Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-26 / 199. szám
W64. augusztus 26. \ Miért nincs egy év óta tagjelöltfelvétel Kaszaperen ? Szarvasi képhíradó Az Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet 8 millió 800 ezer forintos költséggel vendégszállá t, bemutatótermet és üvegház- kombinátot létesített a szarvasi arborétumban. Képünk a vendégszállóval variált bemutatótermet mutatja be. Tervezik, hogy a földszinti bemutatóteremben egzotikus növényekből álló mintagyűjteményt rendeznek be. Az üvegház-kombinát a legmodernebb elvek szerint épült, központi pálmaháza az arborétum nagy hírű nevezetessége lesz. Az üvegház többi részében melegégövi klímát igénylő növények szaporításával foglalkoznak majd elsősorban nagy meny- nyiségű ezüstfenyő-csemetét kívánnak nevelni. SOOQOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOGQOOOOOOOQOOOOQOQOOOa Nagyüzemi méhészeti bemutató Füzesgyarm a ton A kaszaper! Lenin Termelőszövetkezet a mezőkovácsházi járás egyik legerősebb közös gazdasága. Terméseredményeik évről évre nőnek, dolgozóik anyagi javakban évről évire gyarapodnak. Minden a változás és fejlődés állapotában van ebben a szövetkezetben is. Csak egy valami mozdul ki nehezen a „holtpontról” — a tsz pártszervezetének tag- és tagjelöltfelvételi munkája. Miért? Erről beszélgetünk a pártvezetőség tagjaival, s próbáljuk közösen kikutatni az igazi okokat. — Mert nem akarunk felvenni tagjelölteket csak azért, hogy többen legyünk — vallja Varga Pál eivtárs, a pártszervezet agitációs és propaganda felelőse. Ez az álláspont önmagában helyes: ne a régi értelmezés szerint, csak azért legyen tagjelöltfelvétel, hogy számszerűért hónapról hónapra többen legyünk. De, amit ezután mond Varga elvtárs, az már nem helyes. Azt mondja ugyanis, hogy: ...Ezért nem is szervezzük a tagjelöltfelvételt — aki akar, jelenitkézik a pártba... Magyarán: a spontenaitásra bízzák a pártszervezet ilyen irányú erősítését. Miért van Varga elv- társ ezen az állásponton, azt is megmagyarázza. — Szám szerint elég sok tagja van pártszervezetünknek, mintegy 110 és egy tagjelölt. Fő feladatnak éppen azért azt tartjuk, hogy megszilárdítsuk, minőségileg növeljük az erejét. Ezt mondja Juhász elvtárs is, a szervezet gazdasági felelőse s hozzáteszi: a tsz-nek 570 dolgozó tagja van, a párttagság aránya tehát nem rossz. Széli elvtárs, a titkár, később kijavítja: az ossz tsz-tagsághoz kell viszonyítani a párttag-létszámot, így a reális. Az ossz tsz-létszám pedig 1900 körül van. Ebben a viszonyításban még számszerűen sem tűnik olyan magas arányúnak a párttagság létszáma. Más szóval: van feladat a számszerű növelésben is. Igaz, ami igaz. Széli elvtársék eddig is sokat tettek azért, hogy pártszervezetük átütőbb erejű legyen. Már évek óta szervezik a rék, és jó néhány fajta szerszámgép is? — No jó, — mondják a külföldi áruk kizárólagos hívei, — de az exportminőség... Nekünk, belföldieknek, persze „fapadosat” gyártanak. Hiszen tudnának jót is! Csak hát hazai használatra ez is jó és ezért vagyunk bizalmatlanok... Hát ez az a pont, ahol kis fáradsággal valamennyien utolérhetjük ennek a furcsa „eilenso- vinizmusnak”, ennek a nemzeti önócsárolásmak történelmi eredetét. Mert érdemes nyomon követni! Szülte mindenekelőtt az 1950- es évek mennyiségi szemlélete, amikor az ipar tonnára gyártott és a kereskedelem nem annyira kereskedett, mint „kiosztott”, ami jötit, eszi-nem eszi, nem kap másít” alapon. Később ezek az alaposan beidegzett módszerek megszűntek ugyan, de hatásuk nem múlt el könnyen. Tetejébe kereskedelmünk is elkövetett néhány, valljuk be, lélektani hibát. Igaz az, hogy azon a címen, „exportból visszamaradt”, jobban el lehet adni valamit? Kétségtelenül igaz. De az is igaz, hogy ez nem növeli a belföldi eladásra készülő holmik becsületét. Mert, ha az átlagvevő azt hallja: nidolgozók iskoláját, a téli tanfolyamokat. Az idén tizennégyen fejezték be a nyolcadik általánost. A téli tanfolyamon 240 párttag és pártonfcívüll vett részt. A szakmunkásképzés szintén jól halad a szövetkezetben és ennek is a pártszervezet a fő szorgalmazója. Ebben az évben 35 dolgozóval indul majd a tanfolyam s 38- am jelentkeztek már politikai oktatásra is, köztük öt pártonkívü- li. A pártszervezet minőségi erősítése tehát folyamat a Lenin Tsz. ben. De kanyarodjunk vissza az előbbi megállapításunkra, arra, hogy nem helyes a spontenaitás- ra bízni a „mennyiségi” erősítést sem. Annál is inkább, mert a kettő szoros összefüggésben van egymással. Ha ugyanis a termelőszövetkezetnek egy általános megbecsülésben részesülő, mindenki által tisztelt tagja kapja meg a párttagsági könyvecskét, ezzel minőségileg is erősödik a pártszervezet. Nem helyes más oldalról sem a spon tenaitásra való támaszkodás. Ezt a gyakorlat veti el. Lehet ugyan, hogy Kiss Pál kovács, Hegyi Sándor építőbrigád tag és mindazok, akiket Széli és Varga elvtársék- szeretnének a párt soraiban látni, egyszer maguktól is kérik tagjelöltfelvételüket. De ha segítenek nekik ebben, akkor könnyebben és hamarabb jutnak el idáig. Nem valamiféle tagtoborzást kampányról van szó, ami 1956 előtt rendszeres volt. De szervezés és kampány között óriási a különbség. Sem a dolgozók iskoláját, sem más tanfolyamot nem indíthattak volna meg Széli elvtársék, ha csupán meghirdetik, hogy ilyenre van lehetőség és nem szervezték is volna a felvételre való jelentkezést. Általában: a természeti szükségszerűségeken kívül, amik spontánul valósulnak meg, a társadalmi törvényszerűségek megvalósulását az ember közvetíti. Éppen ezért a szervezés elősegítheti, meggyorsíthatja, tudatossá teheti ezek realizálódását. Ezt tudják a Lenin Tsz párt- szervezetének vezetői is. Csak a csak, azzal reklámozzák, hogy ezt külföldnek gyártották eredetileg, tehát jó, ebből »az következik, hogy ami belföldre készül, olyan jó már nem lehet. Amennyit megnyertünk a réven, az eladás pillanatnyi — vagy negyedévi — tervteljesítésévél, annyit eladtunk a vámon, hosszú távra, bizalomveszteségben. Igen ám, de közben javultak a termékek, sokat fejlődött a közszükségletre gyártó iparágak munkája is csak az elllensovinizmus, e kialakult furcsa elfogultság ezt nem vette észre. Ez már az elfogultság lélektanához tartozik, hogy nem érzékeli a fejlődést, a változást, nem is akarja, hiszen akkor saját maga veszítené el témáit és „alapanyagát”. Mit tegyünk hát velük? Ráolvasásokkal ezt a szemléletet gyógyítani nem lehet. Véglegesen csak az ipar söpörheti ki: ha mindenben jót, szépet, ízléseset nyújt, ha semmiből sem lesz különbség belföldi és exportáru között. Addig pedig „ellenszurkolóinkát” arra kérjük: csak annyi figyelmet a hazai jó jelenségekre, amennyit a rosszaikra fordítanak. Higgyék el: megéri. Baktai Ferenc, gyakorlat és az elmélet közötti összhang nem teljes még náluk ebben a vonatkozásiban. Tudják, mert a július 14-i pártvezetőségi ülésük napirendjére tűzték a tag. és tagjelöltfelvételi munkát. Ennek Széli elvtárs volt az előadója. Megállapították, hogy már 1963- ban is csak egy tagjelöltet vettek fel és ebben előrébb kell menni. Határozatot hoztak, hogy a pár-t- csoport vezetőkkel megbeszélik a teendőket, Széli eivtárs végre is hajtotta a határozatot s néhány hétre rá az egyik pértcsoport két ajánlója javasolt is tagjelöltfelvételre valakit. A pártvezetőség azonban egyelőn^ nem tartja megfelelőnek az illetőt a tagjelöltségre. Beszéltem olyan emberekkel, akik korábban szintén kérték tag. jelöltfelvételüket és elutasították őket valamilyen okból. Ezt meg lehet érteni. Kérdeztem: Azóta elmúlt egy év, miért nem kéri újból a tagjélöltséget? — Mert nem akarom, hogy esetleg újból elutasítsanak — mondotta az illető. Vagyis: a pártszervezetben sajnos, senki sincs, aki törődne is azzal, hogy egyszer valóban tagjelöltté érjenek, akik szerelnének azok lenni. Idáig nem terjed ki a vezetőség munkája. Az égből pedig nem pottyamak le se holnap, se holnapután képzett, politikailag teljesen érett emberek, hogy itt vagyunk, most már felvehették bennünket tagjelöltnek. Nem elegendő tehát csupán napirendre tűzni ezt a munkát. Vagy még pontosabban: az erről szóló vitán sokoldalúbban szükséges foglalkozni azzal, hogy miként lehetne elmozdítani a holtpontról a tagjelöltfelvételt. Nem szabad elakadni a felszíni jelenségeknél. Kaszaperen ugyanis elhangzott a vitában, hogy egyrészt azért nem jelentkeznek tagjelöltnek önként, mert a párttagoknak sok kötelezettségük van. Több jogot kellene számukra biztosítani. S az is elhangzott, hogy visz- szatartja a pártba való jelentkezést a magas tagdíj. (Tudvalévő, hogy a tagjelöltnek is annyi tagdíjat kell havonta fizetnie, mint a tagnak.) Ezek azonban nem lehetnek igazi okok, akkor, ha előzőleg már hónapokon át igyekszünk mgértetni a leendő tagjelöltekkel pártunk politikáját, a párttagok kötelességeit, a tagdíj- fizetés szükségességét, a párttagok jogait, egyszóval, a szervezeti élet szabályait. Az igazi ok az, hogy ezt nem tesszük folyamatosan, következetesen. És nem bízzuk meg a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat sem, hogy alkalmazzák ezt a gyakorlatot. Pedig lenne mit tenni Kaszaperen is mindebben. Igaz, a pártszervezet nem kis létszámú, de ha azt nézzük, hogy, amikor a növénytermesztő brigád „ellepi” a földeket, s tagjainak 60 százaléka nő, akkor rögtön szembeötlik, hogy bizony ez az arány koránit- sincs meg a pártszervezet összetételében, amelyiknek csupán 10 százaléka nő. A pártcsoportok mellett tehát helyes és szükséges, hogy a tömegszervezetek kommunistái is behatóbban foglalkozzanak a pártépítés olyan szféráival, mint a tagjelöltfelvétel. S ha már vitára kerül ez a probléma egy pártvezetőségi ülésen, minden oldalról kutatni szükséges az okát annak, hogy miért nincs tag- és tagjelöltfelvétel a pártszervezetben hónapokon, esetleg éveken át. Varga Dezső Vasárnap a megye 60 termelő- szövetkezetéből méhészek jöttek el tapasztalatcserére Füzesgyarmatra, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet meghívására. Az érkező vendégeket Barkóczi Pál, a Vörös Csillag Tsz elnöke és a több ezer holdas gazdaság szakemberei fogadták. Az egész napos tapasztalatcsere-látogatáson Szabó Zsig- mond, a Vörös Csillag Tsz méhésze ismertette a szövetkezet fejlődését, és többek között a mind jobban kialakuló új üzemágról: a méhészetről adott tájékoztatást. A tsz igazgatóságának határozata nyomán 1963-ban kezdték kialakítani a méhészetet. A . tsz veTizenöfezer halastavi pecsenyekacsát értékesítettek a körösi halászok A gyomai Viharsarok Halászati Tsz-be tömörült körösi halászok az elmúlt évben kísérletképp neveltek néhány ezer halastavi pecsenyekacsát. A jó eredmények láttán ebben az esztendőben nagyobb tételben foglalkoznak ezzel a jól jövedelmező tenyésztéssel. Eddig 15 ezer kiváló minőségű pecsenyekacsát értékesítettek. Az átlagsúly meghaladta a 2,30 kg-ot. | zetőit nem annyira a méztermelés célja vezette, hanem a méhek által történő növények beporzásának megoldása. Akkor úgy fogalmazták meg, hogy egy 10 ezer holdas gazdaság területén a lucerna, hagyma, kerti virág, uborka, dinnye és a 400 holdas gyümölcsös korlátlan lehetőséget jelent a nagyüzemi méhészet számára. A termelőszövetkezet szakembereinek véleménye szerint ott, ahol méhészet van, mintegy 10 százalékkal magasabb a lucernamag- hozam. Ugyanis a méhek elősegítik a beporzást. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben jelenleg 900 hold maglu- cemát termesztenek. Holdanként átlagosan 70 kilogrammos termést terveztek be, de a méhek által történő beporzás nyomán mintegy 63 mázsa többlettermésre számíthatnak. Ez a mennyiség, a mázsánként! 3500 forintos árat számítva, igen jelentős, mintegy 220 ezer 500 forint többletjövedelmet hoz a Vörös Csillag gazdáinak. Szabó eivtárs ezután még ismertette a résztvevőkkel, hogy a jelenlegi 250 családot 300-as létszámra akarják növelni. Nagyobb gondot fordítanak a jövőben a méztermelésre és a méhcsaládok értékesítésére is. A vitaindító előadás után a tapasztalatcsere résztvevői megtekintették a szövetkezet méhészetét. B. 1.
