Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-14 / 241. szám

1964. október 14. 4 Szerda Szezon idején A Gyula és Vidéke Körzeti Fmsz I. számú szeszfőzdéjében ed­dig 44 hektó pálinkát főztek. Juhász Imre szeszfőzde-vezető és Faragó Mátyás főzető. aOQOOQOQOVQVOGQOQQOOOQOOQQOQQQOQQQOOQQOQOQOQOOQQ Teljesen átalakítják a gyulavári Széchenyi utcát Gyulavári szivéből vezet ki a Lenin Hagyatéka Tsz-hez, sőt azon is túl a nem éppen egyenes vonalú Széchenyi utca. Különösen a község szélén levő szakaszán, de másutt is egymás után épülnek takaros kis családi házak. Űjab ban azonban teljesen megváltoz­tatják az utcaképet. Gyógyszertá­rat létesítenek itt, 1965-re el is ké. szül. További jelentős építkezés­ként a Széchenyi utcában kap haj­lékot a szabó és fodrász ktsz. Űj islcola is létesül, mely jövő év végére már elkészül. Ebben az utcában épül fel egy korszerű mű. velődési otthon, továbbá, ugyan­csak a kulturált szórakozás érde­kében, egy családias kisvendéglő. A Széchenyi utcát, mint közle­kedési utat is teljesen átépítik, „kiegyenesítikaszfaltozzák és a gyulai autóbusz eddigi végállomá­sát, mely a község közepén van, kihelyezik az újjávarázsolt Széche­nyi utca végére. Hét év a 7-esen Új vasútvonalakat építenek a MAY Szegedi Igazgatóságának területén HA AZ UTAZÓK észreveszik, hogy egy-egy területen simábban, megy a vonat, gurul a kocsi, csak azt jegyzik meg: mennyivel si­mábban megyünk, de neim gondol­nak arra, hogy mibe is körülit az, hogy nem kattog olyan gyakran a kerék. A MÁV Szegedi Igazgató­ság építési és pályafenntartási osz­tályának dolgozói évről évre — teljesítve tervfeiadaitaikat — épí­tenek új meg új vágányhálózato­kat vagy végeznek felújításokat. A MÁV Szegedi Igazgatóság te­rületén, hogyha az új hálózat nem is sok, de annál több újjáépítés került megvalósításra. A bizton­ság, a korszerűség érdekében tör­ténik mindez. Mennyire szükség van ezekre a pályafenntartási munkákra, azt bizonyítja, hogy a 80 éves vasúton ötszörösére növekedett a forga­lom. Az elavult rendszer nehezen tud eleget tenni a feladatainak. A félszabadulás előtt 50 év alatt nem újítottak annyit a felépít­ményen, a vágányhálózaton, mint az utóbbi időben. Ebből adódik az, hogy 25—30 év alatt ki kell és ki is cserélik az egész vágányhálóza­tot Ez jelenleg máris jó ütemben halad ahhoz, hogy az egész felújí­tásra kerüljön. Sok nehéz munka, nagy költség. Ezzel jár az építési osztály dolgozóinak munkája. Egy kilométer új vágány lefektetése két és fél, hárommillió forintba kerül. Azok a felújítások, ame­lyek a korszerű vasút létesítésére irányulnak, még nagyobb méretű­ek. így a már kész szajol—bókés- csaba—lökösházi hézagmentes fel­építmény, valamint a kunszent- miklós—tass—kelebiai vonalsza­kasz, amelyik ez év végéig Kis­kunhalasig elkészül. A cegléd— szegedi vonalszakasz Kecskemétig Kelenföldi Hőerőmű Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest XI., Budafoki út 52, munka­erőgazdálkodásnál. 2125 készül el az idén. Mindkét terüle­ten a munkák nemcsak a felújí­tással járó gondokkal járnak, ha­nem ezek mellett a forgalom fenn­tartásával és feladataival is. Gon­dot jelent a munkaerővel való gazdálkodás, a munkaerőhiánnyal való küzdelem. TÖBB SZÓ ESETT már a Kecs­kemét—Békéscsaba vágányháló- zatnalk, berendezésnek korsze­rűsítéséről, a dominó-rendszerű biztosítóberendezés építéséről, a biztonság javításáról. Ezek mind- megannyi sok millió forintjába kerültek népgazdaságunknak. Az­zal, hogy korszerűsítik a vasutat, hogy a technika új meg új eszkö­zeit alkalmazzák az építési és pá­lyafenntartási szolgálatnál is, mindez a magasabb szintű és mű­veltségű fenntartási munkát igényli a vezetőktől és a dolgo­zóktól. Vannak területek, mint a cegléd—kecskeméti vonalszaka­szon, ahol nem elég csak a vágány-, vagy a felépítményi munkák el­végzése, hanem amit a szemlélő nem tud és nem lát, az alépít­mény, a töltésrendszer lazaságá­nak megszüntetése is. Ahol laza a talaj, mint az említett szakaszon, ott külön védőréteget kell alkal­mazni, így adnak biztos alapot a felépítménynek, a vágányoknak. Az ilyen védőréteg előállítási költ­sége folyóméterenként 300 forint­ba kerül és ez tovább drágítja a felújítási munkálatokat. A MÁV SZEGEDI Igazgatóság építési és pályafenntartási szolgá­latának dolgozói soikszor dacolva az időjárással, a szabad ég alatt teljesítik az új vasúti szakaszok építését, végzik a felújítási mun­kákat. Gondozzák, ápolják a vá­gányhálózatot, hogy a vonatok mi­nél biztonságosabban és simábban tegyék meg hosszú, de hasznos út­jukat Sziládi Sándor Szeged Valamelyik szeptember végi napon, a késő esti órákban tör­tént Békéscsabán. A Körösi ut- ca és a KISZ-tábor között közle­kedő 7-es jelzésű autóbusz veze­tője, miután a szolgálatot befe­jezte, kék színű kocsijával beállt a garázsba. Máskor gyorsan el­lenőrizte a berendezéseket és mindig hamar megtöltötte az üzemanyagtartályt. Ezen az es­tén valahogy lassabban végezte el ezeket a műveleteket. Maga sem tudta, hogy miért. Amikor befejezte, néhány pillanatra ne­kidűlt az autóbusznak. Gondol­kodott. Aztán kezével a nyitott vezetőfülke ajtaján keresztül még egyszer megsimogatta a kormányt. Félhangosan csak ennyit mondott: „hét évet töl­töttem a 7-esen. Hosszú idő, sen­ki nem járt ilyen sokáig ezen a vonalon.” Majd becsukta a fül­ke ajtaját és elindult hazafelé. Furcsán érezte magát. Nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a 7-est, amely jó barátja, pajtása volt hét évig, többet már nem vezeti. Nem kényszeritette senki, hogy száll­jon le a volán mellől, ö akarta. Miért? Valahogy nehéz volt a be­járás a Kastélyi-szőlőkből, a vas­út mellől. Néhány nappal később a törzs­utasok, felnőttek és gyerekek egymást kérdezték: mi van Gyu­la bácsival? Szabadságra ment? Mindenki mondott valamit, ta­lálgatták, hogy hol van, miért nem ő vezeti az autóbuszt. Ezek­ből az érdeklődő kérdésekből az iránta megnyilvánult szeretet, rokonszenv érződött. Mindenki­nek feltűnt, hogy napok óta már nem ő vezeti másnaponként a 7-est. Az egyik kanyarban egy szőke hajú kislány megszólalt: „Néz­zétek, ott ment a Mikló Gyula bácsi”. Hol? — kérdezte valaki a sarokból. „Egy Warszawával ro­bogott, csak nem vettétek ész­re” — válaszolta a kis szőke. Pillanatok alatt mindenki tudta, hogy Gyula bácsi személygépko­csival robogott el a 7-es mellett. Egy öreg néni tétován nézett az első ajtónál álló barna hajú kis­lányra. Zsuzsa, Gyula bácsi cse­metéje tudta, hogy meg kell mondani az igazságot. „Apus el­ment az AKÖV-től. Elsejétől a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának Warszawáját veze­ti”. A nénikét láthatóan meglep­te a válasz. Felsóhajtott és szin­te csak magának mondta: „kár, hogy elment a Gyula, Ha tele volt a kocsi és Idős szállt fel, azonnal intézkedett”. A néni mellett álló kisfiú még hozzá­fűzte: „sosem késtem el az isko­lából, ha Gyula bácsi volt a sofőr. Amikor futottam a meg­állóhoz, mindig megvárt”. A kék busz megállt, az utasok egy része leszállt. Aztán elin­dult tovább azon az útvonalon, amelyen hét évig Gyula bácsi vezette a buszt. Dékány Sándor A sarkadiak példát mutatnak A Sarkad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet is csatla­kozott a SZÖVOSZ által ez év ta­vaszán hirdetett mozgalomhoz, melyben célul tűzte ki a szövet­kezeti boltok korszerűsítését. A sarkadiak ebben példát mutattak. Kötegyánban, a község központjá­ban önkiválasztó iparcikk- és ön- kiszolgáló élelmiszerboltot nyitot­tak a legkorszerűbb berendezés­sel. Sarkadon, valamint Méhke­réken is egy új eszpresszót nyitot­tak. A járás többi községeiben is hasonló nagy gondot fordítanak a boltok és vendéglátóipari egysé­gek korszerűsítésére. Egy részük átadására még ez évben sor ke­rül. B. I. 22. •— Rudat — kiáltotta, s erős lábmozgásokkal igyekezett fenn­tartani magát a víz felszínén. Az egyik svéd, az ő csónakuk volt közelebb, az evezőt nyújtot­ta néki. Az úszót fél 'kezével meg­ragadta, de a zsákmányát sem engedte el. A potyautast sikerte­len öngyilkossági kísérlete után felhúzták a motorcsónakra; mö­götte a megmentője. — Az ördögbe is! — káromko­dott —, de jól teleszívtam ma­gam vízzel. A potyautast lefektették a mo­torcsónak fedélzetén. Két matróz löttyintette belőle a vizet, aztán mesterséges légzést alkalmaztak. A szökevény néhány perc múlva kinyitotta a szemét. A motorcsó­nak parancsnoka a hajóra ment, hogy megköszönje a vízbe merült megmentését; egyidejűleg bizo­nyos formalitásokat is elintézett a lengyel állampolgárságú Andr­zej Mysüinsiki ügyében. A hajó kapitánya a fedélzetmestemek a hivatalos papírokkal együtt egy üveg konyakot is átnyújtott. — Köszönöm, kapitány úr! Szolgálatban vagyunk. Semmire sincs szükségünk — szabódott a fedélzetmester. — Orvosság ez — nevetett a Jorzy Edigey: A csekk Fordította: kapitány, — annak, aki a vízbe ugrott, hogy meg ne fázzon. De másoknak sem árt meg néhány csepp ebből a medicinából. Drá­ga kincs az egészség! Vigyázni kell rá! — Nos, ha a kapitány úr azt mondja, hogy orvosság, akkor nagyon köszönjük — a fedélzet­mester nadrágja zsebébe csúsz­tatta az üveget. Az „Upsala” tovább indult Malmoe felé. A 125-ös határör- pont motorcsónakja pedig visz- szatért a helli kikötőbe. Itt a szökevényt száraz ruhá­ba öltöztették. Az orvos segítsé­gére sietett, szíverősítő injekciót adott neki. A szökevény teljesen összeroppant. Ételt nem fogadott el, és nem szólt senkihez. — Ne aggódj1 fickó — vigasztalta az egyik határőr —, a fejedet nem vágják le. Legfeljebb néhány hónapot kapsz a szökési kísérle­tért. De az is lehet, hogy csak pénzbüntetésre ítélnek. Bába Mihály Myslinskinél nem találtak semmiféle pénzt vagy valamifé­le iratot, csak a személyazonos­sági Igazolványát, melyet a fe­délzetmestemek adott át Olaf Atterbom kapitány. A helyőrség parancsnoka elhatározta, hogy a szökevényt néhány órai pjhenés után átviszik Gdyniába, és átad­ják a rendőrségnek. Másnap Myslinskit Gdyniában a helybeli rendőrség egyik tiszt­je kihallgatta. Személyi adatait igazolványa alapján diktálta be és azzal védekezett; illegálisan akart Svédországba menni, hogy onnan Amerikába hajózzon, ahol rokonai élnek. — De hiszen a rokonaitól kap­hatott volna meghívót és a „Bá- torival” elutazhatott volna né­hány hónapra. Miért kellett a disszidálási kísérletet megkoc­káztatni? Hogyan került a ha­jóra? A szökevény előadta, hogy a „Bátorival” nem utazhatott, mert nem volt pénze, és nem alkart a rokonoktól kérni. Elha­tározta: a maga erejéből jut el az USÁ-ba. Nem tudta, hogy meghívó nélkül sehol sem kap vízumot: úgy gondolta, ha az első svéd kikötőben lengyel disz- szidensként jelentkezik, akkor azonnal ingyen viszik ki az Egyesült Államokba. Hogy mi­lyen úton-módon került a hajó­ra? Ez a része az ügynek — úgy­mond — egyszerű Volt. Amikor Gdyniába érkezett, munkakere­sés közben a Kikötői Szolgáltató Vállalathoz irányították. Néhány napig várt az alkalomra. Tegnap végre eljött az alkálin as pillanat; fát rakodtak az „Upsalára”. Erre a hajóra sem a határőrök, sem a vámosok nem fordítottak na­gyobb figyelmet. Amikor az ő csoportjuk befejezte a munkát, lement a hajóról, és egy óra múlva már visszatért. Korábban talált magának egy megfelelő rejtekhelyei — egy kicsi, szűk kamrát a kémény mellett. Be­csúszott oda és várt. De eb­ben a helyiségben fullaszt» for­róé*« volt. Amikor észrevette, •hogy már úton vannak, kitartott még egy óra hosszat, aztán csak­nem félholtan kitántorgott a fe­délzetre. (FolytaíjiSk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom