Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

1964. július 24. g Péntek A július ugyanolyan akár az október A dévaványai színjátszók, fotó szakkörösök, citerások nyáron is tevékenykednek A színházi évad végén Manapság már mind több mű­velődési otthonban mondják, ha a nyári hónapok eseményeiről érdeklődik az ember, hogy nincs uborkaszezon, több szakkörünk változatlan buzgalommal tevé­kenykedik. Dévaványán is így van, és ezért elsősorban az ott­hon igazgatóját: Szentirmay Jó­zsefet illeti dicséret. — Színjátszóink augusztus 20- ra készülnek; színvonalas, vál­tozatos kultúrműsort állítunk össze — mondja. Már megtörtént a darabválasztás is, Földesi Mi­hály Dusel Gasse című egyfel- vonásosát mutatjuk be. A színmű Nyugat-Németországban játszó­dik, cselekménye izgalmas, lebi­lincselő. A darabon kívül ének­számok, szavalatok kerültek a műsor tervébe. A továbbiakban a művelődési otthon igazgatója beszámol a fotószakkör munkájáról; ennek tagjai az utóbbi hetekben a ha­tárt járták, és ügyes képeshír­adókat készítettek az aratásról. A szakkört Máté László gyomai gimnáziumi tanár vezeti, és he­tenként egyszer, szerdán tarta­nak összejövetelt, „műszaki” na­pot. Taglétszáma 14, zömmel he­tedikes, nyolcadikos általános is­kolások, de az idősebb korosztá­lyok is képviseltetik magukat közöttük. — A nyári esték programjában általában tv-nézés szerepel — mondja az igazgató. — Évekkel ezelőtt kialakult a művelődési otthon televíziójának közönsége, délelőtt pedig az iskola napközi­sei jönnek, bár ők az utóbbi idő­íj általános iskolával gazdagodik megyénk Az elmúlt évek során egyre több általános és középiskolát vett birtokába megyénk tanuló- ifjúsága. A folyamat nem áll meg, újabb és újabb iskolák épí­tése kezdődik el vagy fejeződik be a községekben. Így rövidesen elkészül a gerendási négytanter­mes általános iskola, melynek építési munkáit az elmúlt év őszén kezdték el. Ezzel egyidőben nevelői lakás is épül Gerendáson, s a két épü­let összes költsége mintegy 2 millió forintot tesz ki. IBUSZ-kirendeltség alakul a gyulai Várfürdőnél Az IBUSZ és a Gyulai Városi Tanács megállapodása értelmében IBUSZ-kirendeltség nyílik meg július 25-én Gyulán, a Várfürdő bejáratánál, s minden szombat, vasárnap és ünnepnap délután tart majd nyitva. A fürdő látogatói itt válthatják meg jegyüket vonatra vagy a bé­késcsabai autóbuszra, elkerülve az utazás előtti sorban állást. Ezenkí­vül a kirendeltség külföldi valuta- vételt bonyolít le, s természetesein információszolgálat is lesz. A Magyar Televízió a vidéki színházak tv-fesztiválja keretében Békéscsabáról Shakespeare: A makrancos hölgy című vígjátéká­nak egyik előadását közvetítette. Az előadás címszereplőjét, Stefa- nik Irént és rendezőjét, Vass Ká- •olyt nívódíjban részesítették. A ben ritkább vendégek, pedig vál­tozatlanul szívesen látjuk az is­kolásokat minden délelőtti adás alkalmával. Üjság még, hogy az országos hírű citerazenekar nyá­ron is próbál, a változás náluk csak annyi, hogy a messze földön híres-nevezetes Kádár Feri bácsi, a zenekar vezetője betegeskedik, s addig Nacsa János a dirigens. A meglepően gazdag nyári kul- túrmunka mellett már az őszi terveket kovácsolják. Elhatároz­ták, hogy honismereti szakkörük októberben kiállítást rendez, me­lyen a Sárrétre jellemző ősi fog­lalkozások tárgyi emlékeit mu­tatják be a község lakóinak. Sarkad szívében egy intéz­ményt keresek. Megállók a föld­szintes ház előtt, ahol emlékeze­tem szerint lenni kellene. A kapu felett azonban ezt hirdeti a zo­mánctábla felirata: Fogásztai Központi Rendelőintézet. Nyílik a kapu, élénk mozgású, de már őszülő hajú, fejkendős asszonyka bukkan elő, kezeben seprű. Nyilván a járdát akarja rendbe hozni. Mondom neki, mi járatban vagyok. — Ö! Azok már rég elköltöztek — legyint. „Azok” alatt az általam keresetteket érti. — De ha már itt van, kedvesem — folytatja nyájasan — tekintse meg a fogá­szatunkat. Érdemes, én mondom, hogy az! Igaz, hogy a doktor még nincs bent, de elmondom én he­lyette is, amit kell. Debreceniné vagyok, Debreceni Mihályné, a takarítóasszony. Általában har­mincán járnak ide naponta, de felmegy ötvenre is néha! — Tudja kedves, kevés ne­künk ez az idő, amink van. Az lenne Sarkad községnek is meg a vidéknek is a kérése, hogy ket­tős műszakot állítsanak be. Azt is megmondom, hogy miért: — Az a cukorgyári, az a ken­dergyári meg a többi munkás ki ne essen a munkából csak azért, mert a foga fáj. A délutáni ren­delés vagy két-háromezer lélek­nek a kívánsága lenne. Most, hogy még nincs ilyen, itt ülnek egyazon rendelésen és egymásra várnak nagy kínosan. — Három éve vagyok itt és ta­karítok. Mit mondjak még? Na­gyon jól működik ez a fogászat. A népek elégedettek vele. Jól mondom drága szívem, négy órát fizet nékem a kórház a munkám után, de itt vagyok hatot is, hogy haladjunk. A fogászunk is olyan ember, aki nincs magára tekintet­tettel, csak dolgozik. Kiss Sándor a neve, államvizsgázott fogász. Mezőgyánban lakik, onnan jár be busszal, ezért kevés az ideje. La­kás kellene néki itt, Sarkadon. díjat július 21-én Budapesten Hajnal Kornél, a Magyar Televí­zió elnökhelyettese adta át a ki­tti letteknek. F alkalommal egyébként még 8 v*dcki színművész, 3 rendező és egy díszlettervező kapott nívódí­jat, Szakszervezeti megyei nyugdíjas-találkozó volt Gyulán Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei bizottsága az elmúlt évekhez ha­sonlóan az idén is megrendezte a nyugdíjas élelmiszeripari dolgo­zók találkozóját. Csaknem 300 idős szakszerve­zeti veterán találkozott Gyulán szerdán a Várfürdőben. Egy napot töltöttek együtt, ismerkedtek a várossal, a fürdővel és délben kö­zös ebéden vettek részt. A nyug­díjasokat üdvözölte az ÉDOSZ budapesti központjának kiküldötte is, valamint a találkozót szervező megyei bizottság titkára, Faragó Mária« — Most olyasmit mondok, amit nem kell papírra tenni — kezdi elhárító mozdulattal. Meglepetéssel vegyes kíván­csisággal bámulok rá, óm amit mond, arról kiderül, hogy csak ő véli „leírhatatlannak”, valójában nagyon szépen beleillik abba az egészbe, amit eddig mondott. — Jóformán meg sem nyílt a rendelő, én már itt dolgoztam, csak úgy, társadalmi munkában. Ápolok én lelkem minden szen­vedőt. Ez a mi igazi munkánk. Meg aztán mindennap megküz­dök a sepréssel. Huszonnégy kan­ta vizet hordok naponta, mert a doktorunknak egy-egy rendelés­kor százhússzor is kezet kell mosnia. Ellenben azt megírhatja, hogy Sarkad jó község. Tudja-e, fiam, hogy nálunk alakult meg az első tsz az országban? Leninnek hívják. Mi a tsz-tagok fogait is gondozzuk. Nemcsak húzunk meg tömünk nekik, hanem fogpótlást is csinálunk. Kell a jó fog, külö­nösen így nyáron a száraz koszt­hoz, amikor jobbára a mezőn dol­goznak. — A lánykori nevem Jakó Zsu­zsanna. Az idén értem a hatvan- egyedik esztendőbe, öt elemim van. Tizenkét esztendős korom óta dolgozom. Még ez az év van, aztán nyugdíjba megyek. Egyet­len fiam, gyermekem százados, Pesten. A férjem a Haladás Tsz- ben dolgozott, ő már nyugdíjas. Valamikor az Almássy gróf birto­kán, Nyékpusztán béreskedett. Sose jutott aratáshoz. Azt mondta az ispány, kommunista ne boldo­guljon. A mostani férjem a máso­dik emberem. Az elsőt Elek La­josnak hítták. Tizenkilences ka­tonaként Szolnoknál golyót ka­pott a fehérektől. Ki kellett volna vétetni belőle, de a bukás után nem mert kórházban jelentkezni, a csendőrök nyomban lecsaptak volna rá. Így aztán betegeskedett, szikkadt, fogyott szegénykém, míg huszonnyolcban csak ellob­bant az élete gyertyája... — Hát ennyit mondhatok. Most itt dolgozgatok a fogászatunkon. Meg a játszótér dajkája is va­gyok. A tétlenséget nem kedvel­tem én soha... Becsukom a jegyzetfüzetet és nagyon szépen megköszönöm a sarkadi fogászati rendelőről ka­pott váratlan, de értékes tájékoz­tatást. Igaz, hogy a rendelő veze­tője helyett a takarító néni tájé­koztatott. ö nem illetékes? Szak­szempontból semmi esetre sem. így azonban, ahogyan az egészet elmesélte és papírra vetettem, nagyon is az. Vasárnap volt a hivatalos évad­zárás a Jóikai Színházban. Vass Károly igazgató-főrendező referá­tumában rövid áttekintést adott az elmúlt évadról, körvonalazta az évad eredményeit, nem részletezve értékelte az egyes produkciók mű­vészi színvonalát, hatásosságát. Tulajdonképpen hasonlóra vállal­kozik ez a cikk is, keresve az 1963 —64-es színházi évad kiemelkedő­en sikeres vonásait, és nem hall­gatva el a gyengébben sikerült vállalkozásokat sem. Bevezetőben félreérthetetlenül meg kell mondanunk, hogy szín­házunk — a Trefort utcai kultúr- ház szokatlan és alig-alig szín- házjellegű körülményei között — becsülettel megállta a helyét, akár a művészi szín Vonal, akár pedig a produkcióknak a közönségre gya­korolt hatása nézőpontjából vizs­gáljuk az egyes előadásokat. Tizenhárom bemutató volt és az eredeti műsorterv mintha keve­sebb változást szenvedett volna, mint tavaly, vagy azelőtt. Ez fel­tétlen hasznos, hiszen elsősorban a bérletet vásárlók szeretnék, ha azokat a darabokat látnák, ame­lyekre jegyet vásároltak; de a nem bérletesek is joggal igénylik, hogy a meghirdetett terv meg is valósuljon. Természetes azonban, hogy évad közben adódhatnak olyan változások, melyek áthúz­zák a tervezés számításait és más darabot kell műsorra tűzni. Az elmúlt évadban például Kamondy László Vád és varázslat című színműve helyett Dobozy Imre Holnap folytatjuk című művét mutatták be, Molnár Ferenc Dok­tor úr című zenés vígjátékát pedig ugyancsak Molnár „01ympiá”-ja váltotta fél, elmaradt a Mágnás Miska, helyette az operettek sorá­ba Lehár „Vándordiák”-ja lépett. Látnivaló viszont, hogy a színház igazgatósága már az évad elején megalapozottan tervezett, és el­gondolásait lényegében megvalósí­totta. Az már más kérdés, hogy a „Holnap folytatjuk” az évad egyik kiemelkedően legjobb produkció­ja volt, az „01ympiá”-ban pedig Szentirmay Éva parádés alakítá­sára (partnere Szoboszlay Sándor) évek múlva is emlékezni kell. Ezekkel a változásokkal együtt vizsgálva a színház tevékenysé­gét, az évad általános sikerét a Makrancos hölgy (a tv is közvetí­tette), A nadrág, a Holnap foly­tatjuk és a Kakuk Marci alapoz­ta meg. Nem véletlen, hogy vala­mennyi prózai darab, a színház prózai együttese is jobb, nagyobb feladatok megoldására képes, mint az operett-gárda; így adódott az­után, hogy a zenés vígjátékok sem hozhattak megnyugtató sikert, mert vagy prózai színészeink egyike-másika áll hadilábon az énekléssel és a tánccal, vagy éne­keseink nem tudnak úgy mozog­ni a színpadon, hogy elkerüljék az operettben esetleg elnézhető me­revséget, mesterkéltséget. A Mak­rancos hölgy tv sikere várható volt, sok szerepe közül Stefanik Irén itt egyéniségére, adottságára pontosan illő feladatot kapott és ez — látnivalóan — szerepének megformálását, munkájának mű­vészi színvonalát is emelte. Vass Károly igazgató-főrendező szin­tén ezen az előadáson valósította meg leghiánytalanabbul elképze­léseit. Így történt, hogy színhá­zunk méltó produkcióval tiszte­leghetett a Shakespeare-emlékév alkalmából a nagy angol drámaíró előtt. Dunai Ferenc A nadrág cí­mű vígjátékát Miszlay István rendezte tárgyilagos eszközök­kel, a színészek közül Körösztös István Radó Tamás igazgatót ala­kította kitűnően. A „Holnap foly- taitjuk”-ról már megemlékeztünk. (Ez is Miszlay rendezése volt.) A Kakuk Marci sikerének titka pe­dig Máté Lajos rendező helyes koncepciója: Tersén sEky-légkört teremtett, megkapó líráit ötvözött bizarr kegyetlenséggel, érzelmes pillanatokat érzékiséggel, ka- kukmarcis jókedvvel, derűsen. Az operettek ebben az évadban mér­sékeltebb sikert hoztak, színvonal­problémák is adódtak, összessé“ gükben azonban elfogadható volt minden bemutató. Ezekben Szép- laky Endre nevét jegyeztük meg; a közönség véleménye bizonyára azonos. A zenés vígjátékok sorá­ban első helyen Gyárfás: Férfiak­nak tilos című műve szerepel, és egy remekül eltalált alakítás: Dé­nes Piroska mint Zsófia, családfő- kisasszony. Ha már szó esett egy­néhány emlékezetes színészi alakí­tásról, itt kell megjegyeznünk, hogy az elmúlt évad több művé­szünk fejlődése szempontjából örömteli eredményekkel szolgák Nem vitás, hogy Szoboszlay Sán­dor volt az, aki valamennyi alakí­tásával osztatlan sikert aratott Szoboszlay hatalmas iramú színé­szi fejlődést tanúsít, ennek csupán állomásai Ágass mérnök, Kovács kapitány, (a Molnár-darabban) Petruchio és az újabb országos siker: Don Carlos, a gyulai Vár­színház Hernani előadásában) Bíró József Kakuk Marcija a mű­vész elhivatottságát bizonyítot­ta; elismerően kell még szólnunk Németh László karmesterről, aki ebben az évadban is sokat tett a zenekarért, hozzáértése egyre job­ban gyümölcsözik. Ha azt állítjuk, hogy az évad megfelelően egyenletes színvona­lai; hozott, még nem tagadjuk, hogy akadt egy-egy gyengébben sikerült előadás is. Ezek legtöbb­ször — sajnos, ez már megszokott — abból fakadnak, hogy tökéle­tesen ki nem osztható darabok­kal is próbálkoznak, bár ezek mű­sorra tűzését még a kísérletező kedvvel sem lehet magyarázni. Gondolunk elsősorban a „Kaméli- ás hölgy”-re (tisztelet, becsület Dumasnak), melynek lényegbevá­gó szentimentalizmusát a békés­csabai előadás sem tudta leküzde­ni. Csehov: A három nővér című színművének előadása sem emel­kedett túl az átlagon, bár né­hány alakítás (Szentirmay Éva, Dánffy Sándor, Körösztös István és Bíró József) szép élmény volt. Feltűnően gyengén sikerült a „V ándordiák”, melyet évadzáró operettként a békéscsabai szabad­téri színpadon játszottak először. Az évad összképe — mindezek ellenére — megnyugtató és sokkal jobb, izgalmasabb új évadot ígér. A tervek már elkészültek, várako­zásunk a jelek szerint nem lesz hi­ábavaló. Erről azonban, majd legközelebb, az új évad nyitása előtt szokásos interjúban részle­tesen tájékoztatjuk a Békés me­gyei Jókai Színház barátait, kö­zönségét. Nívódíjat kapott A makrancos hölgy című Shakespeare-vígjáték békéscsabai rendezője és címszereplője Nem illetékes ? Váratlan interjú egy takarító nénivel Huszár Rezső Sass Ervia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom