Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-22 / 222. szám

19M. szeptember 22, 4 Redd Békés a zenekedvelő ifjúságé nyű muzsikát. Talán a megyei | kólának népi zenekara, tánczene- rruűveiődésügyi osztály tehetne kara és énekkara is van. Az ének­Sárgulnak már a békési gese­tenyefák levelei, de csak a ter­mészet hordozza az elmúlás szí­neit, az ember minden évszakban virulást teremthet maga körül. A Szegedi Kiss Istvánról elnevezett gimnázium udvarán is zajlik az élet. A tízpercet élvező diáksereg egészséges lármája tölti be az ud­vart... Az igazgató, Polgár Lajos, ami­kor megtudja, miről lenne szó, arca felderül, sietve helyet foglal mellettünk. — Tagadhatatlan, hogy gimná­ziumunkban a zene szeretete va­lóság. Valahol ott kezdődött ez, amikor ide is elérkezett az Ifjú Zenebarátok mozgalma, amit an­nak idején annyi szeretettel és lel­kesedéssel indított útjára me­gyénkben a békéscsabai állami zeneiskola, még közvetlenebbül maga az iskola igazgatója, Sárhe­lyi Jenő karnagy. Egy-egy évad­ban négy hangversenyt hallgat­hattak a tanulók. Ha lehet így mondani kicsit több is volt ea a számukra, mint hangverseny, hi­szen Sárhelyi Jenő minden ilyen eseményt, amelyet alkalmi zene­akadémiává varázsolt azáltal, hogy zeneelméletileg, tartalmilag óa érzelmileg közel hozta ifjú hallgatóihoz a műveket. Az üy módon megalapozott előadások valóban a zene barátaivá és értői­vé tették a békési diákok nagy ré­szét. Azért említettem békésieket, mert nemcsak gimnáziumunkból, hanem a község általános iskolái­ból is szép számmal kapcsolódtak be a tanulók a zene művelésébe. — örömünk sajnos nem teljes. Hogy miért nem? Például az elő­ző tanévben a gimnázium ötszáz tanulója közül száznegyvennek volt hangversenybérlete. Az álta­lános iskolásokkal együtt mint­egy háromszázan látogatták az Ifjú Zenebarátok hangversenyeit. Előfordult azonban, hogy a zene­kart felsőbb utasításra máshová vezényelték. Hz ilyen zökkenők semmi esetre sem segítenek bennünket abban, hogy a békési ifjúság men­nél szélesebb rétegével szerettes­sük meg a magasabb követelmé­valamit azért, hogy az idei évad­ban a Békés megyei Ifjú Zeneba­rátok hangversenyei műsorra ke­rülhessenek. A Békéscsabai Vá­rosi Szimfonikus Zenekar értékes tolmácsolásával sorra kerülne Muzsikáló városok címmel Hän­del, Bach, Gluck, Bizet, Offen­bach egy-egy alkotása, Byrd, Morley és Doweland madrigáljai, Mozart, Beethoven, Strauss, Lan­ner műveiből néhány gyöngy­szem, továbbá Verdi, Respighi, Mascagni, Smetana szerzeménye­ket hallhatnak a tanulók. Polgár Lajos igazgató újságolja még, hogy gimnazisták igénybe veszik az Állami Operaháznak az ország középiskolásai részére nyújtott nagy kedvezményét: Pestre utaznak néhányszor, hogy magában az Operában élvezhesse­nek néhány zenealkotást. Kiderül, hogy nemcsak a bérle­tes sok a békési gimnáziumban és nemcsak rendszeres operaláto­gatásra készülnek, hanem az is­szaki Egyesület Eékés megyei szervezetének rendezésében szep­tember 27-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel nyitjáik meg a Bé­kés megyei Könyvművészeti Na­pokat Békéscsabán, a Technika Házában. Ez alkalomból Gépi technika a modern könyvgyártás­ban címmel Sándor József buda­pesti nyomdamémök tart meg­nyitó előadást. A Békés megyei Könyvművé­szeti Napok keretében szeptember 27-én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor nyitják meg a Technika Há­zában a kiállítást. A kiállításon „A szép könyvért” verseny 1963. évi anyagát, valamint a gyomai Kner Nyomda törtétetót ábrázoló kar vezetője, Pócsai Antalné nem is a gimnáziumban, hanem a III. számú általános iskolában tanít. Annyira szereti azonban a dal­kultúrát, hogy a karvezetést is vállalta. A kórus és a zenész­fiatalok a békési irodalmi szín­pad előadásainak állandó résztve­vői, ők festik alá a műsorszámo- kat dallal, zenével. Amellet részt vesznek zenei versenyekben, mint legutóbb is a gyulai Erkel Diák­napok alkalmával.« A középiskolákban tanrendi­leg a zene, a muzsika mostohán kezelt műveltségi tárgy. Mindösz- sze a gimnázium első osztályában szerepel heti egy óra ének, a töb­bi osztályokban pedig semmi. Ép­pen ezért követendően szép példa mindaz, amit a békési gimná­ziumban és az általános iskolák­ban a tantestület és a diákság a dalkultúra megszerzése, a zenei műveltség elsajátításáért tesz. Huszár Rezső érdeklődők. A kiállítás szeptem­ber 27-től október 1-ig lesz nyitva, hétköznap 9 órától 12-ig, és 16 órától 19 óráig, vasárnap 11 órától 13 óráig, illetve 16 órá­tól 19 óráig. Október 1-én, csütörtökön kia­dó-, typographus. és nyomdászta- láikozót rendeznek Békéscsabán. A résztvevők délelőtt a megyei könyvtárba látogatnak el, ahol Lipták Pál Kossuth-díjas könyv­táros kalauzolja majd a vendége­ket. Délután 2 órakor a Technika Házában Szántó Tibor typographus mond vitaindító előadást Az 1963. évi szép könyvért verseny typog­raphic eredményeinek és hiá­nyosságainak ismertetése címmel. Békés megyei Könyvművészeti Napokat rendeznek Békéscsabán Kiállítás, kiadó-, typographus- és nyomdásztalálkozó a Technika Házában A Papír, és Nyomdaipari Mű­anyagot és termékeit láthatják az Az olvasó írja: Köszönet a szép Kossuth térért Békéscsabán, a „régi” Kossuth téren apránként összeszokott egy nyug­díjasokból álló kis tár­saság, amely kicsiben visszatükrözte az egész Békéscsaba társadalmá­nak keresztmetszetét. Ezek a megfáradt testű, de szellemileg még ép emberek naponként ösz- szejöttek ott, megbeszél­ték életüknek apró-csep­rő eseményeit, meg a vi­lág sorját is, megbírál­ták a tanács különböző intézkedéseit, de örö­müknek is kifejezést ad­tak akkor, amikor fejlő­dő, szépülő városunk egyes eseményei erre al­kalmat adtak. Ez a Kossuth tér volt a mi szabad „klubhelyi­ségünk”, fagyok-elmúl- tától — fagyok-beálltáig. s hol a napon sütkérez­tünk, hol az árnyékba húzódtunk, amint azt a helyzet, s az időjárás éppen megkívánta. A Kossuth téren keresztül, s a szomszédságában közlekedő, ügyes-bajos dolgaik után járók jól ismerték már a társasá­got, amelynek esemény­szegény életében csak az hozott néha egy kis vál­tozást, ha egyik-másik öreg barátunknak elér­kezett az ideje, akit az­tán szép csendesen elkí­sértünk utolsó útjára, s jóformán észre sem vet­tük, mikor az elköltö­zött helyét elfoglalta egy másik nyugdíjas. Erre a társaságra ragadt rá a Kossuth téri nyugdíja­sok elnevezés, amit az­tán tréfásan lerövidítve egyszerűen „kossuthdíja- soknak” kereszteltek el. Nos, ezeket a „kos- suthdíjasokat” a múlt októberben nagy szomo­rúság érte. Egyszer csak jöttek a munkások, fel­szedték a padokat, fákat emeltek ki, mindent bontottak, méternyi mé­lyen felásták a földet; de minek részletezzük, úgyis tudjuk, ott kellett hagyni kedves klubhe­lyiségünket. Még dohog­tunk is egy kicsit, de va­lami azt súgta nekünk: ne dohogjatok, ne pa­naszkodjatok, a mi klub­helyiségünk szebb lesz, mint volt. Aztán ment a munka tovább... Az csak termé­szetes, hogy a munkála­tok ideje alatt jóformán mindennap megnéztük, s figyelemmel kísértük a munka menetét. S nem­csak a Kossuth téren, hanem mindenütt az egész városban, ahol a város szépítésén s csino­sításán annyi munkás­kéz dolgozott. És megértük, hogy új­ra elfoglalhattuk régi klubhelyiségünket, az uj Kossuth teret. S most jutottunk el oda, amiért tulajdonképpen a Nép­újsághoz fordultunk, az­ért, hogy megkérjük: te­gye lehetővé számunkra, hogy köszönetét mond­hassunk a városi ta­nácsnak. Mi öregek vagyunk, s tapasztalatból tudjuk, hogy nem tartozik a leg­első élvezetek közé öreg­nek lenni, s mégis öröm tölt el bennünket, hogy olyan társadalomban élünk, amely nemcsak anyagi létünkről gondos­kodik, de arról is, hogy a részünkre bőven ren­delkezésre álló szabad időnket szép környezet­ben tölthessük el. A sok között most csak a mi szívünkhöz nőtt új klub- helyiségünket, az újjá­született Kossuth teret említjük meg, a kitűnő művészi ízléssel s hoz­záértéssel megtervezett Kossuth teret, ezerszínű virágágyaival, gyep­ágyaival, sétányaival, nagyszerűen összeválo­gatott kerti bútoraival. Nagyon örülünk, hogy újra összejöhetünk a Kossuth téren, s mikor az őszi verőfényben Ko­mótosan elhelyezkedve a kényelmes padokon v égignézünk a gyönyörű parkon, úgy érezzük magunkat, mintha az édesanryánk keze simo­gatná öreg arcainkat. Köszönjük ezt, s a to­vábbi városépítő és szé­pítő munkához minden­kinek erőt, egészséget kívánnak a békéscsabai Kossuth téri nyugdíjasok Holnap Gyulára érkezik a Holland—Bolgár Nagycirkusz Nagy sikerrel szerepéit mind Békésen, mind Békéscsabán eddig a holland és bolgár artistákból, illetve állatidomítókból álló nagy. cirkusz. Holnap, szerdán már Gyulára érkezik és háromnapos szereplés után az orosháziaknak mutatja be világhírű számait. Képeink a cirkusz mutatványai, ról készültek. A bolgár artistamű vészeik nagy­szerű mutatványa. Kuyta-tigris barátság. De nemcsak a porondon vannak együtt* „lakhelyükön” is közös az elet. Ritka szám a malacidomítás. A Holland Nagycirkusz állatido- mítói ezt is bemutatják. Üj művelődési otthon építését tervezik Sarkadkeresztúron Szeptember 18-án tanácsülésen vitatták meg Sarkadkeresztúron az 1965. évi községfejlesztési ter­vet. Eszerint a jövő évben 10 000 forintot fordítanak utak, hidak és járdák javítására. A lakosság ösz- szesen mintegy 45 000 Ft értékű társadalmi munkával segíti a köz­ség fejlesztését. A járdákon kívül gondot fordítanak a villamosítás­ra és a község főútvonalán 20 os- tomyeles lámpát állítanak fel. 1965-ben lehetővé teszik, hogy a pedagógusok lakáshiányának meg­oldására egy régi épületet vásá­roljanak a községfejlesztési alap­ból, hogy ebből azután a későb­biek folyamán lakást alakíthas­sanak ki. Az épület vásárlására 60 000 forintot fordítanak a köz­ségfejlesztési alapból. Segítik a könyvtár további bővítését, a sportpálya rendbe hozását s erre összesen 10 000 forintot fordíta­nak. A községfejlesztési alap na­gyobb összegét, mintegy 306 000 forintot tartalékolják, ugyanis a jövőben egy új művelődési ott­hon építését tervezik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom