Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

W61. augusztus 2. 2 Vasárnap Az osztályharc mai problémái hazánkban 1 1 ...... ....... ■■ Ú tkeresés Jelenleg hazánkban a szocializ­mus építésének második szakaszá­ban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy leraktuk a szocializmus alapjait. Az alapok lerakása után egyre többször és egyre többen kérde­zik: jelenlegi körülmények között folyik-e egyáltalán osztályharc és ha igen, milyen formában. Az osztályharc meg nem értésé­nek talán az az egyik legfonto­sabb oka, hogy á szocializmus alapjainak lerakása után hazánk­ban megváltoztak az osztályviszo­nyok. Ez a változás abban mutat­kozik, hogy felszámoltuk az el­lenséges osztályokat és így az osztélyharcnak is más formát kel­lett öntenie; nem az osztályok közötti közvetlen harcban jelent­kezik immár, s ez nehezebbé te­szi megértését, elemzését. A szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában az előttünk álló feladat a szocializmus teljes felépítése. E feladat megoldása változatlanul azt követeli a mun­kásosztálytól és a munkásosztály pártjától, hogy tömöritsen a szo­cializmus felépítésére minden dolgozót. Ez a feladat a szocializ­mus alapjainak lerakása előtt is megvolt, de jelenleg megváltoztak a konkrét feltételek, amelyek kö­zött a szocializmus építése folyik. Ez mindenekelőtt a feladatok jel­legének változásában mutatkozik meg. Az eddigi fejlődés eredmé­nyeként megoldódtak és lekerül­tek a napirendről azok a . harci kérdések, amelyek a különböző osztályok között véleménykülönb­ségeket eredményeztek, amelyek­ben a munkásosztályon kívüli dol­gozó rétegek gyakran ingadoztak. A szocializmus felépítésének megvalósítása és ennek során azoknak az erőknek, akadályok­nak a leküzdése, amelyek gátol­ják előrehaladásunkat — ebben lehetne egy mondatban kifejezni jelenlegi körülményeink között az osztályharcot. Jelenlegi körül­ményeink között sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogyha már ellenséges osztályok nincse­nek is, de hatásuk érvényesül, gyakran szívósan továbbgyűrűzik. S vannak persze olyan emberek (burzsoák és ügynökeik), akik mindent megtesznek a szocializ­mus építésének akadályozására. Az osztályharo a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában is három fő területen, gazdasági, politikai és ideológiai síkon fo­lyik. Vizsgáljuk meg először a gazdasági harc területét. A mun­kásosztály gazdasági harca a szo­cializmus építésének egész idő­szakában egy új, nagy feladat megoldáséra irányul: a szocialista gazdaság erősítésére, a termelés fokozására és a minőség javításá­ra. Sokan azt gondolják, hogy a gazdasági építés nem osztályharc. Azzal érvelnek, hogy a termelés­ben ma már nincs osztályok kö­zötti ellentét, mint a kapitaliz­musban volt, és szerintük a ter­melés az embernek a természet fokozott meghódításáért vívott harca. Az persze igaz, hogy a szo­cializmus építésének időszakában a termelés szférájában már nem áll szemben egymással burzsoá és proletár. Ugyanakkor azonban a gazdasági építés egyrészt harc a szocialista termelési viszonyok erősítéséért, másrészt harcot je­lent a termelőerők fejlesztéséért. Ez a harc, a szocializmus építése, a két rendszer harcának keretei között folyik s ez rányomja bélye­gét az egész folyamatra. A kapitalizmusban élő dolgo­zókra ma a legnagyobb hatást a gazdaság terén elért eredménye­inkkel gyakorolhatjuk. >Már ré­gen túl vagyunk azon az idősza­kon, amikor a szocializmus csak könyvek segítségével hódította meg az emberek szívét és eszét. A szocializmus — elsősorban a Szovjetunió csaknem félévszáza­dos létén, nagyszerű eredményein keresztül — ma már reális, min­denki által érzékelhető valósággá vált. A szocializmus, mint világ- rendszer elsősorban gazdasági eredményeivel gyakorolja, és kell, hogy gyakorolja a népekre a leg­nagyobb hatást. A mai helyzet­ben, amikor mindenekelőtt a gaz­dasági erőn múlik a béke bizto­sítása, s a szocializmus világmé­retű győzelme a cél, a gazdasági építés kapitalizmus elleni harcot, osztályharcot jelent Politikai téren az osztályharc jelenlegi legfontosabb feladata a néphatalom szilárdítása és védel- mezése. Jelenlegi körülményeink között az osztályharchoz még hozzátartozik az osztályellenség elnyomása, ezt azonban csak úgy valósíthatjuk meg, ha az admi­nisztratív fellépést összekapcsol­juk a politikai felvilágosító mun­kával. Az osztályharc harmadik terü­lete az ideológiai harc. „Fejlődé­sünk jelenlegi időszakának egyik jellemzője, hogy a politikai harc is gyakran ideológiai formában jelentkezik. A kapitalista út esz­mei öröksége —• az ellenséges erők utolsó mentsvára fékezi a szocialista építést” — állapította meg az MSZMP VIII. kongresszu­sa. Jelenlegi körülményeink kö­zött a párt politikai céljainak megvalósítása — példul a nem­zeti egység kialakítása — elsősor­ban szívós ideológiai harcot köve­tel. Igaz, hogy fejlődésünk jelen­legi szakaszában már nincs a szo­cializmusban ellentétes érdekű osztály, de a nemzetközi helyzet bonyodalmai vagy a belső fejlő­dés nehézségei kiválthatják az el­lenséges társadalmi és ideológiai erők aktivitását. Ez megköveteli, hogy az ideológia területén ébe­rek legyünk, kizárólagossá te­gyük a szocialista eszméket. A szocializmus építésének ed­digi eredményei előrevitték a polgári és kispolgári gondolkodás elleni harcot is. Ennek ellenére még távolról sem mondhatjuk, hogy a régi világ eszméi, szoká­sai, erkölcse már teljesen eltűnt. A szocialista tudat kialakítása, az emberek fejében a kapitalista né­zetek megszüntetése az egyik legnehezebb feladat. Az osztály­harc egyik fő frontja a jelenlegi körülmények között éppen ezért a kapitalista eszmék, a kapitalista csökevények elleni harc. Ennek a harcnak egyik sajátos vonása az, hogy nem egyes emberek el­len folyik, hanem éppen az embe­rekért. Ebből következik, hogy a harc speciális eszközöket igényel; az érvelés, a meggyőzés, a szín­vonalas viták eszközét. Amilyen türelmet tanúsítunk azokkal az emberekkel szemben, akik' még nem gondolkodnak szocialista mó­don vagy más világnézet hívei, olyan kérlelhetetlennek és hatá­rozottnak kell lennünk a helyte­len nézetekkel szemben. Eszmei téren nincs és nem is lehet bé­kés egymás mellett élés. Az impe­rializmus eszmei hatása és az itt még hazánkban is meglévő anti- marxista eszmék aláássák, gátol­ják a szocialista építőmunkát. A hazánkban folyó osztályharc szoros összefüggésben van az osz­tályszövetséggel. Az osztályszö­vetség és az osztályharc a párt politikájának két, egységet alko­tó oldala. Az osztályszövetség vál­tozik, az adott időszak sajátossá­gaitól függően. Hogy egy-egy idő­szakban milyen az osztályszövet­ség, azt a konkrét feladatok, a társadalom osztályszerkezete és a létező osztályok objektív érde­kei határozzák meg. A szocialista építés jelenlegi szakaszában a munkásosztály a szocializmus teljes felépítésére szövetkezik va­lamennyi dolgozó osztállyal és réteggel. Az összes dolgozó osztá­lyok és rétegek összefogásának konkrét tartalmát a szocialista nemzeti egység megteremtésében jelölhetjük meg. Ennek az össze­fogásnak szocialista jellege van, mert célja a szocializmus teljes felépítése és mert egyre inkább szocialista módon dolgozó osztá­lyok és rétegek összefogásáról van szó. Ugyanakkor ez az össze­fogás nemzeti is, mert hiszen a kizsákmányoló osztályok felszá­molását befejeztük és így az ösz- szefogás az egész nemzetre kiter­jedhet, eredménye pedig az egész nemzet szocialista felemelkedése lesz. A szocialista nemzeti egység kialakítása tehát a szocializmus­ért vívott osztályharc terméke. Ugyanakkor a harc sajátos, fon­tos eszköze is, hiszen a szocialista társadalom felépítésére tömöríti társadalmiunk osztályait és réte­geit. Ha röviden össze akarnánk fog­lalni, hogy a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcban .— amely egyben osztályhaxc is — erőinket milyen kérdések megol­dására kell összpontosítanunk, a következőket mondhatnánk: A gazdasági építés területén el­sőrendű fontosságú népgazdasá­gunk tervszerű és arányos fejlesz­tése. Iparunk szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy az megfe­leljen országunk adottságainak és a nemzetközi szocialista mun­kamegosztásban rejlő lehetősége­inknek. A szocialista mezőgazda­ság felemelése érdekében tovább kell szilárdítanunk termelőszö­vetkezeteinket, emelni kell a me­zőgazdasági munka termelékeny­ségét, alkalmazni kell á tudomány és technika legújabb vívmányait. Tovább kell folytatnunk orszá­gunkban a szocialista kulturális forradalmat Tovább kell szilárdí­tanunk népünk szocialista nem­zeti egységét, el kell érni, hogy az emberek egymás közötti viszonyá­ban a szocialista erkölcs, a szocia­lista humanizmus elvei váljanak uralkodóvá. A szocializmus teljes felépíté­séért folyó békés alkotó munka védelmében biztosítani kell, hogy erős, ütőképes, a korszerű techni­ka követelményeinek megfelelő honvédelmünk legyen, amely — a többi szocialista ország fegyveres erejével együtt — képes megvé­deni hazánkat az imperializmus katonai fenyegetéseivel, provoká­cióival szemben. E feladatok megoldása megkö­veteli az osztályharc gazdasági, politikai és ideológiai területeinek összekapcsolását. Végső soron e feladatok végrehajtása népünk életszínvonalának, anyagi jólété­nek, műveltségének további eme­lését szolgálja. A szocializmus tel­jes felépítéséért folytatott har­cunk az ember javára, az em­berért folyik. 'lúza Márton IJincs olyan politikai, gazda­1' sági, társadalmi szerv, mely­nek vezetői, munkatársai, aktivis­tái ne törődnének valamiképpen nap mint nap a munkastílus csi­szolásával, a feladatmegoldó mód­szerek tökéletesítésével, a hétköz­napok hozta új igényekkel, köve­telményekkel. Magától értetődő ez a törődés, újatakarás. Az em­bereket sarkallja az elismerés: le­het jobban és kell is jobban ten­ni a dolgot, igazodni kell a fejlő­déshez, az ütemhez, ami túlhala­dott, azt sutba kell vetni, amiben fantázia van, azt vétség elhallgat­ni. A becsvágy sem lebecsülendő: az ember természetes vágya a még jobb munka, a még haszno­sabb, sikeresebb tevékenység — az ügyért, másért, másokért. Ez a módszerújítás, útkeresés, újatakarás jellemzi a Magyar— Szovjet Baráti Társaságot is. Me­gyei intéző bizottságának közel­múltban tartott ülésén ugyancsak sok szó esett a rugalmasságról, a fejlődéssel lépésttartásról, új módszerek kutatásáról. A hasznos politikai tömegmozgalom vezetői, barátai, szimpatizánsai itt nálunk a megyében is felismerték azt, hogy a jelentkező igényeket a „pa­tinás” munkamódszerekkel már nem lehet kielégíteni. Frissebb politizálásra, élénkebb ügyködés­re, kevésbé szétforgácsolt tevé­kenységre hivatott az MSZBT, kyf egalakulása — 1957 — óta * * rendkívül hasznos munkát végzett és végez azért, hogy a két nép barátsága mélyüljön, közvet­lenebb legyen, minél többel és többet halljunk, tudjunk a Szov­jetunió eredményeiről, törekvései­ről, az emberek öröméről, gondjá­ról. Az elmúlt hét év alatt több mint ezer szovjet ember fordult meg megyénkben. Szeretettel, ér­deklődéssel várták, fogadták őket mindenütt, és már-már türelmet­len kíváncsisággal érdeklődtek: hogy élnek, mint élnek a szovjet munkások, értelmiségiek, földmű­velők. Számtalan apróság jelezte, hogy öröm a baráti nép követei­vel való találkozás, a meghitt, őszinte beszélgetés, szeretik ná­lunk a szovjet embereket, akik hírt hoznak a mai valóságról, a holnapi célkitűzésekről. A társaság ezeken a találkozó­” kon túl, sokat munkálkodott a Szovjetunióba irányuló utazások, tapasztalatcserék, s a nyelvokta­tás érdekében, változatos témájú képkiállításokat, élménybeszámo. lókat, filmvetítéseket rendezett a párt- és tömegszervezetekkel együttműködve, s nem kevés ér­deme van abban, hogy sok száz Békés megyei fiatal és felnőtt szerzett levelezéssel barátot vala­melyik köztársaságból, nagyváros­ból, iskolából. Ezek az eredmények igazolják az MSZBT életrevalóságát, igye­kezetét, hasznosságát, s ugyanak­kor arra inspirálnak, hogy új for­mákat, még hathatósabb munka- módszereket keressenek. Helyzete 1961/62-ben megváltozott annyi­ban, hogy a társadalmi túlszerve- zettség miatt megszüntették a já­rási városi elnökségeket, s a ba­rátsági munkát a különböző párt-, állami és társadalmi szervek segít­ségével, közreműködésével végez­te tovább. Ez a változás kisebb­fajta zökkenőket okozott, mert a segítő szervezetek nehezen találták fel magukat: mit, hogyan kell ten­niük. Még most sem jellemző a jó tájékozottság, mindennapos akti­vitás. Az MSZBT megyei intéző bizottságának tanácskozásán jog. gal javasolták többen, hogy meg kellene határozni nagy vonalak­ban: az egyes szervek mivel segít­hetik a barátsági munkát. Vélemé­nyünk szerint erre nem kell fel­sőbb utasítás. Itt a megyében összhangot lehet teremteni oly módon, hogy asztalhoz ülnek és megtárgyalják: ezt tudjuk tenni, erre vagyunk képesek. Ha ez el van döntve, lehet „ostromolni” a szervek központját információs anyagért, segítségért. Mindenek­előtt az MSZBT országos központ­jának kellene munkálkodni azért, hogy a párt-, társadalmi, tömeg- szervek világosan ismerjék lehető­ségeiket 1/ étségtelen az, hogy állandóan fokozódik nálunk is a szov­jet nép még jobb megismerésének vágya. Az egyszerű emberek kí­váncsiak arra, hogy hogyan élnek, milyen gondokkal küzdenek most barátaink. A lakkozatlan valósá­got szeretné mindenki tudni. Eh­hez rengeteg embert hozzásegít­het az MSZBT úgy, hogy utazásra buzdít, élménybeszámolókat szer­vez, találkozókat rendez, képkiál­lítást vándoroltat, propagandafil­meket szerez be. Csinálta ezt ed­dig is — állapította meg az intéző bizottság —, de elég lassan. A mai igényeket tíz, öt éve készített pro- pagandafilmekkel nem lehet kielé­gíteni. Több friss alkotás kellene. S reprezentatívabb képanyag a tsz-klubokba, kul túrotthonokba, kiállításokra, emellett több él­ménybeszámoló. A frisseségen van a hangsúly. Czóba került nem is egyszer, ** hogy változtatni szükséges a turisztikai célkitűzéseken is. Elő­fordult már, hogy a tanulni utazó szakmai csoportok kevés szakmai programot kapták. Érdemesebb lenne kevesebb szakmai csoportot szervezni, tartalmasabb program­mal, s úgy, hogy ezek a csoportok a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság „védnöksége” alatt járnák az országot. Aki csak a városokra, látványosságokra kíváncsi, azt örömmel viszi az IBUSZ, vagy a fiatalokat az Expressz. Az MSZBT-nek „szívügye” már megalakulása óta az orosz nyelv- oktatás Is. A nyelvtanfolyamok szervezésére sok időt, energiát fordít, de őszintén szólva, kevés eredményt ért el. A nyelv iránt nagy az érdeklődés, ám a temati­ka, a rendelkezésre álló tankönyv túlságosan skolasztikus. Többnyire felnőttek látogatják ezeket a tan­folyamokat azzal a szándékkal, hogy nyelvismeretre, bizonyos — találkozásoknál jól hasznosítható —■ kifejezéskészletre tegyenek szert, ehelyett egyelőre túl sok nyelvtant kapnak, kevés beszéd- gyakorlatra, társalgásra van lehe­tőség. Úgyszintén kevés a képsoro­zat, logika-csiszoló, szemléltető eszköz, újságolvasás. Az intéző bi­zottság meglátása szerint nem len­ne haszontalan dolog országos pá­lyázatot kiírni a köznapi társal­gást elősegítő, eddigieknél gyakor­latiasabb zseb-nyelvkönyvre, szó­tárra. Ami a nyelvoktatást illeti még: ennek a művelődési ottho­nok lehetnének igazi gazdái. I lyen és hasonló kérdésekről * folyik a vita a társaság „berkeiben”. Ezek a tanácskozá­sok, beszélgetések mindenképpen hasznot hoznak, hiszen szorgal­mazzák az új módszereket, élén­kebb cselekedeteket, az igények­hez való igazodást. Mindegyikre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy ez a politikai tömegmozga­lom új erőre kapjon. Pallag Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom