Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1964. Július 12. 6 Vasárnap r> o ALÁD-OTTHOM Beiratkozástól pótbeiratkozásig Milyen iskolába írassuk általános iskolát végzett gyermekeinket? Pedagógiai tanácsadás Az általános iskolát idén vég. zett fiataloknak nem mindéin esetben hozott örömet az évzáró. Soha még ennyien nem jelentkeztek középiskolába, mint az idén. A középiskolák — gimnáziumok, szakközépiskolák és technikumok — azonban nem minden jelentke. zőt tudnak felvenni, csak a pályázók 84,6 százalékát. Ennek oka nemcsak a férőhelyek hiánya, hanem az is, hogy bizonyos iskolákat megrohantak, mások iránt viszont csekély voit az érdeklődés. Az újonnan létesített falusi gimnáziumokba általában kevés volt a jelentkező: akad olyan is, ahol az első osztályba mindössze 15—18- an kérték felvételüket, míg a városi középiskolák első osztályaiban a létszám sokszor a negyvenet is meghaladja. Sokan úgy gon. dolják, hogy inkább vállalják a naponkénti fárasztó vonatozást, a talán nem is olyan közeli városi iskolába, minthogy falusi gimnáziumba járjanak. De elsősorban nem is azokról akarunk beszélni, akik mindenképpen középiskolát akarnák végezni, de kimaradtak a városi középiskoláikból — a pót- beiratásig bizonyára meggondolják magukat, s felvételüket ikérik a falusi gimnáziumokba. Nagyobb gond, hogy igen kevesen jelentkeztek szakmunkás-tanulónak. Jóval kevesebben, mint ahány férőhely van, mint,.ahány szakemberre az iparnak, a mező- gazdaságnak szüksége lenne. Idén DIVAT Pesten nem lesz divat a monokini Amilyen nagy sikere van a bikininek, olyan nemtetszést váltott ki nálunk a legújabb nyugati divathóbort, a monokini. Lehet, hogy célzatosan, a Corvin Áruház július 8-án legszebb fürdőruháit vonultatta fel, köztük bikiniket és a legújabb megoldású kétrészes fürdőruhákat. még az úgynevezett ^divatos” szakmákban sem volt túljelentkezés, de egyes területeken a tervezett férőhelyek 30—50 százaléka betöltetlen maradt. Mintha a szülök és gyermekek teljesen megfeledkeztek volna arról, hogy a szakemberképzés fő kerete ma is az ipari és mezőgazdasági tanulóiskola! Középiskolaija jelentkeztek még olyanok is, akik hadilábon állnak az elméleti tudománnyal, de valamilyen gyakorlati munkában bizonyára jól megállnák helyüket. Elsősorban róluk, nekik akarunk szólni. Ügy gondoljuk, a figyelmeztetés még idejében történik, hiszen a pótbeiratkozásig csaknem két és fél hónap áll rendelkezésükre. Még megfontolhatják, milyen szakma felel, ne meg legjobban a képességeiknek, vágyaiknak. Bizonyára arra is van módjuk, hogy volt osztály- főnökük, szaktanáraik tanácsát kérjék. A helyi (járási) tanácsok munka-, illetve művelődésügyi osztályain pedig felvilágosítást kaphatnak, milyen — érdeklődésüknek megfelelő — területen folytathatnék tanulmányaikat, akár a gyáriparban, a helyiiparban vagy a kereskedelemben, akár a mezőgazdaság bármely ágálban óhajtanak szakemberré válni. A szakmunkásképzés tanulmányi ideje általában 3 év, egyek sza'kágaklj^n 1—2 év. Szakmától függően részesülnek a tanulók elméleti és gyakorlati oktatásiban. Az arány rendszerint ezt az első két évben 2 nap elmélet, 4 nap gyakorlat, a harmadik évben 1 nap elmélet, 5 nap gyakorlat. A növendékek az első perctől kezdve ösztöndíjat, illetve óraibért kapnak, ennek összege a tanulmányi eredménytől függ, és félévenként emelkedik. (Az öntő, a kovács, a kohász, az építőipari és a vájár tanulók, a mezőgazdasági szakin unkás képzésben részt vevők ösztöndíja, illetve bére magasabb, mint más szakmákban.) Jó eredmények esetén lehetőség van arra, hogy a tanulmányi idő utolsó harmadában a tanuló már teljesítménybért kapjon. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság várja a jövő szakembereit. Népgazdasági érdek, hogy ne maradjanak betöltetlen szakmunkás-állások, s egyéni érdekek, hogy minden fiatal megtalálja a ■helyét — a kedvére való helyet — az életben. Arra is kell gondolni: a segédmunkási beosztás lehet, hogy gyors és pillanatnyilag kedvező megoldást nyújt, de nem ad távolabbi perspektívát. A fejlődő ipar és mezőgazdaság egyre kevésbé éri be képzetlen emberekkel! Beiratkozástól pótbeiratkozásig még van idő gondolkodni és cselekedni. S most még válogatni is lehet, A tanácsok művelődésügyi, illetve munkaügyi osztályai minden felvilágosítást megadnak az érdeklődőknek. Zsigmondi Mária Az első próbálkozás. Hegyet, völgyet bejárunk Hegyet, völgyet bejárunk, ösvényeken nótázunk, szép lepkéket kergetünk, détidőben jót eszünk, ha esik, a sátorban, társasjáték jön sorban, ha a nap süt úszkálunk, napfürdőzünk, labdázunk, a kövérek lefogynak* a soványak meghíznak, öröm ez a javából, soká tartson a tábor! Miután Mazsola és Manóka jó éjszakát kívánt a gyerekeknek, hétesztendős kislányom is elköszönt tőlünk, s aludni tért. Persze kezdetben nem volt ez ilyen egyszerű. Zsuzsi is szívesen maradt volna fenn velünk együtt, csakhogy ■nem lehetett. Két ok miatt. AZ egyik: nem neki való volt a mesét követő műsor, a másik: aludnia kellett, hiszen másnap reggel várta őt az iskola. Eleinte sírt, könyörgött Zsuzsi, hogy hadd ■nézze 5 is a műsort. Könyörtelenek voltunk. Duzzogva, zsörtölődve vonult át a másik szobába, ám nemsokára elaludt. Ügy látszik, helyes volt a kezdeti szigor és a következetesség. Mert Zsuzsi ma már megérti, hogyha egy műsor tizennégy, sőt tizennyolc éven felülieknek: szól, neki nincs helye a képernyő előtt. Azt gondoltam tehát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ám az egyik napon Zsuzsi mégis tudomásomra hozta, hogy például a Kakuk Marci című darabban volt egy néni, aki bácsik mellé feküdt, s többször kombiném vetkőzött. Tudta, hogy az Egy pór papucsban egy bácsit azzal gyanúsítanak, hogy megcsalta a feleségét, — Honnan tudod te ezeket? — vontam kérdőre egyik délután. — A Kovácstól... Meg a Mausz és a Zsupán is láthatta;.. Elsősök, osztálytársai Zsuzsinak. — ök megnézhették a műsort? — kérdeztem kissé csodálkozva. *— Igen... Nekik engedik a Szüleik — válaszolta némi szemrehányással. Szerencsére Kovács Évi apukáját ismerem, s így az első találkozásunkkor meg is kérdeztem tőle: — Te tényleg megengeded, hogy a kislányod végignézze a tizennyolc éven felülieknek szóló műsort? — Miért ne! Te talán nem? ■— Érdekes — folytatta —, pedig én azt hittem rólad, hogy te modern ember vagy. . Módét'ti sziiiék kMánywafe sem feltétlenül tudni —• Bocsáss meg, de szerinted miben nyilvánul meg az, h>a valaki modern? •—. kérdeztem. Habozás nélkül válaszoltál —. Például abban, hogy gyermekét is úgy kezeli, mint a felnőttet. — Akkor tehát ezért ^nézheti meg hétéves kislányod a felnőtteknek szánt műsort? , »<» Ügy is van* Mit játsszam meg a gyerek előtt a titkolódzó, fontoskodó felnőttet. Etőób-utóbb úgyis rájön sok mindenre... Nem jobb ez így? . Na, de mégis, gondolj csak bele — érveltem —, egy hétéves arról, hogy Kakuk Marcit mennyire szerették a nők.. | Nem válaszolt... Csak tekintete volt beszédes. Sajnálkozással vegyes megvetés ült ezekben a szemekben. Láttam: csalódást okoztam neki. De sebaj! Zsuzsi továbbra is aludni, megy mese után! És gondolom, mi, „konzervatív” szülők vagyunk többségben. Nem lenne rossz gondolat, ha a velünk egy véleményen levő „konzervatív” pedagógusok is hangot adnának nézeteiknek egy-egy szádéi értekezletem, s megmagyaráznék: nem is biztos, hogy a magát modemnek tartó szülő, valójában — modem-e? Zentai Ferenc A piros kalap Lttvke szép, piros kalapot kapott, mindjárt feltette és megmutatta nagymamának, „Nagyon jól áU h dicsérte nagymama viseld egészséggel* „Köszönöm* ** nevetett boldogan Liliké, s fején a kalappal átszaladt a szomszédba. „Gyönyörű, gyönyörű* —* mondogatták a szomszédok. Délután Juditék jöttek látogatóba. Szép, meleg idő volt, a kertben fogadták a vendégeket. „Mutatok valamit”, súgta titokzatosan barátnőjének Lili. Büszkén hozta a piros kalapot, amit Jutka kellőképpen megcsodált. Később letették a padra és elmentek labdázni. A kalapról teljesen megfeledkeztek, ottfelejtették a pádon. Éjszaka zivatar támadt, nagy szél kerekedett... Másnap reggel hiába kereste sírva kedvenc kalapját a kisleány. Segített az egész ház, tűvé tették érte a kertet, de a kalap úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el* Kendermagos tyúkocs- ka kapirgált a kertben. A baromfinak nem volt bejárása oda, ám a tyú* kocska lyukat kapart a baromfiudvar kerítése alatt és kényelmesen átbújt. „Kol-kot-kot kot- kodács, minden napra egy tojás 1” Kotkodácsolt s egy dílkalmas helyet keresett. Bekukkantott a málnabokrok alá, s valami kerek, piros ruhadarabot fedezett fel. „Milyen jó kis fészek”, vélekedett a tyú- kocska, elhelyezkedett benne és megtojta a tojást. Mindennap így tett, s ayrdkor összegyűjtött vagy húszat, akkor rájuk ült, hogy kiköltse. Nagymama egyik reggel a kertben sétált, mikor a kendermagos tyú- kocska éppen előbújt a málnabokrok közül és a baromfiudvar irányába igyekezett. „Mit kereshet itt?” — töprengett nagymama. Kíváncsiságból megnézte, mi van a málnabokrok alján, s bizony örült a sok tojásnak. „Különös ez a piros fészekn- es csodálkozott, s közelebb hajolt, hogy jobban lássa: Hiszen ez a Liliké kalapja* «=* kiáltotta, LiH bizony egy cseppet sem Örült, amikor megtudta. A fészket nem lehetet bolygatni, a tyúkocska éjjel-nappal melengette a tojásokat, csak kétszer itapjában szállt le enni, inni. A kislány hordta neki a friss vizet) meg a kukoricát. Három hét múlva felpattantak a tojások és kikeltek a csirkék. Az aranyos kis pelyhes jószágok kárpótolták Lilikét. De a piros kalap siralmas állapotban volt, nem parádézhatott vele senki. ősszel nagymama kis- unokáját szép, sötétkék kalappal lepte meg, ami nagyon jól illett a télikabátjához. Liliké mindjárt a szekrénybe tette, nem dicsekedett vele senkinek; félt, hogy valaki meg találja kérdezni: „Hát a piros kalap hová lett?” Szűcs Mária
