Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
1961. szeptember 2. 5 Szerda A Gyulai Háziipari Szövetkezet hatezer gyermekruhát készít szovjet megrendelésre. Felvételünk Tóth Andrásnét mutatja be a gyermekruha minőségének vizsgálatakor. Az idén lassabban épültek a lakások mint tavaly Átlagosan 11,7 hónapig tartott a lakóházak építése Az Építésügyi Minisztérium vállalatai az év első hét hónapjában 229 új lakóházat adtak át az országban, összesen 6145 lakással. A házak munkálatai azonban tovább tartottak, mint tavaly. A múlt év azonos időszakában átlagosan 327 nap alatt építették fel a lakóépületeket, az idén pedig kereken 350 napig kellett dolgozni az első hét hónapban átvett házak építőinek. Így tehát majdnem egy év, vagyis pontosabban 11,7 hónap volt a lakóházépítkezések átfutási ideje. Az ideinél lassabban csak 1961-ben dolgoztak, amikor még átlagosan 14.1 hónap kellett egy-egy lakóház felépítéséhez. Vidéken lényegesen jobb eredményt értek el. A Bács, a Békés és a Borsod megyei vállalatok dolgozói, akiknek csupán 9,2—9,8 hónapig tartott 47 lakóház felépítése, azonban az 1964-re tervezett 9 hónapos építési átfutási időt ezek a vállalatok sem érték el. A lakásépítkezések elhúzódásában különösen nagy szerepe van a munkáshiánynak, amely már a múlt évben is komoly probléma volt. Többek között ezért húzódott át tavalyról 1964. évre mintegy 2500 lakás építése. Ezeknek az otthonoknak túlnyomó részét a vállalatok még az első negyedévben sem tudták átadni. (MTI) Negyvenezer forint értékű társadalmi munkát vállal ak a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság fiataljai A KISZ közelgő kongresszusa tiszteletére nagy értékű társadalmi munkavállalásokat tettek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság gyulai kiszistái. Elhatározták, hogy a KISZ- szervezetük tervező technikusai, valamint mérnökei közreműködésével társadalmi munkában maguk készítik el egy állóvíz-ellenállással működő teljesítménymérő pad terveit. A dokumentációs munka mintegy húszezer forint értékű. Ehhez járul még a gépműhelyükben dolgozó fiatalok munkavállalása, akik egy 280 hold öntözésére alkalmas öntözőtelepet készítenek, aminek értéke 21 ezer forint. Kis történet—tanulsággal Egy fél óráig grófnak éreztem magam. Mondhatom, kellemetlen volt. Valahol, a mi szőkébb pátriánkban történt meg velem ez az eset. Mit csináljak, mindenkit érhet baleset... Hárman ültünk az asztalhoz. Azonnal jött a felszolgáló, és elénk tett három pohár sört. Ue mi nem akartunk sört inni, s ez lett a bűnünk. Elvitte a söröket, aztán „elfeledkezett” rólunk. Integettünk, szóltunk és rendeltünk volna, de nem méltatott figyelemre. S mert az ember ember, s az ok okozatot szül: újabb próbálkozás után meg akartuk beszélni a dolgot az üzletvezetővel. S ekkor léptetett elő gróffá a jól irányított „közhangulat”. A felszolgáló nem akart semmiről semmit tudni, s véleménye szerint az volt a „bűne”, hogy „nem ugrott azonnal”, „de hát itt mások is vannak” s neki „mindenki egyforma”. (Mi is csak ennyit kívántunk!) S egyszerre csak felhangzott az egyik asztal mellől egy erőteljes, öblös hang: „Az istenit neki! Itt dolgozók vannak, nem grófok! Akinek nem tetszik, menjen ki!” A „támogatásra” a felszolgáló egyre hangosabb lett, de idegességében olyasmit is mondott, hogy „...rám döglik a sör, s a tervet teljesíteni kell!” Aztán elcsendesült a vihar, mi megkaptuk, amit rendeltünk, grófokhoz illő „udvarias” kiszolgálással. Bizony! Még meg is hajolt az asztalunknál, ahogy már ilyen magas vendégeknek dukál. Egy fél óra elteltével fizettünk, s mikor kiértünk az utcára, megállított a nagyhangú „dolgozó”, és én „leereszkedjem” hozzá. Egy negyed óra múlva egészen megértettük egymást. Abban állapodtunk meg, hogy szép dolog a barátság, csak nem biztos, hogy mindig önzetlen. Aztán abban, hogy „döglött” sört még a tervteljesítésért sem szabad a dolgozóknak (sőt még a „grófoknak” sem) kiszolgálni. Megegyeztünk abban is. Magyarországon mostanság kevés a valószínűsége annak, hogy grófok térjenek be egy-egy italboltba. Sőt, a végén elismerte azt is, hogy azért én is csak dolgozó vagyok. — Ekkor nyugodtam meg egészen... — fi — Lávákról - Mtzsteiws iiriigp „ ... történelmünk teljesen összefonódott a lovakéval. Csak hallgatózni kell az időben és látni: hátukon hullámzik ide-pda az őshazák népe ... Ezért is idomítottuk őket olyan tökéletesen magunkhoz, megtanítva nekik a harcok fortélyát, a nagyság, a büszkeség pózait, mindent, ami az embert segítette, emelte". (Csoóri: Tudósítás a toronyból.) világot egy nagy májusi rétnek tekintette, egy rétnek, ahol asszonyok meg lovak járnak”. De legesleginkább Curzio Malaparte második világháborús riportgyűjteményére, a Kaputtra, melynek egyik fejezete a ladoga-tavi háborús lókatasztrófáról tudósít. 1941 telén a Karél-félsziget északi részén levő szovjet tüzérség lovai erdőtűztől megvadulva bevetették magukat a vízbe. Éjjel befagyott a tó szinte egyik percről A majdnem kétszáz éves házakon szélkakas helyett alumínium, ló: el is nevezzük szélparipának. Az épületek, az itteni emberek lakásai, az irodaházak, a fedett lovarda: valamennyi műemlék. Az istállókban, még láthatók a lőrések és az épületet körülvevő védőfal. Története, sőt történelme van ezeknek a tégláknak. A Mezőhegyes! Állami Gazdaság lótenyészete helyén az ezernégyszázas évek táján temesi bánok, később Mátyás király birtoka volt, melyet aztán a törökök háromszor is porig égettek. A híres mezőhegye- si ménest az keltette életre, hogy az 1780-as években a monarchia katonai lóállománya leromlott. Így hát 1787-ben Csekonits József vórteskapitány megalapíthatta Mezőhegyes területén — melyet akkor épp egy örmény lókereskedő bérelt — a katonai méntelepet. Az első tenyésziovakat egy na. póleonl ménesből vásárolták: így került ide tizenhat társával együtt a híres Nonius Senior, a Mezőbe-, gyesen kitenyésztett nóniusz lovak őse. Családfát mutat Csanádi István megyei lótenyésztési felügyelő — akinek édesapja 55 évig volt Mezőhegyesen gazdasági cseléd, maga meg már 33 éve lótenyésztő. Apáról fiúra szállt itt ez a mesterség, valóságos dinasztiáikról beszélhetünk hát. Utánpótlás is lesz: az itteni kisgyerekek már két- három éves korukban, mikor még beszélni is alig tudnak, felülnek a lóra. — A családfa törzsén a híres Nonius Senior, s a legfrisebb hajtásain a jelenlegi ménes lovainak neve. Törzs és hajtásai között: majdnem két évszázad. „Történelmünk teljesen összefonódott a lovakéval...” Háború és ló. Számomra a háború rettenetét valahogy a lovak sorsa példázza a legjobban. (Hallottam, hogy háborúban elesett lovaknak is állítottak már kegye- letes szobrot.) Hemingway első világháborús novelláira gondolok. „... eltörték minden teherhordó állat lábát, és a rakpartról letaszították őket a sekély vízbe, hogy fulladjanak meg. A sekély vízben fuldokló, törött lábú öszvérek és lovak tömege egy Goyáért kiáltott, aki lefestené őket.” S a szovjet^ Hemingway: Bábel írásaira. Bábelnek élete "is, buggyonij lovas lévéh, összefonódott a lóval. Ö is, mint egyik novellája hőse „ ... a egyébként azt a pillapatot ábrázolja, amikor a császár Mezőhegyesen kitüntette Kozma Ferenc földművelésügyi államtitkárt, a magyar lótenyésztés egyik felvirá- goztatóját.) Számomra, aki nagyon szeretem a lovakat, a mindig sok valutát hozó magyar lótenyésztéssel szembeni akkori értetlenséget me. gint csak egy olvasott történet példázza legjobban. Idézek hát Csoóri: Tudósítás a toronyból című kötetéből. „... az egyik falu szövetkezetében összeszedték a lovakat, s ahelyett, hogy eladták volna, kicsapták őket a Du_ na-ág kis szigetére. Nyáron még valahogy elszédelegtek, ellegea másikra, jégtükréből ezernyi lófej emelkedett ki. „Mindegyik a part felé fordult. A tágra nyílt szemekben benne égett még a rémület fehér lángja. Közvetlenül a part mellett, egymás hegyén- hátán megvadult lovak teteme feszítette szét a jégbörtön falát.” Mióta ezt olvastam, az idézett kép mindjobban elém vetíti a háborút. Térjünk vissza Mezőhegyesre. „A világhírű tenyészlovadnkat elvitték ínagukkal a németek. Hazájukban kiadták azokat a parasztoknak földet művelni. Csak egy részét tudtuk visszakapni a ménesnek, az is betegen, ahogy mondani szoktuk, három lábon jött vissza. Hát így kellett majdhogynem elölről kezdeni mindent” — mondja Csanádi István. S méghozzá nem is a legjobb körülmények között, hanem értetlenséggel, előítéletekkel harcolva — a lótenyésztésben is. lésztek, de ősz érkeztén már nem találtak semmit. Az esők elől behajtották őket egy szalma tetős szállásra. Éhségükben itt leették fejük felől a szalma tetőt. Vége lett azonban a szalmának is egyszer és egy elviselhetetlen éjszakán kitörtek, ötven ló vágott neki gazdátlanul a szélnek, a zuhogó hideg esőnek. Csontig lenyúzva kocogtak az éj krematóriuma felé, soványságuk volt a meztelen- iségük.” o o A lónak a gépesítéssel vége! — mondták sokan akkoriban. S nemcsak Zala György híres szobrászművészünk reliefje látta kárát az értetlenségnek Mezőhegyesen. (A gyönyörű bronz domborművet ugyanis kettéfűrészeitette valaki, mondván, I. Ferenc József is szerepel rajta. Ma megint ott áll az egyik műemlék homlokzatán. összeforrasztották. A mű A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőket vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez szükséges: Rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET október 30-ig A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 451 De az ember hálás is tud lenni évezredes barátjának, a lónak. Ha neki jóra fordul a sora, nem feledkezik meg róla sem. Erre gondolok, amikor a katonásan sepert, fellocsolt, tiszta, alom_ és jellegzetes szalmiákszagú istálló- ián nézem áz egyenként elkerített .lires tenyészcsődörölpt, a gazda- síig büszkeségeit. Párás, bársonyos az orruk, nemesen keskeny a pofájuk, meleg, okos a szemük. A lábukkal finoman, balettmozdulatokat utánozva kapálnak. — Van gond velük, sok is — mondja Csanádi István, megveregetve az egyiket. — Ez például valamelyik nap helyből átugrotta a 150 centiméteres karámot, s harapva, rúgva megtámadott két kocsi elé fogott mént. A kabátom ujjával próbáltam elterelni, hiszen meg is ölheti a másik állatot. A befogott lovak megvadultak, s kocsistól nekiiramodtak az udvarnak, ahol gyerekek is játszottak. Még szerencse, hogy csak néhány kacsát ütöttek el... A hamis, alamuszi lovat különben — legyen bármilyen tehetséges — kiemeljük a tenyészetből — teszi hozzá. Lovakról, lovak hozta valutáról, versenyekről, tenyésztésről beszélgetünk Magyari Igorral, a világhírű sportlovassal is gazdaságbeli lakásán, ahol a falakat — még az előszobáit is — teljesen beborítják a szalagos érmék, díjak, medáliák. Ö azt kifogásolja, hogy a remek lovak tenyésztéséhez sokkal jobban értünk, mint a velük való üzlethez: túl korán eladunk egy-egy lovat, holott, ha versenyeken futtatnánk, több pénzt hozna... De ez már részletkérdés. Jó sínen halad már a lótenyésztésünk is. Padányi Anna
