Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-14 / 241. szám
1964. október 14. 4 Szerda Szezon idején A Gyula és Vidéke Körzeti Fmsz I. számú szeszfőzdéjében eddig 44 hektó pálinkát főztek. Juhász Imre szeszfőzde-vezető és Faragó Mátyás főzető. aOQOOQOQOVQVOGQOQQOOOQOOQQOQQQOQQQOOQQOQOQOQOOQQ Teljesen átalakítják a gyulavári Széchenyi utcát Gyulavári szivéből vezet ki a Lenin Hagyatéka Tsz-hez, sőt azon is túl a nem éppen egyenes vonalú Széchenyi utca. Különösen a község szélén levő szakaszán, de másutt is egymás után épülnek takaros kis családi házak. Űjab ban azonban teljesen megváltoztatják az utcaképet. Gyógyszertárat létesítenek itt, 1965-re el is ké. szül. További jelentős építkezésként a Széchenyi utcában kap hajlékot a szabó és fodrász ktsz. Űj islcola is létesül, mely jövő év végére már elkészül. Ebben az utcában épül fel egy korszerű mű. velődési otthon, továbbá, ugyancsak a kulturált szórakozás érdekében, egy családias kisvendéglő. A Széchenyi utcát, mint közlekedési utat is teljesen átépítik, „kiegyenesítikaszfaltozzák és a gyulai autóbusz eddigi végállomását, mely a község közepén van, kihelyezik az újjávarázsolt Széchenyi utca végére. Hét év a 7-esen Új vasútvonalakat építenek a MAY Szegedi Igazgatóságának területén HA AZ UTAZÓK észreveszik, hogy egy-egy területen simábban, megy a vonat, gurul a kocsi, csak azt jegyzik meg: mennyivel simábban megyünk, de neim gondolnak arra, hogy mibe is körülit az, hogy nem kattog olyan gyakran a kerék. A MÁV Szegedi Igazgatóság építési és pályafenntartási osztályának dolgozói évről évre — teljesítve tervfeiadaitaikat — építenek új meg új vágányhálózatokat vagy végeznek felújításokat. A MÁV Szegedi Igazgatóság területén, hogyha az új hálózat nem is sok, de annál több újjáépítés került megvalósításra. A biztonság, a korszerűség érdekében történik mindez. Mennyire szükség van ezekre a pályafenntartási munkákra, azt bizonyítja, hogy a 80 éves vasúton ötszörösére növekedett a forgalom. Az elavult rendszer nehezen tud eleget tenni a feladatainak. A félszabadulás előtt 50 év alatt nem újítottak annyit a felépítményen, a vágányhálózaton, mint az utóbbi időben. Ebből adódik az, hogy 25—30 év alatt ki kell és ki is cserélik az egész vágányhálózatot Ez jelenleg máris jó ütemben halad ahhoz, hogy az egész felújításra kerüljön. Sok nehéz munka, nagy költség. Ezzel jár az építési osztály dolgozóinak munkája. Egy kilométer új vágány lefektetése két és fél, hárommillió forintba kerül. Azok a felújítások, amelyek a korszerű vasút létesítésére irányulnak, még nagyobb méretűek. így a már kész szajol—bókés- csaba—lökösházi hézagmentes felépítmény, valamint a kunszent- miklós—tass—kelebiai vonalszakasz, amelyik ez év végéig Kiskunhalasig elkészül. A cegléd— szegedi vonalszakasz Kecskemétig Kelenföldi Hőerőmű Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest XI., Budafoki út 52, munkaerőgazdálkodásnál. 2125 készül el az idén. Mindkét területen a munkák nemcsak a felújítással járó gondokkal járnak, hanem ezek mellett a forgalom fenntartásával és feladataival is. Gondot jelent a munkaerővel való gazdálkodás, a munkaerőhiánnyal való küzdelem. TÖBB SZÓ ESETT már a Kecskemét—Békéscsaba vágányháló- zatnalk, berendezésnek korszerűsítéséről, a dominó-rendszerű biztosítóberendezés építéséről, a biztonság javításáról. Ezek mind- megannyi sok millió forintjába kerültek népgazdaságunknak. Azzal, hogy korszerűsítik a vasutat, hogy a technika új meg új eszközeit alkalmazzák az építési és pályafenntartási szolgálatnál is, mindez a magasabb szintű és műveltségű fenntartási munkát igényli a vezetőktől és a dolgozóktól. Vannak területek, mint a cegléd—kecskeméti vonalszakaszon, ahol nem elég csak a vágány-, vagy a felépítményi