Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

W64. november 28. t Szombat November 30-ig befejezik a mélyszántást a kamuti Béke Tsz-ben A kamuti Béke Termelőszövet­kezetben a rossz időjárás ellenére is időben befejezték a betakarítási munkákat. Jelenleg mindössze öt- venen dolgoznak a petrezselyem- dugvány átültetésén, melyből jövőre 70 holdon maghozó növény lesz. A kukoricaszárat is közvet­len a törés után levágták és be- hordták. A cukorrépa szállításával végeztek, összesen 219 vagon cu­korrépát szállítottak el. A mélyszántásból sincs sok hát­ra ebben a termelőszövetkezetben. A betervezett 2700 holdból mind­össze 200 hold vár mélyszántás­ra. A traktorosok vasárnap is dol­goznak, így november 30-ig befe­jezik a munkát. Újabb legelők kerülnek a termelőszövetkezetek birtokába A megyei állattenyésztési fel­ügyelőség átvette az eddig Bé­késcsabán, Békésen, Mezőberény- ben és Gyomán működő megyei kostelepet, amelynek kosok és egyéb apaállatok tartása, gondo­zása volt a feladata. A takar­mányszükséglet és a legeltetés biztosítósához a telep összesen 3988 hold földdel rendelkezik Bé­késcsaba és a három község ha­tárában. Miután a kostelepet a megye) állattenyésztési felügyelőség vette át, a még gondozásában maradó apaállatok ellátásához 400 hold szántóra és ezer hold legelőre lesz szüksége. Ezért összesen 2500 hold legelőt ad át azoknak a termelő­Átalakítják a végegyházi Szabadság Tsz központi épületét A végegyházi Szabadság Terme­lőszövetkezet központi épületé­nek, irodaházának átalakítását az elmúlt hetekben kezdték meg. Az átalakítással két helyiséggel bő­vül az épület. A tatarozási és bő­vítési költségekre a termelőszövet­kezet 58 ezer forintot biztosított. Ezenkívül mintegy 12 ezer forin­tot fordítanak új berendezések vásárlására is. szövetkezeteknek, amelyek vállal­ják a háztáji és egyéni termelők szarvasmarha-állományának le­geltetését. Ugyanakkor a termelő- szövetkezetek gondozásába kerül­nek a háztáji állatállomány meg­termékenyítéséhez szükséges te­nyészbikák, tenyészkanok és kecs­kebakok is. A jövő követelménye mezőgazdaságunktól: többet, jobbat és olcsóbbat Élénk érdeklődés és vita kísérte a napokon az üzemszervezési Helyesen ismerték fel a Körös­vidéki mezőgazdasági napok ren­dezői az üzemszervezés időszerű­ségét s ezért ennek a témának külön szekciót alakítottak most ki. Az elhangzott előadásokat élénk érdeklődés és vita követte. A mintegy 80 jelenlévő között hall­gatta Márton Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia Agrár- gazdasági Kutató Intézete osztály- vezetőjének előadását Csatári Bé­la, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese, Varga Lajos, a megyei ta­nács főagronómusa, Badár János, a békési járási pártbizottság tit­kára, Varró József, a TIT főtit­kárhelyettese is. Márton János bevezetőben el­mondotta, hogy az üzemszervezés olyan régi, mint a termelés más ága, azonban az üzemszervezésre Mezőgépgyártásunk újdonságai Az utóbbi években érdekes mó­don eltolódott az erő- és munka­gépek aránya. Az idén alig fog­lalkoztak traktorokkal. Az ok: külföldön most kezdődik a „trak­torváltás”, az újabb, korszerűbb típusok kifejlesztése. Addig tehát nem érdemes újabb típusokat be­vezetni, amíg ki nem alakul, hogy melyik lesz a legjobb és melyik­ből vásárolhatunk nagyobb téte­leket. Igen nagy számban próbál­tak ki