Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
1984. november L 5 Vasárnap Azon vitatkoztunk az úton, hogy Dombegyháza vagy Dombegyház. Mert az emlbetreik Domb- egyházának mondják a megyében ezit a kis községet, de hivatalos írások, na meg a község határán a tábla elhagyja az „a” betűt. Mi is elhagyjuk, hiszen nem ez a lényeges, hanem az emberek élete, sorsuknak alakulása, mindennapos örömük, gondjuk. Szétnéztünk a községben, dagasztottuk a sarait, s aztán bepillantottunk a tanácsházára is. Éppen rosszkor, ebédszünetben. Senkit sem találtunk, csak tárva-nyitva hagyott üres szobákat, fáradt cigarettafüstöt, asztalon hagyott nyitott táskát így szabadon „garázdálkodhattunk”. Megnéztünk egy felírást: „Minden hatalom a dolgozó népé”. Ez így szép is, jó is, de azért talán túlságosain nagy a bizalom az emberek iránt a tanácsi apparátus tagjai részéröl, hogy mindent otthagynak. Mert vajon ki szólt volna ránk, ha könnyedén hónunk alá csapjuk az aktatáskát, amely esetleg (nem néztünk bele) fontos okmányokat, iratokat tartalmaz; Hiszen, mint említettük, egy teremtett lelket sem találtunk. Azaz hogy: — az előszobában egy kissé sáros, de eléggé illumánált fiatalember támasztotta a falat. Ügyfél volt.Elnéztünk a szép kulitúrház felé is; vajón milyen lehet egy esős hétköznapi kora délutánon az élet? Az igazgató a klubszobában biliárdoziott a gazdasági vezetővel, majd kérésünkre szívesen, végigvezetett bennünket helyiségről helyiségre, s életet is találtunk, meg rengeteg könyvet. —r,.Mennyi is: van? ..• — ö tczer-hétszáz. A- beírt • Alvásé "ötszázhúsz; : iot ru. :sA *1 fa. —«•. Akkor itt „az eszkimó kevés...” Zongora-Wimpírozás hallatszik az egyik helyiségből. Bájos kép fogad bennünket: egy fehér galléros kislány kottába mélyedve játssza az akkordokat, egy másik rákönyököl a jó öreg hangszerre, a lapozza a füzetet, ha kell. — Szolmizáld, amit játszol — kérjük. Kicsit lámpalázas lesz, de aztán cémahangom, jó hallással sikerül a művelet. — Hogy tanulsz, kislányom? — "simogatjuk meg a haját — Eddig még mindig kitűnő voltam — válaszolja szemlesütve. Kilépünk, s kis szünet után újra halljuk a még egyelőre kíséret nélkül játszott „egy szál” hangokat, ahogy halkan vagy erősebben ilszkálnak az estébe hajló, szemerkélő« őszi délutánon. — Milyen művészeti csoportok, szakkörök működnek ebben a szép kultúrházban? — Olvasóklub, tv-klub, színjátszó, fúró-faragó... — sorolja szinte vég nélkül Kuzma János gazgató. A színházterem nagyon szép. Azonban lehetne kicsit szélesebb a színpada — méricskéljük lépésekkel, hiszen mélységben van hely elég. Zenészgödör azonban nincs. — Be tudják fűteni télen megfelelően a termet? — Sajnos, elég sok jegyzőkönyv készül... — savanyodik el a fiatal igazgató mosolygós arca. — De alán majd sikerül ezt is megoldani. Megyeszerte általános probléma. Mindenütt nagy gondot okoz a „tájoló” színészek, a modem „Déryné-féle” társulatok falusi fo_ g ad tatása. Nem a falusiak tehetnek arról, hogy a mínusz 15—20 fokos téli hónapokban — amikor zúzmaraszakállt növesztenék a fák, hogy „ne fázzanak” —, csak plusz 8, legfeljebb 10 fokos hőmérsékletet tudnak teremteni a kultúrotthonok_ színháztermükben. Hiszen egész héten nem fűlhetnek, másfél napi fűtés azonban szépkevés ahhoz, hogy a „dekoi- tált kosztümös” előadásokhoz megfelelő hőmérsékletet biztosíthassanak. Innen a jegyzőkönyvek... De most nézzük egy család életén keresztül a faluit. ...Sóték portájára kopogtatunk be. Jóságos arcú, szemüveges asszony Sós néni. ö fogad bennünket, a amikor afelől érdeklődünk, merre találjuk meg férjét, a Hazafias Népfront községi elnökét, a gyümölcsös felé int. Mire a leert aljába érünk, „dupla talpú” lesz a cipőnk a rárakódott salakos sártól, KUónyikat rúgdo- ’ sunk le róla. Sós bácsi fel sem pillant. — Erre vagyok, ha engem keresnek — kiált, s csak mikor melléérünk, akkor egyenesedik fel. Egyenesedik, mert jód megtermett, széles vállú, egyenes derekú ember. Szelíd, ősz bajuszú. Értelmes szem fordul felénk. A redőzött homlokom feljebb tolja átázott kalapját, aztán ad kezet. — Kerüljenek beljebb... Nem áruljuk el egyelőre, miért jöttünk. Közömbös dolgokról érdeklődünk: — hogy szolgál kedves egészsége István, bácsinak, meg a kedves feleségének?. Meg-, fizetett-e a fáradságos, munkáért a kis gyümölcsös meg az a néhány szőlőtőke a ház végében, a kertben? ö tereli rá a beszélgetést aztán arra, hogy a község népfrontbizottságának az elnöke hosszú évek óta. Arról is szól kicsit elgondolkodva, hogy az 50-es évek elején nem vették be a párttagok sorába, de 56 után helyébe jötték: — Szeretne-e párttag lenni, Sós bácsi ? — Azt válaszoltam nekik, hogy igen. Ott az ón helyem, nem kívánok én olyan társadalomiban élni, mint a régi volt. Kovácskod- tam az uradalomban, s kirakták a szűrömet, mert egy beteg embernek a pártját fogtam, s kis híján agyoncsaptam az intézőt. Most párttag vagyok, meg a községi Hazafias Népfront elnöke. .— Nézzék csak, mit mutatok. — Sejtelmes arccal egy nagy szekrényhez vezet bennünket, de nem nyitja ki, hanem hatalmas vái-. Iával arrébb tolja kicsit, s mö- güie ajtónyi festményt húz elő. A képnek túlságosan élénkek a színei: a piros, a fekete meg a fehér. De akit ábrázol, arra egyből rá lehet ismerni: Lenin az emelvényen. A közismert Lenin-alak, a kissé gyűrt ingnyakkal, közvetlen szónoki gesztusával, századokat átfogó tekintetével. István bácsi kérges, „nyugdíjba vonult” kovácsmarkaival gyöngéden tartja előttünk, mintha legalábbis ő festette volna a képet, pedig csak a falu sánta txafikosa. — És miért a szekrény mögött tartja? — kérdezzük, s valamire gondolunk. — Mert festjük a falat, csak az. tán tesszük az őt megillető helyére — mosolyodik ed, s óvatosan visszacsúsztatja a képet a szek' rény mögé. I Felesége, a törékeny, jóságos arcú ősz nénike családi fotókat szed elő egy díszes skatulyából. Szorongatja kezében, 8 látszik, szeretné bemutatni ilyen formában a családját meg az unokákat, Csak arra vár, hogy érdeklődjünk. Most még szerényen úgy tesz, min tha - a maga szórakoztatására nézegetné a képeket. — Meg szabad nézni? Egyszerre megélénkül a nénike, s rakosgatja a képeket. Mindegyikhez fűz egy kis magyarázatot. Másikunkkal, egy méterrel arrébb, a zengő hangú öreg kovács beszélget. Kellemes hangulat telepszik a kis falusi szobára, ahogy peregnek a képek egymásra, mint hulló platánievélek, s közédörmög a homályban az óriáskovács hangja. Felemelem az egyik képet. Modern arcú, csinos, halásznad- rágos fiatalasszony áld a fényképész pálmás-foteles szalonjában. — Az a lányom Amerikában van — futja el a könny a szemét, s teszi, mintha csak a szemüvegét törölné. — Azért nem tudok én írni neki, mert akkor mindig sírok. — Ha mindent kifizetnek, ösz- szesen 27 dollár marad nekik egy hónapra, előre nem látott kiadásokra. Mert ottan nincsen „OTI”, fizetni kell az orvost! — esik az asztalra Sós bácsi ökle, bal kezével pedig ránt egyet a bajuszán. — Jövőre hazajönnek — mondja nagyon halkan Sós néni... — Vajon az Amerikában élő .Etelka, aki már 38 éves, négy gyermek Anjtja, s több mint húsz .évé ldnt lakik, vajon tud-e majd jövőre, ha megjön, szép dombegyházi magyar nyelven, kemencében sült kenyeret kérni az anyjától? Vajon feltalálja-e magát csak arra az egy-két hétre is a kis csöndes, néprádiós, birsalmasziagú faluk' szobában? Csalódást okoz- nak-e egymásnak anya és lánya a találkozásukkal? — Ilyen gondolatok kergetik egymást az emberben, ahogy tartja a képet és nézi a messzire szakadt magyar asz- szonyt. Peregnek a képek. A többi gyermekről mesélnek, akik Pesten \lagy Misi,Jakon (Piálták meg, vágy nem találták meg számításukat, akik néha haza is térnek, hogy az. tán újra elmenjenek. Most úgy érezzük hirtelen, mintha kicsit kajánul néznének öreg szüleikre a képről: — felneveltetek, mi pedig elhagytunk benneteket... — Gyakrabban írhatnának, keveset írnak... — rakosgatja el a falusi nénike a képeket a dobozba. Szalaggal gondosan átköti, s kicsit ágaskodva, a szekrény tetejére teszi. A birsalmák mellé. Mézzel kínálnak bennünket, de menni kell.. Most már nemcsak a cipőnk nehéz a ráragadt sártól, hanem kicsit a szívünk is az öreg kovács és a felesége gondjától. Magára maradt két öreg egy kis viharsarki faluban, pedig négy a gyermekük, tíz az unokájuk. Csöndeskén éldegélnek, dolgoznak a faluért ma is. Olvasgatnak, rádiózgatnak, s naponta várják a leveleket, néha fél évig is — hiába. Falusi szülők sorsa ez: — El- szélednek a gyerekek más városokba vagy világrészekbe. S ez egy kicsit szegényíti a falut is.... Varga Tibor — Ternyák Ferenc Készül a beszámoló éhány tájékozódó kérdés] után Kozma Lajos elv- társ, a sarkadi járási1 pártbizottság tagja, aki többek között a Zsadányi Állami Gazdaság pártalapszervezetét patronálja a vezetőségválasztások előkészítésében, rátér a tárgyra: — A párcsoportbizalml-válasz- tások már megtörténtek nálatok? — Igen, öt pártcsoportban tartottuk meg a bizalmlválasztást és ágazatok szerint alakítottuk újjá a pártcsoportokat — feleli Szilágyi Sándor alapszervezeti titkár. Majd hozzáteszi: — A megyei pártbizottság határozata alapján történt mindez.-s- Értem. Előtte összevont pártvezetőségi ülés volt a községben? — Igen. A bizalmiválasztásokon a pártcsoportok tagjai igen aktívak voltak. Elmondották, mit tartanak jónak a pártirányitásban és szerintük ml nem kielégítő. Kifogásolták például, hogy nem mindig bízzák meg őket pártfeladatokkal. Itt közbeszól Hevesi Gáspár elvtárs, a zsadányi pártszervezetek csúcsvezetőségi titkára: A blzalmiválasztások után is összehívtuk a pártcsoportvezetőket. Ez nagyon hasznos volt. A gazdaság pártcsoportjainak vezetői elmondották: hogyan dolgoznak náluk a pártcsoportok és erről számoltak be a tsz-pártcso- portvezetők is. Ez a rögtönzött tapasztalatcsere máris érezteti jó hatását a termelőszövetkezeti pártmunkában. Most ismét Kozma elvtárs veszi át a szót. — Tehát a vezetőségválasztás előkészítésének első lépéseként megtartottátok a pártcsoportbi- zalmi-választásokat. Ügy vélem, ezek a megbeszélések — amelyeken egy-egy vezetőségi tag is részt vett,'- adtak némi' segítséget a beszámoló elkészítéséhez. A másik ilyen segítségadás a járási pártbizottság határozata szerint a községi csúcsvezetőség részéről kell, hogy megtörténjen: az állami gazdaság pártmunkájának a vizsgálata. Ebben hogyan álltok? Hevesi elvtárs feleli: — Megtartottuk a vizsgálatot, csak még nem közöltük megállapításainkat Szilágyi elvtársékkal, vagyis az alap&zerevezet vezetőségével. Erre november 5-én kerül sor..i Most ismét Kozma elvtárs beszél: — Az alapszervezet titkári beszámolójának elkészítéséhez jó alap lesz a csúcsvezetőség vizsgálata. De természetesen nem állhat csak ebből majd a beszámoló. Szükséges ezt kiegészíteni a helyi problémák elemzésével, amelyeket részleteiben nem láthat egy brigádvizsgálat. Hogyan lehet ezt ] elérni? Ügy, hogy kollektiven kell ] elkészíteni a beszámolót. Minden 1 párttag észrevétele, javaslata, szava szerepeljen • abban úgy, hogy, ha majd hallgatják a felolvasását, lássák: ebben a beszámolóban rangot kapott a saját véleményük. — Mi is így képzeljük, csak szervezetileg, magyarán: a kivitelezésben vannak problémáink — mondja Szilágyi elvtárs. — Én a következőt javaslom a kivitelezésre. Minden munkaterületen alakítsatok a kommunistákból két-három tagú bizottságokat. Sőt, a pártonkívülieket is vonjátok be ebbe a munkába. Nem hosszú jelentést, csupán egy-két mondatos papírra vetett véleményt, mondhatnánk úgy is: szempontot tartalmazzon egy-egy bizottság munkájának összegezése. De, ha ilyen módon valameny- nyi területről érkezik az alapszervezeti vezetőséghez véleménynyilvánítás, akkor mégis az egész pártszervezet, sőt a pártonkivü- liek hangja is szükségszerűen helyet kap a beszámolóban, vagyis az kollektiven készül. — Jó javaslat ez, meg is valósítjuk. A bizottságok létrehozásával, munkájának segítésével a pártvezetőségi tagokat bízzuk meg — mondja Szilágyi elvtárs. — Egyébként a szakszervezeti bizottság vezetőjét már megkértem, hogy röviden rögzítse papírra: mit lét ő jónak a párt- és tömegszervezet kapcsolatában és mit tart hiányosnak. A gazdasági vezetők pedig elkezdték az állami gazdaság néhány éves fejlődéséinek statisztikai összeállítását. — No®, ha a különböző munkaterületekről is megkapjátok a párt termelésellenőrzésére, az alapszervezet belső munkájára és általában minden párttevékenységre vonatkozó adatokat, akkor vázlatosan már összeállíthatjátok a beszámolót, amelyet a községi csúcsvezetőség vizsgálatával együtt végleges formában segítek majd és is megszerkeszteni — mondja Kozma elvtárs. — Utána már csak az alapszervi vezetőségnek kell jóváhagynia a beszámolót, mielőtt november 16-án elmondod a taggyűlésen... • Alig egy óra leforgása alatt hangzott el a fenti megbeszélés. Ám, amíg Szilágyi és Kozma elvtársék végleges formába öntik a titkári beszámolót a Zsadányi Állami Gazdaság pártalapszeirve- zetének néhány éves értékeléséről, még sok a tennivalójuk az ÁG kommunistáinak. S mindezt úgy kell ellátniuk, hogy a taggyűlésig — vállalásaiknak megfelelően — végezzenek az őszi betakarítással, szántással és vetéssel. Varga Dezső Teljesítették a tervet a Mezőhegyes! ÁG gyümölcsösében Hatvan vagon alma, 11 vagon őszibarack, 13 vagon sárgabarack, 8 vagon szilva, 3 vagon körte termett az idén a Mezőhegyesi ÁG ] 300 holdas gyümölcsösében. Az| alma szedését az elmúlt hét végén fejezték be, és most válogatják, csomagolják az árut részben belföldi, részben külföldi szállításra. AZ ÄRAMSZOLGÄLTATÖ VÁLLALAT békéscsabai telephellyel vidéki hálózatszerelési munkákra villanyszerelőket és segédmunkásokat, valamint a békéscsabai erőtelepre SEGÉDMUNKÁSOKAT VESZ FEL. Jelentkezni lehet: DÁV, Békéscsaba, VI., Micsurin u. 10—12. _________________________________________ 10388
