Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

"r 5*64. november 24.

6

Kedd

Magyarországi ősbemutató Békéscsabán

— Peter Karvas színműve a Jókai Színházban —

Az a „szörnyű erő” érdekli Er- neszt Sebőt, az 50-es években ártatlanul bebörtönzött régi kommunistát, „amely meg tudta görbíteni az emberek gerincét, amely arra kényszerítette őket, hogy fordítva higgyék, amit tudtak”. Azt kutatja, hogy miért, kiért történt mindez, hogy szükséges volt- e „magasabb érdekek” ürügyén elvhű kommunistákat fasiszta Hlinka-gárdistákkal zárni egy cellába? Emészt Sebő, Karvas „A sebhely” című színművének egyik hőse mégsem gyűlöli a „nagyhan- gúakat, akik nem igazi elvtársak”, csak élete végéig nem felejt és ez az értelem által átgyúrt, kitörölhetetlen élmény erősebb az indulatok táplálta gyűlöletnél; ez soha el nem múlik, soha nem enyhül. Sztaniszlav Ondrus profesz- szort, a darab másik nagy alakját is megérinti ez a „szörnyű érő” és hosszú éveken át járja önmaga kálváriáját azért, mert tudta, hogy Emészt Sebő nem lehet bűnös, mégis néma maradt és ezzel a „szörnyű erő” máris rabjává tette.

Félt, mint mások; és ez a félelem sodorta életét, nyugalmát, becsületét útvesztőbe. Cinkos szótlanságának bűnös súlyát hiába próbálta magyarázni azzal, hogy „viharos időket élünk” és „másoknak is nehéz”, hiába igyekezett kommunista hittel és bátorsággal eligazodni a „szörnyű erő” sodrásában, léptei elbizonytalanodtak, válságba került, önvád ölte perceit, zilálta szét családi életét.

Karvas mondanivalója világos: az igazság mellett kiállni emberi kötelesség, még akkor is, ha gerincgörbítő erők félelmet préselnek az ember szívébe; még akkor is, ha ennek súlyos ára van. Igazzugságra építeni ingatagabb, mint a kártyavár. Egy évtized vagy alig több telt el azóta, hogy az emberek sokasága a félelemmel és az egyedülmaradás lehetőségével birkózott; az író, amikor elindítja ezt a történetet, egyértelműen máris célja felé tör, hogy mindannak művészi hitelű mását adja, ami akkor megtörtént, s megtörténhetett a Sztaniszlav Ondru- sokkal és Emészt Sebőkkel. Szándéka megvalósult, a dráma második és harmadik felvonásában különösen; az első felvonás kissé csikorog, egyenletlenül épül, a szereplők jelleméből, érzelmi töltéséből és az adott szituációkból nem mindig indokoltan következő megnyilatkozást produkálnak, az expozíciót itt-ott körülményesnek és főként bőbeszédűnek véljük. Talán Ondrusné alakja az, amely ebben a felvonásban a zavaró: á

bői következő, de mégis túlságosan biztos felismerései nem indokoltak olyan mértékben, hogy ne mérlegelje a néző a hitelesség kérdését. Akad ilyen túlzottan „öntudatos” és meglepően „érett” megnyilatkozása Sebővel és tragédiájával kapcsolatban még Ond- rusék leányának, Gitkának is. Mindebből kiderül, hogy Karvas színműve a második felvonástól emelkedik hatalmasat, nem véletlen, hogy színházunk előadása is innen produkálja az igazán nagy, mélységesen igaz pillanatokat.

Az előadás magyarországi ősbemutató, rendezője Miszlay István. A bíráló számára lassan közhelyízűvé válik és új meghatározások keresésére ösztönzi, ha Miszlay rendezésének értékelését azzal kell kezdenie: jellemzője a fegyelmezettség és a művészi igényesség.

ban annyira jellemzőek, hogy szinte említés nélkül kellene tudomásul venni; hogy ezt mégsem tehetjük, azért van, mert Miszlay mindig ad újat, hoz meglepetést, mert rendezésében a fegyelmezettséget és az igényességet analizálva, ezek ritkán bonthatók ismétlődően azonos összetevőkre. Az viszont magától értetődő, hogy amennyire igényes, annyira valósítja meg művészi erővel az író súlyos mondanivalóját, és amennyire fegyelmezett, olyan mértékben és értékben{!) születnek az általa rendezett előadásban élményt nyújtó színészi alakítások is. öröm, hogy a Karvas-bemutató ezzel sem fukarkodott.

Szoboszlai Sándor alakította Sztaniszlav Ondrus professzort. Alakítása — az író jóvoltából is — végig hiteles és megragadó erejű. Néhány vonatkozásában azonvitathatatlan erkölcsi alapállásá- ^an 'kísértett Ágass mérnök Dóság nélkül élni nem lehet, ha- ; Munkájára mindezek már valóJorzy Ed ige y:

A csekk

Fordította: Bába Mihály

54.

— Ez a Stach megőrült! — mondta az ügyész a titkárnőjének. Azt gondolja, hogy mi itt az ügyészségen semmit sem csinálunk és munkaidő alatt kirándulhatunk.

Ugyancsak csodálkozott az ügyész és a titkárnője is, amikor néhány perccel később a főnök titkárnője telefonon közölte velük: a vajdasági ügyészség vezetője szombaton tizenegy órától engedélyezi az eltávozást.

Amikor másnap Halinka Jerzy Kurral együtt kiment a bíróság épülete elé, egy vadonatúj zöld Volga várt rájuk. Az őrnagy mellett egy ismeretlen férfi állt.

— Ismerkedjetek meg! A barátom, Durko kapitány.

Wilska üdvözölte a civil ruhás kapitányt. Amikor kezet nyújtott neki, azonnal megismerte. Nemegyszer látta, mint szakembert, autóbalesetek ügyében. Azt is tudta, hogy Durko a rendőrségen a „speciális ügyek tisztje” funkcióját is betölti.

A kapitány a volán mögé ült, Wilska pedig mellé. Az őrnagy és az ügyész hátul helyezkedett «1 kényelmesen.

— Ha elfáradsz, Durko, felválthatlak, ajánlkozott Krzy- zewski.

— Megleszek valahogy. Nem kockáztathatom négy ember életét. — Ügy'látszik, a kapitány nem sokra értékelte barátja kocsivezetői tudományát.

Az út kellemes volt. Az őrnagy jókedve hatással volt mindenkire. A kapitány, mint autóversenyző, tökéletes biztonsággal vezette a kocsit, beszélt is az autóklub versenyeiről. A kocsi ablaka nyitva volt, senki sem szenvedett a hőségtől. Tomaszo- wot gyorsan elhagyták. A kapitány néha zsörtölődött a kissé rendetlen városi jelzések miatt. A Volga száguldott Szilézia felé. Katowicében a kapitány azt javasolta,, hogy a Polónia-étterem- ben ebédeljenek meg.

— Éjszakai szállásról már gondoskodtam Zebrzydowicéban, mondta önkéntelenül az őrnagy.

— Holnap, ha visszafelé megyünk Varsóba, meglátogatjuk C'ieszynt és beugrunk Wislába — fűzte hozzá a kapitány. — Iszunk a három testvér, Lech, Cseh és Rusz kútjából és meg- fürdünk Lengyelország leszebb medencéjében: a Visztulában.

% (Folytatjuk)

"bozy: Holnap folytatjuk című drá májából, persze azért, mert Ondrus professzor és Ágass nagyon hasonlítanak egymáshoz, egyformán gyötrő utat járnak. Szentirmay Éva (Ondrusné) főként a már említett első felvonásbeli problémák miatt nem kapott valami kitűnő szerepanyagot és azt, hogy miért éppen ő a család legaktívabb és legkeményebb jellemű tagja — éppen ezért — nehezen hihettük el neki. Ezt nyilván érezte, ebből következik bizonytalansága is, az, hogy nem oldódik fel szerepében, csak egy-egy jelenet erejéig. Balia Olga (Gitka) nagyon tetszett, finoman cizellált alakítása visszatérését a csabai színpadra emlékezetessé tette. Mikes Ferenc (Ottó Majcher) gondosan és energikusan játszotta ezt az igen hálás szerepet, jól azonosult Ottó figurájával. Körösztös István (Tomko- Vics) alakításában is kísértett néhol a „Holnap folytatjuk” Barlá- ja; bár ez a Tomkovics bonyolultabb jellem és ezt Körösztös magabiztosan érzékeltette. F. Nagy Imre Emészt Sebőt egyszerű eszközökkel, az Emészt Sebő-k iránt érzett emberséges nagy szeretettel formálta meg, ez mondható el Cseresnyés Rózsa (Sebőné) alakításáról is. A vendég díszlettervező: Csányi Árpád Jászai-díjas díszlete nemcsak jól használható, hanem magas színvonalú is.

Sass Ervin

Fekete szárnyak

Egy sziléziai bányavároskában játszódik a film cselekménye, hőse egy szélhámos, aki napjait leginkább udvarlással tölti. (Bemutatja a békéscsabai Szabadság mozi november 23—24-ig.)

A színház műsora

MOZI

November 24-én,

é

este 7 órakor: SEBHELY . József A.-bérlet.

November 24-én, 19.30-kor, Dobozon: KISORSOLT MENYASSZONY

A Nők Lapja Évkönyve — 1965

A 224 oldalas kötetben nemcsak a dolgozó nő, a háziasszony talál hasznos és szórakoztató olvasnivalót, hanem a család minden tagja. A Két évtized a nagyvilágban című képes összeállítás húsz év történelemmé vált eseményeinek krónikája, de a máról holnapról neves írók, klasszikus és mai költők művei is sokat elmondanak. A népszerű „Lelki posta” és a „Családi divatlap”, a korszerű otthonról, kézimunkáról szóló illusztrált írások mellett talál az olvasó bőséges pedagógiai, orvosi, kozmetikai, háztartási tanácsadást. Ezenkívül humor, já- ____

t

ékák, mesék, barkácsolás gazda- dobosok műsora. ís.oo Kukkantó, gítja a gyermekek örömére az évkönyvet. A 134. oldalon található a 15 OOO ezer forintos rejtvénypályázat és a 30 értékes nyereménytárgy jegyzéke.

A Nők Lapja Évkönyve 10 forintos áron megvásárolható a postakézbesítőknél és az újságárusoknál.

NOVEMBER 24.

Békési Bástya: Vízkereszt, vagy amit akartok. Békéscsabai Brigád: Moszkvád séta. Békéscsabai Szabadság: Fekete szárnyak. Békéscsabai Terv: Rocco és fivérei. Gyomai Szabadság: Otelló; Gyulai Erkel: Félelem. Gyulai Petőfi: A rendőrségen történt. Mezökovácsihá- zi Vörös Október: Esős vasárnap. Orosházi Béke: A nagyravágyó asszony $ Orosházi Partizán: Blood kapitány fia; Sarkad! Petőfi: Sándor Mátyás; Szarvasi Táncsics: Jánosik II. Szeghalmi Ady: A harmadik félidő.

A tv műsora

NOVEMBER 24-ÉN, KEDDEN

8.05—8.25 Iskola-tv. Orosz nyelv, az általános iskolák vm. oszt. számára« Város és kolhoz. .9.00—9.20 Környezetismeret, az ált. isk. m. oszt. számára. Látogatás a Meteorológiai Intézetben. 10.06—10.36 Földrajz, az ált. isk; V. oszt. számára. A Kisalföld, a Dunántúli Középhegység és a Balaton, Iá .00—ál .20 Orosz nyelv a közép- iskolásoknak. Grisa, Mása és Andrej a rendőrségen. 14.00—14.30 Orosz nyelv, az ált. isk. VI. oszt. számára (ism.). 14.55—15.15 Környezetismeret (ism.). 15.50—16.20 Földrajz (ism.). 16.55—17.15 Orosz nyelv középiskolásoknak (ism.). 17.20 Az Iskola-tv postája. Műsorkalauz pedagógusoknak. 17.35 Hírek. 17.40 Kis18.40

Ki minek mestere? Portréfilm. 18.50 Valóban nehéz emberek? Beszélgetés egy új magyar filmről. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-hiradó. 19.45 Napi jegyzetünk. 19.50 Példázat n. rész. Jóságos emberek. Tv-játék. (10 éven felülieknek!) 21.00 Zenélő órák. Drezda, Lipcse, Weimar. 22.10 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI)

Orosházán, a járási könyvtár utcai bejárata előtt, állok a nyitásra várva. Borús az ég, átható hideg szél futkároz szerte. Aprócska lányka haliad el mellettem, kezében nyitott aktatáska lóbálódzik nagy búsan, ő pedig síiva magyarázza egy idősebb férfinak:

— Ide, a táskába tettem, bácsi kérem, és most sehol...

Szabadon levő kezével alig győzi a szemét dörgölni és közben a mellette haladó felnőttel együtt időnként vizsgálódva nézik a járdát, így tűnnek el a sarkon.

Számomra olyan az egész, mint a hetilapok ama képsorozatrejtvényei, mélyeknek éppen az utolsó képe hiányzik, s az üres kockában ott a szöveg: „találja ki, mi a befejezés?” Ebben az esetben is jön a síró kislány egy felnőttel, elhaladnak mellettem. ValaTANULSÁG

mit elveszthetett, ám, hogy mit, és hogy mi is van tovább, nem tudom, hiszen eltűntek a sarkon. Bizonyára iskolás és talán egyik könyve, füzete vagy az ellenőrző könyvecskéje eshetett ki a táskából.

Még mindig a parányi tragédián gondolkodom, mikor a sarkon ismét feltűnik a lányka, de már egyedül és zokog rendületlenül. Mikor hozzám ér, részvéttel kérdezem:

— Miért a nagy kétségbeesés, édeském?

Szöpögve feleli:

— Elvesztetted. A bácsival sem találtuk meg.

— Mit vesztettél el, drága szívem?

— A pénztárcámat a táskámból. Három darab húszforintos volt benne, anyu adta, hogy fizessem ki a napközit.

És a lányka, ha lehet, még az eddiginél is keservesebb sírásban tör ki. Előttem azonban érthetetlennek tűnik, hogyan eshetett ki a mély aktatáskából a buksza? Még akkor Sem fordulhat élő, ha nyitva van, mint most is, hacsak szájjal lefelé nem fordítja. Mondom a kis kétségbeesettnek:

— Nyúlj, kedveském, a kabátod zsebébe, hátha ott van.

Először határozott nemet int a fejével. A táskába tette, nem a zsebébe, de aztán mégiscsak szót fogad. Arca hirtelen döbbent, majd örömteli kifejezést ölt, kezét előhúzza és abban egy pipacspiros pénztárca lapul. mélységes bánat csepp jel a szeme sarkában hirtelen örömkönynyekké válnak. Felvidulok ón is.

Már az égbolt sem borús és a szél is mintha enyhülne.

Ennek a kis epizódnak az írása közben arra gondolok, hogy de sokszor megesik velünk, kicsi és nagy, fiatal meg idős emberekkel, hogy néha nem emlékszünk, hogy hová is tettük a „pipacspiros pénztárcánkat”. Mennyi kicsi és nagy, nemegyszer helyrehozhatatlan tragédia okozója lehet az, hogy felületesen emlékezünk a velünk történtekre, cselekedeteinkre. Holott temérdek baj és kellemetlenség kerülhető el, ha nem feledkezünk meg arról, hogy nemcsak „táskánk”, de „zsebünk” is van. Magyarán: előbb gondoljunk végig minden lehetőséget, mielőtt kétségbeesnénk.

—Éj—