Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1984. július 12. 2 Vasárnap Az újítókiállításon Lapunkban már beszámoltunk a Békés megyei KISZÖV Orosházán is megrendezett újítókiállításáról. Képünkön Körösi Hajnalka és Nagy Etelka „ellenőrzik” a bemutatott új típusú varrógépet. A babona még nem a múlté?! A hiszékenység és a Érdekes és tanulságos ügyben hirdetett ítéletet június elején az orosházi járásbiróság. Balogh Má ria Piroska és Nagy Sándorné visszaeső bűnösként.több rendbeli csalás és a társadalomra való veszélyesség vádjával került a bíróság elé. Főbüntetésként mindkettőjüket szabadságvesztésre ítélték Az elsőrendű vádlottat, Balogh Mária Piroskát két és fél évre, a másodrendű vádlottat pedig másfél évre. Mellékbüntetésként a vádlottakat 5, illetve 3 évre eltiltották a közügyektől. Jogosan felteheti az olvasó a kérdést: mi ebben az érdekes és a tanulságos? Más ember is csalt, lopott és mint ilyenkor lenni szokott, a bíróság az illetőt is elítélte. Hogy a bevezetőben írtakat igazoljuk, érdemes filmszerűen visszapergetni az eseményeket. Az elmúlt év tavaszán Balogh Mária Piroska meglátogatta Orosházán élő lányát, Nagy Sándor- nét. Egy napfényes hétköznapon „Messzebb látok, amióta megtanultam a ti Másfél esztendővel ezelőtt jelentkezett felvételre a Mezőberé- nyi Faipari Ktsz-hez Horváth Rudolf cigány származású fiatalember. Tizennyolc éves volt akkor. A felvételi papírokra, ha ormótlan betűkkel is, de aláírta a nevét. Rudi „lelepleződik” A gépházba került segédmunkásnak. Néhány hónap elteltével szorgalmáért, szerénységéért megszerették. S csak akkor hozta úgy a sors, hogy „lelepleződött.” Egy ízben ugyanis elküldték őt a telepre, hogy hozza be a gyulai ládát. Jó sok idő múlva jött csak vissza és szégyenlősen mondta: „Nincs az ott kint, nem találom».” Ekkor derült ki, hogy Rudi csak a nevét tudja leírni, de olvasni és mást írni nem tűd. Nem ismeri a betűket. Ebben az időben alakult meg a szövetkezetben a KlSZ-szerve- zet, s Horváth Rudolf felvételi kérelme is ott volt a többi fiatalé között. A fiú úgy érezte, helye van a kommunista ifjak körében, s így látták a többiek is. Nemcsak szorgalmas munkája miatt, hanem azért is, mert igen tevékenyen vett részt a kézilabda-csapatban, a futballcsapatban, s a társadalmi munkában is. ad, hogy pl. miért kell a „vajas kenyeret” külön írni, a „vajas- pogácsát” pedig egybe? Vagy, kérdezte egyszer Rudi: — Ha a múlt idő jele „t”, akkor a „volt” szónak a töve miért nemcsak „vöd”? Egy cserép virág... — Azért mindenre megtaláltuk a magyarázatot, mert amit nem tudtam, annak utánanéztem — mondja Júlia, majd hozzáteszi: — Nagy felelősség valakit tanítani, valamit jól megmagyarázni, ezt most értettem meg. — Láttuk Horváth Rudolf füzetét, s valóban tükröződik bennük az erőfeszítés, amit mindketten tettek az eredményekért. Karácsonyra már a fiatalember megtanult írni, olvasni, méghozzá szépen. Júlia meglepődött, mikor az ünnep egyik estéjén valaki bekopogott lakásukba, s elegánsan felöltözve, Rudolf előtt nyitották ki az ajtót. A fiatalember egy cserép virágot hozott tanítónőjének, ajándékul a fáradozásaiért. Beszélgettünk Horváth Rudolffal is, aki ugyan néhány hónap alatt kitűnően megtanult írni, olvasni, számolni, mégis vonakodik attól, hogy az első osztály anyagából vizsgát tegyen. Csak más ez így! Fél, hátha nem sikerül, iűgy véljük azonban, a KlSZ-szerve- zet tagjainak biztatása nem lesz hiábavaló, hiszen mindent megtanult s biztosan jó eredménnyel engedik át majd a vizsgán. — Csak más ez így! — mondja komolyan Horváth Rudolf. — Azelőtt szinte vakon jártam a világban. Ha mondjuk, a moziba akartam menni, még azt sem tudtam elolvasni, mit játszanak és, ha meg is néztem az idegen filmet, nem tudtam, miről szól, hiszen nem tudtam elolvasni a feliratokat. Ma már mindig elolvasom az újságot. A Népújságot járatom, abból is először a sport érdekel. Ugye, nem nevetnek ki, ha azt mondom: messzebb látok, amióta megtanultam a betűvetést. És' ezt a társaim gondoskodásának köszönhetem... V. D. együtt indultak el Gyulamezőre. Útközben bementek az egyik tanyába. „Toliért edényt adunk” — mondogatták. Ádász Jánosné lakásában nemcsak portékájukat kínálgatták, hanem kérték, hogy jósolhassanak is. Az asszony ráállt, 'akinek tenyeréből „kiolvasták”, hogy nincs szerencséje az életben, s a vopalak is arról árulkodnak, hogy Ádásznénak rossz a férje. A jóslásért élelmet és ruhaneműt kértek. Az asszony eleget téve a kérésnek, harisnyát és kardigánt adott. Mint akik jól végezték dolgukat, folytatták útjukat. A legközelebbi tanyán özv. Szabó László- nénak kínáltak fel cserébe tányért. Az „adás-vételi szerződés” megkötése helyett Szabóné kezét választották célpontnak. Az idős asszony nehezen, de kötélnek állt. B. M. P. (a rövidítésen a továbbiakban az elsőrendű vádlott értendő) közölte: „Egy gonosz bestia kilenc éve magrontotta magát. Nagy Sándorné (a továbbiakban N. S.-né) amikor észrevette, hogy az özvegy nem nézi jó szemmel „anyja munkáját” így szólt: „Nézd, nem akarja, hogy felszabadítsuk nagy bajából.” Ezután egy tojást és egy ruhadarabot kértek, hogy „bemutathassák a rontást”. Az átadott fejkendőbe betették a tojást. A hiszékeny nő rálépett, s csodák csodájára, hasonló nagyságú szőrcsomó „került elő”, melyben körmök és állati csontok voltak. Ezután tányért és kést kértek, s kaptak. B. M. P. a figyelmeztetésről sem feledkezett el: „A holmit tessék az istálló sarkába tenni, s ezeket kétszer kilenc napig ne használják.” A jósok tevékenykedése még korántsem ért véget. Lisztet, szalonnát „kereszteletlen” fejet, vagyis tyúkot, meg szappant kértek, mondván, hogy tisztázniuk kell a dolgokat. A „rontás próbáját” is ki kell állni, s hogy ne kelljen nagyságodnak ezen részt venni, egy szoknyára is szükség lenne, mert ebben megyek el maga helyett, meg egy kis tolira is — mondta B. M. P. Néhány nap múlva a jósok ismét megjelentek, s újságolták az asszonynak, hogy a „próbára” kevés tollat vittek, s minden gondolkodás nélkül a dunyhából kivettek kilenc marékkal. Ezen a látogatáson is „szorgalmas munkásnak” bizonyult B. M. P. és N. S.-né. „Van nálunk pénz, de a magáé kellene, mert a jóslás csak akkor válik be, ha azt a jósoltató Ismeri On és teljesítményével foglalkozik munkavégzés közben.” MegalarwyAi a F W T’avlrtr amerikai a munkapszichológiát? Néhány év óta már újra tudMegtanítjuk őt Igen ám, de a szervezeti szabályzat kimondja, hogy írástudatlanok nem lehetnek a KISZ tagjai. Mit csináljon hát a szervezet Rudi esetében? És ekkor született meg a nemes határozat, hogy védnökséget vállalnak felette, megtanítják írni, ■ olvasni, számolni. Rudi boldogan fogadta a szervezet gondoskodását és annak is örült, hogy Simcsdk Julianna, a KISZ egyik irodai dolgozója lett a tanítója. Heteken, hónapokon át foglalkozott vele Júlia, tanít- gatta. Bizony az elején nemigen akart megbarátkozni Rudolf a betűkkel. A számolás azonban kitűnően ment neki már az első hetek után. Csak a szavak összeolvasásával, no meg a helyesírással volt baj. Sok dologra nem is tudott magyarázatot adni Júlia, s ezért segítségért fordult az egyik helyi iskola tanítónőjéhez, aki meg is ígérte, hogy ellátogat egy-egy órára. De ez csak ígéret maradt. Bár Júlia érettségizett, mégsem tudott néhány esetben magyarázatot adni olyanra, amire az akadémia is csak homályos feleletet juk, hogy a pszichológia nagyon sokat jelenthet számunkra, és nem szabad bürokratikusán felfogná, elhanyagolni. Tény, hogy ennek tudatában is ritkán kerül szóba, sőt szóba sem kerül, pedig nélküle eredményeink (minden' területen) kisebbek annál, mint amelyet alkalmazásával produkálhatnánk. Az anyagi és a lelki jelenségek összefüggését ezúttal nem boncolgatjuk; a lélektan módszerei is részletesebb tárgyalást igényelnének; ágai és részterületei szintén; viszont alkalmazása és a kapcsolódó feladatok már a mindennapi élet számos jelenségét elemezhetik és befolyásolhatják. A pszichológia alkalmazásának különböző területei önálló tudományokká fejlődtek. Legrégibb alkalmazási területe a nevelés, újabb keletű ága a munkalélektan (munkapszichológia) pedig a termelés, a gazdasági élet különböző részeiben lehet sikereket élesztő kovász. A munka, mint lélektani probléma A munka lényegében emberi cselekvés, cselekvések láncolata; ezeknek egységét a közös cél biztosítja. Arról van tehát szó, hogy a munka célja, valamely használati tárgy, vagy művészi alkotás stb. létrehozása közben a különböző cselekvések mind egyetlen célt szolgálnak, annak érdekében hatnak; hogy jól, rosszul, eléggé intenzíven-e, az már más lapra tartozik. Ezt a „más lapot” szeretnénk jobban megvizsgálni és kifejteni néhány, ma még ritkán emlegetett, még ritkábban alkalmazott gondolatot, a munkapszichológia tárgyköréből. Mindenekelőtt tételszerűen rögzíthetjük, hogy „a munkapszichológia az emberi megismeréssel és cselekvéssel, az ember érzelmi életével, viselkedésével mérnök volt, aki mélyreható kísérletekkel kutatta a munka közben végzett részmozdulatok elemzését, a legjobb munkamódszerek és legtökéletesebb ellenőrzési rendszer kidolgozását. Taylor célja világos: a munka- intenzitást végsőkig felfokozni, növelni a kapitalisták profitját. Rendszerének nyilvánvaló velejárója, hogy azt a munkást, aki testileg és szellemileg nem bírta a gépiessé redukált, felfokozott munkatempót, kíméletlenül elbocsátották. A szocialista munkapszichológia fő célja nem a munka termelékenységének mindenáron való növelése, hanem az üzemi munka ésszerű megszervezése, a fáradtság csökkentése, a balesetek megelőzése, a figyelem ébren tartása és más hasonló lélektani problémák elemzése; a pszichológiai tennivalók tapasztalati úton való kidolgozása (a legkülönbözőbb esetekben is! és azok alkalmazása. Hí legyek? A pályaalkalmasság vizsgálata nélkül már most is nehezen, de évek, évtizedek múlása után eljóslás ára pénzével végezzük — mondták s 700 forintot kértek. Szabónénak nem volt ennyi pénze, s átment a szomszédba, ahol elmondta, hogy tűzhelyet akar vásárolni és segítsék ki 700 forinttal. Az asszony visszatért és a pénzt átadta B. M. P.-nek, aki látszólag becsomagolta azt, majd letette a földre. Később a pénzt a tűzhelybe tették és elégették. Szabónénak feltűnt, hogy olyan hirtelen lángra lobbantak a bankjegyek, de nem szólt semmit. Ezután egy fekete színű szoknyát és egy arany nyakláncot „csikartak” ki az idős nőtől. Mondván: „ez azért kell, hogy a fia ne legyen gilvás. „Majd az értékes holmival eltűntek. N. S.-né pár hónapon belül újból felkereste a tanyát. Szabóné- tól ezer forintot kért. „Elfogták és kínozzák a jósnőt, s ki kell váltani” — hazudta. Elhitte, hogy a „próbát” különben az asszonynak kell kiállni. Miután a pénzt kézhez vette, elment. Néhány héttel később N. S.-né ismét kért ezer forintot, mert a próbán éhezik a jósnő. Az asszonynak nem volt pénze, de megígérte, ha november 12-én visszajön érte, átadja a kért összeget. Szabónénak gyanússá vált N. S.-né viselkedése, s ezért felkereste a rendőrséget. „Mit csináljak, adjak ezer forintot?” — kérdezte a körzeti megbízottól. A megbeszélt napon egy rendőr elrejtőzött. Szabóné lakásában. N. S.-né mit sem sejtve beállított és kérte a pénzt. Ekkor elfogták a „próbán” szenvedő jósnő segítőjét. A rendőrség letartóztatta B. M. P.-t is és az ügyet átadták a járásbíróságnak. A terhelő bizonyítékok összesítése, a tanúk, a sértettek és a vádlottak kihallgatása után a bíróság ítéletet hirdetett. A címben kérdést és felkiáltást írtunk egyszerre. Még nem a múlté a babona? De igen. Azonban előfordul, ma is, hogy az emberek hisznek a jósnőknek. Ügy gondoljuk, ezek után tanulságos és talán érdekes ügyről vett tudomást az olvasó. Kicsit inkább intő példának szántuk. Ha Szabóné nem annyira kényelmes (fél év eltelte után ment a rendőrségre, nem jelenteni, hanem tanácsot kérni!), nem jutott volna odáig a dolog, hogy 4600 forint értéket „csalnak” ki tőle. Az elmondottak is bizonyítják — a hiszékenységnek és a jóslásnak egyformán nagy ára van. Dékány Sándor képzeLhetetlen lesz a hatásos munkapszichológia. Az ilyen vizsgálat eélja, hogy megállapítsa: rendelkezik-e az ember azokkal a tulajdonságokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a választott pálya betöltéséhez, illetve képes-e arra, hogy a még hiányzó, szükséges tulajdonságokat megszerezze, pótolja. Nem kevésbé fontos az a kutatómunka sem, melynek célja meghatározni, hogy egyes szakmák milyen követelményeket támasztanak a dolgozókkal szemben, s azt is, hogy mire terjedjen ki az alkalmassági vizsgálat. Senki sem gondolhatja azonban, hogy a követelmények alapján valaha is mechanikusan eldönthető lesz: ki mi legyen? Erre így nincs is szükség, de javaslatot, tanácsot adni és kapni; ez fokozódóan fontos, s az már ma is. A megfelelő szakmai képzettség nélkül végzett munka, a presztízsből, vagy karrierista kényszer hatása alatt betöltött munkakör csak a társadalom korosodását és előbb-utóbb az egyén meghasonlását, jellemferdülését eredményezi, hiszen a társadalom számára hasznos munka örömét nem ismerni
