Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

• jj A T > 4 Képek és emberek ■ Rekkenő júliusi hőség. Csütörtök, este léi 7. A modem budai bérház első emeletén inas nyit ajtót. Elég „demokratikus” inas, mert nem köszön. A há­ziasszony — velünk, ven­dégekkel étkezik — betes­sékel egy zsúfolt kis szo­bába, és elrohan, hogy a mamáját üdvözölje. Igaz, hogy minket tegnapra vár­tak —, de ilyen csekélység itt nem számít. A szobácskábán padlótól plafonig éró könyvespolcok, rajtuk zsúfolásig, három sorban is, könyvek. Az aj­tón képek, de úgy, bogy csak a kilincs jelzi az aj­tót... A szoba közepén hatal­mas, modem íróasztal, egy letakart szekrény és az egyik könyvespolc kozott orvosi vizsgálóasztal. M., a háziasszony berob­ban. A takarót lerántja a szekrényről és az íróasz­talra teszi. Az íróasztal ma lett kész, nem szabad ösz- szekarcolni... A szekrény pedig leleplezi tartalmát: gyógyszer-szekrény... A ne­ves belgyógyász lakásában vagyunk. . (Az inas késóbb nagyon modortalanul számon kéri, hogy hová lett a gyógyszer- szekrényről a lepel, s mi rémülten hivatkozunk a háziasszonyra. Távozása Után önkéntelenül felneve­tünk, szigorúan visszafor­dul és méla undorral kivo-. nul). ' A házigazda nincs itthon, valahol Olaszországban ba­rangol. Senki sem tudja merre jár, írni nem szokott; A betegeknek azt mondják, augusztus 1-től újra ren- dal... Különben műgyűjtő, és az élő magyar irodalom barátja. A könyvespolcon fényképek: Illyés Gyula kucsmában, Németh Lász­ló kissé hypertóniás ijed- seggel az arcán, Szabó Lő­rinc egy utolsó képe... Az ablakpárkányon Borsos- plakettek: itt is Illyés, Sza­bó Lőrinc, a 26. év titok­zatos Erzsébetje, és köztük maga a professzor úr, meg­kapó, bozontos művészfe­jével..: Ihletett csend. Majd né­mi megkönnyebbülés: az inas ma este szabadnapos, és végre elvonult. A vendégek: egy orszá­gos színjátszó-rendező tan­folyam néhány hallgatója, és jómagam. A látnivaló: az agg orvos képgyűjteménye..-. A rá­adás: még csak szervező­dik. A háziasszony „érde­kes” embereket szervez ma estére az idecsődült „vidé­kiek” elámításéra. Ebből, mint majd kiderül, ei lett a legborzalmasabb. képek a földön, és a meny- nónia rajzfilm-stúdióban nyezeten. XVIII., XIX. szá- dolgozott, de tavaly egy- zadi székek és szecessziós hónap szabadsága helyett V.V» W uauguo-.i £ 1CUU, fotelek köztük alattuk, háromig maradt valami Adler, Jung és Pavlov ne­mellettük képek... vendégszerető bajor család ve röpköd a levegőben. ^ koreben: es így most az Ámulatra kelt és élbor- offset Nyomda grafikusa. „csak” helyett ugyanis az: „ezért”. Végezetül és nem utolsó­sorban befut D. R. író és dramaturg, tanfolyami elő­adótársam, és neje, aki bábszínész és magánpszi­chológus. Agresszív, könyr nyed és hangos... Freud, M., a háziasszony boldo­- ;-----* unset Nyomda grafikusa —’ . ooioo­z aszt ez a tömény és öm- Majd megérkezik fáradtan gan cipoli a szendvicset, a ~ , feketét, a vodkát; és a ven­lesztett művészet. Nincs és álmosan B. T., a film- désekel kéDek körül hivatásos festő, aki ezt így rendező és neje, aki „híva- P együtt el tudná viselni, és tásos bennfentes”. B. egész Rádöbbenek: olyan em­nincs sznob, aki egy siko- ájjel forgatott, s ezért nincs U nC 1 ' a 1 ^em lyan túl igazán meg tudná kedv« bemutatkozni, tudnak egymáss^ nu kéz­emésztem. (Egyébként is tudnunk il­A nőbe h&eoéQ «gy ££ I ZSZ? S egy mai presszo-puffon, va- ° zat keresi. Szerencsére lamd absztrakt vázaszerű- ny szen V1CS nemi nincs 0tylon> Tamási Áron ségnek támasztva egy ere- y^ka kissé felvillanyozza, Borzalmas lenne, ha deti Csontváry. Viszonylag á® átkozva a kispolgári meglelné őket. Képek, fii­kicsi aüg 5 méteres vá- előítéleteket, mégis bemu- mesek, igazi „privátok” te­szon,’ ez is betlehemi té- tetkozik- unottaJ1 kö" bejébe még idős írók is!­rülnez: mit nyújthatunk Cserhát József: Pillanatkép Az út felől a kisház udvarára egy napraforgó bámul boldogan. Nem is hunyorgat. Tűri, hogyha sárga dongók mozognak nagy pilláiban. Nyakát csavarja, úgy tekint a lányra, ki tótágast állt. Kéttenyémyi hely elég e képhez. Lent a kéz. A lábak körül a szoknya kéken villog el. Tótágast állt a lányka. Így hasonlít a nyílt virághoz. Szél billenti meg, A napsütésben csuklójáig omlik a könnyű szoknya, s fodrosán libeg. Apóka nézi: „Mit csinálsz, te gyermek?” Tűnődve nézi, sóhajt és örül. Szívében régi, drága gerjedelmek — fején kalapja félreütve ÜL ma, címét nem tudjuk — az öreg orvos Olaszország­ban barangol. A többi kép is mind ere­deti: Paál László, az ötsz- szes Ferenczytől valami: Károly, Béni, Noémi ... Mednyánszky, Torma Já­M. nem is érti, hogy ez iw. nem is mi neki... Most az élettel ^ ömlesztett sznobizmus talált«*v n~ —'!'•> miért olyan fárasztó? . A tanfolyam felkerekednek. hallgatói Magukra találkozik. De minek? [Üjabb vendég érkezik: Sz. S. T., ő aktív rajzfil­mes. B-énk heves vitába kezd véle... Szakmai fél íviaguKra szavakat dünnyög, és pa- maradnak a képek: és kö- — . '... „ „ naszkodik... S a mi műk ed- zöttük a két filmes meg a c?®’ 0SMedfiv«si ’ Ferenc ve]<5ink egyre kínosabban dramaturg... Remekül érez- ’ , , -^ren forgö agyában felrémlik ték magukat; hajnalra még es Borsos-piaket ok, szó- ^ ^jabb válasz-lehetőség néhány üveg gin is előke­borfejék, léznyomatok. a ^ Miért rosszak a magyar rül. Rudnay. Szúnyei-Mense, filmek?, kérdésre,.. A Máté Lajos Molnár C. Pál lehetetlen------------­altijai, Bornemissza, Kon­Elkésett virágcsokor Gyóni Géza emléktáblájára TVem lehettem ott a Gyó. — olvastam. Aztán letettem ni Géza emlékünnepé, az újságot és elgondolkoz- Csak olvastam róla, tam. Ha ott lehettem volna, nemcsak mint vendég, nem. csak mint az irodalom sze­rény papnője áldozhattam volna Gyónt emlékének, ha­nem mint rokon is... lyen. hogyan emlékeztek meg szükebb pátriám e nagy költőjéről Békéscsabán. „Megjelent a vendégek kö­A kis szobából egy újabb képeknek álcázott ajtón át betódulunk a „szentély­be”... Ez eredetileg szalon, tele képekkel. Képek a fa­lon, képek a polcoknak támasztva, képek stószolva, dór Béla grafikái, Szántó Piroska, Szabó Vladimír és sorolhatatlanul az egész volt és élő magyar festé­szet: Bemáth Aurél, Pát- zay Pál-tanulmányok va­lami impozánsan elvisel­hetetlen összevisszaságban. Iványi-Grün svaidnak nem értékelés gyanánt — már csak a fürdőszobaajtó jutott..* Ebben a felernelően nyo­masztó képtárban ült le az öt vidéki műkedvelő ren­dező: F. Ági, aki adminiszt­rátor a Dunántúlon, s olyan fáradtan görnyedt, mintha Kosztolányi-versek foszlá­nyai lógnának rajta imp­resszionista összevisszaság­ban, ruha helyett... Riad­tan ül, és néha tiszteiével kérdezi valami felismerht- tetlenről, hogy mi az. H. Jóska: egy elálló fülű, szúrós szemű szőrmék. A i veszprémi Egyetemi Szín­pad vezetője. Szkeptikus, hallgatag megfigyelő, aki merev arccal, roppant jól szórakozik. H. B. Éva: kövér, lenge lány... Vasban népművelő és Weöres Sándor versei­nek szerelmese: állandóan szavalja és énekli, zengi és zöngeti őket, érzékien lágy s-betűket bocsátva ki aj­kai között. Imád a társaság középpontja lenni..., de ez ma este először a képek miatt, késóbb a »különö­sök” érkezése' miatt nem nagyon sikerül neki. Gíu. (Becenév). Egy szen­vedő tanár, akit minden érdekéi, M-nek, a háziasz- szonynak vasvári vazallu­sa, lelkivigasza és ha szük­séges, „magnó” is... Kiváló­an hottol és gitározik... A „ráadásából egy népi táncos grafikus érkezik. elsőnek bajuszú A Pan­Czinke Ferenc: Anzió (linómetszet) irwi* um»i> rwiwn M • • • zott a költő rokonsága is ... nagyméretű karton .......—...........................................hever évtizedek óta az öreg s ublót fiókjában, rajta óri- si öreg fa rajza. A Cinkotá- ról származó „Áchim csa. Iád genealógiája" felirattal. A családfa ágain színes le­velek, ráírva a család férfi, ági új hajtásainak nevei, 1649-től 1924-ig. Az anya- könyvek alapján összeállí­totta Áahim Mihály, Csor- vás község jegyzője. Tekintetem sokszor elka­landozott már a 17 fö ágra oszló nagy fán. Az én ne­vem helyét kerestem rajta, de nőágra nem terjed ki a családfa. A mi családunk, ágával párhuzamosan fut Gyóni (Achim) Géza család, jának lombos ága.” Achim Mihály és B&cher Gizella házassága hét levelet bon­tott a családfán. Péter és Adám kiskorukban elhal, tok. A három lány neve mellett ott a férjük neve is. És az ág végén párosán, mint az akáclevél, Géza és Mihály neve. Büszke vagyok a rokon­ságra, szeretnék Gyóni Gé­záról sokat tudni, hiszen megfordult sokszor nálunk is. Akkor még anyám is gyerek volt. Mégis emlék, szik, hogy a szép barna fiú 18 éves lehetett. Érettségi előtt állt, és nagyapám csi­náltatott neki zsinóros, fe­kete magyar ruhát a vizsgá­ra. Mihály öccse még többet járt hozzánk: az Achim csa­lád összetartott. Mi maradt nekem e ro_ konságból? A gyerekkori téli estéken jó nagyapám mesélő kedvének emlékei, ki megemlékezett Gézáról, | Mihályról és szomorú halá­■ lükről, ott, a fogolytáborban. ■ Egy verseskötet is maradt • tőle családunknak dedikál. 5 va. ■ Most, amikor újra meg­• emlékeztünk róla, s méltat­• juk tehetségét, bátor kiáUá. ■ sát a háború, s a „Cézárok” ! éUen, én a nagy-nagy csa- j Iád fa egyik elszáradt ágának : hajtása toliammal tisztelgek ! e sose ismert, de szeretett m • rokon emléke előtt. Ä Huszár Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom