Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

1ÁML augusztus 4. Kedd Ä szakadárok botrányos sajtóértekezlete Tokióban Tokió Miután a hivatalos küldöttségek többsége elhagyta a tokiói atom- és hidrogénfegyver-ellenes értekez­letet, az értekezlet szervezői csak nagy nehezen tudtak lelket önteni a félig üres tanácsteremben ma­radt Kína-barát küldöttekbe. Zava­rukból felocsúdva a pekingi diri­gensek sajtóértekezletet hívtak össze. Az atom- és hidrogénfegy- ver-ellenes küzdelem japán orszá­gos tanácsa nevében megrendezett sajtóértekezleten egymás után szó. laltak fel Peking „zsebszónokai”, s jó előre elkészített szöveg alap­ján automaták módjára ismétel, gették az immár mindenki előtt unalmassá váló frázisokat. Bizo­nyos Betty Little, aki az ausztrál békeharcosok képviselőnőjének nevezte ki magát, majd Tang Min-Csao kínai küldött újra el­szajkózták vádjaikat, amelyek sze. rint a Szovjetunió és a Béke-vi- lágtanács küldöttsége, úgymond, az értekezlet bomlasztása céljából érkezett Japánba. Tang Min-Csao lényegében beismerte, hogy a kon. ferencia meghiúsítása előre ki volt tervelve, mondván, hogy „nem kezdhettük meg a Zsuvkov által előterjesztett határozati javaslatok megvitatását a vezető szervek megválasztása előtt”, holott isme­retes, hogy a hivatalos küldöttsé­geket nem engedték részt venni a vezetőségválasztásban. Súlyos fejfájást okozott a sajtó­színjáték rendezőinek a belga Baron Allard „Amit az értekezle­ten láttam, semmiképpen sem le­het rendnek, igazságosságnak, bé­keharcnak nevezni” — mondotta. Ekkor a tolmács idegesen Hata. nakára, a japán atomfegyver-gjle. nes mozgalom egyik Peking-barát vezetőjére pillantott, és elmulasz­totta lefordítani a belga felszólaló szavait. Báron azonban immár tel. jesen megzavarodva még egy „óvatlan” kijelentést tett: „Az atombomba nem fog töprengeni azon, hogy hol, milyen politikai rendszer van”. Ezt már nem bo­csátották meg a szónoknak és el- lökdösték az emelvényről. Ezután még ketten szólaltak fel, mindket­tőjüknek a tudósítók szeme láttára dugták oda az előregyártott szöve­geket. (MTI) SZAMUELY és Kétoldalú együttműködés a sokoldalú KGST-ben Gyakran olvasható az újságok­ban, hogy Magyarország két­oldalú megállapodást kötött va­lamelyik állammal, vagy az, hogy a szocialista államok s okol da- l ú együttműködésüket valami­lyen területen kiterjesztették. Mit értünk a kétoldalú és mit a sok­oldalú gazdasági együttműködé­sen? A kétoldalú együttműködés két vagy három ország megállapodása valamilyen területen az együttmű­ködésre. Például Magyarország megállapodik Csehszlovákiával a Sturovóban létesülő papírkomibi- nát közös építésében és felszere­lésében, hogy az kielégíthesse a két ország szükségleteit A kétol­dalú együttműködés irányítására, továbbá a szükséges egyezmények kidolgozására gazdasági és mű­szaki .tudományos együttműködési bizottságok létesültek. Magyaror­szág például Romániával, a Szov­jetunióval, az NDK-val, Csehszlo­vákiával, Lengyelországgal, Bul. gáriával Jugoszláviával létesí­tett ilyen bizottságokat. Ezekbe az államok kormányszintű képviselő­ket delegálnak, évente általában kétszer üléseznek és megvitatják, miben és hogyan működjék együtt a két ország. Mit értünk sokoldalú együttmű­ködésen? Általában a KGST nyolc tagállamának közös megállapodá­sét. Mégpedig olyan megállapo­dást, amiben lényegében minden tagállam valamilyen formában részt vesz. A sokoldalú együttmű­ködés területeit és formáit a KGST Végrehajtó Bizottságában vitatják meg és ott hoznak rá dön­téseket. Ezek után felmerül a kérdés, hogy milyen problémákat oldanak meg a kétoldalú és milyeneket a sokoldalú együttműködés kereté­ben? Ha általánosságban válaszo­lunk a kérdésre, akkor azt mond­hatjuk, hogy kétoldalúan olyan problémákat oldanak meg, ame­lyekben két-három ország érde­kelt csupán, így a többi nem kí­ván részt venni benne. Ekkor az adott problémát nem a KGST Végrehajtó Bizottsága tárgyalja, hanem a kétoldalú kormánybizott­ságok. Nézzünk erre néhány pél­dát. Évekkel ezelőtt egy magyar sza­badalom alapján Lengyelország­ban közös magyar—lengyel válla­lat létesült — HALDEX néven — a szénbányák melletti meddőhányók < feldolgozására. Az eljárás segítsé­gével az addig hasznosíthatatlan- nak tartott meddőhányókból jó minőségű szenet, építő- és cement­ipari nyersanyagot nyernek. Lé- - nyegéhen az egész meddőhányót felhasználják. A vállalat eredmé­nyesen működik, s újabban Cseh­szlovákia, a Szovjetunió és az NDK is érdeklődik az eljárás iránt. Valószínűnek látszik, hogy az eredetileg kétoldalú együttmű­ködési forma kiszélesül. Vegyünk egy másik példát. Ma­gyarország kezdeményezésére Csehszlovákia és Lengyelország egyetértett abban, hogy a kohá­szati termékek — főleg a henge­relt áruk — szakosítására, terme­lésének megosztására és tervezé­sére helyes lenne egy koordináló irodát felállítani. A megelőző tár­gyalások után éppen a napokban írták alá az egyezményt és IN­TERMETALL néven megalakítot­ták a szervezetet, budapesti szék­hellyel. Így a három ország szoro­san együttműködik a kohászatban. Más KGST országok egyelőre nem akarnak ebben részt venni, de elv­ben egyetértettek vele. Ez a szer­vezet azonban nyílt, amelybe ké­sőbb is be lehet lépni. Evégett a három alapító állam a többi KGST-államot csatlakozásra szólí­totta fel. Lehetséges, hogy néhány év múlva megérnek a feltételek arra, hogy ez a kétoldalú együtt­működés sokoldalúvá váljék. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a sokoldalú együttműködés elsősorban a nagy, átfogó témák­ban alakul ki. Ebben az értelem­ben ide sorolhatjuk a „Barátság” kőolajvezetéket, az összekapcsolt villamosenergia-rendszert, a közös tehervagonpark (OPW) felállitá- sát, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankját stb. Ezek­ben minden érdekelt tagállam részt vesz és ezáltal széles, sok­oldalú kooperáció alakul ki. Ugyancsak idetartozik például a tudományos kutatásokban való együttműködés, a közös szabvá­nyok kidolgozása, a gépipari ter­mékek szakosítása. Természetesen — s ez az előbbi példákból is kiderül — a kétolda­lú együttműködés formáját nem szabad mereven elválasztani egy­mástól. Hiszen ha sokoldalúan összekapcsoltuk is a villamos- energia-vezetékeket és lépéseket teszünk az egységes elektromos rendszer teljes kiépítése felé, nem jelenti azt, hogy ezen belül vagy kívül nem lehetségesek kétoldalú megállapodások is. Lehetségesek, mert ezek kiegészítik egymást. Gondoljunk csak arra, hogy ha­zánk Csehszlovákiával közösen fogja felépíteni a Duna-kanyarban a nagymarosi vízierőművet. Ez mindkét országnak jelentős meny. nyiségű villamos energiát szolgál­tat majd. Amennyiben az erőmű elkészültekor meglesz az egysé­ges villamosenergia-hálózat, nyil­vánvaló, hogy azon keresztül a két ország erőművében termelt ener­giából a többi ország is részesedni fog. Hasonló eredménnyel jár a magyar—szovjet kétoldalú alumí­nium együttműködés is. Az egyez­mény szerint a magyar timföldből a Szovjetunió nyersalumíniumot gyárt, amit a magyar hengermű­vek, öntödék késztermékké dol­goznak fel. A jelentősen megnö­vekedett magyar aluminiumterme- lés lehetővé teszi majd a többi országban is az alumínium-fel­használás fokozását. Magyarország ugyanis a többtermelés zömét ex­portálni fogja. Amint ez látható is, mindkét formánál az a legfontosabb, hogy erősödjenek a szocialista orszá­gok gazdasági kapcsolatai, s ezek a formák elősegítsék a szocialista országok gazdaságának gyors üte­mű fejlődését, korszerűvé és gaz­daságossá tegyék a termelést. Amennyiben ez a hatásuk, úgy nemcsak a benne részt vevő or­szágok érdekeit szolgálják, hanem az összes szocialista állam érde­keit is. Vagyis az a lényeges mind­két együttműködési forma eseté­ben, hogy az egyes országok egyé­ni érdekei és valamennyi ország közös érdekei összehangolódjanak. Gyulai István Múlhatnak az évek, az évtize­dek, Szamuely Tibor alakja nem fog veszíteni nagyságából. Az 1919-es magyar proletárforrada­lom viharmadara volt ő, maga­san szárnyaló hősi harcos. Éle­tének minden tudatos pillanata az emberi haladást szolgálta: hittel, tudással, megingathatat­lan helytállással. Mindössze 29 évet élt. De ez a rövid életpálya határtalanul gaz­dag volt cselekedetekben. Az 1914—1918-as imperialista hábo­rú forgószele felkapta őt is, mint annyi millió társát. De az emberi infomo legvadabb tom­bol ása közben is szakadatlanul tiltakozott lelkiismerete a bűnös öldöklés ellen. Már 1908-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a szoci­áldemokrata párt tagjaként. Is­merte, tanulmányozta a marxiz­must, felvértezetten küzdött a békéért. 1915 tavaszán orosz fog­ságba került. Fogságának meg­próbáltatásokkal teli éveit arra használta fel, hogy fogoly társait igyekezett marxista osztályhar­cossá nevelni. Feltette nekik a kérdést, vajon mi okozza egyé­ni szerencsétlenségüket, miért kell hazájuktól, családjuktól, szeretteiktől távol élniük? És a feleletet az imperialista hatal­mak, a burzsoá nagytőke és nagybirtok emberellenes termé­szetében jelölte meg. Szamuely eredményes nevelő munkájának igen nagy része van abban, hogy a magyar hadifoglyok so­raiból oly sokan és oly lelkesen sorakoztak fel az internaciona­listák zászlaja alatt az orosz nép forradalmának védelmében, és ugyanakkor a magyar prole­tariátus érdekeinek szolgálatá­ban. A cári hatóságok hamarosan értesültek e nagyszerű forradal­már tetteiről. Egyik táborból a másikba hurcolták, mindent el­követtek, hogy forradalmi tevé­kenységét megakadályozzák. Ehelyett az történt, hogy Sza­muely kapcsolatba került a bol­sevikokkal. Ettől kezdve forra­dalmi tevékenysége erőben és kiterjedésben megnövekedett. A lenini forradalom odaadó híve­ként 1918 elején Moszkvába ment, fegyvertársi barátságot kötött Kun Bélával, és szerkesz­tője lett a Szociális Forradalom című, első magyar nyelvű kom­munista lapnak. Fáradhatatlanul tevékenyke­dett az ellenforradalmárok és az imperialisták elleni harcokban, tollal és fegyverrel egyaránt. Lenin ismerte és becsülte őt. 1919 január elején tért haza Ma­gyarországra. Szerkesztette a Vörös Újságot, szervezte a pár­tot, és 1919. március 21-e után — a proletariátus éles kardjaként védelmezte a Tanácsköztársaság rendjét. Lobogó életének minden sza­kaszában tiszta emberség vezet­te. Hatalmával soha nem élt vissza. Forradalmi tisztánlátása és elvhűsége, a munkásosztály igazába és győzelmébe vetett hi­te soha el nem hagyta. Halálának 45-ik évfordulóján megilletődötten emlékezünk rá. Savanyúkéinál a fehérterror ál­dozata lett. Fizikailag megsem­misíthették, de harcos életének példája, erkölcsi tisztasága, for­radalmi helytállása a mai, más körülmények között tevé­kenykedő harcos nemzedék energiaforrása maradt. (—s) Hová csapódnak be a szovjet kísérleti rakéták? Moszkva Augusztus 4-én megkezdődnek a nyári szovjet rakétakísérletek a Csendes-óceánon. A kozmikus hordozórakéták várható becsapó­dási helyén szovjet hajók végez­nek majd méréseket. A TASZSZ közleménye két tér­séget jelöl meg a Csendes-óceán egyenlítői szakaszán, ahová a kí­sérleti rakéták érkeznek. Mindkét térség távol van a lakott szige-l tektől és a tengeri kereskedelmi útvonalaktól. A Palmira-zátony- csoport 400 tengeri mérföldre van az első térségtől. A Fidzsi-szige- tektől Honoluluba és San Fran­ciscoija tartó hajók ettől a hely­től 100 mérföldre nyugatra, illet­ve keletre haladnak el. A második térségtől lényegesen északnyugat­ra vezet az Ausztráliából az Egye­sült Államokba és Kanadába tar­tó kereskedelmi hajók útja. (MTI) íi&l — Igen... A, dehogyis... — Akkor... gyógyuljon meg..; — félrehajtotta a fejét. Szép volt és bizalmasan nézett rám, mintha nagyon sokat tudnánk egymásról. Elindult. — Viszontlátásra — mond­tam. Megállt. — Igazán viszont akar látná? — Igen... Szeretném. — Tudja, melyik a takarék- ház? — Tudom — válaszoltam, pe­dig sejtelmem se volt, melyik. — Nahát. Első emelet kettő. Hat után otthon vagyok. Jó va­csorát főzök magának. Messziről szólt vissza. — Hármat csengessen. • • * Másnap hajnal három felé aludtam el. Nehéz napok követ­keztek. Másképpen is lehet élni. Fogok is. Kellek én a nőknek. Az a fontos. Nincs nekem olyan nagy bajom. Valóban kellek ne­ki vagy csak vissza akarja adni a kölcsönt? Persze, csakis... Mi kellene rajtam? Hacsak a man­kóim nem. Vagy talán mégis? Ha kellek neki, akkor nincs baj, akkor másnak is jó lennék... Csak éppen a bányába nem kel­lek. Olyan mással is megesik. Ahhoz egy kis tüdőbaj is elég... Verának nem örültem úgy, mint eddig. Pedig ő jött kitartó­an. Hozta a rengeteg ennivalót és napról napra jó híreket. A szakszervezeti bizottságon azt mondták, hogy az új házakban lakást kapunk. Hallgattam a kedves szavát és türelmetlenül válaszolgattam. — Mi van veled, kedves? — kérdezte aggódva. — Semmi... — Ugyan... — Látom én... — Hagyjál... Vera arcán megmerevedett a szép, szelid mosoly. — Drágám... na...fáj valami? — Nem... — Akkor? Ránéztem és nem láttam az arcát. — Semmi... semmi... csak ele­gem van a csivitelésedből... Elakadt a lélegzete. — Te... — Mindent elintéztek... még a bőrömet is kicserzitek, hogy le­gyen lábtörlő az új lakás elé... Már hangosan beszéltem. Vera rémülten felállt. — A lakás... a lábamért... És

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom