Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
1 kullplntyö sittel Ilit az utcának. Nem volt valami parádés építés, csak amolyan barkácsmunka. Vályogfallal, hódfarkú cseréppel, ácsolt ajtóval és régi, nagy házait kiszolgált ablakkal. Ezen még látszott az avult festék, de színét már leköpték a legyek, maghasgatták a szelek és a nap annyi repedést szítt rajta, hogy görcsöket kapott tóle a fimájsz. Hús- vétra fehérre meszelték ezt is, mint a tomácos nagy házat, az alját is elhúzták budai földdel kevert őzbarnával. Lim-lomot tartottak benne, olyan ásatag holmikat, amiket már nem akartak kerülgetni a ház körül. A padláson meg gá- lambokat, híres, nagybegyű és sarkantyú* gyűrűseket. Mind olyanok, amik erősen nyomják a kilót. A kullpintyót kerülgette Rupcsó Mihály és nézegette. Hol fél szemmel, hol miind a kettővel. Találomra méregette, elébb az elejét, azután a két végét, ösz- szeráncolt homlokkal spekulált olyannyira, hogy nem is fütyült. Csak a simlis sapkát tolta feljebb és a lábát húzta ki a bőrpapucsból, mert göröngymorzsa pattant bele. Kirázta belőle, megköpte a markát és indult. Menetközben feltűrte az inge ujját, a cájg- nadrág kifényesedett szíján húzott egy lyukat és fütyült. Fényes élű baltával, meg rozsdás vasrúddal tért visz- sza és komoly elhatározással munkába fogott. A fejsze élével olyan lyukat jelölt a fal tövére, mint a kemence előtéje. Ügyesen körülnyesegette, lehámozta a tapasztást és a bontórúddal nekiesett a vályognak. Dübbent a fal és apró morzsákat szórt szét a rúd. Nem (igyelt a gazda semmire, csak a munkájára. Nem nézett a felröppent galambokra, a fal tövére húzódott szukára, az őszi napra sem, ami a kuli pintyó végét kapta szemügyre és úgy ostorozta a cserepeket, hogy a mohát vágott dohánynak is lehetett volna használni. Csak akkor rebbent fel a munkából, amikor a léckerítés felől bör- dős, kemény hang csapott a bontórúd döbbenései közé: — Bontod? Hétrét-gömyedéséből felegyenesedett Rupcsó Mihály és arra fordult, a kerítés felé. Hosszúra nőtt, egyenes derekú ember támasztotta az akácoszlopot. Széles válla alatt elveszett a kerítés, öblösre tágult mellén feszültek az ezüst pitykék és a hegyesre pe- derített bajusza úgy'bökött az utca vége felé, mint a vasvilla hegye. Közvetlen szomszédja a nagy darab, ezüst pitykés ember, juhász a Dózsában. Rupcsó Mihály elébb megköpte a markát és csak azután válaszolt " a szomszédnak: — Ahogy vesszük... A lyuk felé intett a szomszéd: — Mi lesz? Kutyalyuk? Rupcsó Mihály ráhagyta. Mit magyarázzon?... Inkább tekert egyet a szó farkán: — Hazafelé? — Idele mán.;. Hosszú volt a hét... Csoór István: Kulípintyó — Szabadnap? — Az... Intett a juhász és hosszú, egyenes lépésekkel ment a portája felé. Rupcsó Mihály dolgozott tovább. Hallotta még, hogy a szomszéd betette a verőcét, csizmájáról leverte az őszi port az ajtó előtt. így szokta mindig. Utána nagy locsakodás, prüszkölés. Úgy mo6dik, hogy még a plafon is vizes lesz utána. Eszik a szomszéd, frissen főtt csirkepaprikást, alma- kompóttal, lekváros buktát. Olyan nagyokat, mint mintha dongó csípte volna meg. Egy lépést hátra is lépett és olyan szemeket meresztett, mint aki tudja, hogy mire való a bicska... — Hogyne, hisz ezt nagyapám hozta a tuji vásáj- ból.j — Hoz majd másikat... — Nem jehet, mejt ej- tángáj... Mosolygott Rupcsó Mihály és nézte a gyereket. Olyan, mint egy görcs az akácfában. A csíkos trikó feszül a mellén és a fekete klottgatyát kinyomja a megtöltött pocak, Keze-lá;gy szaka j tőkosár. Böffenteni már kiül az eresz alá. Cényelmesen, szandálban. Vlegborotválkozva és még íegyesebbre bodorítva a >ajusza. Újságot tereget naga elé és olvas. Utána tz asszony is kiül mellé tyalogszékre, paszulyt fejt fagy mást. A bőr légycsa- x5 kezeügyében van miniig. Csak azt hallani, hogy tprókat csapkod a légy há- ára. Nem nagyokat, mert ikkor a bélét ráfesti a falta és pettyes lesz a fehér neszelés. Véste a fata! tovább üupcsó Mihály. A bontó- •úd vége betört a kulipin- yó belsejébe és érezte, íogy a lyukon a kis ház lasználatlan, hűvös levegője csapkod az arcába; Hangra fordult újra /issza. Ez már nem fent- •Ő1 jött, hanem lentről, álig egy-két araszra a földől. Vékony, kiváncsi hang, igy gurgulázott körülötte, mint üveggolyók az asztal lapján: — Mi jesz, Mihály bá- :si? Pöttöm emberke fogta fél kézzel a léckerítést és apró, lekváros orrát két léc közé nyomta, és úgy csudálko- zott, mint aki még nem látott ilyent. Egyik kezében pléh repülőgépet szorongatott, amire egy hosszú befőttkötöziő madzagot kötött a kisörég. — Szeretnéd tudni, mi?A gyerek még közelebb fészkelődött a léchez és úgy szólt: — Ühüm... — Megmondom, ha nekem adod a repülőt... Olyan hirtelen kapta bátra a kezét a gyerek, Sa ezürtos, az arcára vastag ótvaxt rakott a lekvár. Csak a két nagy szeme fénylik, csodálatos fénnyel és ragyogással. — Megmondjam? — Meg... — Jó, de csak úgy, ha nem mondod el senkinek. Közelebb húzódott a gyerek, gömböc fejét félre- fordította és kíváncsian várta a nagy titíkatj — Az mi? — Hogy mi? Hát olyan repülőgép istálló... Csodálkozott egy keveset a gyerek és utána úgy elszaladt, mint a nyúl. Port vert a talpa és a harmadik háztól úgy vágódott visz- sza a hangja, mint az éles kés hasítása; — Mihály bácsi hangáit csinál... Mondta végig az utcán, míg csak haza nem ért. Otthon is mondta a nagyapjának, aki az aprójószág- nak vizet húzott a kerekes kútból. 11 setétség lassan lopakodott elé. Elébb csak az eresz alá lökött egy marikkal, majd az ól szögletébe, a kerítés tövébe, a fák levelei közé és azután úgy szórta szét, mintha ósak búzát vetett volna a mélyen szántott földbe. Mire jött az este hűvös lehellete, akkorra Mihály is elkészült a munkával. Igaz, hogy a végén segített az aszony is, aki a kései busszal jött meg a, boltból, segített a fia is, aki meg az iskolából térült meg és habzsoló falás után úgy jött segíteni, mint aki az egész vityiÚót szét tudná verni. Elkészült belül a kis tégla alagút is, a fal mellett felhúzta az etemitcsö- vet is, amin vígan szaladhat ki a füst. A fűtésnél már egyedül maradt. Aludni ment az asszony is, a gyerek is. Izíket hozott és szalma- csóvával alágyújtott. Az előtét nem tette fel, hpdd járja a huzat, hadd világitson. Hogy baj lesz belőle, arra nem i» gondolt Rupcsó Mihály. Pedig az lett. Az ízíkkóró lángja bevilágított a juhász ablakán és a félálomba ringatódzó asszonyt fefaiasztotta. Hirtelen ült fel az ágyban és hirtelen kiáltott bele az ablakon beszűrődő fénybe: — Apja, ég a házi Sikoltobt is, nyögött; is, mire a juhász is felkelt. A szokatlan világosság kiugrasztotta az ágyból és ki- döngött a ház elé. A léckerítésig ■ elment és ott nézte a faragott lyukat, amin ömlött ki a fény, megvilágította a tomácos házat, a szomszédot is, aki békésen ült a fal tövén és nagy füsttel cigarettázott. Recsegtette a szót felé: — Mi a istent csinálsz? Rupcsó Mihály komótosan vissza: — Melegszék.u — Azt a dunna alatt is megteheted... — Így jobb..! — Hűm...! Csak annyit mondott a juhász és csóválta a fejét. Megbolondult. Tisztára megbolondult. Mihály okosította a juhászt: — Hadd száradjon... — Száradhat az nappal is, nem? — Így hamarabb.;. Tudod mán mi lesz? — Sejtem... SlUkkOlf Rupcsó Mihály a cigarettából, csü- szörített 'szájjal fújta ki a füstöt és utána a szót: — Csirkenevelő... — Kemencével? — Azzal! — Csirke? — Villanykotlós, kétszáz, Csabáról... A juhász számol magában: — Karácsonykor idei csirkéd lesz... — Az... — Mit csinálsz vele? — Megeszem... — Mind? — Nem! — Hát? — Néhány párat azoknak küldök, akik leszavazták a tsz-ben a csirkenevelőt... — Azt hiszed, ezzel se- gitsz a dolgon? — Azt.;. — Ha, nem? — Akkor vasvillát fogok... — Akkor én is... Elhallgattak. Kerülgette őket a hűvös, játszott előttük a fény és az utolsókat pislákoló ízíkkóró füstje erőlködve húzott az ég felé. Az egyik ember ült a fal tövén, a másik támasztotta az oszlopot és gondolatuk repült arra, ahol nagy kanállal mernek a tálból, ahol a sok ember boldog kacarászása aprózza a csendet, ahol a félkö- nyékre támasztott bozontos koponya elmélázó nézéssel nézi az elmúlt, időt, számító mértékkel a holnapot, s a teleszívott melléből kiengedi a levegőt és csak any- nyit mond: — Feküdjünk, mert holnap is nap lesz..« Egy forradalmi képzőművész jubileuma — Lehet-e egyáltalán szavak segítségével vallani egy emberről, aki a színek és formák anyanyelvén szól? — Romain Rolland tette fel ezt a kérdést, a művészet minden ága iránt oly érdeklődő és érzékeny Romain Rolland, aki nem egy kiváló festőt és rajzolót Indított el pályáján. Nem utolsósorban Frans Masereel-t, a belga halászok keménykötésú fiát, aki az első világháború Idején Svájcba került és Romain Rolland háborúellenes lapjának lett rajzolója. Az őstehetségként indult fiatalember Romain Rolland környezetében lett tudatos kultúrájú művésszé és bár az író — fentebb olvashattuk — kételkedett abban, hogy lehet-e szavakkal érzékeltetni a képzőművészeti alkotás sajátos szépségeit, éppen Rolland volt az, aki Masereel-ről, első nagyobb művének megjelenése után, először írt hosszabb tanulmányt. A most hetvenöt esztendős művész 1918 óta rengeteget alkotott. Elsősorban fametszetet — egyaránt hatással voltak rá a régi fla- mand fametszés erőteljes egyszerűségű remekei és a század első évtizedének végén kialakult expresszio- nizmus új megoldásokat kereső nyugtalansága —, de festett is: nagyszabású víziókat és meghitt csendéleteket A Masereel-i fametszet-sorozat a kapitalizmus álszentségéről, a gazdagok fennhéjázásáról, a külvárosokban álmodó nyomorról, a fasizmus szörnyéről, az ellene összefogókról, az idő méhében fogant, és i társadalmi fejlődés tüzében edződő változásokról, a fiatalok elszántságáról és el nem vehető reménységéről beszélnek. Az egyes rajzok, metszetek alá nem kell külön szöveg. Az ábrázatok (nemegyszer csak emberi ábrázatok) mindent elmondanak . Derkovits Gyula nagyszerű Dózsa György-sorozatá- ra — éppen úgy, mint Uitz Béla nevezetes „Ludditái”- ra — kétségkívül hatott Ma. sereel-nek már a tízes évek végén egyénivé, félreismer- hetetlenné lett művészete. Mint ahogy más magyar kommunista és szocialista művészek is merítettek ihletet Masereel-től, anélkül, hogy utánozták volna. S a húszas és harmincas években sok Masereel-rajz és metszet szerepelt a magyar forradalmi munkásság legális és illegális folyóirataiban, kiadványaiban, gazdagítva az olvasók szocialista hitét, illúziók nélküli (sőt az illúziókkal szembeszálló) reménységét. E rajzok jelentős része „A város” című, 1925-ben alkotott, százlapos sorozatból való volt, a szocialista realizmus felé közelitő művész egyik legtömörebb, legsúlyosabb tartalmú sorozatából. (Ebből való az általunk közölt grafika is). Hetvenötödik születésnapján a haladó világ szeretettel köszönti a harcos szocialista művészt, Frans Masereel-t. A. G. Masereel’ Munkásfel vonulás Keszthelyi Zoltán: Háromszor három év Háromszor három év: homályos arcod még homályosabb kontúrját láttam az égen, az időben, csak elsóhajtott szavaid, az áhítat és szeretet zsoltárát hallottam. Tiszta volt ez a szerelem, talán nem is szerelemnek szánta nékem a Törvény; valami más rendeltetéssel küldött elém a kétségek végenlncs erdejébe, amikor elsuhant fölöttem a szere tétlenség világot beborító árnya!
