Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 270. szám
1964. november 18. 3 Szerda Tavasz az őszben Üdezöld karalábétenger az orosházi Szabadság Tsz földgázfűtéses hajtatóházában Ahol nincsenek öregek Az orosházi Szabadság Tsz kertészetében szépen máglyába rakták a melegágyi ablakokat, a szabadtéri zöldség utolsó termését is betakarították. Az ú tszéli díszítésre szánt virágok lehullatták szirmaikat. Minden az őszre emlékeztet, amíg be nem tér a látogató a földgázfűtéses hajtatóházba, ahol tavaszi üdezöld színben pompázik a karalábétenger. Még jóval karácsony előtt exportra kerül innen a vitamindús friss karalábé, hogy átadja helyét a további primőrtermesztésnek, illetve palántanevelésnék. Egyébként a hajtatóház területén ősszel, sőt télen sem szünetel a munka. A házi brigád tovább építi az újabb hajókat. Jelenleg 2 ezer négyzetméternyi területet hasznosíthatnak, de 1965. év végére 10 ezer négyzetméternyi területet rendeznek be primőrtermelésre, palántanevelésre. A hosz- szú téli hónapokban előregyártják a tető- és oldalszerkezetet a Naponta 5—8 vagon sovány ás kövér baromfi!, pulykát dolgoznak fel Orosházán A Baromfiipari. Országos Vállalat orosházi gyáregységében őszi csúcsforgalmat bonyolítanak le. Naponta 5—8 vagon pulykát, sovány és kövér baromfit fogadnak. Iparkodniuk keli, hisz ebben az esztendőben összesen 600 vagon baromfi vár feldolgozásra, a tavalyi 475 vagonnal szemben. A feldolgozás zöme az őszi hónapokra esik: év végéig még 220 vagon kövér baromfiból és pulykából készítenek konyhakész csomagokat. Egyébként csupán pulykából 300 ezret vásárolnak fél. Az orosházi Oj Élet, az ecsegfalvi Egyetértés, a kondorosi Dolgozók és még több nagyüzemi baromfitenyésztésre berendezkedett termelőszövetkezet vagonszámra adja az egyöntetű szép árut, ami lényegesen megkönnyíti a feldolgozó- üzem munkáját. zikó, ahol cimboráival borozga- tott, a Rateau-Lavoir. A zegzugos kis utcák, elhanyagolt külsejű házak, tenyérnyi galériák ódon hangulatot árasztanak, helyesebben, mesterkélt patinát, csinált romantikát. Alig van olyan épület, mely ne a jámbor turistát, bohémokra kíváncsi idegent csábítaná. Hogy a bárok és hotelok belseje milyen örömöket nyújt, azt felesleges ecsetelni... No, de a festők tere. „Munkahelye” tehetségeknek és dilettánsoknak, belhoniaknak és világjáró művész önjelölteknek, spanyoloknak, svédeknek, magyaroknak, jugoszlávofcnak és németeknek, minden náció, élni és érvényesülni akaró titánjainak. Egyesek átutazók, mások itt öregedtek meg, néhányan — magyarok is — hírnévre tettek szert, másokra a kutya se figyel fél. Nagy részük mesterien rajzol, s tíz-húsz frankért vesztegeti alkotását. A pénz a lényeg, amiből lakbért lehet fizetni, élelmet lehet venni, élni lehet máról holnapra. Többségük pénzre váltja tehetségét, hogy hazamehessen vagy tovább bolyongjon a nagyvilágban. amint eljön a jó idő, összeszerelik. Egyébként a Szabadság Tsz élelmes vezetői nyáron gyógynövény- és gabonaszárításra rendezik be a hajtatóházat, amikor zöldségtermesztésre alkalmatlan lenne. Maguk termesztenek többek között madárcsucsort s így megszárítva, jóval nagyobb jövedelmet ad. Ugyancsak itt szárítják a füzérekbe szedett saját termésű fűszer- paprikát is. Tervezik azt is, hogy Budapesten és hazánk legjelentősebb iparvidékein mintaboltot rendeznek be, ahol a friss zöldséget értékesíthetik. A jelenlegi munka, a hajtatóház első lépcsőjének gondos kihasználása arra enged következtetni, hogy az orosházi Szabadság Tsz valóra váltja minden területen az elképzeléseket. A. R. Elektromos fényzár a szokni készülő angolnák ellen.,. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz és a szarvasi Kísérleti Halastavak kísérletképp Hollandiából kapott importangolnát az elmúlt esztendőben. Kiderült, hogy megyénk vizeit, éghajlatét jól bírják az ízletes húsú angolnák: egy év alatt a hat-nyolc centis ivadékok fél méternél hosszabbra nőttek. Igen sok közöttük a 75—90 centis példány. Bebizonyosodott, hogy háromszor olyan gyorsan nőnek nálunk, mint ae északi országok hideg vizeiben. A Holt-Körösön és a halastóban — ahol angolnák élnek — megkezdődött a viz leeresztése. A fürge angolnák hajlamosak arra, hogy a lefolyó vízzel együtt elszökjenek. Ezért német tapasztalatok alapján elektromos fényelzárót szereltek fel a lefolyóhoz. Erős fényű villanykörtékből álló fűzést szereltek a víz fölé s a fény visszakényszeríti a szökni készülő angolnákat. aki egy kislány portréból készít rengeteg változatot, más csak épületeket rajzol. Absztrakt festmény igazán kevés van, nem kelendő, kár pazarolni a festéket. Itt az a fontos, hogy gyorsain elkeljen a napi termés. A festéktől mocskos nadrágok, a pipák, korszakának csak arra jók, hogy csalogassák a „művészetre” kíváncsi turistákat. Esteledik s ideje továbbmenni — a Pigalle felé. A Sacré Coeur előtt járdarajzolók vakoskodnak. Az egyik lófejet formál színes krétákkal. A formálódó „mű” mellett krétakör, alatta: Merci — köszönöm. Plusz még az, hogy „Thaiföldi diák vagyok”. Ide kell hullajtani a centimeseket. Talán annyi összejön, hogy elég lesz reggel egy tejeskévéra, délben egy sovány ebédre. A templom előtti lépcsőkön fiatalok ücsörögnek. Valaki gitározik, néhányan énekelnek. Az egyik lány olykor körbelépked egy sapkával. Szedi a zenedíjat... A Place Pigalle környéke már fényárban áll, a Roehechouart és Clichy boulevard lokáljaiban, bárjaiban, hoteljeiben, mozijaiban kezdődik az élet, hogy eltartson Beteglátogatóba indultunk a tsz nőbizottságának titkárával. Nem ez volt a szándék, de a sors szeszélye úgy hozta, hogy éppen a csapatvezetőt nem találtam kint a földeken. — Jó, hogy Baloghnét keresi, úgyis tartozom már ezzel a látogatással — szól Győrfi Jánosné, s azzal a paprikás csirke főzését férjére bízva, kabátot vesz, kendőt köt s már indulhatunk is. Útközben betérünk a boltba. Üres kézzel nem illik beteget látogatni... A ház a falu túlsó szélén van. Jó darabon kell gyalogolnunk én csodálom ezt az alacsony, fürge járású asszonyt, aki korát meghazudtolva, ezernyi gondja, munkája közé tudja sorolni azt is, hogy az idegent kalauzolja és beteget látogasson. Mert ugyebár egy termelőszövetkezetben is akad munkája a nőbizottság titkárának bőven. Győrfi Jánosné viszont nemcsak a vésztői Béke Tsz nőtitkára, hanem járási tanácstag és a végrehajtó bizottság tagja is. Emellett minden este — a tsz-ben végzett napi munkája után — kezébe veszi a könyvet, tanul. Az általános iskola esti tagozatának talán ő a legidősebb, de egyben a legszorgalmasabb hallgatója. — Mindig nagyon szerettem tanulni, és csak azt bánom, hogy nem kezdtem el korábban, hiszen volt rá lehetőségem — mondja, amikor útközben arról faggatom, mi késztette ilyen korban a tanulásra. Nem a gyerekek miatt, hogy segíthessen nekik, azok már régen férjhez mentek. Nem is azért, hogy feljebb jusson azon a bizonyos létrán, egyszerűen önmaga kedvéért, hogy többet tudjon, jobban megismerje a világot. — Lám, hogy elszaladt az idő, már itt is vagyunk —- áll meg egy rácsos kiskapunál. Egy csopotvezefő, akit meglep a szellem Sápadt fiatalasszony fogad bennünket. Bár még arcán viseli a betegség gyötrelmeit, szeme csillog az örömtől. Életkedv, tettre- készség ragyog ebben a csillogásban. Nagyon meleg van itt. Vagy talán csak mi érezzük attól, amit hallunk?... kai élete. A Szfinx-bár és a Les Nudistes előtt egyenruhás „hivogatólegé- nyek” csalogatják a monsieur- ket. Akinek kevés a pénze, az nézegetheti a vetkőzőlónyok közszemlére bocsájtott fotóit. A sö- tétebb mel lék u teák ban retiküljú- ket lóbálják az örömlányok, minden reggel leadják a sápot „gyámjuknak”. A boulevard járdaszigetén a mutatványosok produkálják magukat Az egyik alacsony, keszeg férfi — fakir lehet — érdem- jelet tűz meztelen mellére biztostűvel, a társa öt lakattal nyomorítja, leláncoltatja magét, s elindul tányérozni... A nyüzsgő tömegben sűrűn leszólítják az embert: akar-e filmet venni (pornográf képeket), kerítsenek-e neki egy csinos lányt, akar-e pénzt cserélni? Talán sehol nincs együtt ennyi bizalmatlan kinézetű, alvilági lény, szélhámos, zsebmetsző, kerítő, igyenélő, mint amennyi a Moulin Rouge táján. A tisztesség, a test, az emberi méltóság vására zajlik itt estéről- estére. Mindez eleinte érdekfeszitő, aztán — kiábrándító. A felszín, a csillogás sok emberi tragédiát, lelki nyomorúságot, kiszolgáltatottságot, lélektelenséget takar. — A párttitkár javasolta, hogy vállaljuk a versenyt — kezdi Balogh Sándorné, a növénytermesztési munkacsapat vezetője. — Kitűzték a jutalmat is. Beszélgettem az asszonyokkal — mind a tizenheten asszonyok vagyunk —, vállal juk-e? Azt mondták: próbáljuk meg, ha nem megy, akkor sem sajnálhatjuk, hiszen többet keresünk. A szocialista szellemről, az ilyen címért versenyző brigádokról már sokat hallottam, olvastam, de magam sem hittem volna, hogy nálunk is ilyenek tudnak lenni az asszonyok. Összetartok, áldozatkészek, s vállalták a többletmunkát is. Személyenként 1650 négyszögöl cukorrépa, két hold kukorica, 180 négyszögöl hagyma, 330 burgonya és 200 négyszögöl cirok volt az, amit minden asz- szony vállalt. Ez 10 százalékkal több a más munkacsapatok tagjai által vállalt területnél. Ezenkívül 20 helyett 40 napi közös munkát is vállaltunk, aratást, szénagyűjtést és ami éppen jött. Sokat kellett dolgozni, de megállták a helyüket az asszonyok. A 200 munkaegységet mindegyik túlteljesítette. A csapatvezető saját magát nem említi, pedig a négy gyermek mellett részt venni a munkában és ellátni a háztartást, nem könnyű feladat. Mégsem maradt le, 360 munkaegységével igazán nem szégyenkezhet. A legszebb érzés.„ Amit ezután elmond, az nagyon is sablonos, de annyira felemelő, hogy nem lehet kihagyni. Nem válik unalmassá, ha újból és újból olvasunk hasonló történeteket. A csapatvezető maga érezte, mennyire hat a szocialista gondolkodás, milyen jó a közösségi élet és milyen az, hogy tudjuk: a bajban sem vagyunk egyedül. A bab kapálásakor, kint a földeken lett rosszul. Az asszonyok abbahagyták a munkát, hazavitték, rohantak orvosért és ápolgat- ták, amíg megjött. A diagnózis: vakbélgyulladás. A kórházban kötött ki. Már gyógyulóban volt, amikor, férje vitte a hírt: „Az asszonyok és a kiszesek letörték a kukoricádat.” — Nem szoktam meg, hogy mások dolgozzanak helyettem, soha nem is vártam ezt, mindig elvégeztem a magam munkáját s most, amikor beteg lettem, nagyon bántott, hogy az én részem kint marad a földeken, letöretle- nül. Ez a hír nagyon jólesett. Boldoggá tettek, nem csupán azzal, amit csináltak, hanem azzal, amilyenek ezek az asszonyok, 'fgy érzem, igazán összetartozunk, s nincs szebb ennél. Amióta pedig hazajött, naponta meglátogatják és a brigádvezető beszámol a kinti munkáról. Csak az évek múlnak Múlik az idő, a beszélgetés fárasztó még a betegnek. Pedig lenne miről szót váltani továbbra is. Az asszonyok közös szórakozásairól, a tanulásokról, az egymás segítéséről, az idősebbek támogató sáról. A címből sejteni lehet, hogy itt nincsenek öregek. Vannak-e?.„ Vajon öregnek lehet-e monda ni a 67 éves Varga Istvánnét, aki évei ellenére is ugyanannyit vállalt, mint a fiatalok, hogy ki ae maradjon a csapatból. A többiek féltették is, mondván, nehéz lesz, nem bírja majd. A csapat- vezető éppen ezért rábeszélte, hogy legalább a cukorrépából 560 négyszögöllel kevesebb területét vállaljon. Varga néni méltatlankodott egy kissé, de azért ráállt. A munkában aztán soha aeni maradt el, mindig együtt volt a többiekkel s amikor jött a beta karítás, végeztek a répával, >da- állt a csapatvezető elé: — Látod, Ilonka, meg tudtam volna még azt az 500 ölt is munkálni. Hát ilyenek ők tizenheten, ezért nincsenek náluk öregek, csak az évek múlnak el egyik-másik felett. Kasnyik JinHt A répa a nehezebb Vida Károly bucsai állami vadőr takarmányrépa termelésével is foglalkozik kertjében. Az idén olyan termése volt, hogy a répa darabonként a 28 kilót is elérte. A képen látható négyéves, haszonkét kilós Gyúró öcsike hat kilóval könnyebb a bemutatott répánál. A MAGYARBÄNHEGYESI egyetértés MEZÖGAZDASÄGI TERMELŐSZÖVETKEZET főagronómusi állás betöltésére egyetemi végzettségű mezőgazdasági mérnököt keres. Jelentkezés személyesen vagy írásban. Fizetés megegyezés szerint. „Aki a mezőgazdaságot szereti” jeligére. Cím: Magyar Hirdető, Békéscsaba. 10495 ernyő alól nézni a Place de Tért- Érthető, hogy sok a fantázia- reggelig. Itt tetőzik Párizs éjsza- re négyszögének kavargó életét, termék, a teljesen fiktív, imagi- Ez a festők tere már sok évtizede, nérius, képzetes kép. Van, aki valamikor Picasso is koptatta kö- csavargóportrékat variál, van veit, talán még megvan az a háPallag Róbert
