Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-22 / 196. szám
Szombat 1964. augusztus 22. 4 Áz idén 420 vagon búzát dolgoznak fel a medgyesegyházi malomban A két szocialista címért versenyző brigád egymással is versenyre kelt Kora reggeltől késő estig termelőszövetkezeti tehergépkocsik, lovas szekerek hosszú sora várakozik a medgyesegyházi malom előtt. A malomban, a gépek körül éjjel, nappal, felváltva ott serénykednek a lisztes ruhájú molnárok. Az irodában Osztroluczki Pétert, a malom üzemvezetőjét éppen telefonálás közben találom, munkatársai pedig összesítéseket, kimutatásokat készítenek. A szokásos Üdvözlés után Osztroluczki elvtárs irodájába invitál. — Lesz munkánk az idén is bőven — újságolja a malom üzemvezetője, miután elmondom jövetelem célját —, mert Battonya és Mezőkovácsháza kivételével a járás minden községét mi látjuk el liszttel. Minden 24 óra alatt 220 mázsa búzát kell leőrölnünk... De mielőtt az idei feladatokról szólna, visszapillant Osztroluczki elvtárs a múlt évre. tak be a járás termelőszövetkezetei. Tervünk eléggé magas, de úgy véljük, hogy az év végéig teljesíteni tudjuk. Amint Osztroluczki elvtárs elmondta, a medgyesegyházi malom hivatott liszttel ellátni a mezőkovácsházi járás kilenc cseretelepét is. — Jó dolognak tartjuk — mondja —, hogy a kilenc cseretelep közül kettő a termelőszövetkezetek irányítása alá tartozik. Almáskamaráson a Sallai, Med- gyesbodzáson az Egyetértés Termelőszövetkezet látja él liszttel a két község cseretelepét. Vagyis a szövetkezetek egyszerre 200 mázsa búzát is leőröltetnek a medgyesegyházi malomban. Majd a lisztet saját járműveikkel kiszállítják a telepre, ahol a cserét is a tsz erre kijelölt dolgozója bonyolítja le. Ezzel megszüntették azt, hogy naponként kérjenek munka alól felmentést és fogatot a szövetkezet gazdái őröltetés miatt Távozni készülődtem, amikor Osztroluczki elvtárs, aki 15 éve intézi a malom ügyeit, gondjait, mást is elújságolt: — Az idei év kezdetén két malmi kollektívánk brigádot alakított. Versenyre keltek a Szocialista brigád cím elnyeréséért. A Juhász és a Végvári őrlőbrigád közül a Juhász kollektíva vezet a kiőrlésben. Ugyanakkor a két brigád egymást is versenyre hívta. A kép, ami a malom üzemvezetőjének szavai nyomán elém tárult, azt érzékelteti: szorgalmas kollektíva serénykedik a medgyesegyházi malomban, és az idei terv szerinti 420 vagon búza feldolgozását minden bizonnyal teljesíteni tudják. Baikus Imre Harminc továbbtanuló a Békéscsabai Kner Nyomdában A Békéscsabai Kner Nyomda az utóbbi években indult rohamos fejlődésnek. Az elavult gépeket kicserélték, új, modem szárny épült a régi épületihez, s így néhány év alatt az ország legkorszerűbb nyomdái közé emelkedett. Az új nyomda természetszerűen több embert, több szakképzett vezetőt kíván. Felvetődik a kérdés, vajon lépést tart-e a tanult szakemberek képzése a rohamosan fejlődő üzemmel? Kérdésünkkel Botyánszki Pált, a nyomda igazgatóját kerestük fel. — Hányám tanulnak tovább az 1964/65-ös évben? — Szeptembertől csak néhány nap választ el, s ezért a nyomda fiataljai nrfár készülnek a középfokú nyomdaipari technikum felvételi vizsgájára. A Budapesti Nyomdaipari Technikum négy évfolyamát harminc fiatal dolgozónk készül elvégezni. Nagy szükségünk van középiskolát, nyomdaipari technikumot és egyetemet végzett dolgozókra, s ennek tudatában is vannak a Kner Nyomda dolgozói, hiszen tudják, hogy jó minőségű munkájukat és termelékenységük emelkedését továbbra is csak úgy tudják biztosítani, ha folytonosan növelik szakmai tudásukat. — Az előző évben hány dolgozót küldött a nyomda egyetemre? — Nyolc dolgozónk tanult hazai és külföldi egyetemen, így Lipcsében három, Moszkvában kettő, Szegeden egy, valamint a Budapesti Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetemen két dolgozó. — Hányán fejezték és fejezik be tanulmányaikat? — Ez évben két közgazdaságtudományi egyetemet végző hallgató, egy nyomdaipari főiskolai hallgató, 1965-ben pedig hat nyomdaipari technikumi és egy lipcsei főiskolai hallgató végzi el tanulmányait, és tér vissza az üzembe — fejezte be nyilatkozatát az igazgató. b. máié Gyulán tartotta ülését a HVDSZ megyei bizottsága A Helyiipari és Városgazdál— Tavaly 390 vagon búzát dolgoztunk fel, őröltünk le. Az idén jóval nagyobb feladat vár a medgyesegyházi malom molnárjaira: év végéig 420 vagon őrlési tervet kaptunk. Az év első felében öt hónapot dolgoztunk, mivel egy 'hónapig tartott a nagyjavítás, a karbantartás, Az öt hónap alatt 174 vagon búzát őröltünk. Újbúzáiból augusztus 12-ig 59 vagonnal hozJövő évre több új gyógyszertár megnyitását és meglévő gyógyszertár átalakítását tervezik megyénkben. Hétszázötvenezer forintos ráfordítással még az idén elkezdik — részben társadalmi munkában — Biharugrán egy új gyógyszertár építését. Ugyancsak még ez évben megkezdik Nagy- bánhegyesen egy új gyógyszertár kivitelezési munkáit is. Jövő esztendőben szintén több gyógyszertár építésére vagy felújítására kerül sor. Battomyán '470 ezer forintos költséggel átépítik a meglévő gyógyszertárat, s mellette két szolgálati lakást alakítanak ki. Mezőhegyesen — ahol a jelenlegi gyógyszertár pontosan olyan állapotban van, mint ötven évvel ezelőtt — egyJármű- és varrógéptulajdonosok figyelem! Meghibásodott járművéhez és varrógépéhez ALKATRÉSZT házhoz küld postán a Békési Fmsz jármtíszaküzlete. Amennyiben azt helyben nem tudja beszerezni, „Posta Küldő Kereskedelem” formájában minden típusú motorkerékpár, segédmotorkerékpár és varrógép alkatrész szállítását vállalja utánvéttel. Az írásbeli megrendeléseket szeptember 1-től kezdve 48 órán belül teljesíti. Bővebb felvilágosítást ad a helyi fmsz szakboltja, ahol megrendelő lev. lapot is adnak a megrendelők részére. 436 kodási Dolgozók Szakszervezete a napokban Gyulán megyebizottsági ülést tartott, melyen a gyulai bútoripari, a gyulai kötő- ipari, a gyulai kertészeti, torn illió 200 ezer forintos ráfordítással új, emeletes épületet létesítenek, amelyben gyógyszertár és két lakás kap majd helyet. A békéscsabai' Kinizsi utcai gyógyszertárat kétszázezer forintos költséggel újítják fel jövőre, a köfcegyáni elavult gyógyszertárat pedig új épületbe költöztetik. vábbá a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Vállalat igazgatója, sab-tdtkána, valamint a szakszervezeti bizottság termelési felelőse is megjelent. Elsősorban a Gyulai Bútoripari Vállalat első félévi 27 százalékos tervlemaradásáról volt szó, amit különböző okok idéztek elő, legfőképpen pedig a nem megfelelő munkaszervezés. Az ülésen határozatot hoztak, mely szerint a négy vállalat szakszervezeti bizottságának titkárai, termelési felelősei és szocialista brigádvezetői augusztus 30-ig látogatást tesznek a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Vállalatnál, ahol a legjobb a munka szervezése és az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával igyekeznek majd segítséget nyújtani a bútoripari vállalatnak. Mikes György: LEFU 8 (Szatirikus kisregény) Most is a laboratóriumban ült, az íróasztala mellett, de nem dolgozott. Hédiké járt a fejében. „Szeretem ezt a lányt és el fogom venni feleségül. Előbb azonban el kell válnom. De mit fognak szólni a gyerekek? Eh, azok már nem gyerekek. A fiam már családos ember, a lányom pedig utolsó éves egyetemista. Most egy kicsit magammal is kell törődnöm. Hatvanéves vagyok. Hatvanéves vagyok és szerelmes. SzerelmesFáradtán, sóhajtozva állt fel a székről, és munkához látott. Hunyorogva nézegette az egész termen végighúzódó bonyolult üvegcsővezetékeket, amelyekben ide-oda, le és fel futkáro- zott az eneloid. „Ha megkapjuk a pénzt, új laboratóriumot is építtetek magamnak és megren. delem Angliából a legmodernebb műszereket...” A csövekből, szűrőn keresztül, egy üvegtartályba csöpögött a fortyogó folyadék. Zimányi azon gondolkodott: mit tegyen a folyadékba? Szórakozottan körülnézett, de a polcokon nem talált semmit. Már mindent kipróbált. Tekintete ekkor egy sótartóra esett, amely a félig elfogyasztott vajas kenyér mellett álldogált az íróasztalon. „Só! Közönséges asztali só... Mi lenne, ha?!...” Megragadta a sótartót és jól megrázta az eneloid folyadék felett. Abban a pillanatban világoskék színű füstfelhő csapott ki az edényből. „Hm, érdekes, nagyon érdekes — motyogta —, szaga nincs, a színe világoskék... Vajon milyen gáz ez?” Elgondolkozva- ment vissza az íróasztalához, és a képleteit nézegette. Néhány perc múlva azonban abba kellett hagynia a munkát, rettenetesen megfájdult a feje. A fejfájáson kívül furcsa, soha nem tapasztalt gyötrő, szorongó érzés kerítette hatalmába. „Mi van velem? Az előbb még semmi bajom se volt!” A szorongó érzés egyre fokozódott. Fejét tenyerébe hajtva, türelmesen várta, hogy jobban lesz, de nem lett jobÚj és átalakításra kerülő gyógyszertárak Állványok Békéscsaba főterén. ban. Ideges remegés futott végig a testén. A válla meggörnyedt, mert valami nyomta, szorította a szívét. Hirtelen egy hangot hallott, a saját hangját: — Nem szégyelled magad? Nem is kell nektek százmillió... Elég lett volna huszonöt is, vagy mondjuk harminc ... Felnyögött és befogta a fülét. — Miért kértél százmilliót? — kérdezte a hang, a saját hangja. — Az intézet korszerűsítése maximum harmincmillióba kerül. Ezt te is tudod... Ekkor felugrott és a nyitott ablakhoz lépett, de a friss levegő sem segített rajta. A szorongás őrjítő nyugtalansággal párosult: lehajtott fejjel, hátratett kézzel ide-oda cikázott a teremben. Futni, szaladni, rohanni szeretett volna... „Teljesen igazad van — suttogta magában, eszelős tekintettel a padlóra meredve —, elég lett volna harmincmillió is ...” Megnézte magát a mosdó fölött levő tükörben: az arca céklavörös volt az izgalomtól, a szeme úgy ragyogott, mintha lázas lett volna. Néhányszor még körülügette a laboratóriumot, aztán berohant a szobájába, felkapta az aktatáskáját és ügyet sem vetve Hédiké ijedt kérdezés ködésére, kiszaladt. Futva ment le a lépcsőn, felrázta a volán mellett szunyókáló sofőrt és harsány hangon kiadta az utasítást: — A minisztériumba! A minisztériumban félrelökve a folyosón várakozó ügyfeleket, az útjába kerülő, csodálkozó tisztviselőket, a titkárnőt, aki a testével védte a főnökéhez vezető utat, ezekkel a szavakkal állított be a miniszterhez: — Nem kell a százmillió! Csak harminc! Az is untig elég!... A miniszter katonaviselt ember volt: harcolt Spanyolországban, partizán volt a második világháborúban, és ötvenhat előtt, börtönben is ült, tehát eléggé megedzette az élet, most mégi* megrökönyödve, tátott szájjal bámult Zimányira. Ilyen még nem volt! Füléhez illesztette a tenyerét és zavartan megkérdezte: — Bocsánatot kérek, mit is mondott az előbb? — Azt mondtam, hogy nincs szükségünk százmillió forintra... Harminc is untig elég ... „Mégis jól hallottam — mondta magában a miniszter. — Nem többet kérnek, hanem kevesebbet.” (Folytatjuk)
