Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

1964. szeptember 24. 5 Csütörtök Körséta a csabai múzeumban Önerőből is lehet szórakoztató intézmények”, ha­nem a szocialista népművelés helyi gócai, tehát nemesebb hi­vatásé helyek. Műsorpoliti.rá- jukban a bevételi terv teljesíté­se nem lehet kizárólagos cél és indok. Másik vétkük, a helyi erők, lehetőségek, meglévő és rejtett kulturális értékek és energiák lebecsülése, sőt semmi- bevétele. Holott megyénkben is vannak Kossuth-díjas tudósok, szakemberek, élnek Jászai-dijas művészek, elismert muzsikusok, a sarkad! Csemai Zoltánnak most jelenik meg rövid időn be­lül második regénye, a gyulai Csóór Istvánnak kötetei, jeles képzőművészekkel büszkélked­hetünk, a rádió népszerű népdal­énekese, Andó Mihály a megye- székhely lakója, a békéscsabai szimfonikus zenekar, és karna­gya, Sárhelyi Jenő a megyén túl is ismert, olyan népi tánc-együt­tesünk van, mint a világot járt s a Szocialista Kultúráért jel­vénnyel és Kiváló Együttes cím­mel kitüntetett Balassi Tánc- együttes és hasonló rangú a Napsugár Bábegyüttes, mely nemrég nemzetközi fesztiválon lett első — és így tovább még sokat sorolhatna az ember me­gyénk kincset érő egyéni tehet­ségei és együttesei közül. Szó sincs arról, hogy bizonyos alkalmakkor ne tegyük kulturá­lis étlapunkat jó, értékes köz­ponti „menükkel” változatosab­bá. Itt csak arról van szó, hogy vessék el a szó szerint „minden­áron más megyebelit, de főként pestit” igénylő terv- és program- szervezők költséges és a helyi fejlődést cseppet sem segítő gya­korlatukat. Nézzenek csak körül jobban a járásukban, a megyé­jükben, sőt közvetlen lakóhelyü­kön és csodálkozva tapasztalják majd, hogy önerőből is lehet kö­zönségvonzó, jó minőségű mű­sorokkal előállni. Huszár Rezső Macioszeket kerestük, mindenek­előtt a családi kapcsolatait álla­pítottuk meg, hogy ezen az úton jussunk a szökevény nyomába. Varsóban, ahogy mi sejtjük, nincs senkije. A családjával, amely megfigyelés alatt van, meg se próbálta felvenni a kap­csolatot. — Ügy gondolom, az első do­log, amit ebben az ügyben ten­ni kell, hogy minden határállo­mást figyelmeztessünk, fordítsa­nak nagyobb figyelmet minden német nyelven írt papírra, ame­lyet a Lengyelországból kiuta­zóknál találhatnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a levelet egy harmadik személy közvetí­tésével, sőt idegen állampolgár­ral is kiküldhetik külföldre. Így Macioszek, ha ő szerezte meg a „Donaubank” csekkjét, legfel­jebb megfelezi a pénzt. — Ezt már megtettük — mondta az ügyész. — Nem vár­tunk a nyomozás hivatalos befe­jezésére, a vajdasági ügyészség, tulajdonképpen a főügyészség javaslatára, megfelelő figyel­meztetést adott ki. Sőt, részlete­sen leírtuk, milyen ez a doku­mentum. — Nagyszerű — örült meg a hír­nek az őrnagy. — De állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy ezt az utasítást végre is hajtsák. Tudom, hogyan kezelik az ilyes­mit a határállomásokon. A vá­mosok megkapták a figyelmez­tetést és vele együtt a nagy ju­talom reményét, ha elfogják ezt az értékes csempészt. Az első néhány napon rávetik magukat minden, még a legkisebb német nyelven írt papírdarabkára is. (Folytatjuk) A csekk Segíts magadon, ne várj sült galambra, ne lesd felülről az „áldást”, bízzál önerődben is néha... Ilyen és ehhez hasonló nógatás gyakran elkelne mife­lénk. Nemegyszer látni, tapasz­talni ugyanis, hogy miként téb- lábolnak, tehetetlenkednek és felfelé, országos lehetőségek felé pislognak, nyúlkálnak segítség­ért, támogatásért, ötletért, meg­oldásért egyének és közületek politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. Tagadhatatlan, hogy néha kell, sőt nagyon is szükséges a felülről történő tá­mogatás, segítségnyújtás, külö­nösen, amikor már lent, az al­sóbb szinteken egyes esetekben csődöt mond minden próbálko­zás, kifogy a szusz, avagy hiá­nyoznak a követelményekhez a megfelelő adottságok, lehetősé­gek. Most is valami hasonlóval, ha nem is éppen nagy horderejű dologgal szeretnék példázódni, méghozzá kulturális vonatko­zásban. Megyénkben egy időben erősen dívott, de még ma is létezik az a szokás, hogy művelődési intéz­ményeink, otthonaink, klubja­ink némelyike havi és évi kul- túrprogramját fővárosi vagy „legrosszabb esetben” más me­gyebeli író, előadó, szólista, illet­ve irodalmi színpad, táncoso- port, zenekar — és így tovább — műsorba iktatásával ailítja öss/.e. Két okból is cselekszik: először azért, hogy több legyen a bevé­tel, másodszor pedig hiúságból. Persze a kettő együtt jár, hiszen „országosan ismert” szereplők egyben „pénzt is hoznak fellépé­sükkel a házhoz”, mert nagyobb az érdeklődés, vélik a rendezők. Ugyancsak két okból hibáznak, vétenek az ilyen módszerrel élők kultúrpolitikánk ellen: először is megfeledkeznek arról, hogy bár­mennyire is csábító dolog szá­mukra a bevétel, a városi és fa­lusi művelődési otthonok nem valamiféle „iparszerűen működő Fordítoila: Bába Mihály / íi. — Látod, ez a mi gyenge ol­dalunk. A külkereskedelem egyetlen államban sem szereti „szennyesét nyilvánosan kitere­getni”. Ezért a mi uraink a kül­kereskedelmi minisztériumban és a „Budex” is határozottan tiltakoznak ez ellen, nehogy az ügy valamilyen port verjen fel. Ez viszont megköti a mi kezün­ket. Csak Lengyelországban tu­dunk dolgozni és csak a szoká­sos rendőrségi módszerekkel. Tehát jó arcot vágunk a rossz játékhoz. Ami pedig a pénzt il­leti, azt a „Budex” a saját számlájára akarta jóváíratni a kereskedelmi bank és a „Do­naubank” közötti csendes meg­állapodás alapján. Természete­sen a „Budex” csak abban az esetben folytathat ilyen tárgya­lásokat, ha ez a csekk a kezé­ben van. Ebben a helyzetben nagyon nehéz letiltani a csekk kifizetését, ami a csekk-törvény értelmében nem is lenne olyan egyszerű, sőt kétlem azt is, hogy az osztrák bíróságon kapnánk ilyen letiltást. Hiszen a külföldi bíróság számára a csekk kifize­tésének egyetlen alapja a szer­ződés. Ezt a szerződést Lisewski írta alá, és teljes egészében ő is realizálta. Igaz, hogy a szállítás teljesítésénél az állami kincstárt lopta meg, és hogy nem is volt joga ilyen szerződést aláírni, az osztrák bíróság számára ez azonban Lengyelország belső ügye. A cementet átvevő szem­pontjából ugyanúgy, mint Auszt­ria szempontjából Lisewskinek ez a pénz jár. A többi már a büntetőjogra tartozik, amely más országban kötelező. — A „fehér gengszterek” kö­zül mindenkit letartóztattak? — kérdezte az őrnagy. — Nem! Az egyik vezető meg­szökött. A főkönyvelő. Adam Macioszek. Körözőlevelet ad­tunk ki ellene, de eredménytele­nül. Tulajdonképpen neki kö­szönhető, hogy Lisewskinek si­került kiépíteni ezt a bandát. Macioszek teremtett megfelelő könyvelési manipulációval álce- mentfelesleget a raktárban, éső szervezte az egész ügyet, hogy elegendő számú vagon álljon a cementszállítmány rendelkezésé­re. — Nőtlen, vagy nős, és van­nak-e rokonai Varsóban? — Nős, három gyermeke van. Két idősebb lánya férjnél van. Az egyik Lublinban, a másik egy tisztviselőhöz ment férjhez ugyanabban a kisvárosban. A legfiatalabb, a fia, elvégezte a műegyetemet. — Varsóban? — Nem Krakkóban. Amikor — A szokványos múzeumi kiállításoktól Ma Csomóson ülésezik a megyei oktatási és népművelési állandó bizottság Ma, szeptember 24-én délelőtt 9 órakor Csorváson, az új művelő­dési otthonban ül össze a megyei oktatási és népművelési állandó bizottság, hogy szeptember hó­napra tervezett munkaprogramja szerint több fontos kérdést megvi­tasson. A bizottság ezúttal a községi ta­nácsok művelődéspolitikai tevé­kenységét, valamint a termelőszö­vetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználását vizsgál­ja meg. Ezen a vitán részt vesz a megyei mezőgazdasági, egészség- ügyi és szociálpolitikai állandó bizottság több tagja is. Az oktatási és népművelési ál­landó bizottság következő ülésén, októberben az intézmények veze­tésének demokratizmusát, ennek kibontakozását, és az iskolataná­csok munkáját, valamint a kul- túrházak ifjúsági nevelő munkáját ; j vizsgálja meg. Ezt az ülést Békés- i csabán rendezik meg. eltérően, komplex módon történik a rendezés — Több fővárosi múzeum a közreműködők között — Nemcsak Békés megye, hanem egész Magyarország viharsarki kiállítása készül Békéscsabán — Bánkúti Albin, a Múzeumi Ismerettár! Központ technikusa a dobozi konyhatűzhely környékéit rendezi. Békéscsabán, a Széchenyi utcá­ban áll a Békés megyed Múzeum vagy a közönség körében ismer­tebb nevén, a Munkácsy Múzeum, amelynek belseje jelenleg a teljes felfordulás képét mutatja. Garat Tibornak, a Múzeumok Országos Központja rendező csoportja ve­zetőjének az irányításával Győrffi Sándor, a Legújabbkori Történe­ti Múzeum tudományos munka­társa, dr. Bereczáki László művé­szeti tervező, Vörös; Károly, a Központi Történeti Múzeum tu_ dományos munkatársa, Léczfalvi Frigyes, a rendező csoport vezető­je, dr. Tábori György, a megyei múzeum igazgatója, Asztalos György restaurátor, és még több más múzeumi szakember mun­kálkodik azon, hogy az országosan is jelentős politikád és társada­lomtörténeti állandó kiállítás mi­hamarább elkészüljön és azt a nyilvánosság előtt megnyithas­sák. A tervszerű, komplex felépítés­hez, kidolgozáshoz a forgatóköny­vet Beck Zoltán és Bogy irka Emil muzeológusok készítették, a kiál­lítás sokrétű, változatos anyagá­hoz több fővárosi múzeum járult hozzá, így például a Hadtörténeti Múzeum fegyverekkel, a Magyar Nemzeti Galéria felbecsülhetetlen értékű festményekkel és így to­vább, a Nemzeti Múzeum, az Ipar. művészeti Múzeum és a Mezőgaz. dasági Múzeum a maga profiljá­ba tartozó tárgyakkal, eszközök­kel. A helyi néprajzi anyag a Bé­kés megyei Múzeum gyűjtéséből való. Az anyaggyűjtés nagyobbik része általában a megyére hárult, aimi érthető, viszont a kiállítás teljes anyagi fedezetét a Művelő­désügyi Minisztérium múzeumi fő. osztálya vállalta. Az egész kiállítás eltér az ed­digi szokványos megoldásoktól. Történeti, néprajzi és képzőművé­szeti anyagának összeválogatásá- ban, elrendezésében egységes tár­sadalmi, politikai kompozíció va­lósult meg, melyben a különféle Asztalos György, a múzeum res­taurátora, Tótkomlósról való csizmadia céhládát hoz rendbe. Török fegyverek a XVII. századból. szakágazati anyagok a maguk történeti, osztály társa dal mi he­lyén és szerepében az egységes egész szerves részeként jelentkez­nek. Ehhez hasonló próbálkozás az ötvenes évek elején már volt ugyan, de nem ennyi ágazatra ki­terjedően, és nem ennyire elhatá­rozott szándékkal és kivitelezés­sel. Mindezek alapján joggal vár­hatja a közönség, hogy a megnyi­táskor és az utána következő na­pok, hetek, hónapok, évele során a Békés megyei Múzeumiba láto­gatók tanulságos és maradandó kultúrélmónyben részesülnek majd. H. R, Jorzy Edigey:

Next

/
Oldalképek
Tartalom