Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
MM. szeptember 13. 7 Vasárnap Az élet küszöbén asztal, három szék, és az ágyak felett falipolc. A padlón linóleum* középen futószőnyeg, az ablakon függöny. Minden ragyogó tiszta. Szőke Imre Kötegyánból került ide. Kőműves lesz belőle. <— Miért választoltad ezt a pályát? — Kolozs Jani III. éves köte- gyáni fiú mondta, hogy milyen jó ez a hely. — És mi jó? — Otthon csak egy kis falusi házban lakunk. Itt — folytatja és körülnéz a szobában — minden nagyon szép. Van tv, pingpong, bármikor fürödhetünk... És mindennap húst eszünk. — Hányas tanuló voltál? — Az átlagom 4,8. •— Ha végzel, kőműves maradsz? A kötelességekről es a jogokról... Egy kis oktatást tart Nagy- fi ; it |.1 Dániel nevelő tanár. , hozzá tartozóik aggódva várják tőlük a híreket, de a gyermekeket is bizonyára sokszor visszaűzi a gondolat a régi környezetbe, szeretteikhez. — Egy kicsit az ismeretlenbe kerültek ezek a fiatalok és az első benyomások- kitörölhetetlen nyomot hagynak bennük, Ezért különösen fontos most a velük való törődés — állapítja meg Mácsik Sándor nevelő tanár, aki éppen ügyeletes szolgálatot teljesít A délutáni és esti órákban ma ő felelős a 135 tanulóért, akik Békéscsabán, a Trefort utcai munkásszállódéban laknak. A legtöbb gondot a 35 első éves okozza, akik még teljesen tájékozatlanok. Meg kell ismertetni velük a környezetet, az előírt szabályokat, az íratlan szokásokat. Elő kell készíteni őket a munkára és a tanulásra. Este 7 óra, éppen vacsoíraidó. A hatalmas étteremben az egyik asztalnál két fiatal étkezik. Bemutatkozunk, aztán engedélyt kérünk, hogy melléjük ülhessünk. Mosolyognak» hogy felnőtt módra beszélünk velük. Igaz, tegezzük őket* hiszen azért még gyerekek. — Putnoki György és Doszkocs Ferenc — ismétlik meg a nevüket. Mind a ketten kőművesek lesznek- , 11; — Hogy ízlik’ a vacsora? i1 — Itt mindig valami jó van, most is — mutat tekintetével a tányérja felé, amelyben pörköltet, spagettit és egy szelet uborkát látok. I'l , — Otthon jobbat ettetek? Mi állami gondozottak voltunk — válaszol Feri, a beszédesebb, aztán folytatja: — Ez még annál is finomabb, mint amit ott adtak, pedig az sem volt rossz. — Ügy éltek, mint a grófok — mondom tréfásan, ők azonban csak néznek rám, mintha nem ismernék a szó értelmét. Megkérdezem: — Nem tudjátok, mi a gróf? Gondolkoznak, aztán Gyurka kiböki■— Gazdag urak voltak... Az első évesek a harmadik emeleten lal'nak. Mácsik Sándor odakísér. Mintha valamilyen előkelő szálloda folyosóján járnánk:.: Az egyik szobába benyit. Először egy mosdófülkébe lépünk. Három falba épített szekrényt és egy mosdót látok. r— Hideg-meleg víz van állandóan — mutat kísérőm a mosdókagyló felé. Ettől a helyiségtől függönyözött ajtó választja el a központi fűté- ses lakószobát, amelynek berendezésé: három fehér vaságy, egy — Nem, tovább tanulok. Technikus szeretnék majd lenni. Értelmes fiú, aki az első napokban „felfedezte” a könyvtárat és két kötetet kölcsön is vett. | Írtál már haza? <— Igen. — Mit? ■— Elhelyezkedtünk. A könyveket, füzeteket megkaptuk. Jó a koszt és a szállás... Egy-két ma-, pig búsultam, de a gyerekek közölt már jól érzem magam. Megismerkedtünk a várossal, megnézr tűk az építkezéseket, a KISZ-tár bort, voltunk az asztalosműhelyben ... Azt is megírtam, hogy ne küldjenek csomagot, elég a koszt. Imre két lakótársa: Virovecz Ferenc ugyancsak Kötegyánból és Vakarcs József Vésztőről való. ök is a kőműves pályát választották Egy másik szobában Nagy János ácstanuló éppen a füzeteit rendezi. Szeghalomról jött, A vésztői Tóth István szobafestőnek készül. Néhány nap alatt megszerették az új helyüket és ahogy C ondják: „El sem lehetne zavarni inket innen”. A tanulószoba estefelé szóra- kozóteremmé válik. Sakkoznak, pingpongoznak benne. A legerősebb fiúval itt találkozunk. Éppen a labdát adogatja: — Csökmei Jancsi, Gyoméról •— mondja Mácsik Sándor — 82 kiló. Villanyszerelőnek készül. Partnere Megyik György kőművestanuló, aki Szarvasról jött. Jól érzik magukat ők is, a többiek is. Bármerre járunk, Mácsik Sándor nevelő tanárnak mindenkihez van egy-egy barátságos vagy ' figyelmeztető szava. Embert, jó szakmunkást akar nevelni belőlük. A fiatalok pedig szorgalmas tanulással, becsületes magatartással hálálják meg nevelőiknek, a Békés megyei Építőipari Vállalatnak és az egész társadalomnak azt a nagy-nagy gondoskodást, amiben itt részesülnek. Ennyi a feladatuk. Pásztor Béla (Fényezöv Fotó- Saeverényi Tamás fel vételei.) Kellemes időtöltés vacsora után. Filó Mihály harmonikaszólóval szórakoztatja társait. Ha nehéz a lecke, nem árt segítséget Igénybe venni. Mácsik Sándor nevelő tanár mindig szívesen a tanulók rendelkezésére áll. Az I. éves Ipari tanulókat keresem a Békés megyei Építőipari Vállalat munkásszállódé jában, azokat? akik nemrég hagyták el a szülői házat. Hogyan telnek a napjaik, milyen körülmények között élnek, van-e valami kívánságuk vagy panaszuk: Szüleik, Azt már nem is kérdezem tőlük, hogy elég-e, mert látom, alig tudnak megbirkózni vele. «— A ruhát honnan kapjátok? •— A városi tanácstól. A tanfelszerelést is. Mindent. ■ Vacsora után mit csináltok? *— Sakkozunk és tv-t nézünk. ELNÉZÉST KÉREK... Szenvedélyes horgász vagyok. Már őseim is — ha pontos a visszavezetés —, amikor társasutazás útján Magyarországra ruccantak az Etel- közből, szabad idejüket és szabadságukat a víz mellett töltötték. Talán innen örököltem kiolthatatlan szenvedélyemet. Már egy lavór víz is felvillanyoz és gilisztalesre serkent. A folyóvizek mellett meg egyszerűen nem tudok elmenni, hogy horgaimra tűzve meg ne fürösszem a gilisztákat azzal a reménytelen elképzeléssel, hogy szándékom és egy mafla képű ponty falánksága valamikor találkozik. Sok évi kudarcaim után sem vesztettem el türelmemet. Folyóról folyóra járok, és ravasz módon cserélgetem a csalit, hogy eltaláljam a halak pillanatnyi óhaját. Eddig nem találtam él. Legfeljebb egy-két egynyaras törpeharcsa akasztotta rá magát virtusságból horgaimra, vagy néhány — fejlődésében erősen visszamaradt — meredt szemű, lezüllött sügér váltotta meg nálam céltalan életét. Ezek a tranzisztoros mikróba-törpefik és sügérek tovább hajszolnak abban a reFényképezni tilos! menyben, hogy egyszer a családfájuk megalapítójával is találkozom. Ennek érdekében gyakran változtatom horgászhelyeimet. Így jutottam el nemrégen a békési kikötőhöz, amely nagyságát tekintve a Kettős-Körös legnagyobb kikötője. Ügy gondoltam, a kikötő csendes „öblében” komolyabb zsákmányra számíthatok. A kikötő területének szegélyén azonban tábla állított meg, amely tudtomra adta, hogy „idegeneknek a kikötő területére lépni tilos”, továbbá azt, hogy fényképezni is tilos. c Főleg ez utóbbi hökkentett meg, mert azt még megértem, hogy nem engednék be az objektum területére, mert ugye, nem lehet tudni, hogy nem szottyan-e kedvem egy hajóhorgonyra, « vagy nem emelek-e el a hónom alatt egy uszályt, vagy a dokkban békésen ringatózó bárkák közül egyet, de, hogy fényképezni ne lehessen a kikötő körül, ezt nehezen értem meg. Persze, nem ismerem a békési kikötő fontosságát, esetleges hadászati jelentőségét. Ha honvédelmi szempontból fontos objektum, akkor egy szót sem szóltam. Én nem akarok hadititkot feszegetni, még kevésbé fényképezni. Sőt, ha így van, önként vállalom — csupán hazafias érzésből —, hogy szabad időmben horgászás helyett■ őrt állok a kikötő körül, hogy kandi szemek és fényképezőgép-lencsék be ne tekintsenek a kikötő területére. Különösen a nyugati turistákat fogom szemmel tartani, ajcik esetleg tenger- és tengeralattjárókra vadászva ólálkodnak a békési híd békési hídfőjénél fényképezőgépekkel, vagy a kikötő berendezését akarnák lencsevégre kapni. Egyelőre persze még gondolkodom a dolgon, mert hátha csak egy ottfelejtett tábláról van szó, amelynek semmi jelentősége nincs. Ebben az esetben csak azt tudom megígérni, hogyha le is fényképezem a kikötőt — bármennyire is meg legyek szorulva —, nem fogom a fényképet kiszolgáltatni az imperialistáknak. Erre mérget vehet bár- ¥! Dobra Sándor Divatbemutató írta: E. Parhomovszkij A divatbemutatóra fúrdőruha-ího- deHek felvonul tatásá t is tervezték. Amíg a fürdőruhákat szabták, varrták és próbálták, addig senkiben sem támadt semmiféle kétely. De amikor a modellek bemutatására került a sor, némi zavar támadt; Valaki óvatosan megkérdezte: Nem gondoltak arra, kartánsak, hogy a manökennek minden mást le kell vetnie magáról ahhoz, hogy a fürdőruhát bemutathassa? He? Vagyis.^ A divatbemutató szervezői nagyon elszontyolodtak. Az óvatos ember pedig így folytatta fejtegetését: — Hiába megy ki bundában... Mert ugye, először leveti a bundát, azután a szoknyát, azután;;« Mi ez, ha nem sztriptíz? A szervezők egészen letörtek. Egyiküknek azonban mentőötlete támadt: 9 — A mi próbalkisasszonyaink csak* ugyan nem vetkőzhetnek. Ez világos. Fel kell öltözniük..; Tehát a maneken fürdőruhában megy ki, ami önmagában egészen illedelmes viselet. Azután felveszi a ruhát, és így tovább, legvégén pedig a bundát. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megtalálták aiz elvi szempontból is helyes megoldást. Az új fürdőruha-modeilek teljes sikert arattak; A MEDGYES EGYHÁZI VAS- ÉS FAIPARI KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET a lakosság szolgálatában. Telefon: Medgyesegyháza 6, SZÖVETKEZETÜNK RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA MINDENNEMŰ háztartási kisgépek, kerékpárok, motorkerékpárok javítását ŰJ SZAKEMBEREK BEÁLLÍTÁSÁVAL, VALAMINT vaskerítések, vaskapuk és új kerti bútorok készítését. SZAKSZERŰ ÉS PONTOS MUNKÁVAL A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! 452
