Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

1964. október 3. 2 Szombat Magyar-csehszlovák barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) köröknek, amelyek ma ismét te­rületi igényekkel lépnek fel, fi­gyelembe kell vennünk, hogy ma az erőfölény nem az agresszió, ha­nem a béke oldalán van. Azt is tudjuk, hogy e kérdések eldöntésében végső fokon a nem­zetközi helyzet állandóan ható té­nyezőinek van meghatározó sze­repük. Ezek: a szocialista világ- rendszer növekvő politikai, er­kölcsi, gazdasági és katonai ha­talma, a kapitalista országok dol­gozóinak osztályharca, a felsza­badult és felszabadulásukért küz­dő népek antiimperialista ereje és a népek szervezett békeakarata. Ezen állandó tényezők történelmi hatását semmilyen erő nem tud­ja többé megváltoztatni. Meggyőződésünk, hogy a világ népei elég erősek ahhoz, hogy kiharcolják a békés egymás mellett élést. Magyarország és Csehszlovákia szilárd eltö­kéltsége, hogy a szocialista országokkal, a béke és a hala­dás erőivel összefogva to­vábbra is szívósan harcol a békéért, a különböző, társa­dalmi rendszerű államok bé­kés együttéléséért, az impe­rializmus és a gyarmati rend­szer ellen. Súlyos kárt okoz a béke, a de­mokrácia, a szocializmus ügyéért harcoló erőknek, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az utób­bi időben a marxista—leninista pártok, a szocialista országok egy­sége ellen támadnak. A nemzet­közi kommunista mozgalom be­vált marxista—leninista irányvo­nalával szemben nyíltan nagyha­talmi, soviniszta álláspontra he­lyezkednek. Nem magyarázható és nem bocsátható meg, hogy em­berek, akik magukat kommunis­tának nevezik, legfőbb gondjuk­nak tartják a Szovjetunió rágal­mazását, a békéért, a nemzeti füg­getlenségért, a szocializmusért ví­vott harc fő erősségének, a küzdő erők egységének aláásását. Bár igaz, hogy ha nem lennének né­zeteltérések sorainkban, gyorsabb lenne a szocializmus győzelme, a világ szükségszerű történelmi fej­lődése azonban nem áll meg, a szocializmus győzelme feltartóz­tathatatlan. Rendkívül időszerű a kommu­nista és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozása, amely megvitatja a forradalmi harc új feladatait és közös álláspontot dolgoz ki azok­ban a kérdésekben, amelyekben az lehetséges és szükséges. Meg­értjük egyes pártok képviselőinek aggodalmát az értekezlet össze­hívásával és a nemzetközi kom­munista mozgalomban jelenleg folyó vitával kapcsolatban. De ez a véleményünk, jobb tanácskozni, mint tétlenül nézni az egység bomlasztását. Senki sem akarja, hogy a tanácskozás szakítást idéz­zen elő. Ellenkezőleg: arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt a közös plat­formot, a kérdéseknek azt a körét, a feladatoknak azt a megfogalmazását, amely lehe­tővé teszi minden marxista- leninista párt, minden igaz forradalmár, minden interna­cionalista összefogását. Befejezésül éltette Csehszlová­kia Kommunista Pártját, annak Novotny elvtárs által vezetett Központi Bizottságát, pártjaink, a csehszlovák és a magyar nép megbonthatatlan barátságát, az internacionalizmust, a kommuniz­must és a békét! (Nagy taps) Antonín Novotnv: Támogatjuk a szocialista országoknak a békés egymás mellett élés megvalósítására irányuló lenini politikáját Novotny tolmácsolta a magyar népnek Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja, a kormány és Csehszlo­vákia dolgozó népének elvtársi üdvözletét és köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd így folytatta: — Alig egy hónappal ezelőtt ünne­peltük hazánkban a szlovák nem­zeti felkelés 20. évfordulóját. E nagy jelentőségű esemény fontos határköve volt Csehszlovákia nemzeti demokratikus forradal­mának. A szlovák nemzeti felke­lést elsősorban azért említem, mert a csehszlovák partizánokkal együtt magyar hazafiak is harcol­tak, akiket az a felismerés fűzött egymáshoz, hogy a fasizmus ellen, a nemzeti és társadalmi felszaba­dulásért vívott harc — a csehszlo­vák és a magyar dolgozó nép kö­zös harca! Országaink dolgozóinak pro­letárinternacionalista szövet­sége és igaz barátsága kiállta a nagy próbatételt az 1956-os események során is. A külső és belső reakció a ma­gyar munkásosztály és az egész nép legalapvetőbb szocialista vív­mányait és érdekeit veszélyeztet­te. A szocializmus megdöntésére és a szocialista országok interna­cionalista szövetségének megbon­tására irányuló törekvés azonban kudarcba fulladt. Testvéri kapcsolataink további sikeres fejlődésének záloga mar­xista—leninista pártjaink szilárd eszmei és akcióegysége s legszoro­sabb együttműködése. A csehszlovák—magyar kapcso­latok minden területen a követke­zetes szocialista internacionaliz­muson nyugszanak, és a két or­szág baráti népeinek további kö­zeledéséhez vezetnek, ezzel hozzá­járulnak a szocialista világrend- szer egységének, erejének fokozá­sához. Ma már népgazdaságunk min­den területén szocialista termelési viszonyok uralkodnak. Ipari ter­melésünk a háború előtti szinthez képest több mint 4,6-szeresére emelkedett. A mezőgazdasági kis­üzemi termelést átszerveztük nagyüzemi szövetkezeti és állami gazdasággá, a nemzeti jövedelem két és félszeresére növekedett, a lakosság anyagi és kulturális szín­vonala jelentősen emelkedett 1945 óta. Nem titkoljuk azonban, hogy előrehaladásunk útján egy sor ne­hézségbe ütköztünk és még ma is számos problémánk van. Ezeket részben külső okok, részben saját hibáink és hiányosságaink okoz­ták. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa ha­tározatokat hozott, hogy a népgaz­daságban leküzdj ük a nehézsége­ket. Nem mondhatjuk, hogy min­den zökkenőmentesen halad. A múlt év első hónapjaiban a rend­kívül kemény tél sok nehézséget okozott. A mezőgazdaság szem­pontjából kedvezőtlen volt a tava­lyi és az idei év is. Ennek ellené­re az idén nemcsak teljesítjük az állami terv viszonylag igényes feladatait, hanem — a mezőgaz­daságot kivéve — minden ágazat­ban túl is szárnyaljuk. Országunk fejlődő életében nagy szerepe van a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek rendsze­res eszem! nevelőm unká j án ak. Ennek tartalmát és célját a kom­munizmusba való átmenet pers­pektívája, a burzsoá ideológia el­leni kérlelhetetlen harc szüksége adja meg. Az ellenséges ideológi­át nyugatról a békés egymás mel­lett élés örve alatt különböző for­mában igyekeznek hozzánk be­csempészni. Az eszmei diverzió stratégiái megkísérlik a legkülönbözőbb lehetőségek és alkalmak ki­használását arra, hogy gyen­gítsék Csehszlovákia Kom­munista Pártja és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának eszemi és akcióegységét. Gyengíteni akarják a Szovjetuni­óhoz, a szocialista országokhoz fűződő szilárd kapcsolatainkat, s ezzel a szocialista országokat meg szeretnék fosztani a legnagyobb erejüktől az elvtársi egységtől. Pártunk tisztában van azzal, hogyha sikerülne a szocialista or­szágok és a kommunista pártok barátságát és szövetségét megbon­tani, az egyet jelentene országaink meggyengítésével és a világ reak­ciós erőit növelné. Ezért szilár­dítjuk egész népünk egységét és erősítjük dolgozóink internaciona­lista tudatát. Megteremtjük a nemzetek és a nemzetiségek bará­ti közösségét, amely jogaik elis­merésén és sokoldalú fejlődésén alapul. Erről tanúskodtak a leg­utóbbi nemzetgyűlési és nemzeti bizottsági választásaink. így pél­dául a magyar nemzetiségű állam­polgárok arányos képviselettel rendelkeznek nálunk, a nemzet­gyűléstől kezdve egészen a nem­zeti bizottságokig. Elvtársak és elvtársnők! Bará­taim! A találkozásainkon és a tárgya­lásainkon a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseiben is megmutat­kozott a nézetek teljes azonossága. Aktívan támogatjuk a Szovjetuni­ónak és a többi szocialista ország­nak a békés egymás mellett élés megvalósítására irányuló lenini politikáját. E politika célja a vi- lágbóke megőrzése, az általános és teljes leszerelésről szóló meg­állapodás megkötése, az atom­fegyverek betiltása, a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozása, valamint olyan javaslatok megvalósítása, amelyek szorosan összefüggnek a leszere­léssel és az atomfegyverek fel­használásának megtiltásával. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szüntelenül növekvő békeerők vé­gül is az emberiség többsége vá­gyának és akaratának tisztelet­ben tartására kényszerítik a há­ború híveit. Nem vagyunk paci­fisták, nem hisszük, hogy a béke ügye jámbor óhajok és felhívá­sok alapján győzedelmeskedik. A nemzetközi életben a megválto­zott erőviszonyok eredményeként megmutatkozó pozitív tendenciák még mindig ellenállásba ütköznek. Vannak akik nem vonták le a ta­nulságot a történelemből és fegy­veres konfliktusokat akarnak ki­robbantani, fegyverekkel akarják elnyomni a népek harcát felsza­badulásukért, s meg akarják aka­dályozni azt, hogy a népek saját akaratuk szerint válasszák meg társadalmi berendezésüket. Ezt bizonyítja az Egyesült Ál­lamok szervezett irtóhadjárata a dél-vietnami hazafiak ellen; erről tanúskodik a ciprusi és a kongói intervenció és a Kuba elleni ak­ció. Országaink azonos nézetet val­lanak abban a kérdésben is, hogy az európai béke és biztonság, és a világbéke számára különös ve­szélyt jelent a Német Szövetségi Köztársaságban kialakult helyzet. A nyugatnémet militaristák köz­vetlenül vagy a NATO úgyneve­zett sokoldalú atomereje révén atomfegyverek megszerzésére tö­rekednek. Veszélyes ez a törekvés elsősorban azért, mert a Német Szövetségi Köztársaság revansis- ta tendenciával párosul. Európá­ban egyedül nyugatnémet kor­mánytényezők tűzték ki célul a Hiüer-ellenes szövetség államai­nak nemzetközi egyezményeiben megállapított határok megváltoz­tatását. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a bonni kormánynak a saját és a német nép érdeké­ben józanul, reálisan kellene szemlélnie a jelenlegi európai elrendeződést és tudomásul kellene vennie a két szuverén német állam létezését — akár tetszik, akár nem. Ugyanígy tudomásul kellene ven­nie, hogy itt az ideje a szocialis­ta országokkal a békés egymás mellett élés elevi alapján a jó szomszédi kapcsolatok megterem­tésének és ebből le kellene vonnia a szükséges következtetéseket. A pártjuk és kormányuk kép­viselőivel folytatott tárgyalásain­kon közösen megállapítottuk, hogy a szocialista országok béke- politikájának sikerei eüváliasztha- tart3amók egységünk megerősödésé­től, s attól a szüntelen harctól, amelyet a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom — a marxista— leninista irányelvek és a prodetár- intemacionalizmus alapján — folytat a. világ forradalmi előreha­ladásáért Valamennyi kommunista pártnak ebből az alapelvből kell kiindulnia, mert a siker az összes haladó erők össze- forrottságától és főként a kommunista és forradalmi munkáspártok szilárd egysé­gétől függ. A forradalmi munkásmozga­lom a múltban számos alkalom­mal harcolt a jobb- és a baloldali elhajlások ellen. Különböző cso­portok és csoportosulások jöttek létre, amelyek nézeteikkel ártot­tak a nemzetközi forradalmi erők egységének. A nemzetközi mun­kásmozgalom a múltban mindig határozottan leszámolt ezekkel a nézetekkel. — Amit azonban nap­jainkban a Kínai Kommunista Párt vezetői véghez visznek — nem eszmei harc, nem a dogma­tikus és opportunista hibák elleni küzdelem! A vitának ez a formá­ja nem illő olyan forradalmi part­hoz, mint a Kínai Kommunista Párt. Nyilvánvalóan olyan kon­cepcióról van szó, amelynek alap­ja a nagyhatalmi és dogmatikus szemlélet, s amely szöges ellentét­ben van a forradalmi munkásmoz­galom elveivel! A múltban a világ legreakció- sabb elemei hangoztattak ahhoz hasonló nézeteket, mint amilye­neket a Kínai Kommunista Párt egyes vezető képviselői hirdetnek. Ebben a helyzetben Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt — a kom­munista és munkáspártok többsé­gével együtt — amellett foglal ál­lást, hogy hívják össze nemzet­közi tanácskozásra valamennyi kommunista testvérpárt képvise­lőit. Véleményünk szerint a kommu­nista pártoknak ezen a tanácsko­zásán értékelni kellene az 1957. és 1960. évi tanácskozások határo­zataiból adódó eredményeket. Elv­társi nyíltsággal kellene megvitat­ni a nemzetközi kommunista moz­galom jelenlegi alapvető problé­máit, a nemzetközi helyzet fő politikai kérdéseit, levonni a szükséges következtetéseket, amé- lyek szilárd eszmei alapot és ki­indulópontot jelentenének min­den kommunista párt tevékenysé­géhez országaikban és a nemzet­közi kommunista mozgalomban. Kedves Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk nevében még egyszer megköszönöm a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak, Kádár János elvtársinak és a magyar népnek a meghívást baráti orszá­gukba, az elvtársi fogadtatást és az itt töltött kellemes napokat. Nagyon jól éreztük magunkat a Magyar Népköztársaságban, ahol a magyar nép hagyományos ven­dégszeretetével és gondoskodásá­val vettek körül bennünket. Hisz- szük, hogy hasonló érzések töltik majd el Kádár elvtársat és a többi elvtársakat is, akik meghívásunk­ra majd Csehszlovákiába utaznak. Antonin Novotny beszéde után hosszan zúgott a taps. A nagy­gyűlés részvevői melegen ünne­pelték a csehszlovák és magyar államférfiakat a két nép testvéri barátságát. Szépvölgyi Zoltán zárszava után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) M agyar—csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá Péntek délután az Országház Munkácsy-termében magyar— csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozatot magyar részről Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, csehszlovák részről Antonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke írta alá. Az aláírásnál jelent volt Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Ró­nai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai élet több más vezető személyisége. Ott voltak az aláírásnál a ma­gyar és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. Az aláírásnál jelent volt Boee- na Novotna, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom