Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

1964. október 28. 5 Szerda Kérdőjelek (???) Nemrég egy újságíróküldöttség, akiktől valóban függ, mennyit tagjaként megtekintettem a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz háztartási húsgépeket gyártó üze­mét. A szövetkezet nemrég tért rá — nagy összegeket jelentő felújí­tást, beruházást eszközölve — e gépek gyártására. Hatalmas, fris­sen festett, tiszta üzemcsarnok, új gépek látványa fogadott. Az egyik teremből, az ólmozóból — itt a gépeket savvédelem miatt ólom­mal vonják be — azonban egy percen belül kifordultunk: be­dolgozik egy-egy cukrászdái ven­déglői alkalmazott? * A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat szakszervezeti irodájában panaszolják, hogy a Csendes utca Budapesten, a Vá- munkásoknak nem tudják bizto- rosliget közelében. Itt, a Benczúr Több mint ötvenezer kivándorolt hazánkfia járt itthon az idén Látogatás a Magifarok Világszövetségében sítani a megfelelő védőitalt: a szikvízipari vállalat szennyezett szódavizet szállít hónapok óta, s ebben a vízben, tisztesség ne es­sék, az emberek szerint minden akad. A szakszervezeti bizottság utcában van a Magyarok Világszö­vetségének székháza, amelyet napról napra élénkség ural: egy­másnak adják a kilincset a kül­földre távozott, s most hosszabb- rövidebb időre hazalátogató hon­münk, orrunk nem bírta elviselni még augusztusban írt a KÖJÁL- Ifitársaink, öregek, fiatalok, nők, a fojtogató levegőt. Fiatal asszo- | nak, ahonnan a kapott közlés sze- j férfiak. A székház halijában ki- nyok dolgoztak itt az olvasztott rint az ügy átkerült a tanács sebb beszélgető társaságok ala- ólom s a párolgó, füstölgő munka- j egészségügyi osztályára. Válasz kulnak; itthoni tapasztalataikat darabok fölé hajolva... Mikor szó- azóta sem érkezett. A szennyezett vitatják meg. A látogatók máskor vá tettük a vezetőknek, hogy hiá- ! szikviz kilencszáz — nyáron pél- hivatalos ügyben kérnek segítsé- nyoljuk a munkavédelmi intézke- dául 60—70 fokos hőségben, ke- | get a szövetség hazai és külföldi déseket, mondták, hogy a jövőben 1 mencék közelében dolgozó — em- majd sor kerül erre is. Mégsem bért érint, akik több liter vizet is sikerült megnyugtatniuk. Mert a megisznak munka közben. Véle- nyilvánvalóan igen komoly össze- 1 ményüket nem vállalkoznék tol- geket tartalmazó beruházási prog- j mácsolni azoknak, akik miatt a ramban az ember védelme az szikvízügy rendezése elhúzódik, utolsó tétel? P. A. Tudnivaló, hogy nem a vendég­lők, éttermek dolgozói szabják meg a nyitvatartási időt: az ő fel­adatuk az alkalmazkodás, hogy nyitástól zárásig a posztjukon le­gyenek. Mégis, a megyei vendég­látó vállalat fegyelmi kilátásba helyezésével figyelmezteti szigorú hangú írásában azokat a dolgozó­kat, kik túllépik az engedélyezett munkaóra-keretet. De hát mit te­gyen egy pénztáros vagy egy csa­pos? Hagyja ott a kasszát, pultot, mondván: ledolgoztam az engedé­lyezett 208 órát, tovább nem ma­radhatok. Nem lenne egyszerűbb, ha az illetékesek — az illetékese­ket, tehát azokat figyelmeztetnék, ügyekben egyaránt jártas munka­társaitól. Felkerestük Komornik Zol­tánt, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettesét, s tájékoztatást kértünk tőle a szövetség tevé­kenységéről. Tanulságos kiállítás nyílt a Fegyveres Erők Klubjában — Mintegy másfél millió magyar kivándorolttal foglalkozik a Ma­gyarok Világszövetsége — mond­ta bevezetőül. — Társadalmi egyesülésünk fő célja és megtisz­telő feladata, hogy összekötő ka­pocs legyen a külföldön élő ma­gyarok és a szülőföld között. A hozzánk forduló honfitársaknak mindenkor szívesen állunk ren­delkezésére tanáccsal, felvilágosí­tással, minden itthoni ügyes-ba­jos dolgukban. Segítünk rokonaik, hozzátartozóik, ismerőseik felku­tatásában, készségesen adunk fel­világosítást minden magyarorszá­gi vonatkozású kérdésben, őszinte örömünkre szolgál, hogy tevé­kenységünket kivándorolt honfi­társaink egyre szélesebb köre is­meri, s igénybe is veszi. A nyári hónapokban valóságos csúcsfor­galom volt székházunkban. Az idén egyébként január óta eddig több mint ötvenezer külföldre szakadt hazánkfia látogatott visz- sza, s különösen jelentősen nő a tengerentúlról érkezők száma. Jönnek egyénenként és csopor­tosan. Nemrégiben például két. A közelmúltban például haza­látogatott a már néhány évtizede az Egyesült Államokban élő Szir­mai Albert neves operettszerző. Első útja a Fővárosi Operettszín­házba vezetett, ahol éppen a „Tündérlaki lányok”-at adták. „Nagyon, nagyon kedves közönsé­get, hálás közönséget találtam a színházban” — mondta elutazása előtt, aztán színházi élményeiről szólt, majd így folytatta: „Űj bará­tokat szereztem, hisz a régiekből mindből utca lett már: Bartók Béla út, Karinthy Frigyes utca, Balázs Béla utca...” A szövetség kedves „ügyfelei­nek” egy másik kategóriája a ke­resőké, a szülőket, eltűnt hozzá­tartozókat kutatóké. Ilyen Tamás Péter is, aki a háború óta nem tud se anyjáról, se apjáról. Tíz­éves korában külföldre vetődött, s nemrégiben azzal a kéréssel for­dult a Magyarok Világszövetsé­géhez, segítsen megtalálni neki szeretteit. Elküldte gyermekkori fényképét is, amely a szövetség rendkívül népszerű lapjában, a Magyar Hírekben jelent meg. Balesetelharitásd kiállítás nyílt es tehergépkocsi roncsokat látunk 150_200 f5s csoport érkezett az jHátha akad vaIaki a világ vala. hétfőn Békéscsabán, a Fegyveres a vasúti síneken, amikor nem vö t Egyesült AUamokbóli egy nyoic. !melyik pontján, aki tud valamit a Erdk Klubjában. A megyei rend-1 körültekintő a vezető. És figyel-| yanas _ bérelt repülőgéppel -j Tamás család tragédiájáról vagy ^zteU a kiálli^ a kozuton koz- Nyugat Kanadábóli több mint talán örömhírrel örvendezteti lekedoket a műszaki hibák meg- sza~ honfitársunk Franciaország. Talponálló az utcán Mindennap reggel 6 és 8 óra között számtalan szerelvény fut be a békéscsabai vasútállomásra Orosháza és Gyula felől. Az uta­sok egy része autóbuszra száll, más része gyalogosan közelíti meg az állomástól közel vagy tá­volabbra eső munkahelyét. Bal oldalon különösen sokan halad­nak a gyalogjárón. Bosszankod­nak egy keveset a csatornázási munkák miatt keletkezett agyag­dombokért, a lezárt űtért. Leg­többen mégis azért bosszankod­nak, hogy a 19-esek tere után nem sokkal „emberkarika” állja el a reggeli nyüzsgéstől különben is szűk gyalogjárót. M'nden reg­gel ugyanaz a kép: kedélyes rá- érősséggel körben állnak néhá- nyan, s koccintanak féldecis pá- linkásüvcgekkel vagy sörösüve­gekkel. Egymásnak ütköznek az emberek és sűrűn hangzik a „bo­csánat”, de ők csak nyugodtan koccintanak. Az utcán! Egy üz­let előtt. A cégtulajdonos nem tehet arról, hogy az árusításra engedélyezett, palackozott italt hol fogyasztja el a vevő. Ha már kilépett az ajtón, azt tehet vele, amit akar. Mégis meg kell je­gyezni: ma már országosan még a falakon belüli talponállókat, „csellókat” is lassanként felszá­moljuk. Helyettük tiszta, kör­nyezetükkel is nevelő hatású fa­latozókat hozunk létre. Akkor, hogy a csudába lehet, hogy megyénk székhelyén ilyen „spontán talponálló” jöhet létre az utca kellős közepén, amely nemcsak, hogy zavarja a reggeli munkába siető dolgozókat, ha­nem enyhén szólva gusztustalan ú. (fér—ó) őrfőkapitányság közlekedésrendé­szeti osztálya és a megyei bal­esetelhárítási tanács által szerve­zett kiállítás 26 tablón mutatja be a különböző közlekedési szabály­sértésekből eredő baleseteket, valamint figyelmezteti a gépjár­művezetőket a helyes közleke­désre. Az egyik tabló országos kimuta­tást közöl a közúti balesetek számadataiból. Mint kitűnik, me­gyénk nem áll éppen e tekintetben előkelő helyen. Egy másik tabló ar­ra hívja fel a motorkerékpárosok fi­gyelmét, hogy a bukósisak hasz­nálata az életüket védi. Ezt kéz­zelfoghatóan is bizonyítja két bukósisakkal, amely egy Balaton melletti közúti baleset résztvevői­nek tulajdona volt. Eredeti felvételeket láthatnak ból a Magyar Kölcsönös Segítő Egyesület szervezésében. Megható az a rendkívüli érdeklődés és fia­talos buzgalom, amellyel például a több évtizede tőlünk elszakadt hazánkfiai nemcsak egykori ifjú­ságuk színhelyét, szülőhelyüket keresik fel, hanem „mindent lát­ni akarnak”. Ezt, persze, mi nem tudjuk biztosítani számukra. De nagy sikere volt annak az idei meg a felnőtten is szülei után vá­gyódó Tamás Pétert. nHazai virág nyíljék a síromon ••• 1928-ban hagyta el hazáját Mar- kovics Ernő szabósegéd. Ok: a munkanélküliség. Ma Brüsszelben él, ott dolgozik. A nyáron felesé­gével együtt hazalátogatott. Mohó érdeklődéssel nézett mindent, s kereste a régi ismerősöket. Ta­pasztalatait visszautazása előtt __________ _____________w m__m _ így fogalmazta meg: m últ évben ittas vezetés^ követ- jdulásra Egerbe, a Mátrába, a Du- j _ olyan nagy változás történt keatében 43 baleset történt, addig ^-kanyarhoz, a Balaton mellé, Magyarországon, amit mi, külföl- ebbem az évben 38 i Dunaújvárosba stb. így próbál- . dön élő magyarok igazán tudunk A kiállítás Békéscsabán e hó Ä Íbe“üta,,; HÍSZ6n ,tt már telie3°n „lTOmiw séget adni honfitársainknak ah- ismeretlen a munkanélküliség. S 31-lg tart nyitva, majd november . bnev reális kénét kanianak 1 — i4 4-1 4 4 441-4-. előzésére, a követési távolság be­tartására és egyéb fontos felada­tokra is. A kiállításon megtudtuk Békési Imre rendőrszázados elvtárs tájé­koztatása alapján, hogy megyénk­ben a balesetek össz-számánaik 34 százaléka gondaitlamságból eredt. Ezenkívül • míg 1963-ban ' az el- sőbbségi jog meg nem adása mi­att 20 baleset történt, addig ebben az évben október 1-ig már 40. | kezdeményezésünknek, hogy a Megnyugtatóbb valamivel az az 'szövetségünkhöz érkezett lótoga- adat, amely kimutatja, hogy míg a ^at meghívtuk egynapos kirán­muju uwra uo . hoz, hogy reális képet kapjanak hoev ez mit ielent azt főként az a kiállítás megtékintői olyan ese- 1 2-an es 3-an a j hazánk fejlődéséről, társadalmi, | olyan ember értékelheti, aki meg­tek kovetkezmenyeirol, amikor 5-en es 6-an az orosházink tekint- Razdasági> kuituráUs változásai- „-4 ­nem tartják be a gépjármüveze­hetiík meg a tanulságos és figyel- rbk : ízlelte valaha ezt a keserű kenye­tők a jobbkéz-szabályt, traktor- meztető kiállítást. HwiuiuuiumiiiuuimiummiuuiiiiuumiiimmiiiimimiiiiiumiimimumiiimmiiimiimiiimmimimiiimimiiimimiiiMiMiiimiiiiiiii „Otthon, nálunk, az a helyzet...” ret. S én annak idején alaposan belekóstoltam... Egy ember életében ötven esz­tendő nagy idő. Nesztor Sándor ennyi ideje cserélte fel az Alföl- Számos jelét tapasztaljuk an- . det Kaliforniával. Nem is járt nak, hogy az új hazájukba vissza- azóta itthon, így hát most, ami- térők gyakran kezdik úgy — szin- j kor rászánta magát a nagy útra, te önkéntelenül — úti beszámolói- mindenen csodálkozott, minden kát: „Otthon, nálunk, az a hely- ; meghatotta. Amikor visszaindult zet...” Amerikába, muskátlit is vitt ma­Véleményüket természetesen gával: még visszautazásuk előtt, itthon j — öreg ember vagyok — mond- is szívesen elmondották. Az ő sza- 1 ta —, nem tudom, meddig élek, vaikból nemegyszer több év- de azt szeretném, ha meghalok, a tizedes távoliét utáni első benyo- síromon hazai virág nyíljék, másaikból említenénk néhányat. | (F. J.) A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A varpalotai szénbányászát! tröszt MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. Tízórai. 524

Next

/
Oldalképek
Tartalom