viszont különféle betakarí­tó gépeket. A betakarító gépek kö­zül sorozatgyártásra javasolták a napi nyolc-tíz holdas teljesítményű magyar borsóarató gépet, s meg­felelőnek találták a német szal­mabálázót és a román kukorica- mcrzsolót. További vizsgálatot igényel, de máris igen jónak ígér­kezik a holland zöldbabszedő gép. Negyven-ötven ember munkáját pótolja olyan minőségben, hogy a leszedett termés nemcsak kon­zervipari feldolgozásra, hanem friss fogyasztásra is alkalmas. A hazai gyárakból több érdekes, újszerű talajművelő és növény­ápoló gép mintasorozata került gyakorlati kipróbálásra. Egyik a TR—2-es tereprendező sáncok, földutak építésére, karbantartásá­ra, vízmosások betemetésére, si­lók egyengetésére. Ezt a sokolda­lú és rendeltetésében is teljesen új típusú gépet jövőre már sorozat­ban gyártják. A másik, ugyancsak sorozatgyártásra javasolt hazai új­donság: a lejtős területek kuko­ricakapája. A gyomok eltávolí­tásával egyidejűleg hossz- és ke­resztirányú gátakat húz a talajba, s az így kiképzett kis teknők visszatartják a csapadékot. A kí­sérletek szerint az új típusú kapá­val művelt területen legalább 10 százalékkal több kukorica terem. Az idei gépminősítések még nem zárultak le, de az már bizo­nyos, hogy a megvizsgált típusok 40—50 százaléka megfelel mező- gazdaságunk követelményeinek. (MTI) a premizálási rendszert a megvál­tozott feladatokhoz Igazítva igye­keznek a létszám- és munkaidő­megtakarításra serkenteni. A tex­tilipari üzemek példájára néhány fém- és műanyagfeldolgozó vál­lalatnál egy dolgozóra több gép kezelését' bízzák, természetesen növekvő keresettel. Más üzemben az előző időszak túlórapótlékkal növelt bérét kifizetik, amennyiben só negyedében alig van munká­juk, az utolsóban viszont ki sem látszanak belőle. Az utolsó ne­gyed feladatainak és az első ala­csony intenzitásának összevetésé­ből azután furcsa módon a króni­kus kapacitáshiány emelkedik hi­vatalos rangra”. Egyenlő munkáért egyenlő bért — hangsúlyozzuk gyakran. De .. . , , . , nem ártana helyenként így mó­az uj feladatokat túlóra nélkül tel- dosítani; egyenlőtlen munkáért jesítik. A bérezési formákat sehol nem írják elő központilag, ezért minden műhelyben lehetőség nyí­lik a termelés jellegének és a fel­adatoknak legmegfelelőbb ösztön­zési rendszerek kialakítására. Persze, nemcsak a munkások egyenlőtlen bért. Vagyis az, aki nemcsak szorgalmasan dolgozik, hanem fantáziát visz a munkába, kezdeményez, lényegesen többet keressen a kibúvókat és magya­rázkodásokat kereső „ügyintézők­nél”. A pillanatnyi besorolási körében van szükség ösztönző bé- rencjszer szűk „tól-ig” rendszere rezésre, a műszakiaknál is. Hiszen a jól képzett mérnökökben, tech­nikusokban — akiknek, alkotó te­vékenysége százak és ezrek mun­káját teheti eredményesebbé, nagy hiány mutatkozik. Nemrég az egyik tervezőintézet igazgatója el­mondotta: fele annyi létszámmal megoldhatnák feladataikat. Mégis új felvételeket hirdetnek, s kapa­citáshiány miatt külön díjazásért mellékfoglalkozásban vállalnak el egyes tervezési megbízatásokat. Ennek oka részben az intézet egyenetlen leterhelése: az év el­is olykor egyenlősdire vezet, s nem teszi lehetővé a kiugró telje­sítmények ösztönzését. Mégsem annyira a bértáblázat, mint in­kább a szemlélet szorul módosí­tásra. Ne az kapjon fizetéseme­lést és prémiumot, aki a legin­kább számít rá és régtől várja, hanem aki valóban megérdemli. A mindenkori kereseti rangsorolást, értékelést és ösztönző kereseti arányok ki­alakításához, csupán bátor vállal­kozó szellem a meglévő béralapok újrafelosztásához. Hányszor találkoztunk szűkkeb- lűséggel, amikor valamilyen ki­emelkedő egyéni teljesítményt kellene méltóképpen honorálni! Néhány vállalatnál szinte már „polgárjogot” nyert, hogy a szá­mottevő szabadalmi díjakat vagy a jelentősebb újítási 'összegeket csak bírói döntésre, illetve felsőbb utasításra fizetik ki. Pedig ezek az ösztönző eszközök is mindenütt rendelkezésre állnak, s ahelyett,, hogy élnének velük, eleve szár­nyát szegik az alkotó műszaki fan­táziának. A termelékenység emelése ma fejlődésünk kulcskérdése. Növek­vő feladataink végrehajtása, köz­tük az életszínvonal emelése, el­sősorban azon múlik, hogyan ala­kulnak az egy munkásra és mű­szakira jutó teljesítmények s az egy termékegységre jutó költsé­gek. Az egyéni és társadalmi ér­dekek összhangja jusson kifeje­arányok zésre abban is, hogy aki nagyobb jelentse- r®szt vállal magára a munkából, nek a ténylegesen elvégzett mun- az az eredményeknek közvetlenül ka alapján. S legtöbbször nem is is jobban hasznát láthassa, kellene külön pénz az igazságos Kovács József régen sem és most sem fordíta­nak még megfelelő gondot. Sok helyütt helytelen arányok gátol­ják az üzemágakat abban, hogy minél eredményesebben járulja­nak hozzá a gazdaság fejlődésé­hez, jövedelmének növeléséhez. Sok helyütt a helyes arányokat/ nem alapos önköltségszámítás alapján alakítják ki, hanem amúgy szemmértckkcl, jóhiszemű gondolomra. Hatással van az is, hogy nem minden üzem érdeke esik még egybe a népgazdaság ér­dekeivel. Példa erre, hogy a ter­melési tervtárgyalásokat alkudo­zás, unszolás és tukmálás jellem­zi, mert ki-ki minél kevesebb munkáért minél nagyobb jövede­lemhez szeretne jutni. A Békés megyei termelőszövet­kezetek gyakorlatáról szólva el­mondotta, hogy egyes helyeken hol takarmányhiány, hol alacsony állatlétszám, hol a termelésszer­vezés hibái gátolják a jövedel­mezőbb termelést. Helytelen gya­korlatnak tartja, hogy szövetke­zeteinkben a trágyakezelés arra az üzemágra, vagyis a tehenészet­re van bízva, amelynek ez mel­léktermék s ezért nem is fordít rá gondot. Véleménye szerint a növénytermelési üzemágra kelle­ne a trágyakezelést bízni, amely azt felhasználja. Az előadó hosszasabban időzött a közös és a háztáji termelés kap­csolatánál. Amint mondotta, jó né­hány szövetkezetben afféle meg­tűrt csökevénynek tartják a ház­táji termelést. Pedig van jövője. Példa rá, hogy a Szovjetunióban is nagy gondot fordítanak a ház­táji állatnevclésre és hizlalásra. Nálunk is úgy kellene a közös ta­karmánytermelést irányítani, hogy abból elegendő jusson a háztáji állatállománynak is. Befejezésül az üzemágak meg­felelő aránya kialakításának fel­tételeiről beszélt. Legfontosabb­nak az országos, a megyei és a já­rási távlati terv elkészítésének szükségességét említette, mert ez arra ösztönzi az üzemeket, hogy olyan üzemágakat alakítsanak ki, amelyeknek a termelésére a tá­voli jövőben is szükség lesz. Márton János előadása után Timkó Béla, a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum igaz­gatója tartotta meg korreferátu­mát. Bevezetőjében visszatekin­tett arra a sokoldalú feladatra és nehézségre, amelyek lefoglalták