Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

1964. október 30. 2 Péntek Közlemény az SZKP és az FKP képviselőinek tárgyalásairól Moszkvában hivatalosan beje­lentették, hogy az SZKP Központi Bizottságában október '26-án és 27-én megbeszélések folytak az SZKP és a Francia KP képviselői között. A tárgyalásokon az SZKP részéről részt vettek: Leány id Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára, Nyiko- laj Podgornij, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Mihail Szuszlov, az SZKP el­nökségi tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Borisz Fonomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára. A Francia Kommunista Pártot Georges Marchais, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Ro­land Leroy, az FKP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Jacques Chambaz, az FKP Központi Bi­zottságának tagja képviselte. A megbeszélések a testvéri ba­rátság és őszinteség légkörében folytak. A küldöttségek véleménycserét folytattak és tájékoztatták egy­mást a két pártot érdeklő kérdé­sekről és megállapították: pártja­ik folytatják a közös harcot a bé­kéért, a különböző társadalmi be­rendezkedésű államok békés együttéléséért és a leszerelésért, a kommunista eszmék diadaláért, továbbá a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak a marxizmus- leninizmus, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok elvein alapuló egységéért folytatják a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának elő­készítését. A küldöttek kifejezték pártjaik eltökéltségét, hogy tovább erősí­tik az SZKP és az FKP testvéri kapcsolatait, a barátság és a köl­csönös bizalom hagyományos kö­telékeit. (MTI) Mikojan fogadta Indíra Gandhit Moszkva Anasztaaz Mikojan, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta a Szovjetunió­ban tartózkodó Indira Gandhit. India tájékoztatásügyi miniszte­rét. A fogadáson Trilaki Kául In­dia moszkvai nagykövete is részt vett. A későbbiekben a nagykövet ebédet adott Indira Gandhi tiszte­letére, amelyen szovjet részről Alekszej Koszigin és más hivata­los személyiségek is részt vettek. (MTI) Elutazott a mongol párt- és Csütörtökön Jumzsagijn Ceden- bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsa elnökének vezetésével elutazott a lengyel fő­városból a mongol párt- és kor­mányküldöttség. Varsóból kormányküldöttség A mongol és lengyel lobogók­kal díszített Okecie repülőtérre a vendégeket kikísérte Wladyszlaw Gomulka, Józef Cyrankiewicz, va­lamint több más párt- és állami vezető. A repülőtéren Cedenbal és Go­mulka beszédet mondott. (MTI) Gordon Walker nyilatkozata London | Gordon Walker brit külügymi­niszter négynapos washingtoni Iá- I A njitoít ajtók „Nyitva akarjuk hagyni az aj­tókat, s nem akarunk megfeled­kezni arról, hogy nagy banáta- inkkal és szövetségeseinkkel tárgyalunk. Senki sem akar ul­timátumokat benyújtani”. Gor­don Walker új brit külügymi­niszter e szavakkal búcsúzott Londontól rövid washingtoni tárgyalásai előtt. A sok kérdést inkább csak puhatolódzó jelleg­gel érintő tanácskozások leglé­nyegesebb témájáról szólt ek­ként az angol külügyminiszter. A Munkáspárt a sokoldalú NA- TO-atomhaderő 25 Polaris ten­geralattjáróból álló, vegyes le­génységű flottájának tervét elle­nezte választási hadjárata során, s ennek az ellenkezésnek a han­goztatásával ment, tárgyalt és jött Gordon Walker. S ezt az el­lenvéleményt enyhítette a nyi­tott ajtók emlegetésével. Nagyon lényeges a sokoldalú NATO-atomhaderő megvalósítá­sában az angol kormány szava. Az Atlanti Szövetség több tagja kifejezetten Londontól teszi függővé döntését. Ügy véli, hogy csak Anglia tudná ellensúlyozni az atomhaderő kettős, nyugat­német—amerikai vezetését. A Munkáspárt viszont az elmúlt hónapokban többször is hangsú­lyozta, hogy a sokoldalú atom­haderő lényegében egybevág a nyugatnémetek atomfegyverke- zési törekvéseivel, s a kelet— nyugati kapcsolatok sorsára meghatározó a bonni atomigé­nyek kielégítése. A jelentések szerint Gortlan Walker washingtoni tanácskozá­sain — a sok egyéb nézeteltérés mellett — jelentkezett a mun­káspárti kormány ellenvélemé­nye a sokoldalú atomerő ügyé­ben. Az AP kommentátora sze­rint az angol külügyminiszter ugyan semmiféle ellenjavaslatot nem terjesztett elő, de világossá vált, hogy London „keményen dolgozik” egy átfogó NATO-re- form javaslatán. Miután a decemberi NATO- értekezlet nyilvánvaló alapté­mája lesz az európai szövetsége­sek javára végrehajtandó,, Re­form a NATO vezetésében (ezt mind Franciaország, mind az NSZK sürgeti), érthető a Wil- son-kormány készülődése. S e tekintetben jó jel lenne a „multl- atomerő” határozott ellenzése, ha ... ha nem volna túlságosan nyitva az az ajtó. Csakúgy, mint a Polaris tengeralattjáró vásár­lására kötött nassaui egyezmény kérdésében. Wilson, aki a kam­pány során ezt is támogatta, ha­talmas költségei és csekély je­lentősége miatt most úgy nyilat­kozott: „lehet, hogy revidiáljuk a paktumot, de lehet, hogy nem, ha már túlságosan előrehaladtak a megvalósításában”. Óhatatla­nul erre kell gondolnunk Gordon Walker nyitott ajtóit hallva. „Meghallgatjuk szövetségeseink véleményét” — mondta. Ezért kérdéses, hogy mennyi marad a mostani ellenkezésből decem­berre vagy inkább — mivel oly hamar amúgy sem lesz meg­egyezés a NATO-vezetés újrafel­osztásában — a jövő év kritikus első felére (ugyanis mind Er­hard, mind De Gaulle választás előtt áll, addigra fel kell mutat­niuk valamit!) a Gordon Walker emlegette „átfogó reformterv” — írja a Times katonai szakér­tője — szintén tartalmaz vala­miféle „közösen ellenőrzött atomerőt”. Igaz — a Times tud­ni véli, hogy magában a Wilson- kormányban szintén megoszla­nak az ezzel kapcsolatos néze­tek, minthogy ugyancsak véle­ményeltérések vannak a „multi- atomerő” jelenlegi javaslatának megítélésében. Ez a belső ellen­tét — ami a munkáspárti kor­mány összetételéből adódik —, továbbá az, hogy a Gordon Wal­ker által Washingtonban képvi­selt álláspont túlságosan a sok­oldalú atomerő 'részletkérdéseire vonatkozik, felemássá teszi az angol külügyminiszter „mélyre­ható” ellenkezését. A nyitott aj­tók problémája tehát valóban — eléggé nyitott togatásának befejeztével szerdán este hazatért Londonba. Walker Washingtonban találkozott Johnson elnökkel és Rusk kül­ügyminiszterrel. Megérkezése után újságírók kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy az amerikai fővárosban meg­vitatta a multilaterális NATO- itomhaderő tervét. Kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban egyik fél sem vállalt magára semmiféle kö­telezettséget, s nem tűztek ki ha­táridőt a terv megvalósítására. Walker bejelentette, hogy a kö­zeljövőben találkozni szándéko­zik a többi NATCr-országok kül­ügyminiszterével is. Más kérdésekről szólva közölte, hogy Wilson angol miniszterelnök washingtoni útjára valószínűleg ez év decemberében vagy jövő év- januárjában kerül sor. (MTI) Vihar a „két Nílus földjén Hat napon át tartottak a zavar­gások és véres összetűzések Szu­dán nagyvárosaiban. Keddre né­mileg csillapult a helyzet, leg­alábbis, ami a látványos utcai megmozdulásokat illeti, de a fel­szín alatt nem szűnt meg a nyug­talanság. A „két Nílus országa” — így nevezik a hazánknál hu- szonhatszor nagyobb, tizenkét- milliós afrikai államot, ahol a kék és a fehér Nílus egyetlen fo­lyamba egyesül — súlyos belső nehézségekkel küzd. Szudán csaknem kilenc eszten­deje, 1956. január elsején nyerte el függetlenségét. A naptári és történelmi „újév” lendületes kez­dete után, sajátos problémák fé­kezték fejlődését. Először az or­szág két vezető pártja: a nem­zeti burzsoáziát képviselő unio- nisták, illetve az angol imperia- iizmussil összefonódott Umma hívei között dúlt csatározás. A zaklatott helyzetben felélénkül­tek az észak-déli ellentétek is. Szudán északi részén ugyanis ara­bok, illetve arabul beszélő nu- biaiak laknak, míg délen afrikai származású szudán-néger törzsek helyezkednek el. A déliek hátrá­nyosnak tartják, hogy az északi rész gazdaságilag sokkal fejlet­tebb, viszonylag magasabb szín­vonalat biztosít, s különböző jo­gos és vélt sérelmeket hangoztat­nak. A szudáni demokratikus erők is szükségesnek tartanának egy megnyugtatóbb kiegyensúlyo­zást a két országrész között, ugyanakkor nem értenek egyet azokkal a déli elemekkel, akik a teljes szeparatizmust, az elszaka­dást tűzték ki célul. A zavaros, sokszor a polgárhá­ború elemeit magában hordozó helyzetben, 1958-ban, egy tiszti csoport vette kezébe a hatalmat a jelenlegi elnök, Abbud marsall vezetésével. Rendszerének megíté­lésében fontos annak bonyolultsá­gát, különböző oldalait egyaránt szemügyre venni. Külpolitikájá­ban ugyanis az el nem kötelezett­séget vallotta céljául, ha nem is volt annyira aktiv a békés egymás mellett élés érdekében, mint más afrikai vagy arab ország. Belpo­litikáiig többé-kevésbé biztosí­totta az ország rendjét és egysé­gét, viszont a szudáni hazafiak kifogásolták annak egyes diktató­rikus vonásait. A mostani tüntetéssorozatnál a felvonuló tömegek különböző an­tiimperialista és demokratikus jel­szavakat hangoztattak. Súlyosbí­totta a helyzetet, hogy a fegyve­res erők Khartoumban, a fővá­rosban erőszakot alkalmaztak. A tömegmozgalom hatására azonban Abbud elnök bejelentette, hogy feloszlatja a fegyveres erők leg­felső tanácsát, amely eddig lénye­gében az egész államgépeíet irá­nyítását kezében tartotta. Az el­nök már megkezdte tanácskozása­it az új kormány megalakításáról; hogy kik lesznek annak tagjai, s mennyiben fog különbözni a ko­rábbi vezető szervtől, erre vonat­kozólag nem állnak még rendel­kezésünkre hitelt érdemlő ada­tok. A szudáni népmozgalom köve­telései — ezt leszűrhetjük a néha hézagos vagy ellentmondó jelen­tések alapján is — láthatólag arra irányulnak: erősítsék az ország demokratikus vonásait, koegzisz- tenciális külpolitikáiét, hogy azok keretén belül megoldhassák sa­játságos problémáikat. Mennyi­ben lehet ez sikeres, arra a kö­zeljövő eseményei adnak majd fe­leletet. • Khartoum A Szudáni Egyesült Nemzeti Front és a fegyveres erők képvi­selői szerda este kilenctől éjjel 2 óráig egyfolytában üléseztek, hogy megoldják a válságos politikai helyzetet. Az omdurmani rádió reggel megegyezésről adott hírt. Eszerint meg fogják szüntetni a jelenlegi alkotmányos rendet és helyette bevezetik az 1956-os ide­iglenes alkotmány módosított változatát. A két fél képviselői abban is megegyeztek, hogy „át­meneti nemzeti kormányt” alakí­tanak. A tárgyalások — közölte a szudáni rádió — jelenleg még folynak a részletkérdésekről, to­vábbá az átmeneti kormány meg­alakításáról. (MTI) A világ nagy „telekkönyve” Kié a föld? ; Hazánk déli és keleti részeinek országútjain húsz esztendővel ez­előtt már megindult az a mozgás, amely a földkataszter nagy meg- • bolydulásának előhírnöke volt. í „Fut az úri kaszinó, most járja bo- : londját: pihének nincs gyökere, j hát a szelek hordják” — búcsúz- ; tatta a költő a történelmünk szín- j padáról lelépő ezerholdasokat. A világ más tájairól is elfutot­tak ők, hol jóval előbb, hol ké­sőbb. A föld hatalmas szántóte­rületéből, amelynek a múlt szá­zadban még szinte egyedüli urai voltak, már csak töredékeket mondhatnak a magukénak. A nemzetközi „telekkönyvbe” nagy változásokat írt be az emberi ha­ladás. Ezek között a legnagyobb: az új, szocialista gazdálkodási forma elterjedése. A világ mintegy 3—3 és fél milliárd holdnyl szántóte­rületének egynegyedén, 750—800 millió holdon szocialista termelés folyik. Elsősorban szövetkezeti gazdálkodás. A legtöbb szocialista i országban — az állami gazdasá­gok mellett — ez a forma öleli fel a földterület több mint 75 százalékát. A falusi lakosság nagy része, 160—170 millió csa­lád járja a szövetkezeti utat. Egyedül Lengyelországban kisebb a mezőgazdaság szocialista ága, s azon belül is az állami gazdasá­gok játsszák a főszerepet. Jugosz­láviában pedig más körülmények között, a kooperáció különféle formái segítségével került túl­súlyba a szocialista gazdálkodás az ország legfontosabb agrárterü­letein. Az új gazdálkodási forma — a kezdettel, a változással járó ne­hézségek ellenére — eredménye­sen fejlődik. Ma a szocialista or­szágok a világ egész gabonater­melésének jóval több mint egy- harmadát, a sertéshús- és burgo­nyatermelésének kétharmadát ad­ják. A világon összesen termelt marhahúsból 18 százalék, tehén­tejből 27 százalék, tyúktojásból 23 ;zázalék, gyapotból pedig 40 szá­zalék a szocialista országokból származik. A szocialista mezőgazdaság előtt még ott állnak a nagy lehe­tőségek: tovább növelni .a terme­lékenységet, erősíteni az üzem­szervezetet, korszerűsíteni a ter­melési folyamatokat, hogy a nagy, összefüggő táblák és a szo­cialista munkafeltételek előnyei teljességükben érvényesüljenek. Akkor a mezőgazdaság minden ágában a világtermelés java ré­szét adhatják majd. Nézzük, hogyan alakult a föld- tulajdon helyzete a világ többi részén? A kisbirtokosok még mindig tekintélyes hányadot kép­viselnek, legalábbis, ami a számarányokat illeti. Sok száz mil­lió 20 holdon aluli gazdaság ta­lálható a világon, különösen Eu­rópa nyugati felén. De, ha szám­belileg sok is van belőlük, az összterület, amin gazdálkodnak, korántsem olyan jelentős. Nincs pontos statisztika, de megközelí­tően még 10 százalékot sem bir­tokolnak a világ szántóterületé­ből. Termelésük is hasonló mére­tű. Nyugat-Európában viszonylag fejletten gazdálkodnak, elég sok gépet, vegyszert és más korszerű eszközt használnak fel. Mégis, a nyugati sajtó szinte egybehangzóan hirdeti, hogy a parcellás gazdálkodás felett eljárt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom