Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
W64. november'4. 5 Szerda Ahol tudják, hogy mit jelent a szép kirakat A KIRAKAT A BOLT TÜKRE, a járókelők közül nem egyet maga a kirakat vonz beljebb, tesz vásárlóvá. Fordítva is történhet: a mindig egyazon képet, ugyanazt az árut mutató és minden ízlést nélkülöző kirakat riasztólag hat. A Képcsarnok Vállalat békéscsabai boltjának hatalmas üvegfalán betekintve, kirakatnak látszik az egész helyiség, méghozzá igen változatos, gazdag művészi tárggyal, alkotással, lakberendezést kiegészítő holmikkal teli látványosságnak. Ám időnként ez a színesség és változatosság is felfrissítést igényel. Az Országos Képcsarnok Vállalat Gálos Marianna személyében rendszeresen küld Csabára szakavatott kirakatrendezőt, akiről köztudott, hogy művésze mesterségének. Két havonként vagy ha úgy alakul, havonként kerül sor a Képcsarnok egy-egy vidéki részlegének a meglátogatására. Ameny- nyiben a boltban kép, plasztika, vagy egyéb úgynevezett kiskiállí- tásra kerül sor, annak „beállítására” természetesen bármikor lejönnek. AZ ÁRU, LEGYEN AZ BÁRMENNYIRE ÉRDEKES, kívánatos, művészi értékű, raktározott, dukciók. Az iparművészeti, lakberendezési tárgyak, áruk mind ezeknek a kísérői. A lakáskultúra fejlesztése szempontjából azonban a két rész egyaránt fontos és emiatt egyformán igényes, alapos „feltálalást” követel. A rendezőnek ügyelnie kell arra, hogy mindig a „sláger” kerüljön előtérbe, az az áru emelkedjék ki jobban a többi közül, amelyik újszerűségével méltó erre vagy például művészi alkotások esetében, a gics- csek ellensúlyaként szerepel, vagy olyan tárgya a lakásberendezésnek, mely ebből a szempontból jó lenne, ha mielőbb meghonosodna | a vidéki közönség körében, otthonában is. MINDEBBŐL LÁTHATÓ, hogy a bolt anyagának elrendezése nem egyszerű feladat. Sokféle időleges és hosszú távú tervezésre, szempontra kell tekintettel lenni ahhoz, hogy ez a munka kellően szolgálhassa a mi világunkhoz méltó lakáskultúra terjesztésének ügyét. Gálos Mariannának erre egy-egy alkalommal mindössze egyetlen nap áll rendelkezésére. Kevesli. Mi is úgy véljük, hogy nehéz ilyen csekély idő alatt alapos és mutatós módon újjávarázsolni az előző kirakat- és boltkéófCiirem kép elő adás ról felhalmozott állapotéban mit sem' pet. Ám, ahogy boszorkányos mutat, közönyösen haladhat el egy-egy tárgy, egy-egy cikk mellett még olyan is, aki éppen azt keresi. A bolt eredeti profilja a festmény, a rézkarc, továbbá a tus-és más rajzok, művészi reproügyességű keze alatt átrendeződnek a képek, vázák, szőnyegek, kerámiák, kisplasztikák, egészen I új arcú bolt áll előttünk, s ha kint nem a csabai buszt iátnánk elrobogni, azt hihetnénk, hogy a Békéscsabai úttörők látogatása az Orosházi Üveggyárban A napokban, a békéscsabai tég- expedíciós munkájuk során összelagyár KISZ-szervezetének közreműködésével a békéscsabai 6. számú általános iskola úttörőcsapatának küldöttségé, az Expedíció a jövőbe programnak megfelelően, ellátogatott az Orosházi Üveggyárba, hogy megismerkedjék az ott dolgozó fiatalok életével, munkájával. A virágcsokrokkal érkező kis vendégeket a gyár kapujában, kedves meglepetésként az üzemi pártszervezet képviselői, továbbá Kiss János KISZ-vezető és Bánhegyi János, az üzem egyik vezetője fogadta. Ok kísérték végig a gyár területén a küldöttséget és mutatták meg a látnivalókat. A KISZ védnökségével épült korszerű üzem nagy hatással volt a pajtásokra. Kalauzolóik büszkén közölték, hogy javában "olyik és szép termelési eredményeket szül a KISZ-kongresszus tiszteletére indított verseny. A látogatók expedíciós naplójába sok üveggyári lány és fiú írt baráti üzenetet a 6. számú iskola úttörőinek. A küldöttség látogatása több volt, mint az expedíciós program egyikének a végrehajtása. Ott-tar- tózkodásuk alatt igaz barátságot kötöttek a gyáriakkal, akik emlékül az üzem termékeiből egy kisebb kiállításra való anyagot adtak át részükre. Bánhegyi János elvtárs a kapuban ezekkel a szavakkal búcsúzott vendégeiktől: Innen, az Orosházi Üveggyárból üzenem mindannyiunk nevében az iskola expedíciós őrseinek, hogy mindaz az írásos dokumentációs anyag és tapasztalat, amit ! gyűjtenek, legyen hasznos segítségükre szocialista hazánk építé- j sében és a jövő szakembereivé való felkészítésben. Képcsarnok valamelyik reprezentatív pesti üzletében vagyunk. A BOLT VEZETŐJE, dr. Árus Tiborné erősen állítja, hogy az ilyen átrendezések után érezhetően nő a látogatottság. Szerinte' Gálos Marianna művészi rendező, munkája az érdeklődés felkeltése és az ízlésfejlesztés tekintetében nem csekély tényező. Kíváncsian kérdezzük, hogy mindez miként jelentkezik kimutatható eredményekben? Egyetlen számadat nyomban a válasz: a most lezárult harmadik évnegyed forgalma, az előző esztendő hasonló időszakához mérten, 183 százaléknyi emelkedést mutat. Az is kiderül, hogy Csabán és a megye többi városában, községeiben, sőt tanyáin is milyen lakáskultúrcikkek iránt érdeklődnek fokozottabban, míg azelőtt sok helyen csak a képeket tekintették lakásdíszítő tárgynak, legalábbis elsősorban azokat, ma mind nagyobb az érdeklődés a különféle szobrocskák, az úgynevezett kisplasztikák iránt. A múlt évihez hasonlítva 124 százalékos emelkedést mutat a rézkarcvásárlás is, a perzsa módszerrel készült és kivételes szépségű rackasző- nyegok szintén egyre több lakás | díszévé válnak. Üjként jelentke- [ zett a bútortextil mellett a bútor- j karton és nyomban nagy lett iránta a kereslet. NEM ÁLLUNK MESSZE az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a szobor, a kép, a kerámia, a szőnyeg, a textíliák talán nem vonulnának olyan gyorsan a dolgozók otthonába, ha művészi kéz nem rakosgatná, teregetné őket gonddal, ízléssel a nyilvánosság szeme elé. Nem elég tehát a lakáskultúra jelentőségéről, fontosságáról, nevelő hatásáról beszélni, meg is kell mutatni a világnak mindazt, amivel ilyen kultúrát otthoni környezetünkben megvalósíthatunk. Ennek egyik legjobb módja pedig a művészi kirakat- rendezés. Huszár Rezső A Békés megyei Jókai Színház e napokban játssza Békéscsabán Kálmán Imre: Montmartrei ibolya című operettjét. Az előadást Miszlay István rendezte. A bohém művészek és Violetta: Szegő Zsuzsa, Vőrőss Tibor, Széplaky Endre, Darabos Ferenc; A kacagás mesteréi: Cserényt Béla (Frascatti) és Székely Tamás (Spaghetti) szerepében. Ha régi iskolatársával találkozik az ember, nem mindig ismeri meg azonnal, s csak az emlé. kék útvesztőjében keresgél: ki is az a félig- meddig ismerős arc hordozója? tgy történt velem is a napokban. Valaki nevemen szólított, aztán látva kutató, restelkedő tekintetemet, nevetve újra bemutatkozott a sok év eltelte után, s kicsit ő is zavarba jött. Észbe kaptam: az utolsó padban ült sokáig, míg végül az elsőbe parancsolták, hogy jobban szem előtt legyen. Ha csínytevés történt az osz_ tályban, és nem volt meg a tettes, azonnal őt hívták „raportra”, s legtöbbször nem is alaptalanul. Híre volt. Rossz híre. Ha egy diák vele ment végig az utcán, annak másnap biztosan akadt olyan ismerőse, aki azt mondta: „Na, te is jól megválasztod a barátaidat... Nem ismered a közmondást, hogy madarat tolláról...?!” Egyszóval, ő volt a tipikus rossz fiú. A hetedik osztály egy éve alatt Ismeretlen ismerős — mert előtte és utána más városba lakott — lassan mindenki eltávolodott tőle. A közös rendezvényeket kerülte, barátok nélkül tengett-len. gett. Nem volt célja, nem érdekelte senki sem, semmi sem. Csendes, szótlan közönybe bur- kolódzott, s ha megkérdezték tőle, miért nem tanul, félszegen válaszolt: „Minek?” Sokan gondoskodóan keresték viselkedésének okát, igyekeztek segíteni, de éredménytelenül. Többen a környezetre gyanakodtak, de, hogy mi volt az eredő, senki sem tudta megállapítani. A hetedik év végén nem sikerült kettessel megúsznia: három tárgy, bál megbukott. Emlékszem, egyszer gúnyolták, hogy így utcaseprő lesz belőle. Csak egyszer. Többször már nem merték... Aztán sokáig nem láttam. A hetedik osztály befejezésével elutazott városunkból szüleivel, akik máshová költöztek. De most itt áll kicsit félszegen, és mint ahogy régen is, nem tud mit csinálni kezeivel, de aztán határozottan jobbját nyújtja. Elindulunk a vasútállomás felé, mert utazik. Mint ahogy ilyenkor szokás, várom, hogy régi közös élményeinkről beszéljen, de nem. Inkább a jelenről szól és a jövőről. Először csak rövid, néhány szavas mondatokat mond, de ahogy telik az idő, ismét fesztelenül mesél. Esti tagozaton végzi a középiskolát, munkája mellett tanul, ő, aki kisdiák korában, amikor egyébként semmi dolga, gondja nem volt, akkor csak ritkán lapozta fel tankönyveit, s nem becsülte semmire a tudást. Amikor osztályt kellett volna ismételnie, kimaradt az általános iskolá. bői, valami alkalmi mun. kát vállalt, s ahogy erről faggatom, szégyenkezve komorodik el az arca. Bánja már azokat az elmulasztott éveket, de nem törődött bele akkori könnyelműségébe: igyekszik pótolni azt, amit elmulasztott. Elvégezte az általános iskola hetedik, majd nyolcadik osztályát, s most a dolgozók esti tagozatán harmadikban négyesre áll. Erről már büszkén beszél. Büszkén, de nem hivalkodóan mondja, hogy legutóbb az osztályból egyedül neki sikerült megoldania egy matematikai feladatot. Lassan kiérünk az állomásra, s nem fogy ki a szóból a hosszú úton. Cigarettát keresgél zakója zsebében, s balonja alól előcsillan egy jelvény. Kiváló társadalmi mun. káért kapta az idén. Erre is jut ideje. Szerényen megjegyzi: „Hát segítettem egy kicsit...” Jegyet vált és vonatra száll, búcsúzunk. Kéri, ne felejtsem el őt, amíg legközelebb találkozunk. Megígérem, s még mindig nagyon bánt, hogy elöszörre nem■ ismertem meg. De, hát annyira megváltozott... V. Z. Rotschild báró a színház igazgatójával tárgyal: Demény Gyula, Beck György. műsora November 4-én, este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Ödry-bérlet. November 4-én, 19.30-kor, Battonyán: A PER