Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

1964. október 10. 5 Szombat Képviselek Béliét len Béke-kert a szinészkliikkan Csütörtökön délután 3 órakor i klubját, ahdl a színház problé- megyérak országgyűlési képviselői máiról beszélgettek a társulat meglátogatták a Jólkai Színház j tagjaival. Elek László képviselő a művészi színvonal emelésének fontos­ságáról beszél. Mellette Bállá Olga és Beck György. A vendégek egy csoportja; a kép jobb szélén Vass Károly, a színház igazgatója. ooooooooooooooooooooooooooouooooooooooooooooooooo® „A marxista etika alapjai" Gesztenyét vernek a gyerekek a i Körös-parti csatorna mellett. A Gyulai úton a várostól kifelé né- hányan autó-stoppra várnak, s túl a körgáton a szél derékon kapja a sárguló faleveleket és a Béke­kertből zörögve kergeti át őket az úton. A Béke-kert. Évék óta vitatkoz­nak rajta Békéscsabán, s akik itt laknak, azok minden tavasszal az első napsütéssel nézik a fák rü­gyét, várják, hogy a hét végén ke­zük nyomán zöldelljen a kert, pirosló almát hozzon a fa, és sző­lőt a néhány tőke. A 370 éves család Az útról csapás nem vezet a fák között megbújó házakhoz, csak találomra a fák között indulunk befelé. Lábunk alatt lehullott szil­va, s a fán még sárgán virít a birsalma. — Jó napot — köszönünk hango­san, s a cementgyűrűhöz támasz­tott kerékpárjaink zörögve koc­cannak össze. A szobából gyors léptekkel siet felénk egy asszony, — Fő már a pálinka? — Még csak a cefrénekvalót gyűjtöttük — invitál beljebb a ház gadája. Ezután kis családjogi vitát rendezünk a család 370 éves történetéről. — Vida Szűcs Sándor vagyok — mondja a tulajdonos —, apám is, én magam is kommenciós voltam hosszú éveken át. — Mióta maguké ez a telek? — Kilenc éve, mikor idejöttünk, még csupa gaz volt. Hatvanban kutat fúrtam — két cementgyűrút tett le —, s most szombat, vasár­naponként minden szabad időmet itt töltöm. — És ez az épület? — mutatok a házra, amelyben egy háromszor kettőötvenes kis szoba, mellette egy félereszes kamra van. — Mi magunk húztuk feL — S mi lenne, ha le kéne bon­tani? — Hát már nem is tudom, hogy mi lenne? Évek óta vitatkoznak a Béke-kert sorsán. Itt mindnyájan építkezni akarunk — mutat kör­be. Gyűlés a szilvafák alatt A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában a közelmúltban je­lent meg A. F. Siskin: A mar­Szívesség A fűszerüzlet elé megérkezett a tej. Többen már vagy tíz perce sorban állnak. — Ki segít? — kérdezte a bolt vezetője. xista etika alapjai című köny­ve. A rendkívül hasznos mű rendszerbe foglalja az erkölcs, elsősorban a kommunista er­kölcs marxista—leninista téte­leit, kifejti az erkölcs eredeté­nek, törvényszerűségeinek, fej­lődésének kérdéseit, beható részletességgel elemzi a szocia­lista társadalom erkölcsi kó­dexét alkotó legfontosabb nor­mákat. A könyv nagy érdeklő­désre tarthat számot mindazok körében, akik az erkölcs kérdé­seivel foglalkoznak, embereket, fiatalokat nevelnek. A kert tulajdonosának a fele­sége barna svájcisapkás férfivel tér vissza, Palusik Jánossal, aki­nek ráncos arca elárulja korát. Nyugdíjas. A vendéglátónál dolgo­zott valamikor, s néha még most is jár kisegíteni. A szomszédos kert nem az övé, hanem a húgáé, de ha beszél róla, idegennek úgy tűnik, mintha a sajátját dicsérné. — Megterem itt minden, jó a föld. Az idén több mint öt mázsa szőlőt szüreteltem, tavaly pedig vagy hat mázsa almát. Persze, meggazdagodni nem lehet, de jó dolgozni, különösen, ha szép idő Néhányan ugrottak, s annak a reményében, hogy így hamarabb szabadulnak meg, segítenek is egyúttal az üzlet eladójának, gyorsan behordták a kannákat. Azaz, egy kanna kivételével. Ki­deríthetetlen oknál fogva ennek a kannának rossz volt a fülét leszorító keresztvasa, mert mi­kor azt fogták, az maradt a kéz­ben. A kannából kiömlött vagy 12 liter tej. — Sajnálom — tárta szét kezét a bolt eladója, majd hozzátette: — harminchat forint.« S aki segített, az fizetett, mint a katonatiszt, mert pechje volt, mert tényleg az. Vajon a tejeskannák töltésekor nem lehetne megvizsgálni azokat a fránya fedőleszorílókat, hogy ne pont akkor törjenek le, ami­kor segítenek? (—czi) H Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VARPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 496 van. Gyakran megáztunk már itt, mert régebben nem volt egy fe­dett hely sem a közelben. — Imre...! — kiáltja el magát Vida Szűcs és a kert végében ka- rikázó, kék melegítős férfi ugrik le a kerékpárról. — A házhelyügyben jöttek — mutat be bennünket Vida Szűcs. Az újonnan jött ránk néz és fél­szavakat mormol. — Neki is itt a kertje, a negyedik tőlem — teszi hozzá Jani bácsi. Néhány perc alatt „röpgyűlés” verődik össze a kis ház előtti ve­randán, a szilvafák árnyékában. Elkezdődik a vita. — Ivóvíz van? — Mi a kilences iskolától hord­juk — mondja a vakolatlan ve­randa-oszlopnak dőlve Vida Szűcs. Villanyunk sincs. — Lenne innen 500 méterre, a tsz egyik brigádszállásán, de ide kellene vezetni, és az sok pénzbe kerülne — legyint Gabnai Imre. — Nemrég csatornát ástak itt a diákok — mutatják s kiballagunk a kert végéhez, a közös úthoz. Igazi ház — És ha maguknak kellene megcsinálni a vízvezetéket? — Csinálnánk azt mi is. — És, ha pénzbe is kerülne? — Még akkor is — mondják szinte egyszerre. — Építeni akar itt mindenki, legalább olyan igazi házat, mint a szomszédé — int kezével egy be­kerített, fehérre meszelt ház felé Vidáné. Indulunk arra, amerre mutatott, de aztán egy kis kerülővel jutunk be a ház udvarára, mert utánunk kiáltottak: — Vigyázzanak, hamis a kutya. A falécekből készült alacsony kerti ajtó nyikorgására egy asz- szony lép ki a ház ajtaján. Né­hány percig a küszöbön állva til­takozik: — Ezt ugyan nem fogják lebon­tani. — Miért? — Mert van rá építési engedé­lyünk. — Mikor kapták? — Négy éve — válaszolja, majd kis szünet utón hozzáteszi: — Bár akkor csak egy szobára, de aztán hetente kérték tőlünk a ház terveit. Azokat is beadtuk, és így kaptunk ideiglenes lakhatási en­gedélyt. Különben is életveszélyes házban laktunk tizenkét évig a Gálik János utcában. Aztán fel­építettük ezt. — Ha levelet akarunk írni önöknek, hogyan címezzük meg? — Krekács Mihály, Békéscsaba, Béke-kert. Csak ennyi az egész. — Család van? — A felnőtt fiam sofőr, s a ki­lencéves kislányom még iskolába jár. 290 kert sorsa Mikor Krekácsnétól elköszö­nünk, utánunk szól: — Ne menjenek már el üres kézzel — beszalad a konyhába, majd néhány perc múlva egy-egy kilónyi almát tesz kezünkbe. — Itt termett, ugye milyen szép? — mondja büszkén. A Béke-kertben 290 tulajdo­nos van. Mikor osztották, azt mondták a tulajdonosoknak, ne­kik kell gondoskodni a város gyü­mölcsellátásáról. Ezért kaptak ilyen nagy telket, amelyen azon­ban elsődleges a házgond. és aztán a kert. Néhány év eltelt, már te­rem is a dió az első telepítésű fán, és öklömnyi almát érlel a fa, de a picinyke, ideiglenesen felhúzott házak mór egyre több bosszúsá­got okoznak az ittlakóknak. Egyszerű emberek laknak Itt, gyári munkások, kis fizetésű tiszt­viselők. Hasznot hoz a kert, mert megtenni a krumplit, az évi zöld­séget. De a legfontosabb mégis az lenne, hogy házat építsenek. Ezt szeretné mindenki. Hiszen in­nét közelebb a város, mint Jami- nából, vagy a Szikszavából. Az üzlet itt van néhány percre, itt a piac, itt az iskola is. És mór meg­dőlt az is, hogy alacsony fekvésű ez a föld. A néhány éve felhúzott házak döngölt padlója bizonyítja; nem ér odáig fel a talajvíz soha. — Jó lenne, ha néhány év után már döntenének — fakadt ki be­szélgetésünkkor Vida Szűcs, aki szinte vállalta a Béke-kertiek szó­szólójának szerepét. — Nem szidjuk mi a rendszert, hisz az adta nekünk ezt a földet. De akik most dönthetnek, azok döntsenek már végre. Ezzel egyetértünk mindannyian, nemcsak a szilvafák alatt, hanem mindenütt. A Béke-kertiek há'at „veretnének építeni, szabad ide­jükben kertészkedni, s a mezs­gyék szélén még most is virít az őszirózsa. Dóczi Imre—Vitaszek Zoltán Szarmata település maradványait találták mei Csanádapáca határában Nemrégiben a Csanádapácá- tól északkeletre fekvő Sitkei- féle tanyánál elterülő partos részen végzett mélyszántás időszámításunk IV. századából való szarmata település marad­ványait hozta felszínre. A nagy kiterjedésű területen igen sok cserépedénytöredék és állati A Műszaki Anya«- és Gépke­reskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi) október 13-án (kedden) Békés­csabán a MÉH-vállalat, Sallai u. 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. BECSLÉSÉT, illetve LEBONYOLÍTÁSÁT VÉGZI. 96566 csontmaradvány került elő. A cserepek korongon készült, szürke színű, besimított hul­lámvonalakkal díszített, nagy­méretű fazekak töredékei. De vannak köztük durván formált, feketés színű, úgynevezett dák jellegű darabok is. Előkerült II. Constantinus római császár 335—361 között vert bronzpén­ze, ami ebben az időben „nem­zetközi“ fizetési eszköz volt. Ifj. Olasz Ernő AZ ASZFALTŰTÉPÍTÖ VÁLLALAT igényes (fürdőszobás) albérletet keres. Ajánlatokat, Békéscsaba, II., Lenin út 5/a, alá kérem. Telefon: 28—06. 10157

Next

/
Oldalképek
Tartalom