Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1964. július 12. 5 Vasárnap Ä bátorság jutalma messzire eltalál — Mezőhéki hőstett — kevermesi jutalom — K evermesen a Március 15 utcában világoskék War- szava kocsi fékez. Belőle magas, markáns arcú férfi száll ki és vele még három iskolás korú gyerek. A falubeliek találgatják, ugyan ki jöhetett az új me- zőgazdászékhoz, Hunyadi Péterék- hez. A jövevényeket persze, hogy nem ismerhetik, hiszen Oláh János Kossuth-díjas, a Szolnok megyében jól gazdálkodó Héki Állami Gazdaság igazgatója, a gyerekek pedig az új mezőgazdász Péter fiának martfűi játszópajtásai. A vendégsereg körülüli a tornác fonott asztalát. A három jövevény-gyerek és az itthoni, ifjú Hunyad Péter. Ott ül megilletődötten az édesanya is, az apa valahol kinn jár a határban. A kétszáz kilométernyi út porát leöblítve Oláh János Kossuth-díjas emeli tekintetét a megszeppent tizenhárom esztendős gyerekre, a kevermesi általános iskola nyolcadik osztályos1 tanulójára, ifjú Hunyad Péterre. — Kedves Péter fiam, nem szeretnék túlzottan ünnepélyes lenni. Mint sejted is, azért jöttünk, hogy tisztelegjünk előtted. Bátor tettedért Bozsik Tibor bácsi, a Szolnok megyei Állami Gazdaságok igazgatója üdvözletét küldi és ezer forint jutalmat. Gratulálunk. Ez úttörőhöz méltó Cselekedet yolt. Az édesanya elfogódottan szól. — Jaj, csak azóta gondolunk rá, milyen veszélybe került Péter. Tulajdonképpen nem is került, hanem maga kereste. Egy hónapja már — akkor még a Szolnok megyei Mártfűn lakott a család —, hogy Hányad Péter fürödni indult a Tiszára vasárnap ebéd után. Elkísérte hűséges Csö- pi kutyája is, akit azóta már a kevermedi játszótársak is megismertek. A Tisza-gáthoz érve nagy pukkanásra és tehénbőgésre figyelt fel Péter. Majd egész csorda bő- dült fel. Péter a gát tetejére szaladt. Ott látta, hogy négy gyönyörű tehén élettelenül bukfencezik lefelé. Azóta kiszámolták, a négy elpusztult tehén 51 ezer forintot ért. De Péternek akkor nem volt erre gondja, ideje. Azt látta rémülten, rohan a meg- bőszült csorda a Tisza-gátra, ahol a 22 ezer voltos magasfeszültségű vezeték drótja 80 centiméternyire csüng a föld felett. S a megvadult gulya nyomja magával Angyal Pál tehenészt is. Péternek jelese volt fizikából. Tudta, az áramvezeték érintés nélkül nem lehet veszélyes. Gyorsan átbújt a vezeték alatt szemben a csordával. És kiáltozva, hadonászva szúrkálta botjával a felé tartó tehenek orrát. A visz- szaterelésben hangjával Csöpi kutya is segített. Percek voltak csak ezek, de nehéz pillanatok. Pétert bármelyik pillanatban a vezetékhez nyomhatja akármelyik tehén. Szerencsére sikerült. De akkorra a Tisza-partról erre tartott a másik csorda. Törzskönyvezett kiváló tehenek azok is! Milliós érték. Péter rohant és szólt a gulyásnak. Aztán új.abb vágta a gazdaság igazgatójához. A fürdésből bét nem lett semmi, De bátorságával óriási értéket mentett meg ifjú Hunyad Péter. Tettét a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága ezer forinttal jutalmazta és kormánykitüntetésre terjesztette fel. A jutalompénzt hozta el magával Oláh Jánős Igazgató és a héki játszótársak: Borhj Márta, Oláh Béluci és testvére. A pénzből — Péter rögtön eldöntötte — Tihany .kerékpár lesz. Lehet, hogy azóta mái- azzal karikázik megérdemeltért a kevermesi főutcán. t)e most, a j utalom átadása perceiben nagy a megilletődöttség. Csak a-ünnepelt találja fel köny- nyedén magát, — Gyerekek — szól ujjongva martfűi- volt pajtásaihoz —, amíg maradtok, gyertek, játszunk egyet. Börzék Lajos Vigyázat feltaláló! ötletgazda« amerikai film, itt-ott komolyabb mondanivalóval fűszerezve. (Bemutatja a csór vési Május 1 mozi, július 14-től 16-ig.) Veteránokkal rr •• •• oson □ Negyvenöt évvel ezelőtt fiatalos lelkesedéssel, belső tűzzel, konok elszántsággal indultak el Békéscsabától Nagykőrösre, hogy beálljanak a Vörös Hadseregbe, harcoljanak a dicsőséges Tanács- köztársaságért. Most ősz a hajuk, ritkul is már, higgadt, komótos vagy remegő a mozdulatuk, öreges a léptük, hajlott a tartásuk. Hatvan, hetven, hetvenöt évet számolhatnák. Két világégés, két ellenforradalom zúgott át felettük, de nem törte meg hitüket. 1919 emléke forró emlék életük' alkonyán is. Ka szóba kerül a harc, felcsillan nak két szép hónapját töltötte. Felrajzoltak az emlékek arról a napról, amikor beöltöztek az egyenruhába, amikor az első szabad május elsejét ünnepelték a körösiekkel együtt. Nagy többségük azóta sem járt a városban, de még környékén sem, így aztán bizsergetö volt a gondolat: mennyi maradt meg a régi Nagykőrösből, milyen most, 1964-ben? A városi művelődési ház patinás épülete elé sűrű szálú esőben érkeztünk meg. Nem tudta az hűteni egy cseppet sem a találkozás melegét, bensőségét! A harcostárzervet készítenek évente három ezer munkás közreműködésével, 1970-ben mór 11 ezer vagonná: akarnak számolni. A veteránok elismerően bólogattak: ez igen Ki hitte volna közülük 45 éve hogy ilyesmit hall itt? A dobozüzemben, a lévonalnál. 8 készáruraktárakban minden látnivalót alaposan megnéztek a> öregek Leskó László osztályvezető kalauzolása mellett. Nagyon elégedetten búcsúztak el a gyáriadtól. v □ A gyárból a Ceglédi utcába vezetett az út, az egykori hadosztályparancsnokságra. Az épület A Vörös Hadsereg egyik páncélvonata, melyen a békéscsabai vöröskatonák is teljesítettek szolgálatot. a tekintetük, átforrósodik a hangjuk: „azt nem lehet elfelejteni sosem...” Veterán vöröskatonák, békéscsabaiak. Hétfőn nagy útra vállalkoztak: ellátogattak a hajdani események két színterére, Telekgerendásra, s onnan egy iramadással Nagykőrösre. Huszonkilencen szálltak buszba a borongás reggelen. Ve- . lük tartott Kovács Pál országgyűlési képviselő, Kendra János népfront-titkár, Vrbovszki György, a városi pártbizottság munkatársa, s ott voltam magam is, krónikásnak. Útjukat a Hazafias Népfront-bizottság és a városi párt- bizottság szervezte meg. Telekgerendáson nem sokat időztünk. A kis csoportból tizennégyen vettek részt abban a vérleien akcióban, mely 1919 március végén zajlott le. Két páncélvonattal megállásra késztettek egy franciákkal teli csapatszállító vonatot az állomáson. Arra a riasztó hírre özönlöttek ki Csabáról akkor, hogy a franciák el akarják foglalni a várost. Eléjük jötte'k, lefegyverezték az álmos katonákat, aztán beszállították őket a városba. A nép örömujjongva várta a rajtaütőket. (Aztán két nap múlva elengedték a sereget, kiderült, hogy Aradra tartott...) □ Szétnéztünk az állomáson, rekonstruáltuk az akkori ne’yze- tet, a páncélvonatok manőverezését, aztán folytattuk tovább az utat. A buszrádió kellemes zenéje, az elsuhanó tájak szépsége, aZ érlelődő termés látványa, a beszélgetés lehetősége derűre hangolt mindenkit. Nem volt hiány évő- désből sem. Ha nem is mondta ki, mindenki arra gondolt, hogy mi várja Nagykőrösön, ahol ifjúságásaknak kijáró örömmel paroláz- tak egymással a vendégek és vendéglátók. Frej tág Béla, Harsányi Ferenc, Csókás László, Zombori Lajos, Gazdagh József, Vágó György, Róka Sándor fogadta a csabaiakat, a városi pártbizottságot a fiatal, agilis Horváth József osztályvezető, a népfront-bizottságot Horváth. Lehel titkár, a tanácsot Reszeli Sós Ambrus vb-titkár képviselte. □ Hamarosan előkerült Sasi György elvtórs is, aki 1919-ben a helybéli direktórium tagja volt. O tartotta a köszöntő beszédet, ami igen meghatotta a csabai öregeket. A felejthetetlen napokról szólt, a körösi nép fénylő öröméről, az együtt ünnepelt május- kezdetről, a kiképzésről, aztán a harcokról, s a mai valóságról, az egykori v álmok beteljesedéséről, az ottani veteránok munkálkodásáról, tenniakarásáról. Aztán egész nap velünk járta a várost, mely hajdanán szállást adott a csabaiaknak, kenyeret és fegyvert, meg biztatást. Horváth József a mai körösi örömöket, gondokat sorolta el. A régi szeszfőzdéből hatalmas konzervgyár lett, ládagyár, faárugyár ad megéine- tést a nép egy részének, szépen gyarapodnak a szövetkezetek, épülnek a lakások. Most 26 ezer lakosa van a városnak. Azt mér a C.fra-kert, a Hősök tere, s az utcák bizonyították ékesen, hogy a körösiek szeretik városukat, munkálkodnak érte. Gyönyörűek a parkok. Déltájban, amikor a konzervgyárba indultunk, felszakadtak a felhők, kisütött a nap, élesztette a jó közérzetet. A séta a gyárban több mint kétórás , volt. Előtte Szűcs Sándor főmérnök vázolta a gyarapodást, évről évre tartó fejlődést. Most hatezer va^on konmost Is áll, meleg családi otthon. A posta szomszédságában, a Hősök terén elragadóan kedves, gondozott park áll az egykori Técsi- ház helyén. Ebben a házban osztották 19-ben a vöröskatonáit egyenruháját. Most vakációzó gyerekek önfeledt játékától hangos a környék. Az öregek derűsen simogatták tekintetükkel a gondtalan, apróságokat. Azt hiszem, elgondolták: ezeknek a boldogságáért, öröméért is harcoltunk egyszer. Az ebéd ünnepi volt, helybeli Ezerjó borral koccintottunk köz- 'ben. Utána a nagyerdőt kerestük fel, aztán a négyszáz éves gimnáziumot mutatták meg vendéglátóink, ahol Arany tanár úr lakja állt hajdanán. Emléktábla és emlékmű őrzi körösi napjainak valóságát. A Cifra-kertre kevesen ismertek rá. Szebb, mint valaha. A táncaréna már akkor is megvolt igaz, amikor a veteránok itt jártak, de az ezerszemélyes szabadtéri színpad, a söröző, a sok kényelmes pad csak a felszabadulás után került ide. „Tanulhatnánk parképítést”, pendítették meg többen Békéscsabára gondolva. Alkonyodni készült már, amikor hazafelé indultunk. A sok sétától, a sok látnivalótól egy kicsit eltörődötten szállt buszba a küldöttség. És élménnyel, mesél- nivalóval telve. Mindenki úgy érezte, hogy érdemes volt felkerekedni, széjjelnézni abban a városban, ahonnan negyvenöt éve csatákba indult. □ Űj hitet, új erőt ajándékozott a veteránoknak ez a nap: lám, megérte a harc, s érdemes ezután is dolgozni, serkenteni, küzdeni, összevetni a vállat a szebb életért munkálkodó fiatalabbikkal. Palla« Róbert
