Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
Ä84. november 19. 2 Csütörtök Bonn engedményekre készül a gabonaárkérdésben? Miközben Brüsszelben, a közös piaci agrárkonferencián már meg. kezdődtek az előcsatározások a gabonaár-probléma ügyében, a nyugatnémet parasztszövetség bad-godesbergi kongresszusán ismét felszólította a kormányt, hogy i,tanúsítson szilárd magatartást” és „elszántan védelmezze” a nyugatnémet gabonaárat. A paraszt- szövetség vezetői azonban ez alkalommal nem intéztek a múlthoz hasonló fenyegetéseket a kormány címére. Ezzel kapcsolatban beavatott körökben úgy tudják, hogy a parasztszövetség vezetői most már kezdenek hajlani valamilyen kompromisszumos megoldás felé. ] tér vezetésével kialakult egy csoport, amely arra az álláspontra helyezkedik, hogy a brüsszeli tárgyalásokon engedményeket kell tenni a gabonaárkérdésben. Természetesen lehetséges, hogy a brüsszeli tárgyaláson legutóbb bekövetkezett meglepő fordulat, ne. vezetesen az a tény, hogy most már az olaszok is felléptek a gabonaár csökkentése ellen, Nyugat- Németországban belpolitikai következményekkel jár majd, és a kompromisszumot sürgetőkkel szemben ismét a korábbi merev álláspont hívei kerekednek felül. (MTI) Fock Jenő fogadta a japán gazdasági korm ányk üld öttség vezetőjét Fock Jenő, a Minisztertanács el. nökhelyettese szerdán délután hivatalában fogadta Tokusaburo Kosakát, a japán kormány hazánkban tartózkodó gazdasági küldöttségének vezetőjét. A fogadáson jelen volt Bíró József külkereskedelmi miniszter és Ken- Ichiro Yoshida, budapesti japán nagykövet. A delegáció tiszteletére szerdán este Bíró József külkereskedelmi miniszter vacsorát adott. (MTI) A Frankfurter Allgemeine Zeitung értesülése szerint a bonni kormányra az utóbbi időben az amerikaiak is fokozott nyomást gyakorolnak, hogy Bonn tegyen engedményt a gabonaár-kérdésben, mivel e probléma megoldatlansága a Washington által sürgetett Kennedy-menet sikerét is fenyegetheti. Sajtóértesüléseik szerint a bonni kormányon belül Schröder külügyminiszter és Schmücker gazdaságügyi minisz„A NATO beteg“ Éle» angol lámáddá afraneia politika ellen Bonn A Frankfurter Allgemeine Zeitung párizsi tudósításában a NATO-országok parlamenti képviselőinek most folyó konferenciájával foglalkozik, s rámutat, hogy a francia fővárosban nagyon kedvezőtlen visszhangot keltett az a Űjalib tüntetések Szudán fővárosában Kairó Az A1 Ahram c. kairói lap szerdán közölte Khetm A1 Khalifa szu- dáni miniszterelnök nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy a kormány helyesli az államgépezetben végrehajtandó tisztogatás elvét és a közeljövőben is alakítják azt a katonákból álló bizottságot, amelynek, feladata ez a tisztogatás lesz. A lap közli Clement Am- boro belügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint szabadon bocsátják a polgári politikai foglyokat, s tanulmányozzák az előző rendszer idején letartóztatott katonák sorsát is. A szudáni rádió bejelentette, hogy kedd este tárgyalások kezdődtek a miniszterelnök és a szu- letét. (MTI) dáni déli tartományok képviselői között. A tárgyalásokon részt vesz a déli származású Clement Am- boro belügyminiszter is. Kairói sajtójelentések szerint a szudáni fővárosban kedden újabb tüntetések voltak. A tüntetők az 1958. november 17-1 pucs- csot jelképező fekete koporsókat gyújtottak fel Abbud volt elnök lakása előtt. Ennek kapcsán az AFP utal a szudáni rádió közlésére, mely szerint Khalifa miniszterelnök kijelentette, Abbud ismét egyszerű szudáni állampolgárrá vált, a kormány szavatolja állaippolgári jogait és engedi azt is, hogy elhagyja az ország terümegállapodás, amelyet Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter Washingtonban kötött. „Azt a felfogást lehet hallani — írja a tudósító —, hogy ezek után az Adenauer és De Gaulle által kötött kettős szerződés immár véglegesen halottnak tekintendő", mert a nyugatnémet—francia unió helyére most nyugatnémet—amerikai katonai szövetség lépett. Ugyancsak visszautasítják Párizsban Wilson brit miniszterelnök legutóbbi beszédét, amelyet a francia politika ellen intézett eddigi legélesebb támadásnak tekintenek. A tudósító ezután így ír: „A francia politika reagálni fog a NATO-n belül most indított angolszász—nyugatnémet offenzívára — hangsúlyozzák a francia fővárosban. Senki sem tartja ugyan biztosnak, hogy De Gaulle el akarja hagyni a NATO-t, sok megfigyelő azonban lehetségesnek tart egy meglepő fordulatot a francia NATO-politikában. A francia kiválás katonailag katasztrófát jelentene a szövetségre. A NATO-mezőn most csak úgy burjánzanak a találgatások, híresztelések, a rosszindulatú feltételezések és gyanúsítgatások. A szövetség beteg”. (MTI) H Pravda vezércikke az ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetek egyesítéséről A Pravda szerdai száma Hűség j mezőgazdasági területi pártszer- a lenini szervezési elvekhez cím. vezetekre történt kettéosztása sok mel vezércikkben foglalkozik az nehézséget és bonyodalmat vont 3ZKP Központi Bizottsága leg- maga után. Ez az átszervezés el- utóbbi plénumának határozatával, lentétbe került az élet követel- amely elrendelte az ipari és mező- ményeivel. Az élet megmutatta, gazdasági területi (határterületi)1 hogy gyakorlatilag nem lehet el- pártszorvezetek egyesítését. | határolni az ipari és a mezőgazA vezércikk megállapítja, hogy dasági pártszervezetek hatáskö- .,hasonló intézkedéseket hajta-j rét. összekeveredtek a párt-, tanaik majd végre az egységes álla- ' nácsl és a gazdasági szervek mi szerveik visszaállítása céljából funkciói, jogai és kötelezettségei, is”. I a pártbizottságokban olyan tfrelcA vezércikk megállapítja, hogy vések támadtak, hogy a gazdasági a plenum említett határozatát az szervek helyett intézkedjenek. Az éleit tapasztalatai, a kommuniz. igazgatási apparátus egyszerűsö- mus építésének érdeked tették dése és olcsóbbodása helyeit az szükségessé. | utóbbi két esztendőben lényegeA Pravda hangsúlyozza, hogy a sen megnövekedett a területi :S szervezési formákat és a munka- határterületi szervek apparátusa, módszereket az adott történelmi I a Pravda mindehhez hozzáfűhelyzet sajátosságai, az adott időszakban megoldandó politikai, gazdasági és ideológiai feladatok határozzák meg. — Ámde, minden átszervezés elengedhetetlenül kötelező feltétele, hogy ne ingassa meg a párt. és állami élet lenini elveit és szabályait — folytatja a vezércikk. — Az objektív szükségszerűségnek megfelelően a párt eddig is tökéletesítette és ezután is tökéletesíteni fogja szervező mun. káját Ámde a kialakult formák ás módszerek megváltoztatását a politikai és gazdasági szükségszerűség, a gyakorlati célszerűség határozza meg. A vezércikk a továbbiakban megállapítja, hogy az élet nem igazolta a pártszervezetek két évvel ezelőtt, termelési elv szerint történt átalakításának időszerűségét és célszerűségét. „Ezt az átszervezést kellő előkészítés nélkül, indokolatlan sietséggel, következményeinek teljes felmérése nélkül hajtották végre.” A szóban forgó átszervezésnél megváltoztatták a párt szervezeti felépítésének azt az elvét, amely szerint — az SZKP szervezeti szabályzatának megfelelően — a párt szervezeti felépítésében a termelési terület elvének kell érvényesülnie. A pártszervezeteknek ipari és zi, hogy „az átszervezés a gazdasági építés számos nagy fontosságú szakaszán gyengítette a pártszerveknek a termelő tevékenységre gyakorolt befolyását”. — Nagy ügyünk érdekei megkövetelik — folytatja a Pravda —, hogy szigorúan betartsuk a párt- és állami élet lenini szabályait, a kollektiv vezetés elvét, minden vonalon tökéletesítsük munkánk stílusát és módszereit. A vezércikk hangsúlyozza, hogy már az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma is fontos határkő volt a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtása, az igazi lenini normáknak a párt életében való helyreállítása szempontjából. Az októberi plénum határozatait az egész párt, az egész nép helyeselte és támogatja, újra megmutatkozott a párt sziklaszilárd egysége, megnyilvánult, hogy a szovjet nép megingathatatlanul, szorosan tömörül a párt körül. — Az SZKP Központi Bizottságának minap befejeződött plénumát szintén a lenini hagyatékhoz való hűség hatotta át, amikor határozatot hozott az ipari és mezőgazdasági területi (határterületi) pártszervezetek egyesítéséről — hangsúlyozza vezércikkében a Pravda. NAPLÓ 0 Kipillantás Lévai lois-ba Párizsnak nyolcvan külvárosa van. Ebből egy, Levallois-Perret, északnyugaton, a gazdagnak számító tizenhetedik kerület és a Szajna között. Roggyant házai több tízezer embernek adnak menedéket. Hálóterem-városnak is mondható. A párizsiak így nevezik azokat a külvárosokat, ahol nincs üzem, gyár, ahonnan reggelente kiáradnak a munkások, s ahová aludni, pihenni estelente vissizatémek. Hogy éppen ide, Levallois-ba pillantottam ki, s nem Ivrybe, Neuillybe vagy mondjuk Saint Ouen-be, az merő véletlen. Ezen a környéken lakik egy kedves család, mely néhány órára vendégül látott, megajándékozott párizsi életének tapasztalataival, s felajánlotta, hogy megmutatja a szomszédban kezdődő Levallois egy részét. Annál is inkább örültem az ajánlatnak, mert szándékomban volt egy kis séta a „város peremén”. Áttételesen ugyan, de az este látott híres (és méltán híres) amerikai film, a West Side Story, mely egy külváros-szeglet fiataljainak megrázó konfliktusát ábrázolta, csak fokozta érdeklődésemet Párizs valamelyik kiilne- gyede iránt. Amikor elárultam vendéglátóimnak, hogy én családokat is szeretnék meglátogatni a még hátralévő napokban, határozottan lebeszéltek róla. — Nem lenne sikered — mondta barátom. — Itt szent a családi fészek, nem divat a látogatás, a szomszédolás. Ha idegen vagy, pláne nem juthatsz be a lakásokba. Nagyon jó ismerősinek keli lenni ahhoz, hogy meghívjanak. De akkor is egy héttel korábban hívnak, hogy felkészülhessenek. goit külsejű, ki tudja miből élő férfiak lármáztak. Az ápolatlan testek nehéz szaga összekeverealagút homályú folyosó nyújtózkodott, egyenesen az utcára torkollott. Elkedvetlenedve bár, de lemondtam arról, hogy bekopogtassak ismeretlen külvárosi ajtókon. Némi ízelítőt azért az itteni életből sikerült kapni. Délutánra járt, amikor felkerekedtünk. A porté D’ Asniéres- nél ballagtunk át Levallois-ba. A Rue Victor Hugo volt az első utca, mely igazán külvárosi hangulatot árasztott. Egymáshoz tapadó, omladozó vakolatú, többnyire földszintes házak terelték lépteinket. Az egyhangúságot húsz- harminc méterenként patikatiszta mészárszék, romlott levegőjű kocsma, szegényes kirakató üzlet, vegyeskereskedés törte meg. Szorongató szürkeség telepedett ránk, nem beszéltünk sokat. Az utcán kevesen jártak, munkaidő volt még, csendes volt a környék, s ez a viszonylagos némaság furcsának tűnt a belváros robajához, nyüzsgéséhez képest. dett a cigaretta, alkohol, gyomorkavaró lehelletek illatával. Jobbnak láttuk, ha odébbállunk... Említették Vergiliusaim, hogy az Idegenbe egy-kettőre belekötnek, nem tanácsos „eszmecserét” folytatni nagy részükkel... A kocsma mellett egy sötét — Tömegszállás... egy ajtó, egy szoba, két, három ágy ... Vízvezeték, mosdó nincs. Illemhely valahol az udvarban ... Sokan élnek ilyen nyomortanyán, főképpen olyanok, akik vidékről jöttek fel szerencsét próbálni vagy Portugáliából, Spanyolországból szökBefordultunk a Rue de Lorrai- ne-re, egy ugyancsak elhanyagolt külsejű utcába. Ez már valamivel mozgalmasabb volt. Később rájöttünk: kocsma húzódik meg közepén. A füstös teremben eléggé bizalmatlan kinézésű és elhanyaVak koldus a Rue la Fayette sarkán. Kutyái őrzik a táblácskát: „Köszönöm adományukat”.
