Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-25 / 198. szám
1964. augusztus 25. 4 Kedd Készül a konzerv Szabadkígyóson Gáti Imre, a Szabadkígyósi Tangazdaság főkönyvelője sok érdekességet elmondott a gazdaság konzervüzeméről. 1958-ban kezdték — még egészen kicsiben *— feldolgozni a gazdaság termékeit. Abban az esztendőben 480 ezer forint értékű konzervet gyártottak. Az idén már 4 millió 200 ezer forintot tesz ki az üzem terve. Van keletje készítményeiknek, amivel elsősorban a közeli megyék FÜSZÉRT-vállalatainak igényeit elégítik ki. Bőséges a választék: csemegeuborka, sós—ecetes, ecetes uborka, uborkasaláta, különféle paprikakonzervek, paradicsomsűrítmény, lecsó, és egyéb készítmények találhatók közte. A fogyasztók körében közkedvelt specialitásuk, az ízletes, vágott vegyes savanyúság. Hírük túljutott már a megyén. Eddig azonban csak a belföldi szükségletek ellátására dolgozták fel a kertészet termékeit. Az idei esztendő az első, amikor készítKészül a sűrített paradicsom. A vákuum-sűrítő kérni elő- nyílásánál Zsótór Balázsáé figyeli a készítményt. Paradicsomlével öntik fel a hámozatlan paradicsommal töltött \'H&! üvegeket, majd géppel ti ImiényeSfc külföldre is eljutnak. Szovjet exportra 10 vagon saját lében hámozatlan paradicsom- Sconzervet készítenek. Az NDKrászorítják a fedőlapot. ő hozzájárulásukkal is — tovább öregbíti!: a magyar konzervipar jó hírét P. P(Fotó: Kocriszky László) A faluból nem lesz miniatűr város Közművesített település — Tsz-major — Emeletes házak, középületek dottsága az átlagos európai Doktor Bakács Tiborral, az Országos Közegésaségügyi Intézet főigazgatójával a mezőgazdasági települések higiénés problémáiról, feladatairól beszélgettünk. — A falusi település már az írott történelem idején elkülönült a városi települési formától. Évszázadok során ez a különbség egyre fokozódott. A város lakóinak a kultúra, a technika, a higiéné vívmányai álltak rendelkezésére. A falu abszolút és viszonylagos elmaradottsága pedig ezek hiányában állandóan fokozódott. Nálunk az Alföldön, főleg a Tiszántúlon, nagy faluvárosokba — Mezőtúr, Túrkeve, Törökszent- miklós, Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, Debrecen — települt a lakosság. Ezeket a faluvárosokat egyre növekvő tanyavilág vette körül, később kb. harmincszázalékos külterületi népességei. A Dunántúlom mezőváros jellegű, nagy lélekszámú falu alig van. A Tiszántúl viszont bővelkedik ilyen jellegű településekben. Ezeknek a helyeknek az elmara— Lehetőleg 20—30 ezer lakosú., A korszerű mezőváros tervezésé-, vei mérnökök, szociológusok, higiénés orvosok foglalkoznak. A város magját többszintes épületekkel képzelik el, itt élnek majd a gépállomáson, a helyi iparban, a közigazgatásban foglalkoztatott dolgozók, a pedagógusok, ^az értelmiség. A periférián telkes, családi házas beépítésű utcákat terveznek, a háztáji gazdálkodás lehetőségével. Az iparban foglalkoztatott lakosságot és a falusi értelmiséget helyesnek látszik, mint „mezőváros magot” — szakítva a régi tradíciókkal — többszintes házakban elhelyezni, melyek teljesen közművesítettek, vízvezetékkel, csatornázással stb.-vel ellátva. A lakosság többi, kb. 60 százalékos részét meg kell hagyni földszintes házukban. Ez a réteg mezőgazdasággal foglalkozik és ragaszkodik a maga háztáji gazdaságához, a gazdasági udvarhoz, a kisállattartás lehetőségéhez. Ezeket a mezővárosi, falusi portákat — amennyiben szétszórtságuk színvonalnál is nagyobb. — Mit jelent ez? — A Tiszántúl 27 mezővárosában a lakóházak 99 százaléka földszintes, tégla, betonvakolattal 7 százaléka rendelkezik, alápincézve csak 2—7 százaléka van. De higiénés szempontból a Dunántúl és az északi hegyvidék törpe és kis falvai sem állnak jobban. — Mi a változtatás módja? — Ha a magyar falut ki akarjuk ragadni ebből az évezredes elmaradottságból, és meg akarjuk indítani a szocialista urbanizáció útján, elsősorban közművesíteni kell. Ehhez viszont a falu lakóterületét az eddigihez képest lényegesen tömöríteni és a kis falvak lakásszámát alaposan növelni kell. Ebből a szempontból falun 2600—3000 lakos az a minimum, ami már elfogadható. Ennél a nagyságnál és hektáronként 100— 150-es lakósűrűségnél már lehetséges és gazdaságos a közművesítés — legalábbis elemi formában, például törpevízmű építése. miatt a közműhálózatba nem köthetők be — el kell látni törpevízművel és utcai kifolyókkal v§gy saját motoros, szivattyús jó kútvízzel és a helyi szennyvízderítővel. A számosállatokat azonban a lakott területekről a mezőgazdasági üzemegységekbe, tsz-majorokba kell kitelepíteni. — Milyennek képzelik el a tsz-major okát? •— A korszerű mezőváros vagy falu áttervezésének a termelőszövetkezeti üzemegységekből kell kiindulnia. A település higiénés szempontokat itt kell legelőször érvényesíteni és fokozatosan az egész településre kiterjeszteni. A nagy állatokat tartalmazó tsz-majorok 750—1000 méterre, a nagyüzemi sertéshizlaldák 2—3 kilométerre lesznek a falu központjától. A juh- és a baromfiólak is legalább 100—150 méterre épülnek a legközelebbi lakott háztól, így a helyesen telepített tsz-majorok rendszerével a falu legnehezebb higiénés problémáját, a belterületen eddig jelentős helyet elfoglaló számosállat-tartást nagyrészt meg lehet szüntetni s ezzel a további talaj- és talajvíz-szennyeződést el lehet kerülni. Az új tsz- majorokban mér az építkezés első ütemében biztosítani kell a vezetett vizes ellátást, a keletkező szennyvizek elhelyezését és ártalmatlanítását, természetesen szem előtt tartva a jó funkcionális gazdasági kapcsolatot a tsz valamennyi részével és a gazdafalu- vaL — Jellegében milyen lesz az elképzelt , szocialista falu ? — A falu szocialista urbanizációja nem azt jelenti, hogy miniatűr kis város lesz belőle, hanem azt, hogy olyan településsé fejlődik, melyben a városi és a falusi elemek célszerűen, a település mezőgazdasági jellegéből adódóan, arányosan keverednek. Tartalmazzák már az urbanizáció technikai előnyeit, egyesítve a falu természetes környezetét utánzó előnyeivel. A szocialista falu középpontjában is lesz — a mezővároshoz hasonló — városias, központi rész. Lesznek itt is többszintes épületek, de csak középületek. A tanácsháza, a kultúrház, a tsz-irodák, a tisztasági fürdő stb. a falu főterén helyezkedik majd el. Ettől távolabb a főforgalomtól, a zajtól, a portól mér jól' elszigetelve, parkosított környezetben kell elhelyezni a gondozóintézetet, a bölcsődét, a sportpályákat. Az üzemi épületek csakúgy, mint a mezővárosban, a falun kívül az egyes üzemegységekkel csoportosulnak. Itt is különös gondot kell fordítani az üzemi terület jó vízellátására, a dolgozók tisztálkodási lehetőségének biztosítására, a hulladékok kezelésére, ártalmatlanítására, a csapadék- és szennyvizek elvezetésére. A helyesen telepített, egészséges szerkezetű falu harmonikusan illeszkedik be a tájba, szép, természetes környezetével, higiénésén is szolgálja lakóinak egészségét. Kádár Márta----Milyen legyen a korszerű mezőváros típusa? H ikes György: LEFU * (Szatirikus kisregény) érzek. Lel kiisme retfurdal ás t\ Ez inak 20 vagon árut, paprika- és uborkasalátát, csemegeuborkát és ivóiét gyártanak. I Igyekeznek megfelelni a bizalomnak, olyan árut gyártani, iamely külföldön — most mér az Süli Katalin és Nagy Erzsébet, a készáru-raktárban gúlába rakja az uborkasalátával teli üvegeket. Nem kapott választ. Zimányi bevonult a laboratóriumiba és magára zárta az ajtót. „Itt valami nem stimmel... Itt valami titok lappang! Miért követtem el ezt az őrültséget? Ha van okozat, akkor oknak is kell lennie. Mi volt az oka? Fogalmam sincs” — vonta meg a vállát, aztán megismételte az előbbi kísérletet. ' i Az üvegcsövekben hömpölygő eneloid folyadékot beleengedte a tartályba... Egy csepp, két csepp, három csepp... „Most egy kis sót!” ... Amikor a só belekerült a folyadékba, világoskék, szagtalan gázfelhő tódult ki az edényből és elborította a vegyészt. Nem sokkal később rémülten nyúlt a homlokához: ismét jelentkezett a fejfájás és újra elkapta a szorongás, a nyugtalanság. Szívére mázsás súllyal nehezedett valami. Mindezek ellenére kíváncsian figyelte önmagát, „Most már tudom, hogy mit nem más, mint lelkiismeretfur- dalás. Felébredt bennem a lelkiismeret és most nem hagy nyugodni.” Aztán a saját hangját hallotta: — Na, szép! Tehát mégis visz- szakuny érái tad a százmilliót! — Kell az a pénz — suttogta rekedten. — Fejleszteni akarom az intézetet és...-r- Saját magadat akarod átejteni? Ahhoz korábban kell felkelned? — Hagyj békén! — ordította torkaszakadtából. ■— Visszaadom! Visszaadom a pénzt! Nem csapom be az államot! Kirohant a laboratóriumból, átviharzott a szobáján, le a lépcsőn, be az autóba, irány a minisztérium! A pénzügyi főosztály vezetője — alacsony, beteges külsejű emberke, orrán hatalmas, vastag keretes szemüveggel — ijedtében csuklani kezdett, amikor a kutató közölte vele: lemond a százmillióról, harminccal is megelégszik, mert takarékoskodni kell a nép vagyonával. — Már megint nem kell? — csodálkozott. — Épp az előbb kaptam értesítést, hogy marad a száz... — Kevesebb is elég lesz. A nép vagyona nem Csáki szalmája! Midőn a főosztályvezető Csáki szalmáját hallotta emlegetni, a gyomrához kapott: kiújult a gyomoridegessége. — Teljesen igaza van — nyöszörögte —, teljesen igaza van... A dolog azonban nem olyan egyszerű... A póthitelt megszavazták ... —- Csak harminc kell... — Tudom... Csáki szalma ... De mit fog szólni a bank? Biztos vagyok benne, hogy önök pompásan el tudnák költeni azt a szalmát, illetve pénzt... — Hát p>ersze, hogy el tudnánk költeni, de csak teljesen felesleges dolgokra... A főosztályvezető kinyitotta a száját és jó messziről belehajított három pirulát. — Felesleges dolgokra valóban nem adunk pénzt — mondta a gyomrát simogatva —, de biztos, hogy nem kell a százmillió? — Biztos! — Hát ha nem kell, akkor n«m kell... De jól gondolja meg! Hetvenmillió, az sok pénz... Egész biztos, hogy nem kell? — Mondom, hogy nem kell! — csapott az asztalra Zimányi. — Követelem, hogy csak harmincmilliót adjanak! Alig ejtette ki ezeket a szavakat, volt-nincs fejfájás, szorongás, nyugtalanság. Még aznap telefonált a minisztériumba: ha nem kapják meg a százmilliót, akkor nem tudják felvenni a versenyt a fejlett kapitalista országok ene- loid-kutatáséval. • * * Zimányi egész éjjel azon törte a fejét: mi okozhatta a történteket? Lelkiismereti rohamnak nevezte el a belsejében lejátszódott titokzatos folyamatot. De mi volt a kiváltó ok? Mitől ébredt fel a lelkiismerete? Mi okozta a lelkiismeretfurdalásnak ezt a heves, robbanásszerű láncreakcióját? Végre rájött valamire. Mindig akkor kapta a rohamot, amikor beleszagolt a világoskék színű eneloidgázba. Vagy talán nincs semmi összefüggés a kettő között? (Folytatjuk)
