Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
1984. szeptember 16. 4 Szerda Mi hátráltatja a Békéscsabai Konzervgyár építését? Fejlődő konzerviparunk legnagyobb létesítménye a Békéscsabai Konzervgyár, amely 274 millió forintos építkezés. Ha befejezik, 3250 vagon konzerv és 700 vagon tészta készül majd itt évente. Az építése körül azonban sok az áldatlan vita és a kitűzött határidő előreláthatólag jóval eltolódik. Az építésvezető éppen szabadságon van, ezért Vantara Mátyás főművezetőt keresem fel, hogy az építkezés ütemét leginkább akadályozó tényezőkről tájékoztatást kérjek tőle. Ismeri jól a körülményeket, kezdettől fogva dolgozik ezen a munkahelyen. Az ő véleménye szerint legnagyobb baj, hogy kevés a munkaerő. — Például az új raktárépületnél az előtető-csőszelemenek elhelyezése és összehegesztése megkezdődhetne, de nincs elég lakatos. Amíg ezt nem fejezik be, a tetőfedők nem dolgozhatnak és az állványt sem bonthatjuk le. Az állvány miatt pedig nem készülhet a rakodórámpa — mondja Vantara Mátyás, aztán folytatja még: — Az üzemi épület nyugati oldalán a homlokzati hullámleme- zek felerősítése két hete — ugyancsak lakatoshiány miatt — áll. A darupálya készítése is emiatt halad lassan. — Kértek szakemberpótlást a vállalattól? — Majdnem mindennap kérünk, házi naplóban, telefonon... — Milyen választ kapnak? — Majd intézkedünk. De nem történik semmi. i — Anyaghiány nincs? — Tavaly még volt kisebb vashiány, de az idén minden rendelkezésünkre állt és ilyen vonatkozásban jelenleg sincs fennakadás, j — Mi gátolja még a munkát? — Nem utolsósorban egyes emberek fegyelmezetlensége. Ha Jogos türelmetlenség fordult, hogy a vállalatot is itthagyták és mentek el oda, ahol többet reméltek. Teljesítménybérezés van, mindenki annyit kap, amennyit megtermel. Persze a munka nem mindig egyforma, s az egyiknél több, a másiknál kevesebb a kereseti lehetőség. a kapcsolat a beru— Milyen házóval? — Sajnos* a lemaradás miatt most már mindig a „hátunkon” vannak. Nincs kész az épület és máris bepakolnak. Például az új és a régi raktár előtti üvegszállí- tó-szalagot át kellene helyezni a sterilizáló helyiségbe, hogy a félben maradit rakodórámpa építését be tudjuk fejezni Hasonló a helyzet egy régi tanyaépület lebontásával is... Csak most kezdik, pedig már régen kellene a munkaterület. — Mennyi a lemaradás az építkezésen? — Körülbelül egymillió forintos munka — fejezi be a tájékoztatását Vantara Mátyás főművezető, aki közben a helyszínen is mindent megmutat. Kardos Ernő, a konzervgyár főmérnöke joggal türelmetlen az építkezés elhúzódása miatt. Kiemelt beruházásról van szó és — véleménye szerint — a Békés megyei Építőipari Vállalat részéről semmi különösebb igyekezet nem tapasztalható. — A havonta megtartásra kerülő kontrollnapokon újra és újra kérjük, hogy vezessenek be három műszakot; összpontosítsanak nagyobb erőt az építkezéshez. Jegyzőkönyvet is készítünk, mégsem történik semmi — kezdi. — Mi lenne a legfontosabb? — Elsősorban a csapadékvíz- elvezetés biztosítása. Mintegy 40 ezer négyzetméternyi burkolt terület készül el hamarosan. Ha a víz nem folyik le, súlyos károk származhatnak belőle. — Az erőműben lévő vízlágyító elkészítése, valamint a víztorony és a szociális épület megalapozása rendkívül fontos. Az idén is éreztük ezeknek a hiányát. Jövőre — amikor jóval többet kell termelnünk — már fennakadást okoz és súlyos károk származnak belőle — válaszol Kardos Ernő főmérnök. Az eredeti terveik szerint az építkezésnek jóval élőbbre kellene tartania. Kijelölt beruházás, ami azt jelenti, hogy a Miniszter- tanács határozata alapján egyéb f beruházások rovására is — főként i munkaerőbiztosí tás és anyagellátás szempontjából — előnyben kell részesíteni. Varrtaira Mátyás főművezető és Kardos Ernő főmérnök tájékoztatása alapján azonban megtudjuk, hogy ez nem történik meg kellően. Legalábbis a munkaerő vonatkozásában. A Békés megyei Építőipari Vállalat feladata, hogy változtasson, a helyzeten és minden lehetőség felhasználásával pótolja az építkezésen bekövetkezett lemaradást. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a konzervgyár tervszerűen termelhessen és a késés miatt ne érje veszteség a népgazdaságot. Pásztor Béla Hordják a kukoricát Életnagyságú zsiráf-fotó a lipcsei Hansa-hásban A li pcsei Hansa-ház látogatói megcsodálhatják egy zsiráf éliet- Iceveslik a munkabért, más épít- j nagyságú fényképfelvételét, aime- jkezéshez kérik magukat, sőt, elő- I lyet a „Praktisix” nevű tükörreíA tótkomlósiak 490 kilós hízója a mezőgazdasági kiállításon A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet sertéstenyésztői még ez év februárjában kezdték a képen látható, jelenleg 490 kilogrammos sertés, hizlalását. 1962-ben süldőkkel vettek részt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és ezek ezüst díjat kaptak. Ilyen nagy hízót még egy alkalommal sem vittek fel. Süldőkkel most is szerepeltek, s az idén aranyérmet kaptak. A 490 kilós hízó gondozója Gergely Ferenc. lexes kamerával készítették. A drezdai Pemtacon fénykópezőgép- filmf elvevőgépgyár kitűnő kamerája nagyszerűen bevált a keletnémetek 1964. évi kelet-afrikai fotó-expedícióján. Még átlag 50 fokos hőmérséklet-ingadozásoknál is ragyogó felvételeket készítettek vele. Az NDK fényképipara 80 országba exportálja termékeit. Ex. portja az idei évben 10 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. &g»!\ Mint már lapunkban jelentettük, az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben már több mint egy hete megkezdték a korai kukorica törését. Képünkön hordják a tsz kukoricáját. A gondenyhítők örömünk is, gondunk is a kukorica. A beérő termés gazdagsága felett érzett elégedettségbe évek óta belejátszik a betakarítás gondja. A szövetkezetekben még nem is okoz annyi fejtörést ez az őszi „hadművelet”, mint az állami gazdaságokban, ahol is ilyenkor krónikusan kevés a kétkezi munkás, s kevésnek bizonyul mindaddig, míg e munka gépesítettsége meg nem oldódik. A békési gazdaságok 23 ezer holdnyi kukoricásából mindösz- sze 8 ezer 800 holdon dolgoznak csőtörő gépek, a többi emberekre vár, akikből kétezerrel kevesebb van a kelleténél. Mit lehet tenni? Azt, amit tavalyelőtt is, tavaly is tettek: segítséget kérni az iskoláktól, üzemektől, a honvédségtől. A diákok, munkások, katonák nem tagadják meg a segítséget, belátják, hogy a bajbajutottakon segíteni szükséges, pláne azokon a területeken, ahol a jövő évi kenyémekvaló kerül még az őszön földbe. Jót tesznek ezzel a gazdaságnak, a népgazdaságnak, s a jó tett helyébe jót várnak. Nem árt néhány szót ejteni a megbecsülésükről. Annál is inkább, mert tavaly őszön egy-két helyen megfeledkeztek róluk a gazdaságok. A munkájukat elvárták, de alig viszonozták valamivel. Nem pénzre gondolok, hanem az emberi figyelemre. Mindenekelőtt: a munkakedvre nem volt tavaly jó hatással például az, hogy a csabai diákoknak 6—8—10 kilométert kellett gyalogolni reggelente a mu- ronyi állomástól a Hidasháti Állami Gazdaság kükoricaföldjei- ig. Mire kiértek, érthetően, elfáradtak, pláne a lányok, de a fiúk is. Időt is, kedvet is veszítettek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökségének minapi ülésén hallottam, hogy szinte mindenütt probléma volt az ivóvízzel. A diákok félórákig bolyongtak víz után, mert nem hoztak nekik. Nem igaz az, hogy nem tudtak volna beállítani néhány vízhordót a gazdaságok arra a néhány napra, míg a vendégek dolgoztak. Figyelmetlenségről volt itt szó, aminek az idén nem szabad előfordulnia. Előfordult, hogy a segítők — diákok, katonák — egy-két napot kint töltöttek a gazdaságban, ott éjszakáztak a munkás- szálláson. Bizonyára nem rossz- indulatból panaszkodtak később, hogy fáztak, mert nem fűtöttek be (október végén), 8 rosz- szul esett az is, hogy nem gondoskodtak megfelelően élelmezésükről, kénytelenek voltak hideg élelmet fogyasztani. Itt is a gondatlanság játszott közre. De túl a kukoricatörésen, az üzemekből tavaly géphez értő munkások mentek ki szövetkezetekbe, gazdaságokba. Traktorra ültek, szántottak, vetettek, önkéntesen segítettek, csakhogy enyhüljenek az őszi gondok. Nos, nem mindenütt kaptak megfelelő munkaruhát, szállást, védő italt. Ez némileg kedvetlenítette őket. Apróságok ezek, de nem kerülhetik el a figyelmet. Befolyásolják az ember hangulatát, segitőkészségét, közérzetét és ön. érzetét. A segítséget váróknak nem árt ahhoz a szólás-mondáshoz igazodni, amely azt tartja, hogy csak annyi megbecsülést másnak, amennyit magadnak Kívánsz. Pallag Róbert Tovább bővítik a fürdőt Húsz gyermekkel több kap helyet a bölcsődében Új kutakat fúrnak Dévaványán 1964-ben A Dévaványai Községi Tanács szeptember 11-én vb-ülésen tárgyalta az 1965, évi községfejlesztési tervet, mély szeptember 19-én a tanácsülés elé kerül. A terv szerint 1965-ben tovább bővítik a fürdőt s 480 ezer forintos költséggel egy hőközpontot építenek. Ezenkívül 216 ezer forintot fordítanak egy hideg vizű kút fúrására, mely szintén a fürdő üzemeltetéséhez szükséges. Az ivóvízellátás jobb biztosítására egy niSfcik kutat is fúrnak a községben 1965-ben, mintegy 234 ezer forintos költséggel. Bővítik a bölcsődét is s egy régi épület megvásárlására 150 ezer forintot biztosított a községi tanács a községfejiesztésd alapból. Ezt alakítják át, s így a jelenlegi húsz helyett negyven gyermek jut jövőre megfelelő elhelyezéshez, gondozáshoz. Tovább folytatják a járdaépítést, erre 145 ezer forintot fordítanak a községfej lesztési alapból, ezenkívül a község lakói 35 ezer forintos társadalmi miunkával segítik a járdaépítést. A villanyhálózat és a közvilágítás bővítésére 25 ezer forintot költenék 1965-ben, s összesein 61 utcai lámpát szereltetnek fed. Folytatják a községrendezést is, melyre 30 ezer forintot biztosítanak. A sportkörök támogatására 20 ezer forintot, ösztöndíjasok továbbtanulására 12 ezer forintot, az iskolák politechnikai támogatására pedig 10 ezer forintot költenek 1965- ben a községfejlesztési alapból.