munkák elvégzése, hanem amit a szemlélő nem tud és nem lát, az alépítmény, a töltésrendszer lazaságának megszüntetése is. Ahol laza a talaj, mint az említett szakaszon, ott külön védőréteget kell alkalmazni, így adnak biztos alapot a felépítménynek, a vágányoknak. Az ilyen védőréteg előállítási költsége folyóméterenként 300 forintba kerül és ez tovább drágítja a felújítási munkálatokat. A MÁV SZEGEDI Igazgatóság építési és pályafenntartási szolgálatának dolgozói soikszor dacolva az időjárással, a szabad ég alatt teljesítik az új vasúti szakaszok építését, végzik a felújítási munkákat. Gondozzák, ápolják a vágányhálózatot, hogy a vonatok minél biztonságosabban és simábban tegyék meg hosszú, de hasznos útjukat Sziládi Sándor Szeged Valamelyik szeptember végi napon, a késő esti órákban történt Békéscsabán. A Körösi ut- ca és a KISZ-tábor között közlekedő 7-es jelzésű autóbusz vezetője, miután a szolgálatot befejezte, kék színű kocsijával beállt a garázsba. Máskor gyorsan ellenőrizte a berendezéseket és mindig hamar megtöltötte az üzemanyagtartályt. Ezen az estén valahogy lassabban végezte el ezeket a műveleteket. Maga sem tudta, hogy miért. Amikor befejezte, néhány pillanatra nekidűlt az autóbusznak. Gondolkodott. Aztán kezével a nyitott vezetőfülke ajtaján keresztül még egyszer megsimogatta a kormányt. Félhangosan csak ennyit mondott: „hét évet töltöttem a 7-esen. Hosszú idő, senki nem járt ilyen sokáig ezen a vonalon.” Majd becsukta a fülke ajtaját és elindult hazafelé. Furcsán érezte magát. Nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a 7-est, amely jó barátja, pajtása volt hét évig, többet már nem vezeti. Nem kényszeritette senki, hogy szálljon le a volán mellől, ö akarta. Miért? Valahogy nehéz volt a bejárás a Kastélyi-szőlőkből, a vasút mellől. Néhány nappal később a törzsutasok, felnőttek és gyerekek egymást kérdezték: mi van Gyula bácsival? Szabadságra ment? Mindenki mondott valamit, találgatták, hogy hol van, miért nem ő vezeti az autóbuszt. Ezekből az érdeklődő kérdésekből az iránta megnyilvánult szeretet, rokonszenv érződött. Mindenkinek feltűnt, hogy napok óta már nem ő vezeti másnaponként a 7-est. Az egyik kanyarban egy szőke hajú kislány megszólalt: „Nézzétek, ott ment a Mikló Gyula bácsi”. Hol? — kérdezte valaki a sarokból. „Egy Warszawával robogott, csak nem vettétek észre” — válaszolta a kis szőke. Pillanatok alatt mindenki tudta, hogy Gyula bácsi személygépkocsival robogott el a 7-es mellett. Egy öreg néni tétován nézett az első ajtónál álló barna hajú kislányra. Zsuzsa, Gyula bácsi csemetéje tudta, hogy meg kell mondani az igazságot. „Apus elment az AKÖV-től. Elsejétől a Hazafias Népfront megyei bizottságának Warszawáját vezeti”. A nénikét láthatóan meglepte a válasz. Felsóhajtott és szinte csak magának mondta: „kár, hogy elment a Gyula, Ha tele volt a kocsi és Idős szállt fel, azonnal intézkedett”. A néni mellett álló kisfiú még hozzáfűzte: „sosem késtem el az iskolából, ha Gyula bácsi volt a sofőr. Amikor futottam a megállóhoz, mindig megvárt”. A kék busz megállt, az utasok egy része leszállt. Aztán elindult tovább azon az útvonalon, amelyen hét évig Gyula bácsi vezette a buszt. Dékány Sándor A sarkadiak példát mutatnak A Sarkad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet is csatlakozott a SZÖVOSZ által ez év tavaszán hirdetett mozgalomhoz, melyben célul tűzte ki a szövetkezeti boltok korszerűsítését. A sarkadiak ebben példát mutattak. Kötegyánban, a község központjában önkiválasztó iparcikk- és ön- kiszolgáló élelmiszerboltot nyitottak a legkorszerűbb berendezéssel. Sarkadon, valamint Méhkeréken is egy új eszpresszót nyitottak. A járás többi községeiben is hasonló nagy gondot fordítanak a boltok és vendéglátóipari egységek korszerűsítésére. Egy részük átadására még ez évben sor kerül. B. I. 22. •— Rudat — kiáltotta, s erős lábmozgásokkal igyekezett fenntartani magát a víz felszínén. Az egyik svéd, az ő csónakuk volt közelebb, az evezőt nyújtotta néki. Az úszót fél 'kezével megragadta, de a zsákmányát sem engedte el. A potyautast sikertelen öngyilkossági kísérlete után felhúzták a motorcsónakra; mögötte a megmentője. — Az ördögbe is! — káromkodott —, de jól teleszívtam magam vízzel. A potyautast lefektették a motorcsónak fedélzetén. Két matróz löttyintette belőle a vizet, aztán mesterséges légzést alkalmaztak. A szökevény néhány perc múlva kinyitotta a szemét. A motorcsónak parancsnoka a hajóra ment, hogy megköszönje a vízbe merült megmentését; egyidejűleg bizonyos formalitásokat is elintézett a lengyel állampolgárságú Andrzej Mysüinsiki ügyében. A hajó kapitánya a fedélzetmestemek a hivatalos papírokkal együtt egy üveg konyakot is átnyújtott. — Köszönöm, kapitány úr! Szolgálatban vagyunk. Semmire sincs szükségünk — szabódott a fedélzetmester. — Orvosság ez — nevetett a Jorzy Edigey: A csekk Fordította: kapitány, — annak, aki a vízbe ugrott, hogy meg ne fázzon. De másoknak sem árt meg néhány csepp ebből a medicinából. Drága kincs az egészség! Vigyázni kell rá! — Nos, ha a kapitány úr azt mondja, hogy orvosság, akkor nagyon köszönjük — a fedélzetmester nadrágja zsebébe csúsztatta az üveget. Az „Upsala” tovább indult Malmoe felé. A 125-ös határör- pont motorcsónakja pedig visz- szatért a helli kikötőbe. Itt a szökevényt száraz ruhába öltöztették. Az orvos segítségére sietett, szíverősítő injekciót adott neki. A szökevény teljesen összeroppant. Ételt nem fogadott el, és nem szólt senkihez. — Ne aggódj1 fickó — vigasztalta az egyik határőr —, a fejedet nem vágják le. Legfeljebb néhány hónapot kapsz a szökési kísérletért. De az is lehet, hogy csak pénzbüntetésre ítélnek. Bába Mihály Myslinskinél nem találtak semmiféle pénzt vagy valamiféle iratot, csak a személyazonossági Igazolványát, melyet a fedélzetmestemek adott át Olaf Atterbom kapitány. A helyőrség parancsnoka elhatározta, hogy a szökevényt néhány órai pjhenés után átviszik Gdyniába, és átadják a rendőrségnek. Másnap Myslinskit Gdyniában a helybeli rendőrség egyik tisztje kihallgatta. Személyi adatait igazolványa alapján diktálta be és azzal védekezett; illegálisan akart Svédországba menni, hogy onnan Amerikába hajózzon, ahol rokonai élnek. — De hiszen a rokonaitól kaphatott volna meghívót és a „Bá- torival” elutazhatott volna néhány hónapra. Miért kellett a disszidálási kísérletet megkockáztatni? Hogyan került a hajóra? A szökevény előadta, hogy a „Bátorival” nem utazhatott, mert nem volt pénze, és nem alkart a rokonoktól kérni. Elhatározta: a maga erejéből jut el az USÁ-ba. Nem tudta, hogy meghívó nélkül sehol sem kap vízumot: úgy gondolta, ha az első svéd kikötőben lengyel disz- szidensként jelentkezik, akkor azonnal ingyen viszik ki az Egyesült Államokba. Hogy milyen úton-módon került a hajóra? Ez a része az ügynek — úgymond — egyszerű Volt. Amikor Gdyniába érkezett, munkakeresés közben a Kikötői Szolgáltató Vállalathoz irányították. Néhány napig várt az alkalomra. Tegnap végre eljött az alkálin as pillanat; fát rakodtak az „Upsalára”. Erre a hajóra sem a határőrök, sem a vámosok nem fordítottak nagyobb figyelmet. Amikor az ő csoportjuk befejezte a munkát, lement a hajóról, és egy óra múlva már visszatért. Korábban talált magának egy megfelelő rejtekhelyei — egy kicsi, szűk kamrát a kémény mellett. Becsúszott oda és várt. De ebben a helyiségben fullaszt» forróé*« volt. Amikor észrevette, •hogy már úton vannak, kitartott még egy óra hosszat, aztán csaknem félholtan kitántorgott a fedélzetre. (FolytaíjiSk)
