ablakon, a „no- bátjának zsebéből az őt ke- vemberi lomha egekbe”, reső kegyeletes kezek —ha Novemberi temetőik ősziCsepelí Szabó Béla: Rügybontó október Kedves, üljünk le itt e szelíd dombon, a mélymorajú folyam-ág felett. Küszködő szivem bölcs titkát kibontom, a elébed teszem: Szólj hát. Ismered? Borzongsz? Ne félj e tűzcsillámú képtől: Íme, csodát látsz, gyönyörű csodát. Szívem forrongó, izzó mélységéből hazám, világom ragyog vissza rád. Ez itt a föld. Ott messze, kék homályban, hegyek füstölgő kőlánca remeg, s körös-körül a párás, szürke tájban, kán-kánt járnak a részeg tengerek. Nézd, mily hatalmas e maroknyi ország: sarkantyús folyók vize mossa, vájja. Megostromolja jóság' és gonoszság: napfény, gond-Etna, eső, pernye, láva. Élet-halál dagálya s ár- , apálya csapódik rá és Iszkol el belőle, csillag-vonzás ragadja, rántja táncba, lágy szél, golfáram árad vérkörömbe. Mondd: látod-e halk szívem vad világát? Zúzmarás-lombú zsongó erdejét? A forradalmak bíborló őszi lázát, • Lenin rügybontó, rőt októberét? — A városok, mint milliónyi-tornyú, iszapból kibújt nagy búgó-csigák, zúgatják bennem a meghasadt égboltú forrongó ember győzelmes dalát... Eredményhirdetés Az önkéntes gyűjtők pályázatának eredményeit Morvay Péter, a Néprajzi Múzeum osztályvezető helyettese, az öpkéntes gyűjtők munkájának egyik legkedveltebb és leglelkesebb irányítója, szervezője hirdette ki, a jutalmakat pedig Ortutay Gyula profesz- szor adta át. Az utóbbi években egyre inkább fellendülő és erősödő gyűjtőkedv eredménye az idén 339 pályamű lett, melyeknek oldalszáma 11168. Ez a nagy mennyiségű, soksok témával foglalkozó adattári anyag is igen hasznos segítség a szakembereknek. Emellett fényesen bizonyítja, hogy milyen nagy az érdeklődés a néprajz iránt szerte az országban. A nyertesek között tanárok, lelkészek, tisztviselők mellett nagyon sok a munkás és a tsz-tag pályázó, akik közül nem ritka az olyan, aki pályamunkájával felemelt első díjat és hosszú-hosszú tapsot kapott. A sóit szép eredmény mellett persze sok még a tennivaló, hiszen az igazi az lenne, ha legalább minden második helységben működne egy hagyomány- gyűjtő szakkör, és még a mostani szép eredményeket is megsokszoroznánk. & gyelte, szinte biztosítéka lehet a gyűjtőmozgalom további fejlődésének. Egy mesemondó Az előadások Az előadások program szerint három napon át folytak. Ahogyan a pályázók sokféle társadalmi állásúak, úgy az előadók kara is vegyes volt. Kiváló tudósok, mint Tólasi István, Deme László, Bálint Sándor, Nyíri Antal, Szabó István, Kniezsa István egyetemi tanárok mellett ott szerepeltek a katedrán Rakonczai Ferenc tsz-tag Hódmezővásárhelyről, Márton László tsz-tag Békéscsabáról, Papp Imre tsz- tag Szentesről, Zöldy Pál nyugalmazott postafelügyelő Szegedről, Galuska Imre református lelkész Kesz- nyéten községből, és többen mások. Az előadásoknak kétféle szerepük volt. Egyrészt a tudományos életben felmerülő problémák megoldásának keresése az egyes témakörökben, másrészt útmutatást adni az egyes feladatok gyakorlatban történő megvalósításához. Az az aktivitás és lelkesedés, mellyel a mintegy 300 főnyi hallgatóság az előadásokat három napon át lankadatlanul fiTombácz János tsz-tag, a Népművészet Mestere volt az egyik legnépszerűbb a találkozó résztvevői, illetve előadói közül. Megtisztelő címét nagy mesemondó tudományának köszönheti. Bálint Sándor professzor eddig mintegy ezer oldalnyit írt le a hatalmas anyagból, de további soksok következik még, hiszen mint mondja, Tombácz Já- ríos nagy talentum, kifogyhatatlan bőséggel ontja a szebbnél szebb meséket. A találkozó közönségét is megörvendeztette eggyel, de csak egy rövid mesével. Nem mintha nem lett volna mesélő kedvében, de sajnos, az idő sürgette. Nem úgy, mint odahaza, ahol sokszor több napig is meséltek egyfolytában a hosszú téli bezárkózás idején. Tápé A sok szép élmény közül különösen az utolsó nap felejthetetlen, amikor a nótákban és Juhász Gyula verseiben oly szépen meg- örekített Szeged melletti, klasszikusan és archaikusán népi falut, Tápét látogatta meg a konferencián részt vevők lelkes csoportja. Ünnep volt ez a látogatóknak, ünnep volt a falu lakóinak is, és nemcsak azért, mert éppen vasárnap volt, hanem mert nagyon meleg líraiság volt abban, ahogyan találkozott a falu a falu életének kutatóival. Szeged város szerelmese, nagy tanítója, a népszerű Bálint Sándor professzor vezetésével tanulmányozhatta az érdeklődő társaság a tápéi hírességet: a gyékényszövést, megcsodálhatta a híres tápéi templomot, és élvezhette a tápéi emberek közvetlen, őszinte szeretetét. A közös program után kiki érdeklődésének megfelelő vizsgálódásra indult. Kit a gyékényszövés érdekelt, kit a tápéi táncos lábak, kit a paprikaföldek, kit pedig a gyönyörű Tisza- part bűvölt el. Mindenki úgy érezte, hogyha eddig csak hírből — képről vagy a nótából ismerte Szegedet és Tápét, most, ha csak egy rövid találkozás lehetőségei adta ismeretség útján is, de igazán szívéhez nőtt, mint a magyar kultúra egyik fellegvára, mint a népi hagyományok egyik legpéldásabb ápolója és megőrzője, ahova érdemes volt elmenni, és ahova érdemes lesz elmenni máskor is. Beck Zoltán