a szövetkezeti vezetők energiáját, s ami miatt eddig nem tudtak meg­felelő időt szentelni az üzemágak arányának helyes kialakítására. A mezőgazdaság átszervezése óta eltelt négy év alatt sokat nőtt a szövetkezetek vezetésének szín­vonala s a tagság is igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, igye­kezett kihasználni a technika és mezőgazdasági előadást a kémia adta lehetőségeket. Bi­zonyságul elmondotta, hogy a gyulai járásban tavaly holdankém 13,5 mázsa búzát, 22 mázsa ma jusi morzsolt kukoricát és 210 mázsa cukorrépát termeltek. — Sajnos, a takarmánytermelés a legelőgazdálkodás és az állati o nyésztés színvonaláról nem sok jót lehet elmondani. A tehenen- kénti tejtermelés 2220 liter, a ju- honkénti gyapjú 3,8 kiló volt. A tej nemcsak kevés, hanem drága is. Literje 3,84 forintba került, a választási malacoké 28,80, a hízott sertés kilója 15.50. Az állattenyésztés alacsony és drága hozamának okai ismertek. A takarmány kevés, ráadásul hi ányzik belőle a vitamin, a mész a foszfor. Az állatférőhelyek ál tálában zsúfoltak, hiányzik belő lük a vízvezeték, a villany s az emberek ősi munkakörülményei, között dolgoznak az állatok körül A takarmányhiány arra vezethető vissza, hogy kevés a szerves trágy- s ezért a kiszórt műtrágyák sem fejtik ki megfelelően a hatásukat Addig, amíg 5—6 hold szántóra tsak egy számosállat jut, s ezer. belül száz hold szövetkezeti föld re 14—15 szarvasmai'ha és 4—5 tehén, addig nem Is lehet megfe­lelő mennyiségű szerves trágyára számítani, s arra sem, hogy ele­gendő takarmánnyal rendelkezze nek gazdaságaink. Egyelőre az a helyzet, hogy helyenként közvet­len* a cséplés után csak árpát, tö-. rés után pedig főleg csak kukon-, cát etetnek, ezért lép fel az álla­toknál a különböző biológiai za­var, a meddőség, ezért nincs elleri- állóképességük a betegségekkel szemben. Timkó Béla azt javasolta, hogy szikes földön ne erőltessék szö­vetkezeteink sem a siló-, sem a szemes kukorica termelését, ehe­lyett inkább árpát, cirkot, lucernát s olyan takarmánynövényeket vessenek, ami bővebben terem. Tegnap, a délelőtt folyamán dr Förgeteg Sándor kandidátus, a Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet igazgatója a szilárd takarmánybázis megteremtése címmel, dr. Sándor István, a Bu­dapesti Állatorvosi Egyetem ad­junktusa A sertéstenyésztés sza- poraságának növelése és a brucel-; lózis elleni védekezés címmel, An- geli Lambert, a Budapesti Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola do­cense A melegágyi üvegfelületek; gazdaságos hasznosításának lehe-, tőségei címmel tartott előadást. Ennek az előadásnak a résztvevői a délutáni órákban megtekintet­ték a tótkomlósi Viharsarok Tsz termálfűtéses hajtatóházát. Az ál­lategészségügyi előadáson részt vevők pedig a kondorosi Dolgo­zók Tsz-be látogattak a délutáni órákban. K. I. A BÉKÉSCSABAI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS ELEKTROMOS RÉSZLEGE AZONNALI BELÉPÉSRE KERES NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ ERŐSÁRAMÚ TECHNIKUST (mérőcsoport-vezetői munkakörbe). GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ VILLANYSZEREI, ŐKET (csoportvezetői munkakörbe is), MOTORTEKERCSELÖ ÉS AUTÓVILLAMOSSÁGI SZAKMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a részlegvezetőknél. 10637 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom