Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
1#M. november 21, 5 Szombat Milliók szakiskolája Televíziós mezőgazdasági filmsorozat indul November 26-án kezdi közvetf- vényápolás gépesítéséről, a vegy- teni a televízió 12 filmből álló szeres gyomirtásról és sok más idei szakfilm-sorozatát, milliók- időszerű, a gyakorlatban bevált hoz juttatva el a legfontosabb me- , termelési és üzemszervezési módzőgazdasági ismereteket. A televízió rohamos elterjedése és népszerűsége a falvakban is egyre nagyobb lehetőséget nyújt a felvilágosító, ismeretterjesztő munkához. Nem kétséges, téli esszerről. A filmeket hetenként csütörtökön mutatják majd be, s a vetítést vasárnaponként megismétlik. A sorozat iránt máris nagy az téken nagyon tanulságosnak ígér- érdeklődés, ez tapasztalható or kezik az idei szakfilm-sorozat, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával készítettek. Témáit elsősorban a maszágszerte. A Hazafias Népfront, a TIT, a KISZ sok helyütt előkészületeket tesz a tv mezőgazda- sági filmsorozatának csoportos A címzett i. Ha egy levélen, postai küldemé- amelyik tőlük független, de nyen hiányos a címzés, nincs raj- sajnos, van olyan is, ami a vezetés ta feltüntetve a pontos rendelte- hibája...” Több semmi erről az tési hely, a küldemény visszake- * 1 „ismert” okról, s arról, hogy ki- rül feladójának. Ilyen azonban ‘ ken múlott a hiba. Ismeretlenség- csak ritkán fordul elő, mert az ben maradtak a hiba elkövetői, emberek általában tudják, hogy mert azért az egész vezetést, amely mit és kinek akarnak üzenni, s az illető termelőegységben tizenI , gyár mezőgazdaság két kulcskér- ; megtekintésére és megvitatására, dése, a gépesítés és a kemizálás Helyes volna, ha a vitákat minproblémáiból meríti. ' denütt hozzáértő szakember veígy például a Szénakészítés gé- zetnéj akl M *,etleg felvetődő Pékkel c. film a legkorszerűbb kérdésekre mindjárt választ is kaszáló-, forgató- es begyűjtő gé- !adhatna- pékét mutatja be munka közben, üzennivalójukat pontosan meg is címezik. A leveleken a címzett sohasem ismeretlen. A levelekben azonban annál gyakrabban. Sok olyan levelet kap szerkesztőségünk is, amelyekben az írók fontos dolgokról fejtik ki véleményüket, súlyos bírálatot gyakorolnak — csak éppen néven nevezni felejtik el a megbíráltakat. Még öt. húsz személyt tesz ki, mégsem lehet elmarasztalni egy kalap alatt. Jelen esetben is csupán két- három emberről lehetett szó, akiknek nevét azonban elhallgatta a beszámoló. De miért? Ha általános bírálat hangzik el egy értekezleten, az emberek ősz- I szenéznek, gyanúsan szemlélgetik egymást, hogy biztosan a másikról ; volt szó, vagy egyszerűen tudomágyakoribbak a különböző értekez- ! sül sem veszik a bírálatot, hiszen bizonyítva, hogy a gépeket csak gondosan kezelt réteken lehet gazdaságosan felhasználni. Érdekessége a filmnek a hideglevegős szénaszárító, amelyet ugyancsak működése közben láthatunk. A film megismertet azokkal a leggyakrabban előforduló hibákkal, amelyek a széna minősége romlásához vezethetnek. Rendkívül érdekesen számol be A vegyipar és az állattenyésztés című film arról a sokoldalú segítségről, amelyet a takarmányozás és az állategészségügy területén a korszerű ipar nyújt az állattenyésztéshez. Megismerkedünk a Phylaxia, a szentesi takarmánygyár munkájával csakúgy, mint a Kazincbarcikai Vegyiművek és a különböző gyógyszergyárak készítményeivel. Hasznos tanácsokkal szolgál, miként tehetjük a vegyipar segítségével fejlettebbé és jövedelmezőbbé az állattartást Érdekes és tanulságos filmek számolnak majd be a szállítás, a kertészet, a talajművelés, a nö<-«) leteken észlelt névtelen bírálatok. Idézünk itt az egyik értekezlet be. nem konkrétan hangzott az el. Az ilyen általános bírálat legtöbb számolójából: „A termelési kiesé- , esetben azonban sérti azokat, akik sek ismertek. Van olyan okuk, becsületesen dolgoznak, mert úgy érzik, ténylegesen nem tesz különbséget a bíráló a jó és a rossz munka között. Egyik termelőszövetkezetben, pontosabban a bé- késszentandrási Rákócziban tör- November 15-én, vasárnap dél-1 mel kísérő eleki érdeklődők hasz- tént a nyáron, hogy elmarasztalták j2 ÓT3Í kezdettel 3 §yulfli 3^** **'■*-'* Vv»o/jA1 no+Ae+ 4ntoÍr fAlvtattlí I « aj5r\zusolro+ rási könyvtár, valamint megyénk Sikeres író—olvasö-találkozó Eleken írói szervezésében jól sikerült író—olvasó-találkozót tartottak az eleki művelődési házban. Dr. Némedy Endre, a gyulai járási könyvtár igazgatója már jó előre, a találkozót megelőzően, mai íróink és költőink köteteit juttatta el az elekiekhez. A többi között megyénk jeles, immáron országos hírű prózaírójának, Csoór Istvánnak a köteteit forgatták előszerenos beszélgetést tudtak folytatni' a gépeseket, amiért szombaton a Csoór István vezette író—olva- j este kint maradt egy gép a tarlón, só-találkozón. „Miért bántanak igazságtalanul Amatőr filmklub nyílik a Mezőberényi Textil Kultúrházban December 1-vel filmklub alakul vándorkiállítása nyílott meg, az amatőrök számára Mezőbe- amely legszebb képeit november rényben, a textilesek kultúrházá- 7-től december 6-ig Mezőberény- ban. Minden olyan műkedvelőt, ben a textil kultúrotthonban, Bé- tettel az eleki olvasók. így érdem- aki kedvet érez a filmezéshez 8 és késcsabán a Szakszervezetek Me- ben tudtak hozzászólni nemcsak 16 milliméteres filmfelvevő és 1 gyei Tanácsa székházában és az előadás keretében, élőszóban adó’ y?Ian)lnt e^eb technikai fel- Gyulán a harisnyagyár művelődé- ’ ——iá- a folyamán elhangzott művekhez, részletekhez, hanem már az előzőleg elol- vasottakhoz is. A kisszámú, de a mai irodalmat, s különösképpen megyei irodalmunk életét szemsi otthonában mutatja be. A vánszerelés várja. A tél hat előadás keretében ismerked- .... . hetnek meg a hahgatök a filme- dork.állítás kepeit november 19zés alapvető technikájával. ' tö1 23-*g Békéscsabán a szakszerA már komoly múltra vissza- vezetek székházában tekintheti tekintő mezőberényi fotósoknak meg a békéscsabai közönség. 52. Néhány órával később az őrnagy telefonált. Tájékoztatta az ügyészt, hogy a joggyakornok lakásán nem találtak semmi gyanúsat. Ellenben a finn házacska kis udvarán a házkutatást végző egyik rendőr a szemétládából kivett egy sárga, erősen összegyűrt papírdarabot. Amikor kibontották, kiderült róla: egy negyedrésze egy sárga aktatartónak, amilyenben az ügyészségi aktákat tartják. A további kutatás során megtalál-äk az aktatartó többi részét is. Borítólapján ez állt: „fehér gengszterek” VII. kötet. Tehát ugyanaz a kötet, amelyet valószínűleg elraboltak Kalinkowskitól az ellene elkövetett merényletkor. A csekket azonban semmiképpen sem sikerült megtalálni. Az ügyész, amikor elmesélte Wilskának a házkutatás eredményét, szomorúan állapította meg: sajnos, nehéz elhinni, de a joggyakornok bűnösségéhez nem fér kétség. — Ez valóban rettenetes — mondta Wilska megilletődötten. A fiú tönkretette jövőjét. Ezt csinálja a pénz az emberekből? Telefonálnom kell Zosia Samasz- kównának, és értesítenem mindenről. Bár vőlegénye van, mégis úgy gondolom: tetszett neki Zygmunt. Emlékszik? Elájult itt, amikor meghallotta, hogy Zygmuntot megtámadták. — Én kaptam el az utolsó pillanatban. Jól megüthette volna magát, mert egyenesen az íróasztalomra esett. SU»sia azonban, akinek Wilska Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály azonnal telefonált, a rossz hírt minden megjegyzés nélkül hallgatta végig. Száraz hangon megköszönte és letette a kagylót. A következő néhány napon az őrnagy esetről esetre kihallgatta Kalinkowskit, aki mindent tagadott. Azt állította: semmit sem tud az ellene elkövetett merénylet előzményeiről, és nem érti: hogyan kerülhetett a „fehér gengszterek” aktáinak dossziéja a házuk szemétládájába. Azzal a levéllel sem tud — úgymond — mit kezdeni, amit egy számára ismeretlen embertől kapott Bécsből. Az ellen is tiltakozott, hogy a támadás előtti napon a „Sejmowa” kávéházban volt. De amikor Kabátujjal szembesítették, beismerte: valóban néhány percre beült a kávéházba, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, és megigyon egy kávét, mert még sok munka várt rá. Azt azonban határozottan tagadta továbbra is, miszerint ott valakivel találkozót beszélt volna meg; tagadta, hogy ismeri a „sápadt Nikót”, aki akkor este Kabátujj társaságában volt. Általában azt állította, hogy nem is nézett körül a kávéházban; kiitta a kávéját, kissé elüldögélt aztán és elment. Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, hogy a volt bírósági gyakornokból valamivel többet szedjenek ki. Az őrnagy, akinek nagy tapasztalata volt a legkülönbözőbb ügyek vezetésében, érezte, hogy ezúttal egy láthatatlan fal előtt áll. Minden logikusan fonódott össze, mégis elégedetlen volt az eredménnyel. Kalinkowskí bűnösségéhez nem fért kétség. A bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy azonnal átadja az ügyet az ügyészségnek a vádirat elkészítése végett. Az őrnagy mégsem tudott ellenállni annak a meggyőződésének,- hogy az ügyben valami nincs rendjén. Érezte, hogy ez az ügy kezd számára gyötrelmessé lenni. Már régen megszűnt a sablonos nyomozás. Komoly problémává nőtt; becsületbeli ügye és szakmai ambíciója lett annak a tisztnek, akit eddig mindenki magasztalt a tehetségéért és a munkában elért eredményeiért. És most egy „ostobának” látszó ügyben ez a „tehetséges, karriert csináló tiszt” reménytelen módon megtorpant. Teltek a napok. Az őrnagy felismerte: sietni kell; a csekket minden pillanatban kivihetik Bécsbe, s akkor már mindennek vége. Kalinkowskí értékes zsákmányt jelentett, de ebben az esetben kevésbé érdekelte az ember: sokkal inkább a csekk, az a kis darabka papír. Az őrnagy ezen az éjszakán, mint általában az utóbbi időben,; rosszul aludt. Egyenesen álmatlanságban szenvedett. Még, ha [ olykor el is szendergett, az álom j nem hozott neki megnyugvást. Agya nem tudott megpihenni, tovább működött, bár a test már teljesen tehetetlen volt. Az éjszakát követően már hét óra előtt felkelt. Csendben, hogy fel ne ébressze a feleségét és a gyerekeit, a fürdőszobába ment; megmosakodott és borotválkozni kezdett. Hirtelen önkéntelenül felkiáltott. — Mi történt? — rémüldözött Mária, a felesége, aki még nem ébredt fel teljesen az álmából. — Milyen ostoba is vagyok! — az őrnagy kijött a fürdőszobái i bői, fél arca beszappanozva, a I másik már sima. — Úristen, de j hülye vagyok! Minden világos volt, mint a tenyerem. Tízszer is elolvastam, és mégis semmi. De mo6t megvan, megvan!... — Mi van meg? Mi történt? — Mária nyugtalanul figyelte férjét. Kiugrott ágyából, és magára kapta pongyoláját. — Hetek óta gyötrődöm ezzel a csekk-üggyel. Neked is beszéltem róla nemegyszer. Mór úgy látszott, minden megállt, minden mozdulatlan. Fogalmad sincs róla, mennyit kínlódtam, aludni sem tudtam az ügytől. Pedig milyen egyszerű volt! Milyen világos, kezdettől fogva. Ö, én ostoba, én meg semmire se jöt+em rá. Csak most borotválkozás közben... (Folytatjuk) bennünket, amikor csak egy embert illet közülünk a bírálat?’’ há_ borodtak fel a többiek. Jogos volt a felháborodásuk, mert inkább dicséret illethette volna munkájukat, természetesen annak az egy embernek a kivételével. Ám a dicséretet is sokszor különbségtevés nélkül az egész kollektíva kapja, noha akad a kollektívában olyan ember, aki ép- penhogy akadályorta a munkát. A dicséretet azért ő is elkönyveli és utána vállon veregetheti magát : csak így tovább... Egyszóval, nem élünk még jól a címre szóló bírálat és dicséret fegyverével, pedig nagyon lényeges erkölcsi ösztönzője ez a jobb munkának. Sok esetben a „miért pellengérezzem ki őt?” elve érvényesül ezekben az általános bírálatokban, holott a munka differenciált elemzése nem „kipellen- gérezését”, hanem inkább elvtársi segítését jelenti azoknak, akik nem dolgoznak jól. Sokszor a „nem akarok magamnak ellenséget szerezni" felfogás győzedelmeskedése sterilizálja a konkrét bírálatokat s utána a munka — noha „rámutattak” általánosságban a fogyatékosságokra — a régi, megszokott kerékvágásban halad tovább, nem javul. Néha pedig „elvileg” magyarázzák meg a bírálók, hogy miért nem nevezték meg személy szerint is azokat, akikre valóban ráillett a kritika. ,gázért — mondják —, mert nem emberek ellen hadakozunk, hanem a hibák ellen.” Ez igaz. Csakhogy a hibák nem jelentkeznek az emberektől függetlenül. Ellenkezőleg: hozzájuk kapcsolódnak, cselekedeteikben nyilvánulnak meg, sokszor tudatlanul is. Éppen ezért semmi sem természetesebb annál, hogy ha a hibák ellen akarunk küzdeni, viselőik figyelmét szükséges felhívni rájuk. Címhez szólóan. Nem doron- golva, de segítő szándékkal. Úgy, ahogyan a biharugrai Felszabadult Föld párttitkára tette ezt a taggyűlési beszámolójában: „A Szervezeti Szabályzatban az is benne van — mondotta —, hogy a kommunistának példát kell mutatni. Meg kell mondani, hogy a legtöbb elvtárs eleget tesz a kötelezettségének, de egy-két elvtárs nem. Gondolunk itt Daragó István, Ficz Sándor, Fekete János elvtársakra...” S a továbbiakban az is kiderült, hogy miben nem állnak helyt a nevezett elvtársak. A címzettek, ha valóban igaz a bírálat, nem sértődnek meg, vagy legalábbis nem tartósan, hanem elgondolkoznak a hallottakon és megpróbálnak javítani a tevékenységükben észlelt hibákon. Ez a módja annak, hogy ne csak szélmalomharcot folytassunk a fogyatékosságok ellen, ne kelljen azokról visszatérően beszélni az értekezleteken. Ez a módja annak, hogy tudatosan mindig faragjunk a fogyatékosságokból, akár termelési, akár magatartásbeli vagy más erkölcsi természetű hibákról van szó. Varga Dezső Hídavatásra készülnek Békésen Befejezéshez közeledik az új híd építése Békésen. Előreláthatólag november 29-én vagy 30-án adják át a forgalomnak a 22 és fél méter össz-szélességű hidat, amelyből 12 méter szélesség a járművek, kétszer 3 méter a gyalogjárók, kétszer 2 méter pedig a kerékpárosok rendelkezésére áll majd. Az új híd környékén megkezdték az új útjelzőtáblák felállítását is.
